Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
1978, március 3., péntek Március 3 H bolgár függetlenség 100. évfordulója Korabeli újságrajz a felkelés utáni vérengzésekről Tanácstagok munkája és a népfrontmozgalom Csaknem 1300 éve, hogy a Balkán-félsziget keleti felében megalakult az első bolgár állam. 1978. március 3-án mégis a bolgár függetlenség százéves évfordulójáról emlékeznek meg Bulgáriában és világszerte. A száz év mellé még egy szám kívánkozik, az 500 esztendő. Ennyi időt, közel fél évezredet tett ki ugyanis az oszmán uralom Dél- kelet-Európának ezen a részén. Hogy mit jelentett az ötszáz éves oszmán iga Bulgária számára, nehezen lehetne összefoglalni. Tény, hogy a XIV. században virágzó fejlődésnek indult országot az oszmán uralom nemcsak egyszerűen megakadályozta fejlődésében, de évszázadokra vissza is vetette. Bulgáriában megszűnt a városi kultúra, a művészetek és mesterségek fejlődése. A bolgárok nem csupán nemzetiségükben, de személyükben is a legsötétebb elnyomás áldozatai voltak. Az Oszmán Birodalom keresztény lakosa a „rája”, vagy ahogy megvetően nevezték a „gyaur” teljes jogfosztottságban élt. A bolgár lakosság egy részét erőszakkal mohamedánná tették, s rendszeres gyakorlattá tették az ún. „gyermekadót”, mivel az elhurcolt balkáni keresztény gyermekekből nevelték ki legütőképesebb harci alakulataik katonáit, a janicsárokat. A balkáni parasztság teljes kizsákmányolását az oszmán feudalizmus sajátos rendszere, az ún. „szpáhi- birtokok” útján biztosították. Ez azt jelentette, hogy a szpáhik, azaz a birodalom lovas katonái aránylag rövid időszakokra kaptak szolgálatuk fejében kisebb- nagyobb . földbirtokokat. Érthető módon ezek a föld- birtokosok igyekeztek minél többet kizsigerelni jobbágyaikból. A középkori bolgár kultúra fejlődése is évszázadokra megállt. Csak a hegyek között meghúzódó kolostorok őrizték tovább a nemzeti nyelv, az ősi hagyományok emlékét. Bulgáriában azonban még a pravoszláv egyház sem volt a lakosság érdekeinek képviselője — vezetői, a püspökök görögök voltak, akik a bolgárság, elsősorban a tehetősebb városi rétegek elgörögítését szorgalmazták. Végül mégis a vagyonosodó kereskedők és kézművesek, a külföldi bolgár kolóniák, a származására büszke alsópapság lett annak a nemzeti mozgalomnak vezető ereje, amely a „bolgár újjászületés” nevet kapta. A XIX. században a bolgár függetlenség erői fokozatosan kaptak erőre. Az újjászületés első szakaszában a nemzeti nyelv kiművelése, az egyházi függetlenség kivívása volt a cél. Időközben a politikai ellenállásnak megszülettek a szervezeti keretei, s a bolgár hazafiak követve az oszmán uralom ellen küzdő „hajdútok” példáját több fegyveres osztagot is alakítottak. A bolgár szabadcsapatok egyik vezetője A felszabadító harcnak a XIX. századiban mind kedvezőbbek lettek a külső feltételei. Az Oszmán Birodalom, „Európa beteg embere” több ízben háborúra kényszerült a cári Oroszországgal, amelyben a bolgárok nem a kontinens csendőrét, hanem a felszabadító szláv testvérállamot látták. A forradalmi szervezetek az I870-es években egész Bulgáriára kiterjesztették tevékenységüket. 1876. május elsejére az illegális Forradalmi Központi Bizottság kitűzte az általános fegyveres felkelést, a terv azonban csődöt mondott. A sztambuli kormány helyi segédcsapatait a felkelő bolgár falvakra és városokra uszította, s a vérengzésnek több mint 30 ezer áldozata volt Egész falvak váltak néptelenné, a gyilkos bandák gyermekeket, asszonyokat hánytak kardélre. Az atrocitások mély felháborodást váltottak ki Európában, mély részvéttel írt az eseményekről a korabeli magyar sajtó is. A bulgáriai vérengzések szolgáltattak okot az 1877— 78-as orosz-török háborúnak. II. Sándor cár a felkelés véres leverése után egy esztendővel üzent hadat az Oszmán Birodalomnak, amelynek szultánja nem volt hajlandó autonómiát adni Bulgáriának. A háború 10 hónapig tartott. A szultán hadserege kezdetben elkeseredett ellenállást tanúsított. Véres csaták voltak Plevennél, s a Sipkaszorosban. Az oroszokhoz sok ezer bolgár népfelkelő csatlakozott, akik jelentős szerepet játszottak hazájuk felszabadításában. A harcok közepette előrenyomuló orosz hadsereg, s a bolgár felkelők osztagai 1878. első heteiben elérték és elfoglalták Drinápolyt, s a főváros, Sztambul elfoglalását az oszmán seregek már nem tudták volna megakadályozni. A béke végül is Anglia nyomására jött létre. Az 1878. március harma- dikán San Stefano városkában megkötött orosz—török béke megadta Bulgáriának az önrendelkezés jogát, s a Balkán-félszigeten egy olyan államot hozott létre, amely egyesítette az egész bolgár népet, s biztosította a többi balkáni állam függetlenségét is. A san stefanoi megállapodást a Nagy Britannia és a monarchia nyomására összehívott berlini konferencia még ugyanabban az évben jelentősen módosította, de azon már nem változtatott, hogy ismét létrejött a bolgár államiság, s a bolgár nemzet jelentős része felszabadult a fél évezredes oszmán elnyomás alól. Három napirendi pontja volt annak a tanácskozásnak, melyet nemrég tartott Békéscsabán a Hazafias Népfront városi bizottsága. E témák sorrendben a következők : a tanácstagok munkájának értékelése; az 1978. évi program és tanácskozási terv elfogadása; valamint a bejelentések. Itt most csak az elsővel kívánunk részletesebben foglalkozni. o Kendra János HNF városi alelnök előadásának elején utalt arra az alkotmányjogi feladatra, amely a tanács és a népfront együttműködése révén valósulhat meg. A tanácstagok megválasztásával kapcsolatos teendők ellátása — népfrontmunka. Olyan jelölteket kell állítani, akik megnyerik a választók bizalmát. Ezt tanúsítja többek között az is, hogy a tanácstagok 75—85 százaléka rendszeresen és aktívan vesz részt az üléseken. Az elmúlt évben több mint 160-an szóltak hozzá különféle témákhoz, ami megfelel az igényeknek. A jelölő gyűlések mindenütt sikerrel befejeződtek. A március 5-i időszaki választásokon Mezőberényben négy, Gerlán kettő, Körös- tárcsán kettő és Telekgerendáson egy tanácstagot választanak meg a népfrontjelölések alapján. Ezzel természetesen nem zárul le a HNF-akítvák szerepe. Ajánlatos, hogy felkeressék ezeket a tisztségviselőket és tájékoztassák őket a választók érdekeiről. A leglényegesebb az, hogy minden tanácstagot fel kell készíteni erre a munkára és az ülésekről rendszeresen távolmaradókat pedig vissza kellene hívni. Sajnos, erre még akkor sem került sor, amikor beigazolódott, hogy az illető többször is igazolatlanul hiányzott. o Az előadó kitért a közérdekű bejelentésekkel összefüggő kérdések elemzésére is. Mint mondotta, tavaly a 2462 bejelentésből 2200-at elintéztek. Előfordult azonban, hogy több olyan gond is megoldódott, amiről ,a választóknak nem volt tudomásuk. Ekkor néhány hozzászóló azt indítványozta, hogy ne kelljen olyan „pisz- licsáré” ügyeket is jegyzőkönyvbe venni, amelyeket a tanácsok _ egyes osztályai gyorsan elintézhetnek. A bejelentések után a megoldott feladatok nagy száma azonban csak lakkor tükrözi a valóságot, ha fajsúlyúk szerint mérlegeljük. Akadnak olyan kérések is, melyek sok száz embert érintenek. A csip-csup ügyek viszont csak néhány lakosnak okoznak gondot. Tovább kell bátorítani a választókat arra — ha szükséges —, tegyék szóvá többször is a gondjaikat. Befejezésül az alelnök javasolta, hogy a tanácstagokkal való foglalkozás ne kamNagy esemény zajlott le Battonyán február 26-án vasárnap a Rácz családban. Házasságkötésük 50. évfordulóját ünnepelte Rácz Mihály és felesége, Surina Veronika, ötven évvel ezelőtt, február 20-án kötöttek házasságot és 15 gyermekük született. Közülük jelenleg kilenc él. Az idős házaspárt a tanács, a művelődési ház igazgatója és a Hazafias Népfront nő- és rétegpolitipányszerű, hanem állandó folyamat legyen. Ennek egyik legelfogadhatóbb formája, ha választóiknak mind a testületi, mind a népfrontelnökségi üléseken beszámolnak a végzett munkájukról. Szemléleti kérdés az a követelmény is, hogy a tanácstagok a társadalmi ellenőrzést ne valami szükséges rossznak, hanem a választók bizalmán alapuló, és csakis az ő érdeküket szolgáló megtiszteltetésnek tekintsék. Q Ezután dr. Gally Mihály vb-titkár a „tanács oldaláról” mondta el véleményét a fenti témával kapcsolatban. Megemlítette, hogy az utóbbi időben a testületi munka színvonal^ csökkent, és ez különböző. okokra vezethető vissza. Noha a tanácstagok nagyrésze jól látja el feladatát, munkájukban mégis tapasztalhatók bizonyos fogyatékosságok. A bejelentések jelentős hányada nem a fő célokkal áll kapcsolatban: még mindig erős a formalizmus, a látványosság, és sok a pongyola módon megfogalmazott előterjesztés. A városi tanács eddig is igyekezett segíteni a hibák kijavítását úgy, hogy minden kerületbe tanácsi dolgozókat is beosztott. Ennek célja a közvetlen információszerzés volt. Hasznosnak bizonyult az a kezdeményezés, hogy a tanácstörvényt több hónapig tartó konzultáción megismertetik a tanácstagokkal. Ugyancsak a jobb tájékoztatást segíti a Békéscsaba című újság, amely előreláthatóan április 4-re vagy május - 1-re újra megjelenik. Sajnálatos, hogy a tanácstagok klubja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindig ugyanazt a 10— 15 arcot lehetett látni az összejöveteleken. A tanács- titkár végül ismertette, hogy (az előzetes felmérések szerint a tavalyi társadalmi munkában a nagyközség kategóriában Mezőberény, és kisközség kategóriában Csárdaszállás áll az első helyen. A többi hozzászólás közül csak egyet emelünk ki. A gyakorlat is igazolta, hogy sokkal nehezebb annak a tanácstagnak a munkája, aki a lakótelepen élő választók ügyes-bajos dolgait intézi. Az elzárkózásra, az elkülönülésre való hajlam is megakadályozza, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. A peremkerületekben lakók viszont régóta ismerik egymást, éppen ezért jobban mozgósíthatók egy-egy feladat megoldására. Elsősorban a lakótelepeken kell fokozni a népfrontnak — a tanáccsal közösen — az erőfeszítést azért, hogy az ifjúság képviselőit is bevonják a közéletbe. Kiválasztáskor ugyanis lényeges szempont, milyen felkészültséggel, tapasztalattal és gyakorlattal lép majd a fiatal jelölt a választói elé. Bukovinszky István kai bizottsága köszöntötte. Engi Illés, a Hazafias Népfront helyi titkára is üdvözölte a jubiláló házaspárt, s Ravasz Lajosné, a nőbizottság vezetője adta át a piros szegfűt és ajándékot. Az aranylakodalmát ünneplő házaspár kilenc gyermeke, 24 unokája és 14 dédunokája, valamint jó barátok, ismerősök körében töltötte ezt a felejthetetlen évfordulót. Lelkesedéssel beszélt a kommunizmusról 80 évvel ezelőtt született Úri Károly 1898. március 3-án született a Zala megyei Magyar- szerdahely községhez tartozó Üjnéppusztán őri’Károly. A két világháború közötti korszak munkásmozgalmi harcosainak egyike ő, akit az eseményekben ugyancsak gazdag forradalmak korának — 1918—1919-es évek — tapasztalatai, harcai edzettek kommunistává. A Tanács- köztársaság leverése után, 1921-ben lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. Addigi életútján is sok megpróbáltatásban volt része, akárcsak később, 48 éves korában bekövetkezett haláláig. Nyolcán voltak testvérek. A hat elemi elvégzése után tanoncnak állt, asztalos lett. Hamarosan behívták katonának. Az első világháborúban először Albániábán, majd az olasz hadszíntéren teljesített szolgálatot. Maláriás megbetegedése miatt leszerelték, de később ismét behívták. A Tanácsköztársaság idején vöröskatonaként harcolt a proletár hazáért az északi fronton. 1919 augusztusától novemberig vizsgálati fogságban sínylődött. Ez az időszak fordulópontot jelentett életében. Ekkor kezdett politikával foglalkozni, ismerkedett meg kommunistákkal, s lett elkötelezettje a szocializmus eszméinek. 1920 elején sikerült Bécs- be szöknie, a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetőivel felvette a kapcsolatot. A párt megbízásából 1923- ban tért haza. Tagja lett a famunkások szakszervezetének, majd a szociáldemokrata pártnak is. Gőgös Ignác- cal, Hámán Katóval, Vági Istvánnal együttműködve szervezte a szociáldemokrata pártszervezetek ellenzéki megmozdulásait, ök kezdték meg 1923-ban az illegális kommunista párt szervezését, elsősorban a legális tömegszervezetekben: a szakszervezetekben, a munkás kulturális egyesületekben és a szociáldemokrata pártban. 1924-ben népgyűlést hívtak össze a munkanélküliség, a házbér (lakbér) emelése ellen. A hazai kommunista mozgalom legális fedőszervének, a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak megalapításában (1925. április 14.) jelentős feladatot vállalt. „Mozgalmunk célja a tömegek forradalmasításán keresztül a kommunizmus megvalósítása volt” — mondotta erről később a letartóztatását követő bírósági tárgyaláson. A Kommunisták Magyarországi Pártjának Bécsben 1925 augusztusában tartott I. kongresszusán megválasztották a Központi Bizottság, egyben a budapesti titkárság tagjává is. A háromtagú titkárság, a „trojka” tagja volt: őri Károly, Hámán Kató, Gőgös Ignác. 1925 október elején őt is letartóztatták és az első Rá- kosi-per egyik vádlottjaként négyévi fegyházra ítélték. A tárgyalási iratok között olvashatók az alábbi sorok: „Lelkesen beszél a kommunizmusról, kijelenti, hogy nem hivatottságot, de kötelességet teljesített, midőn szerény képességeit a proletárok szolgálatába állította.” 1930-ban sikerült kijutnia a Szovjetunióba. Tomszkban halt meg 1946. február 2-án. Vida Sándor Baltonya A jubiláló Rácz házaspár A „Sasfészek” védelme — a festmény az orosz—török háború egy epizódjáról készült (Fotó: Sofia—Press — KS)
