Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

1978. március 24., péntek o laHílUl&M Megtartotta plenáris ülését a KBT Testvérmegyei delegáció >######### A biztonság érdekében Kevermes határában a KPM útfenntartó üzemének dolgozói kivágják a közlekedés szem­pontjából veszélyes útmenti fákat. Képünkön elszállítják a felfűrészelt fatörzseket Fotó: Martin Gábor Napjainkban a közúti köz­lekedés közügy. Mindenki közlekedik, legtöbben gya­log, sokan kerékpárral, van, aki motorkerékpárral, s jóné. hányán gépkocsival. Az vi­szont már nem mindegy, ho­gyan veszünk részt a forga­lomban, hogyan közlekedünk a közutakon. E gondolatok jegyében kezdte meg tegnap, csütörtökön délelőtt plenáris ülését Békéscsabán a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács. Az eseményen töb­bek között részt vett Rich- weisz Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának munkatársa, dr. Blahó Pál, a Kulturális Minisztérium fő­osztályvezetője, az OKBT el­nökségének tagja, és ott vol­tak a szomszédos megyék közlekedésbiztonsági taná­csainak képviselői. A társadalmi testület ta­valy legfőbb tevékenységé­nek a közúti balesetmegelő­ző munka társadalmi bázisá­nak további szélesítését te­kintette. A feladatok között szerepelt a céltudatosabb, tervszerűbb és hatékonyabb megelőző társadalmi, illetve hatósági intézkedések sora, a közlekedési fegyelem javítá­sa — mondotta beszámolója bevezetőjében dr. Sajti Imre ezredes, a Békés megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács el­nöke. A társadalmi munkában az elmúlt évben is sokat segí­tettek a KBT szakbizottságai. Mint az előterjesztésből ki­tűnt, a bizottságokban ja­vult a tagok munkamegosz­tása, növekedett munkájuk színvonala. Az ifjúsági és nevelési szakbizottság fel­adatát az alsó és középfokú oktatási intézményekben fo­lyó munkában fejtik ki. Az óvodások részére szervezett „ovi-mozi” keretében levetí­tett közlekedési filmeket mintegy 5300 apróság nézte végig. Igen hasznos, s köve­tendő példaként említette az MKBT elnöke a gyulai kez­deményezést: a városban minden évben megrendezik a „kistárcsa” óvodai KRESZ- vetélkedőt. Napjainkban Bé­késben 13 közlekedési park segíti a közlekedés ismeretei, nek gyakorlati elsajátítását. A szakbizottság másik fő fel­adata volt, hogy az általános iskolások körében minél több tanulónak segítse elő a se­gédmotor-kerékpárra a vizs­ga letételét. Tavaly mintegy 1000 nyolcadik osztályos sze­rezte meg az engedélyt se- gédmotorkerékpár-vezetésre. Az oktatási és nevelési szakbizottság alapvető célki­tűzésének tekintette a gép­járművezetés jogszabály és vezetéstechnikai ismeretei­nek bővítését, a biztonsági öv használatának népszerűsí­tését. Sajnos, a vállalatoknál az elmúlt évben visszaesés volt a KRESZ-továbbképzés- ben, s ezért a szakbizottság új tematikát dolgozott ki az oktatásra. A versenyszak­bizottság közreműködésével az elmúlt évben is több si­keres vetélkedőt szervezett a KBT, s már hagyományossá vált a Gyopár, a Körös, a Sárrét és a Vár Kupa autós KRESZ- és ügyességi ver­seny. A forgalomszervezési szak- bizottság munkája nem lát­ványos, de elengedhetetlen. A városközpontok, közúti csomópontok, útkereszteződé­sek átépítésében közremű­ködtek. a tanulmány- és ki­viteli terveket véleményez­ték, a KRESZ-parkok építé­sét segítették. Az orvosi szakbizottság a különféle tanfolyamokon és előadáso­kon az elsősegélynyújtáshoz adott segítséget. A beszámoló befejező ré­szében az elmúlt év balese­ti értékeléséről kaptak át­tekintést a tanácskozás részt­vevői. Tavaly megyénkben 109 ezer 620 esetben intéz­kedtek a közlekedési rend­őrök szabálysértés miatt. Az ellenőrzések során 1800 eset­ben színeződött el az alko­holszonda. Ittas 1 gépjármű- vezetés miatt csaknem 500 vezetői engedélyt vonjak be. Az országban minden hato­dik, ezzel szemben megyénk­ben minden ötödik balesetet ittas állapotban okozták. Végezetül a költségvetés szerepelt napirenden. Az el­múlt évben az MKBT félmil­lió forinttal gazdálkodott. Ebből az összegből fedezték a különböző közlekedési és KRESZ-versenyek költségeit, szemléltető és oktatási esz­közöket vásároltak az óvo­dák és iskolák részére. A be­számoló feletti vitában 11-en mondták el véleményüket, hasznos kiegészítésekkel, ta­nácsokkal, javaslatokkal se­gítették a testület munkáját. Az elhangzottakkal kiegészít­ve fogadta el az ülés az idei munkatervet. Ez egyebek kö­zött tartalmazza a közúti balesetek csökkentésére, a felvilágosító és nevelő mun­ka javítására tett intézkedé­seket. Befejezésül dr. Sajti Imre ezredes, az MKBT elnöke több társadalmi aktivistának munkája elismeréséül tárgy- jutalmat nyújtott át. — szekeres — Magyar szorbitgyár a Szovjetunióban Piacon a szellemi termék A Péti Nitrogénművek technológiája és tervei alap­ján felépült a Szovjetunió­ban, Mari Köztársaságban a Joskar-Ola-i Vitaminkombi­nát új szorbitüzeme. Az évi 5000 tonna • kapacitáshoz a főbb berendezéseket is Ma­gyarországról szállították. A beruházást megelőzően a vitaminkombinát szakem­berei Péten tanulmányozták az eljárást, itt ismerkedtek meg a gyakorlatban a gyár­tástechnológiával. A péti mérnökök — mint szakta­nácsadók — az egész beru­házás folyamán részt vettek az építésben, szerelésben, most pedig a próbaüzemelte­tésben. A szellemi termékek pia­cán is sikereket ért el az utóbbi években hazánk leg­nagyobb műtrágyagyára. A saját technológia alap­ján gyártott termékek gyor­san meghódították a külföldi piacot, a szorbit és a furfu- ril alkohol a pétiek igen ke­resett áruja lett. Ugyanakkor egyre nagyobb az érdeklő­dés a kidolgozott gyártás­technológiák iránt. Különö­sen a szorbitgyártás korsze­rű eljárására figyeltek fel a KGST-tagországok szakem­berei. Szerte a világon ugyanis mind nagyobb gon­dot fordítanak a cukorbete­gek ellátására. Ehhez egyik legjobb módszernek bizo­nyult, hogy a hagyományos cukor helyett szorbittal éde­sítik ételeiket. Ugyanakkor ez a vegyület fontos a gyógy­szergyártásban, a textilipar­ban és a dohányiparban egy­aránt. A Péten kidolgozott és megvalósított technológiát el­sőnek Csehszlovákia vásárol­ta meg, ahol a pétiek segít­ségével már üzembe is he­lyezték az új gyárat. A ma­gyar és a csehszlovák ta­pasztalatok alapján kezdték meg a szovjet gyár építését, amely a Mari Köztársaság­ban rövidesen a diabetikus készítmények fontos bázis­üzeme lesz. Az üzemi pró­bákkal párhuzamosan újabb érdeklődők keresték fel a Péti Nitrogénműveket. Je­lenleg is tárgyalásokat foly­tatnak szocialista és fejlődő országok képviselőivel. A szorbithoz hasonlóan nö­velte a pétiek hírnevét a furfuril alkohol gyártástech­nológiája. Ez a termék egyébként az öntödei gyan­ták előállításának és egyben az öntésnek elengedhetetlen kelléke. Az eljárást már megvásárolta a pétiektől a Szovjetunió és ,a tervdoku­mentációt is átadták meg­rendelő partnereiknek. Mütőmaszk Gyuláról A Gyulai Háziipari Szö­vetkezet egyik tevékenységi köre — a Budapesti Köt­szerművekkel kooperálva —, hogy különböző kötszereket készítenek. Ilyenek például : a műtőmaszk, a kis és nagy törlőruhák, amelyeket az operációknál használnak fel. Ezekkel a termékekkel az ország összes kórházát, kli­nikáját a gyulaiak látják el. A kötszerek készítése mel­lett más tevékenységgel is foglalkoznak. Így különböző szőtteseket, népművészeti Cikkeket is készítenek a há­ziiparinak. Az elmúlt eszten­dő utolsó napjaiban — 16 év után újra — egy nagy 'bemutató részeseiként vet­tek részt Oslóban, a magyar könnyűipar ajánlatait bemu­tató kiállításon. Szerdán a késő esti órák­ban Békés megye szovjet testvérmegyéjéből, Penzából öttagú könnyűipari küldött­ség érkezett megyénkbe.. A delegációt Vlagyimir Grigor- jevics Kolesznyikov, a Pen­za megyei Könnyűipari Ku­tató Intézet igazgatója veze­ti. Tegnap délelőtt Békéscsa­bán dr. Szabó Sándor, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese fogadta a szovjet delegációt és tájékoztatta megyénk könnyűiparáról. Ezt követően városnézésen vettek részt, többek között megtekintették az Univerzál Áruházat. A tíz nap alatt el­látogatnak Gyulára, Szarvas­ra, Orosházára és több üzembe is. Így például a Kner Nyomdába, a kötött­árugyárba, a férfifehérne- mű-gyárba, az Orosházi Üveggyárba és az Endrődi Cipész Szövetkezetbe. flz üzemi demokrácia kulcspozícióiban Mindenekelőtt a szemlélet­tel van hiba a Szellőző Mű­vek sarkadi 3. számú gyár­egységének szakszervezeti munkája körül, s ha sarkít­va akarnánk fogalmazni, úgy is mondhatnánk: az üzemi demokrácia gyakorlásában. Mindjárt az elején hadd il­lusztráljam ezt egy példával. Ottjártamkor megkérdeztem az egyik beruházó brigád szakszervezeti bizalmiját: hogyan tud hatni az embe­rekre? Így felelt: — Jól. Részt veszünk a kis­pályás futballbajnokságon, a házi pingpongversenyt Be­kecs Gyula, aki itt dolgozik, nyerte, s ő mehet is a to­vábbi versenyekre, társadal­mi munkában építettünk ma­gunknak melegedőt, segítet­tünk a tűzi-víztároló építésé­ben, hallgatnak rám a mun­kavédelemmel kapcsolatos dolgokban is, szóval... Ekkor odajött hozzánk a művezető és szigorú arccal megkérdezte: „Nem tudom, felhatalmazták-e tagtársun­kat (mármint a bizalmit) nyilatkozattételre?” Előbb fel sem fogtam e szavak hátte­rét, aztán, mikor megma­gyaráztuk, ketten a bizalmi­val, hogy a szakszervezeti munkáról beszélgettünk, csak akkor enyhült meg a művezető. E párbeszéd kapcsán értet­tem meg elsősorban, hogy miért volt szükség a vállalati szakszervezeti tanács titká­rának, Kraj Györgynek s a vállalati központ pártvezető­ségi titkárának, Nagy Fe­rencnek a 3-as számú gyár­egységükbe, Sarkadra láto­gatniuk. — A hónap első felében egy bizottságunk vizsgálta, hogyan érvényesül vállala­tunknál az üzemi demokrá­cia, hogyan alakulnak ki en­nek új fórumai. Sarkadról ko­rábban kaptunk néhány nyugtalanító jelzést, hogy például nem engedik beis­kolázni a beosztásuknál fogva magasabb képesítés megszerzésére jogosultakat, meg olyan jelzést is, hogy a bizalmiak bővített hatáskö­rét nem mindenben veszik figyelembe, nçm engedik azt érvényesülni, másszóval : a partneri kapcsolat még erő­sen sántít némely munkate­rületen. Persze ehhez hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy maguk a bizalmiak sem „nőttek fel” még minden vo­natkozásban felelősségtelje­sebb munkájukhoz... Ezeket a problémákat jöttünk ezút­tal a gyáregység vezetőivel alaposan megbeszélni, bár ez évben itt tartottuk a VSZT kihelyezett ülését is, amelyen először hangzottak el ezek a gondok... — mond­ta Kraj György. A sarkadi volt MEZŐGÉP csak 1975 óta tartozik a Szel­lőző Művek 2300-as nagy családjába, és el lehet mon­dani: jól járt az odatarto- zással. Az akkor alig har­mincmilliós produktumot előállító s 250 főt számláló üzem ma 300 dolgozót foglal­koztat. A tavalyi 93 milliós tervvel szemben 104 milliót produkált, az idén pedig 134 milliós érték előállítását tűz­te maga elé. Mindehhez meg­kapták központjuktól a kel­lő anyagi támogatást. Három év alatt 12 milliót ruháztak be Sarkadon, új, modem gé­peket állítottak a termelés szolgálatába, korszerűsítették az üzemrészeket, a jövő hó­napban a festőműhelyt ad­ják át, és most épül a kétezer négyzetméter alapterületű iker szerelőcsarnokuk, amely­nek egyik részét szintén üzembe helyezik az idén. Az új körülmények köve­telményeinek megfelelően helyileg oldották meg a szakmai utánpótlás növelését, amennyiben betanított mun­kásokból 22 résztvevővel he­gesztő-, vasszerkezeti laka­tos és targoncavezető (ez utóbbi kilenc tagú tanfolyam volt) szakmunkásokat képez­tek ki. Mindez elismerésre méltó, de az új követélmé­nyek, például a Miniszterta­nács és a SZOT közös hatá­rozatának megvalósítása az üzemi demokrácia fejleszté­séről, már nem halad ilyen egyértelműen. — Ennek objektív akadá­lyozói is vannak — mondja Fábián Béla igazgatási osz­tályvezető, aki egyben a gyáregység szakszervezeti bi­zottságának is a titkára. — Az elmúlt időszakban sok volt az átszervezés, jófor­mán meg sem melegedtek egy helyen a bizalmiak, azt vették észre, már más a művezetőjük stb. Ezért aztán jó partneri kapcsolatot ne­héz volt kialakítani. Tizenhat bizalmi dolgozik az üzemben, akik azért hal­latják szavukat a dolgozókat érintő, s a hatáskörük gya­korlását is jelentő dolgok­ban. Ám különféle rövid megbeszélések, akár a társa­dalmi munkák előkészítésére, akár a rendezvények szerve­zésére irányuljanak is azok, rendkívüli nehézségekbe üt­köznek a gyáregységben, és megint csak a hibás szemlé­let miatt. — Olyan jelzéseket is kap­tunk — mondja Kraj György —, hogy munkaidőben még percekre sem engedik vil­lámmegbeszélésre a bizal­miakat, pedig ezek a megbe­szélések szorosan a munká­val függenek össze. Az ilyen intézkedések félreértelmezik azt a határozatot, hogy mun­kaidő alatt ne tartsanak se­hol sem tanácskozásokat. Nyilván az órákig elhúzódó értekezletekről volt ebben a párthatározatban szó. Saj­nos, az szb vezetői nem áll­nak a sarkukra ilyen kérdé­sekben és véleményünk sze­rint nem is fér össze az szb vezetése egy osztályvezetői beosztással. Ezért javasoljuk is. hogy Fábián elvtársat fi­zetése meghagyásával más munkakörbe helyezzék, hogy mint szb-titkár határozot­tabban állhasson ki a hatás­köri lista érvényesítéséért... — Nagyjából ez a pártve­zetőség véleménye is á do­logról — vélekedik Bagi Jó­zsef, a gyáregység párttitká­ra. — De még azt is hozzá­tenném ezekhez: a bizalmi­aknak fel kell nőni a felada­taikhoz. Rendszeresen, kiha­gyások nélkül szükséges ve­lük foglalkozni is, hogy egy­ségesen lássák teendőiket az üzemi demokrácia fejleszté­sében, ami végső fokon a termelést lendíti előre. Ha valamire azt mondják: nem, azt megfelelően meg tudják indokolni, és ugyanígy kér­jék indoklását annak is, ha javaslataikra mondják ki a nemet. Éljenek a jogaikkal, beszélgessenek a partnereik­kel, megbízóikkal, mert sze­rintem az üzemi demokrácia kulcspozícióiban éppen a bi­zalmiak állnak... Varga Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents