Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

1978. március 25., szombat KUiWkfiM Két és fél éve avatták fel Újkígyóson a kétegyházi takarék- szövetkezet kirendeltségét. Drágán Simon, a kirendeltség ve­zetője és munkatársai jó eredményekről számolhatnak be. 1977-ben például közel 5 millió forinttal növekedett a betét- állomány, és meghaladta a 13 millió forintot. A takarékszö­vetkezet újkígyós! tagjainak száma 1514 Fotó: Gál Edit Mindent, csak szeszt ne! A tanácsi bizottságok I Az igazságtevő ■ ■ Tétován, csalódottan j ; állt a termelőszövetkezet ' ! jogtanácsosa előtt. Hatal- ; S más tenyerét lazán nad- j ! rágja varrásán tartotta. í — Kérem, engem be- ! » csaptak — szólt kissé in- : « gerillten. { — Hogy, hogy? — kér- j • dezte a jogtudomány : : művelője, miközben az ■ ; akták között lapozott. { — Vettem egy házőrző \ l kutyát — állt egyik Iá- • • bárói a másikra a pa- j • naszos. • m — És aztán? — vetette ; S oda foghegyről a jogász. J : — Uram, az a kutya « ; egy mukkot sem ugat, ! ; hogyan tudná a házat | ■ őrizni. Ezerháromszáz fo- ; ] rintot fizettem érte. Egy ; ; néma kutyáért! — csapta i ; össze a kezét. — Vigye vissza az ál- ; : latot és megkapja a pén- ; ; zét — kapta a szakszerű * 5 választ. — Jó vicc, megpróbál- \ • tam én már ezt is, de az ; : illető hallani sem akar ; ; róla. Tudtam, hogy maga • ; sem tud rajtam segíteni : ! — húzta be maga mö- j I gött az ajtót erélyesen. Gergő, mert a község- ; ! ben mindenki csak így 5 ■ hívja, gondolt egyet és : j kiállt a tanácsháza, majd • ; az étterem elé. Az arra ! • járókat sorban megszólí- \ ! tóttá: — Képzelje, X. Y -tói j ■ vettem egy kutyát... . : A történetnek hamar | ; híre ment a faluban. A • ! volt kutyatulajdonos pe- : ; dig végtelenül elszégyell- » ; te magát. Hazavitte a î • hang nélküli jószágot és l ; legombolta Gergő mar- : l kába a százasokat. Még : : azt a 30 forintot is, ame- ; 5 lyet egyéb költség címén ! ■ felszámított az „igazság- : : tevő”. ■ ■ Amikor felkereste a ! ; jogtanácsost, az megré- * ■ mült az újabb találkozás- : 5 tói. — Mondtam már Ger- ! ! gő, hogy... — kezdte a » I kioktatást, de a fiatal- S ; ember közbevágott: — Jó hírem van dók- • i tor úr, elrendeztem az \ ; ügyem: maga és a pa- • ; ragrafusai nélkül is. A jogász az esetet hall- ! • gatva elképedt, Gergő s ■ meg így búcsúzott: í — Ja kérem, ha a ku- | : tya nem is tud ugatni, a f ■ pénz azért beszél — és ! ; nevetve megtapogatta a ; ; zsebeit. Hol volt Három szobában tárgyal­nak, az egyikben mgjdnem minden ügy bontóper. Ezen a napon: négy. Helyszín: Bé­késcsaba, bíróság. Egy már lefolyt, a várakozók azt mondják, egészen fiatal pár volt, olyan húsz év körüliek. Nem sok kenyeret ettek meg együtt. Egy népes társaság ül az ajtóhoz közel. Három nem­zedék együtt. Itt van a nagy­apa is és az unokája. Ez utóbbi 24 éves fiatal férfi. A szülei válnak. Negyedszá­zados együttélés után. Még nem került rájuk a sor, megkérdem a férjet és fele­séget: megmondanák-e, hogy miért ? Mindkettő igennel válaszol, de majd csak ak­kor, ha túl lesznek az egé­szen. Az egyik közeli falu­ban laknak, a férfi tsz-tag, az, asszony a háztartást látta el és négy gyereket nevelt. Már unokájuk is van. Mikor végeznek, elsietnek szó nél­kül. Megszabadultak egy­mástól, de csak jog szerint, mert a ház közős, a férjnek ezután csak egy kamra jut belőle — mint az egyik tanú megjegyzi. Magányos férfi jár föl-alá. Harmincöt éves. Az ő ügye később kezdődik, de korán bejött az autóbusz, és inkább itt várakozik, mint a kocs­mában. Egyébként sem szo­kott inni. Ideges, az ajtó felé tekinget, lesi, jön-e a fele­sége. Nekik is most lesz a második tárgyalásuk. Hét évig tartott a házasság. — Mért akar válni? — Nem én akartam, de beleegyeztem, mert látom, úgyse kellek. Pedig megpró­báltam mindent, de... hiába... — Gyerek van? — Négy. _ ? — Hármat az asszony ho­zott, amikor elvettem. Egy a közös. Négyéves. Belekezd és hosszan foly­tatja történetüket, mint aki megkönnyebbül, hogy vala­kinek elmondhatja. Minde­nütt van becsülete, csak ott­hon nincs, ez a summája. A munkahelyén szeretik, gyö­nyörű népművészeti munká­kat csinál gyékényből. Köz­ben felépítette a házat, a fe­lesége rossz' kis viskójából, és most, amikor már tűrhe­tetlen lett a helyzete, 300 fo­rinttal a zsebében ment el. Még a faluból is. — De mégis, miért? — Teljesen fölösleges vol­tam, csak a pénzem kellett. Meg is mondta, a férfi arra- való, hogy keressen. — És maga semmit se tett rosszul? A húsvét két napja ma már nagyrészt a gyerekek ünne­pe. Vasárnap a tojást, a nyuszit és a többi tavaszi ajándékot várják. Hétfőn más színfolt gazdagítja az ünnepet. Kedves népszokás, a locsolás hagyományos nap­ja ez. A fiúk és a férfiak meglátogatják rokonaikat és ismerőseiket, a vidám szóra­kozásnak hódolnak. Sajnos már az is hagyo­mánnyá vált, hogy húsvét után sok gyereket kellett sú­lyos alkoholmérgezéssel a kórházban ápolni, és nem tudjuk hányán vannak azok, akiket „csak házi ápo­lásban” részesítettek. Ha megkérdezzük a mai felnőtt férfilakosságot, hogy mikor kerültek közvetlen kapcsolatba az alkohollal, akkor tíz közül heten a hús­véti locsolás napját jelölik meg, amikor először „ázott el” életében, még gyermek­fejjel. A gyereknek mindent, csak szeszt ne! A gyereknek min­den csepp alkohol méreg! A közömbösség vagy a felelőt­lenség ezt még csak fokoz­hatja, tetézheti. Néhány éve a hiba? — De. Rosszul választot­tam. — Nem lehetne mégis se­gíteni? — Ezen nem. Egyszer ön­gyilkos lettem, de levágtak... Aztán se változott semmi... Később az asszony is meg­jött. ö nem nyilatkozik. A negyedik pár szintén 25 évet húzott le együtt. Szép tartású, elegáns asszony, vé­gigmér, s csak egy szóval fe­lel: magánügy. A sovány, el­nyűtt férfi imt, hogy keres­sünk egy elhagyott zugot. Leülünk, maga elé néz, mint­ha az életét összegezné. — Mindig csak dolgoztam, talán túl sokat is. Ez a má­sodik munkahelyem, ott is, itt is szeretnek. Csak otthon nem. Soha nem volt egy perc nyugtom, akármit csi­náltam, a feleségem min­denben hibát talált. A lel­kem kitehettem, az se volt jó. Elképedve hallgatom újból a tipikusan női panaszt. Mintha szerepek cserélődtek volna föl. — Nem volt idő megismer­ni? — Háromévi udvarlás után vettem él. Nekem ok­levelem, neki hat elemije volt. Hiába könyörögtem, nem tanult, ma sincs meg a nyolc osztálya. De nem ez a lényeg, ez lenne a legkeve­sebb, attól még... De őt csak az anyagiak érdekelték. Pénz, pénz és pénz. Mindig több, mert másoknak ez van, az van, minden van. Külön­munkákat vállaltam. Aztán elkezdtem építkezni is. Bár­ki megmondja a városban, hogy azt a szép kétszintes épületet szinte ezzel a két kezemmel építettem. Kiás­tam az alapokat, kevertem a betont, és a többi... A gépe­ket is magam szerkesztet­tem: a betonkeverőt, a fel­vonóberendezést, a hozzá tartozó transzformátort, és az esztergapadot. Pedig nem vagyok műszaki. És ha fá­radtan bementem, azt se kérdezte meg, éhes va­gyok-e? — Régen élnek így? — Régen. A borzasztó az, hogy még féltékenységgel is kínozott. — Volt alapja? — Semmi. Ezt is tudja mindenki. — Mért nem váltak el előbb? — A gyerekek miatt. De most már nagyok, keresnek. — Magában milyen hibát lát? történt, de még bizonyára sokak számára emlékezetes az az eset, amikor egy fia­tal gyerek fogadásból egy korsó pálinkát megivott, és a felnőttek csak egy moso- lyognivaló részeget láttak a gyerekben, amikor az már a szó szoros értelmében hal­doklóit. Szabad-e, helyes-e a fia­talokat alkohollal kínálni? Gondoljunk arra, hogy a házról házra járó gyereket milyen veszély fenyegeti, ha mindenhol, csupán egy gyű- szűnyi szeszes itallal kínál­ják meg őket. Legyen az a férfiember számára borzal­mas cukros likőr, vagy jól kifőzött pálinka. Ne rontsák meg az ünnepi szokás örö­mét meggondolatlan, felelőt­len vendéglátással. A lányos mamák és a lo­csolót váró kislányok ne ve­gyék zokon, ha a szépen te­rített vendégváró asztalról inkább csak a sok finomság fogy, s a szeszes ital kíná­lására a „köszönöm, ebből nem kérek” elutasítás hang­zik. De még jobb, ha szóba se kerül az alkoholos italok fogyasztása. munkájáról Dévaványán a napokban tartotta ülését a nagyközségi tanács. Főbb napirendi pont­ként a végrehajtó bizottság kétévi munkáját tárgyalták meg Molnár István tanács­elnök beszámolója alapján. Az elmúlt időszakban több olyan fontos napirendet tár­gyalt a tanács és a végre­hajtó bizottság, amelyek je­lentősen előbbre vitték a nagyközség fejlődését. Ezek­ben a témákban az elmúlt két év alatt 43 tanácsi és 120 végrehajtó bizottsági határo­dat született. Különösen nagy gondot fordítottak" a közér­dekű bejelentésekre. A ta­nácsüléseken a háztáji gaz­daságok szerepéről, az áru­ellátás helyzetéről, a közok­tatásról és a nőpolitikái ha­tározat végrehajtásáról volt többek között szó. A vb-ülé- seken pedig olyan témák is szerepeltek, mint a szolgál­tató tevékenység, a közrend, közbiztonság, a fogyasztók érdekvédelme és így tovább. A tanács munkájában jelen­tős segítséget ádtak a külön­böző bizottságok. Felhívták a figyelmet néhány témára, és nagy gondot fordítottak a napirendek előkészítésére, ennek segítésére. Az ered­mény nem maradt el, hiszen Dévaványa rendkívül sokat fejlődött az elmúlt két évben. Így többek között korszerűsí­tették a gyermekintézménye­ket és 50 hellyel bővítették az egyik óvodát. Az elmúlt évben a központi orvosi ren­delőt is korszerűbbé tették, s sokat fejlődött a kereske­delmi hálózat is. Jelenleg két ABC-áruház épül. Ezek 'kö­zül az egyiket május 2-án tervezik megnyitni, másik ez év végéig lesz kész. A fej­lődéshez természetesen a la­kosság is hozzájárult, vala­mint a különböző gazdasági egységek: 1976-ban például négymillió 200 ezer forint volt a társadalmi munka ér­téke, ez elsősorban a szeg­halmi út építésében realizá­lódott. 1977-ben kétmillió 500 ezer forint értékű munkát végeztek ,a nagyközség lakói. A csökkenés abból adódott, hogy nagyobb beruházás nem történt az elmúlt évben. Je­lenleg a legnagyobb gondot a belvíz okozza. A csatorna- rendszer terve még 1977-ben elkészült, sajnos a kivitele­zéshez .anyagi fedezet nincs. A tanácsülés a napirend elfogadása után a káder, és személyzeti munkáról, vala­mint a szabálysértési bizott­ság tevékenységéről tárgyalt még. K. J. A járásbíróság Czifra Ti­bort lopás bűntette és közle­kedési vétség miatt halma­zati büntetésül hét hónap szabadságvesztésre és 1500 forint pénzbüntetésre ítélte. Mellékbüntetésként nyolc hónapra eltiltotta a jármű- vezetéstől. A szabadságvesz­tés végrehajtását kétévi pró­baidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Halálos baleset Tegnap, péntekén a kora reggeli órákban Békés bel­területén haladt az OKGT tehergépkocsijával a 23 éves Gyenge Sándor mezőgyáni lakos. A gépkocsivezető a szembejövő forgalom miatt fékezésre kényszerült, a jár­mű megcsúszott, és emiatt elütötte az előtte kerékpár­ján szabályosan haladó Ta­kács László 65 éves békési lakost. A kerékpáros olyan súlyosan megsérült, hogy or­voshoz szállítás közben meg­halt. A rendőrség Gyenge Sándort őrizetbe vette és folytatja a vizsgálatot. — Későn jöttem rá,- hogy nincs bennünk semmi közös. Én is, ő is mást tartunk fon­tosnak. Az életben, a gyer­meknevelésben, a munká­ban. Ez szörnyű. De még en­nél is rosszabb lesz talán, egyedül maradni... Évente ezerrel emelkedik a válások száma hazánkban. Tavaly számszerűit 27 200 házasságot bontottak föl. En­nek több mint egynegyede olyan, akik 5—9 évet éltek együtt. Utána 14 százalékkal a húsz évnél hosszabb há­zasságok bontása következik. Általában a sokat szenvedett asszonyok kezdeményezik, akik tűrtek a gyerekek mi­att. Talán a véletlen hozta úgy, hogy ezen a napon a szenvedőbb alanyok, akiket jobban megviseltek a dol­gok — férfiak voltak. De nem is ez a lényeg, hogy nő vagy férfi... Sokkal inkább az: senki ne taposson a má­sikon, senki ne alázzon meg soha senkit. Mert mindenki — legyen nő vagy férfi — szeretetre, megbecsülésre vágyik. Vass Márta Megfelelő Végegyháza áruellátása Végegyháza nem tartozik a nagy települések közé. A 2200 lelket számláló község­ben több mint ezren — a la­kosság 48 százaléka — a fo­gyasztási szövetkezet tagjai. A Mezőkovácsháza és Vidé­ke ÁFÉSZ igyekszik alapve­tő élelmiszerekkel, napi köz­szükségleti iparcikkekkel el­látni a helybelieket. A négy kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzlet, vala­mint a tüzelőszer- és építő­anyag-telep, a felvásárlóhely képes kielégíteni az igénye­ket. A kiskereskedelmi for­galom az elmúlt évben 15,8 millió forint volt. A legjobb eredményt az 53-as számú vegyesbolt, a 94-es számú tüzelőszer- és építőanyag-, illetve a felvásárlótelep érte el. Kedvezményes áron 3450 mázsa szenet értékesítettek. Egy év alatt 350 tüzelőutal­ványt váltottak be. A tüze­lőolaj eladásánál — elsősor­ban a kicsi tárolóhely miatt — nehézségek adódtak. En­nek ellenére 99 ezer liter háztartási tüzelőolajat adtak el kedvezményes áron. A vendéglátóipari egységek 4,6 millió forint értékű ételt, italt értékesítettek, 2,6 szá­zalékkal többet, mint egy év­vel korábban. Cukrászsüte­ményekből, hidegkonyhai ételekből is javult az ellátás. Ugyancsak kedvezően ala­kult a felvásárlási terv telje­sítése. A méz. a mák, a bab és tojás valamint különféle baromfi felvásárlása mellett jelentős mennyiségű zöldsé­get adtak a háztáji és kise­gítő gazdaságok. Burgonyá­ból 30, étkezési hagymából 10, káposztából 3 vagonnal vett át a szövetkezet. Gyémántlakodalom A tárgyalóteremből Ellopta a buszt ­A közelmúltban tárgyalta a battonyai járásbíróság Czif­ra Tibor almáskamarási la­kos bűnügyét. A 22 éves fia­talember ez év január 26-án F. Zoltán autóbusz-vezetővel teljesített szolgálatot mint V jegyvizsgáló. Mikor befejez­nék a munkát, Kunágotáin betértek az italboltba, és sze­szes italt fogyasztottak. Ez­után Czifra Tibor a garázs előtt bezáratlanul álló autó­buszra szállt. Elindította, és Almáskamarásra ment vele. A napokban szűk családi körben, házasságkötésük 60. év­fordulóját ünnepelte Gyulán Máthé András és felesége, Csá­kány Margit, akik 1918. március 19-én kötöttek házasságot Homoródbene községben. A ma 81 esztendős IVláthé András 1957-ben vonult nyugdíjba, nfint földművesszövetkezeti elő­adó, az egy évvel fiatalabb felesége pedig személyzeti elő­adóként dolgozott. Ott volt a gyémántlakodalmon az ünne­peltek három gyermeke, három unokája és ugyanannyi déd­unokája is Ormosi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents