Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

1978. március 25., szombat NÉPÚJSÁG Űj helyre költözött az orosházi járási-városi könyvtár, és az Előd utcai régi háztól néhány száz méterre rendezettebb és szebb körülmények között várja olvasóit. Képünk a szabadpolcos könyvtár egyik termében készült Fotó: Gál Edit Találkozó a középiskolai felnőttoktatás hallgatóival A budapesti MÁV-szimfonlkusok hangversenye Az avantgarde Békéscsabán Békéscsabán, az SZMT- székházban a napokban ér­dekes találkozóra került sor. A dolgozók szakközépiskolá­ja és gimnáziuma a párt- és KISZ-tag felnőtt hallgatók részvételével tanácskozást tartott a párt- és KISZ-ta- gok feladatáról a közműve­lődési és oktatási törvény végrehajtásában. Ulbert Istvánná igazgató megnyitója után Csorna Gyu­la, az OPI munkatársa tar- tptt vitaindító előadást olyan általános kérdéseket érintve, mint: miért tanulnak az emberek felnőttkorban, mit ad a tanulás, a tudás az embernek, valamint felvá­zolta a hallgatók előtt a fel­felnőttoktatás távlati terve­it is. A gyakorlati élet ta­pasztalatain alapuló előadá­sában olyan összefüggésekre világított rá. mint a gimná­ziumi érettségi termelési ér­tékként való jelentkezése, vagy a középfokú végzett­séggel rendelkezők, mások­nál fokozottabb átállási ké­5. A barátnők a poros utca közepén álltak amelyen ép­pen most hajtották át a kol­hoz csordáját. A Kis Manya rendíthetetlenül, örökös kék kendőjében, amelyet az álla alatt kötött meg, két ráncot hajtva bele, a Nagy Manya pedig felszegte a fejét, eny­hén dülöngélt, valamit ma­gyarázott neki, a nyomaték kedvéért sötét ujjával az or­ra alatt hadonászva. — Valamiben törik a fe­jüket — nevette el magát Alka. — ök is emberek — mondta Anyiszja. — A Kis Manyka mintha nem volna valami fényes hangulatban. Biztosan szá­raz a torka. — Miért is ne lenne szá­raz? Most teljesen józan. Az a boszorka valamit meg akar etetni vele. Látod, hogy mutogat. Biztosan ar­ra akarja rávenni, hogy ad­ják el a füvet. — Milyen füvet? — for­dult élénken nagynénje fe­lé Alka. — Azt, ami ott van a kertben? Szólni kéne anyámnak. Egy kis borért olcsón eladja. pessége bizonyos megválto­zott termelési körülmények között. Az előadást követő élénk vitában a hallgatók a jelen­legi képzési rendszer esetle­ges változásai felől érdek­lődtek, de szó volt a maga­sabb tudásért küzdő nők problémáiról, s a családi életben bekövetkezett válto­zásokból eredő igényeikről is. Az egyik hozzászóló — vállalata jó példáján — bi­zonyította, miért vált egyre sürgetőbbé az általános mű­veltség szintjének növelése a vállalati demokratizmus megvalósításában is. Többen utaltak a még mindig nem elég átgondoltan, felkészül­ten működő üzemi közmű­velődési bizottságok tovább­tanulásra ösztönző szerepére. Többféle vélemény született viszont az érettségizett dol­gozók dotálásának kérdésé­ben. Az egyik községet képvise­lő hallgató felvetette a me­zőgazdaságból az átlagosnál — Ugyan már, minek csúfot űzni egy ilyen öreg­asszonyból. Különben sincs most idő alkudozni. — Nénikém — kérdezte kisvártatva Alka —, és ha behívnám őket? — Aztán minek? Nem eleget koslatnak itt? — De olyan mulatságo­sak ! Az ember megpukkad nevettében, ha ezek elkez­dik a mondókájukat. Anyiszja nem egyezett be­le mindjárt. Nem őket, nem efféle vendégeket várt má­ra — lelke mélyén még mindig reménykedett, hogy sógornője meggondolja ma­gát, és eljön, másrészt vi­szont hogyan mondjon ne­met Alkának? Úgy kérte — a nyakába csimpaszkodott —, ez még a legvastagabb jeget is megolvasztja. Elsőnek a Nagy Manya rontott be a házba — sová­nyan, valami idegentől le­vetett zakóban, gyűrött, fe­hér csíkos szövetnadrágban, női holmi csak a fehér fej- kendő meg a nadrág fölé' felvett ruha volt rajta, a Kis Manya eközben még csak a pitvar meredek lép­csőjét döngette a csizmájá­val. Az ajtóban kétrét gör­is nehezebben beiskolázható fiatalok, valamint az alacso­nyabb műveltségi szintből eredő helyi problémákat. Egyben felvetette a mező- gazdasági pályák népszerű­sítésének hiányát is. Ráta Pál, megyei felnőtt- oktatási szakfelügyelő vála­szában elmondotta, hogy több községben — Kunágo- tán, Gerendáson, Gyománés Eleken — éppen a mezőgaz­dasági középkáderek képzé­sére születtek meg a kihelye­zett középiskolai osztályok. Ennek általánosabb megva­lósítása azonban a termelő­üzemeken is múlik. A hallgatókat érintő kér­dések őszinte, tárgyilagos megvitatása bizonyítja, ered­ményes volt a találkozó a felnőttoktatás vezetői és a hallgatók között, hiszen a problémák áttekintése után a résztvevők jó propagandistái lesznek munkahelyükön a felnőttképzésnek. nyedt. Aztán, amint átlépte a küszöböt, mély meghajlá­sokkal adózott a vörös sa­roknak. — Ugyan már, nem ko­lostorba jöttél — kötekedett a Nagy Manya, társnője régmúltjára célozva, amikor a szerzetesekre mosott. — Hanem? — morgott a Kis Manya. — Nem is csűrbe. — Te hatökör! Hisz Le­nin van ott a sarokban. Alka felkacagott. — Nem tesz semmit — válaszolta ugyanolyan ren­díthetetlenül a Kis Manya. — A hatalom Isten adomá­nya. — Úgy van, úgy van, Je- gorovna — szólt a függöny mögül Anyiszja. — De azért a nyugdíjat nem Isten fizeti magának. Fáradjanak az asztalhoz. — Te, Anyiszja, nem inog az asztalod? Mi? — kérdez­te félreérthetetlenül a Nagy Manya. — Inkább te inogsz — ne­vette el magát Alka. Ekkor az utcáról motor- kerékpár berregése és pufo- gása hallatszott mire a íny sietve felugrott az ab­k melletti zsámolyra. Köz­ben piros selyemruhája ma­gasra felhúzódott, s hátul kivillant fehér combja a harisnya felett. — Te, Alka — kíváncsis­kodott a Nagy Manya —, miféle alkalmatosság van ott neked? Hogyhogy a fe­nekednél van a harisnyakö­tőd? — Harisnyatartó. Sose láttál még ilyet? — húzta „A reneszánsz összeurópai, a barokk nagyvonalúan, a romantika élesen elütő ka­rakterű zenei intonációi bi­zonyos stílusjegyeket feltéte­leztek a kortárs műalkotások vonatkozásában. Századunk fordulóján és a XX. század első évtizedeiben létesülnek még ideig-óráig érvényben levő „izmusok”, ha úgy tet­szik „iskolák”, de ezek ha­marosan szétesnek. Előtérbe lép az individuum, az egyéni nyelvezet, a személyes kife­jezési forma. Manapság szin­te minden egyes zeneszerző sajátosan egyéni nyelvet be­szél és szinte művenként változó jelrendszer segítsé­gével fejezi ki magát. Meg­nehezült az interpretátor fel­adata, szintúgy a hallgatóé: ahhoz, hogy egy új kompo­zíciót interpretálni vagy be­fogadni képes legyen, szer­zőnként, egyes esetekben kompozíciókként el kell sa­játítania, a szó szoros ér­telemben meg kell tanulnia az éppen alkalmazott jel­rendszert.” — Valahogyan így vázolta Friss Gábor, a Zene- művészeti Főiskola tanára a budapesti MÁV szimfonikus zenekar március 21-i békés­csabai hangversenyét beve­zető, meggyőzően érdekes, tömörre fogott előadásában. Az előadóművészekre és a hallgatóságra egyaránt nagy feladatot rovó hangverse­nyen XX. századi zenemű­vek hangzottak el. Witold Lutoslawsky „Gyászzenéje” nemcsak ajánlásában, hanem szellemében is Bartók Béla emlékének hódolt. Két jel­legzetesen bartóki hangköz — a kis szekund és a bőví­tett quart — képezi a kom­pozíció gondolati magvát. E két hangköz összeépítése és továbbfejlesztése révén jön létre a mű alapvető témája. Ez a téma az első tételben 18 szólamú kánonná dúsul, a másodikban számos átválto­záson megy keresztül. E má­sodik tételben a hangkészlet kibővül a 12-fokúságig. A csúcspontot a mű az „Apo- geum” című harmadik tétel­ben éri el. (Apogeum = a föld körül keringő termé­szetes és mesterséges holdak és műholdak pályájának a föld felszínétől mért legna­gyobb távolsága.) A kompo­zíció apogeuma a tétel vége táján felcsendülő „hangfürt”- ben nyilvánul meg, amikor fel ívelt szemöldökét Alka csodálkozva — a szemöldö­ke a nagynénjére hasonlí­tott —, leugrott a zsámoly­ról, s felemelte a szoknyája alját. — Szemrevaló! — csettin- tett nyelvével helyeslőén a Nagy Manya. — Hogy lehet ruha alatt ilyen övét hordani? — hu­nyorgott rövidlátón, amúgy is mongolvágású keskeny szemével a Kis Manya, s a nyakát nyújtogatta. — Hát ez olyan, mint a bugyogó. — Bugyogó ! Te értetlen fatuskó! Na nézd, ez a bu­gyim. Nézz ide! —: És Alka nevetve feszítette ki szoros rózsaszín harisnyatartóját. — Az is mintha selyem­ből volna — mormogott a Kis Manya. — Csupa selyem vagyok — jelentette ki dicsekedve Alka, és megfogva szoknyá­ja szélét, játékosan meg­perdült magas sarkú cipő­jén. — Alka, Alka, nem szé- gyelled magad! — kiáltott ki a függöny mögül Anyisz­ja. — Hát való az ilyen? — Mi van ebben? Nem esszük meg. — Nem szabad. Még ta­nul a kislány — mondta Anyiszja, és feddőri nézett a Nagy Manyára. — Tanul! Ismerjük mink a mostani diáklányokat: a •keze a pádon, de a lába már a legény után kujtorog. Alka! Kit láttam tegnap: egy katonával támasztotta a kertajtót. (Folytatjuk) is a teljes hangkészlet egy időben gomolyog váltakozó színekben. Ez Epilógusban visszaidézi Lutoslawsky a prológusban felvett témát, s ezt bontja le most már vég­érvényesen a két bartóki hangközre. Marós Rudolf „Gemmája” 1968-ban született. A jelleg­zetesen Maros Rudolf-i „hangtérzene” különleges effektusai lényegében egy Kodály-idézetből pattantak ki. Ilyen értelemben híven fedi a kompozíció címe (Gemma — rügy, bimbózás során keletkezett új egyed) jelezte gondolati tartalmat. Maros e művében kísérletet tesz az „új magyar intoná­ció” megteremtésére. Alban Berg 1912-ben kom­ponálta op. 4-es Peter Alten­berg „Képeslevelezőlap-szö- vegek” című versciklusára írt 5 zenekari dalát. A költe­mények az akkortájt divatos „pszichofotógráfiák” (lélekta­ni pillanatfelvételek) világá­ba tartoznak. Berg megle­pően nagy zenekari appará­tussal és az abszolút zene jól ismert elemeivel hozza felszínre a rövid költemé­nyekben lappangó drámaisá- got. Szünet^ után Johannes Brahms IV. e-moll op. 98. szimfóniáját hallottuk. A kitűnő felkészültségű budapesti MÁV szimfonikus zenekar derekasan megküz- dött a nagy, és mind tech­nikailag, mind zeneileg rop­pant nehéz feladattal. A vo­nóskar a tőlük megszokott kiegyenlítettséggel szólt. Kü­lön figyelmet érdemelnek azonban a ritkábban szóhoz jutó fúvós hangszerek (alt fuvola, angolkürt, basszus klarinét stb.) zenekari művé­szeinek teljesítményei. A tv karmesterversenyé­nek rokonszenves, fiatal len­gyel karmestere, Jerzy Sal- warowsky nagy igyekezettel interpretálta a roppant ne­héz műsort. Emberi kapcso­lata a zenekarral láthatóan kitűnő, a szakmai kontaktus több próba után nyilván el­mélyültebb lenne. Meglepő módon a Brahms-szimfóniá- ban mutatkozott járatosnak — kívülről vezényelte. Noha a szimfónia első tétele szá­munkra szokatlanul vonta- tottnak, a scherzója viszont kissé túlhajszoltnak tűnt, összességében mégis ifjonti- an hitelesnek éreztük. Sziklay Erika, jeles ének- művésznőnk páratlan muzi­kalitással, kiegyenlített szép hangon szólaltatta meg Berg dalait. Nem hinnénk, hogy akadna bárhol is a vi­lágon művész, aki e dalok roppant nehéz, rendkívüli széles ámbitusú szólamát megrázóbban és kifejezőbben képes lenne interpretálni. Noha a hangverseny első fele kissé túlméretezettnek tűnt, mégis emlékezetes, szép koncert volt. A közön­ségünk a már hagyományos érzékenységével reagálta az „avantgarde”-ot Békéscsa­bán. Szelényi József Mai tv-ajánlatunk: BARTÖK:CONCERTO A ma este 22 órától közve­tített Concerto 1943-ban született Amerikában. Bar­tók 1940-ben hagyta el Euró­pát, hogy a háború és a nácizmus elől az Egyesült Államokban keressen mene­déket. Anyagi gondjai nyo­masztották és ekkor lett sú­lyos beteg is. 1943-ban ba­rátjuk, Szigeti József hege­dűművész arra vette rá Ser­ge Koussevitzkyt, hogy kom- ponáltasson Bartókkal zene­kari művet. Ezen az estén, a koncert­filmben a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zene­karának előadásában halljuk a művet. Vezényel: Lehel György. Gyógyító építkezés őszintén szólva meglepett a műsor címe. Hiszen bár­merre járunlk, mindenütt azt hallani az építkező embereik­től, hogy milyen sok gond és vesződség kíséri vállalkozá­sukat. Egyszer az anyag hi­ányzik, máskor a segítő kéz, s ha mind a kettő együtt van, akkor esetleg az időjá­rás szól közbe. Érdeklődéssel figyeltem tehát Perjés Klá­ra Gyógyító építkezés című műsorát, amely úgy tűnt, hogy tapasztalataink ellenke­zőjéről ad példát. Ám ha­mar kiderült, hogy nem va­lamiféle munkaterápiás mód­szerről, hanem egy egész­ségügyi kombinát építéséről és annak a falusi életet for­máló hatásától szólt a mű­sor. S ha már a riport címe ilyen ügyesen a rádiókészü­lékem bekapcsolására inge­relt, végig is hallgattam az „Új falusi krónika” szerda délutáni jelentkezését. Több mint öt éven át él­tem Lökösházán, ahol abban az időben egymásnak adták a kilincset a községi orvo­sok. Még az utcák neveit se tudta megjegyezni egy-egy doktor, s máris jött a kö­vetkező, aki a rossz orvosi lakás és az elavult rendelő- intézet láttán szintén hamar továbbállt. A gyógyító mun­ka alacsony színvonala mel­lett szó sem lehetett meg­előző tevékenységről vagy egészségügyi felvilágosítás­ról. Azóta új egészségügyi központ épült a faluban, s bizonyára ez is sokat segített a község dinamikus fejlődé­séhez. A lökösházi példa jutott eszembe a szerdai rádiómű­sor hallatán, amikor Perjés Klára mikrofonja előtt egy nagyközség lakói arról szól­tak, hogy milyen gyökeres változást hozott az életükbe az orvosi lakás, a rendelőin­tézet, a gyógyszertár és a gyermekvédő központ meg­építése. A legfőbb erénye volt ennek a műsornak, hogy a jelenségek összefüggéseit feltárva képes volt bemutat­ni egy új építkezés más- te­rületekre is tovább gyűrűző hatását. Érdekes volt példá­ul a tanácselnök véleménye arról, hogy az új egészség- ügyi központot úgy igyekez­tek kialakítani, hogy ott a környezet is gyógyítson. Fá­val burkolták be a falakat, szökőkutat építettek a ren­delő udvarán és a közeljövő­ben egy szobrot is felállíta­nak. Pénzügyi fedezet hiá­nyát emlegetve a legtöbb he­lyen megvétóznák az efféle „felesleges” kiadásokat, pe­dig a betegek jobb közérzete aligha mérhető forintokkal. Sokat beszélünk manapság a falusi értelmiség közműve­lő, tudatformáló szerepéről. A rádióriportban megszóla­lók azt mondták, hogy mi­lyen sokat jelent az egysze­rű emberek számára, ha a doktor úr nemcsak panaszai­kat hallgatja meg, hanem jó szóval beszél velük az élet egyéb dolgairól is. Az em- béri kapcsolatok kialakí­tásához persze sokkal több időre lenne szükség, és több olyan fiatal orvosra, akik vállalják a falusi élet szép­ségeit és a nehézségeit is. Nem várják mindenütt ró­zsás körülmények a munká­ra jelentkező értelmiségiket. Néha bosszantó kicsiségek akadályozzák a jó közérzetet. A rádióműsorban például ar­ról szóltak, hogy a ceruza- elem hiánya miatt hetekig nem működött az értékes EKG-készülék... De ilyen hiá­nyosságok mindenütt előfor­dulhatnak, s a falusi embe­rek ragaszkodása bőven kár­pótol az efféle bosszúságo­kért. Életünk értékét az elvég­zett munka eredménye szab­ja meg, s a rádióriportból megismert emberek az érté­kesebb fajtából valók, hi­szen munkájuk nyomán for­málódik a falu, szépül, vál­tozik a világ. (Andódy) B. S. E. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwtwtwwwwwwwwwwiwtmwwwwwwwwjwwwwwwwwwwwwwwwwwwtwwwww««« Fjodor Abramov: Pelage ja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents