Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

ElJSZEEsJ 1978. március 23., csütörtök A DÉGÁZ gyulai kirendeltségének dolgozói készítik a Gyu­láról Sarkadra vezető gázvezeték építési-szerelési munkáit. Az építők a nagyközség belterületén fektetik le a vezetéket Fotó: Béla Ottó Tojás, sonka, mákos lekeres Elegendő enni- és innivaló húsvttra Az idén meglehetősen ko­rán érkezett el a nagy hús­véti evések, ivások ideje. Persze, ez egyáltalán nem zavarta a kereskedelmet, a vendéglátóipart. Már január­ban megkezdték a felkészü­lést, hogy elegendő élelmi­szer álljon a vásárlók ren­delkezésére. ♦ A megyei vendéglátóipari vállalat, a fogyasztási szö­vetkezetek éttermei, presz- szói a szokásosnál is nagyobb forgalomra számítanak. A békéscsabai és orosházi FÜ- SZÉRT pedig választékos áruval igyekszik ellátni a megye kiskereskedelmét. Üreges csokoládéfigurákból 18, tojásdrazséból 15 száza­lékkal több került az üzle­tekbe, mint tavaly. A napok­ban érkezett meg két vagon narancs, s még várnak szál­lítmányt banánból is. Mint­egy 40-féle asztali bor közül válogathatnak a vevők, minő­ségi vörös borból azonban nincs elegendő. Háromféle vodka, négyfajta cseh likőr­különlegesség, magyar és ro­mán pezsgő bővíti a válasz­tékot. Ezenkívül a raktárban van és várja a kiszállítást egy vagon NDK palackos sör, lengyel gyümölcsbor. Kölniből és külföldi tojás­festékből, színes matricákból 15 százalékkal kínálnak töb­bet, mint egy évvel koráb­ban. ♦ A Megyei Élelmiszerkiske­reskedelmi Vállalat üzletei­ben jó a tőkehús, sonka és húskészítmények választéka. Tarjából és kötözött sonká­ból — a szállítmány késése miatt — akadozik az ellátás. Az itt-ott jelentkező csabai, gyulai kolbász hiányát sza­lámival pótolják. Diós és mákos tekercsre előrendelé­seket vettek fel, s minden ke­resletet ki tudnak elégíteni cukrász és sós sütemények­ből. Húsvéti idényáruk kö­zül csupán a nagyobb cso­koládéból készült figurákból van kevesebb a kelleténél. Szakmai vita, előadás a Kőbán Műhelyben Tegnap délután találkoztak megyénk képzőművészei a Kohán Műhely első foglalko­zásán Békéscsabán a Megyei Művelődési Központban. Al­kotó közösségük ez évi mun­katervét beszélték meg rész­letesen. Terveik szerint 1979- ben rendeznek kiállítást Bé­késcsabán a képzőművészeti világhéten. A közös tárlat anyagát szakmai beszélgetés keretében válogatja majd ki a Nemzeti Galéria művészet- történésze az alkotók jelenlé­tében. Műterem-látogatásokat szerveznek a műhelyben dol­gozó művészeknél, de me­gyén kívüli alkotóknál is. Legközelebb április 15-én Koszta Rozália műtermébe látogatnak, majd májusban Takács Győző mezőtúri alko­tóműhelyét nézik meg. Nyá­ron a szarvasi képzőművé­szek műhelyébe mennek Ru- zicskay Györgyhöz, Besse­nyei Antalhoz és Szabó Ju­dithoz. Kirándulásokra is ké­szülnek. május 5-én elmen­nek Hódmezővásárhelyre, ahol a Tornyai Múzeumban iparművészeti kiállítás nyí­lik. Júliusban Pécsett részt vesznek az országos kerámia biennálén, találkoznak a sa­játos pécsi építészeti irány­zatok tervezőivel, helyi al­kotókkal, s ellátogatnak a város híres múzeumaiba is. Augusztusban pedig Kecske­méten ismerkednek a tűzzo­mánc művészteleppel, a ke­rámiastúdióval, a Technika Házával és a Kodály Inté­zettel. A vezetőségi tagok beszá­moltak a Kohán Műhellyel kapcsolatos észrevételeikről, a közvéleményről, amellyel a művészeti élet fogadta az új műhely megjelenését. Koszta Rozália elmondta, hogy sok felől érdeklődnek irántuk, máris hírük van a képzőmű­vészek körében. Ma még saj­nos kevés az olyan alkotó kollektíva, amelyik emberi­leg és szakmailag is segíti egymást. A fiatal Kohán Mű­helyre nagy feladat vár azért is, hogy a művészek valóban érezzék hovatartozásukat. Takács Győző a műtermi alkotás egyéni világáról be­szélt, s arról, hogy a Kohán Műhely a képzőművészek egymáshoz való közeledését is segíti. Mindegyikük támo­gatását kérte a nyáron meg­rendezendő, egyre inkább nemzetközi és országos ki­tekintésű békéscsabai grafi­kai múvésztelep szervezésé­hez. Mladonyiczky Béla értékel­te az alakuló új közösség szakmai munkáját, az egyé­ni fejlődés lehetőségeit. A vitát követően a résztvevők megállapodtak abban, hogy az őszi vezetőségi ülésre már megtervezik a Kohán Mű­hely emblémáját is. A munkatervi megbeszélés után Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója mai képzőművé­szetünk néhány időszerű gondjáról tartott értékes elő­adást a Kohán Műhely tag­jainak. R Diótörő a bábszfnházban A klasszikus balett — minden korosztálynak szánt — bábszínházi előadása nem kis feladat ; a Diótörőhöz any- nyi bábut, figurát, maszkot és más kelléket készítenek, mint amennyi három-négy más előadáshoz szükséges. Az újonnan írt szövegkönyv alapján megkezdik a próbá­kat is. A nyári szünet után folytatják a mű színpadra állítását, és a premier előre­láthatólag a jövő télen lesz. Egy bemutató is még eb­ben az évadban várható. Áp­rilis közepén Benjamin Britten: A pagodák hercege című balettjének bábszínhá­zi pantomimváltozatát újít­ják fel a színház továbbkép­ző stúdiójának hallgatói. Köziben az Állami Báb­színház társulata nemzetkö­zi seregszemlékre készül. A nemzetközi bábszövetség (UNIMA) jövőre ünnepli fennállásának fél évszázados évfordulóját, és ebből az al­kalomból világszerte nem­zetközi bábfesztiválokat, ta­nácskozásokat rendeznek. A nemzetközi rendezvényeken részt vevő magyar együtte­sek kiválasztása folyik. I Kés, villa, olló... < > < > < > < * < * < » < > < > < » < > < > < ► < > < ► < ► < > < * < > < > < * < » < » < » < > i > < » < > < ► Alig léptem át a gügyögőkor küszöbét, már ismer­kedtem azokkal a tárgyakkal, amelyekkel szúrni, vagy vágni lehetett. Lassan tanulgattam a nevüket is: kés, villa, olló. Habár a kezdetben a fiókok zugaiba rejtet­ték szüleim, vagy a polcok legmagasabbikán dugták el előttem azzal, hogy „Kés, villa, olló, gyermek kezébe nem való!” Aztán, amikor már majdnem kimondtam az első összefüggő mondatot, étkezéskor fokozatosan előkerültek. Kezdetben a kanál. Igaz, ezzel korántsem lehetett szúrni, vagy bökni, de lehetett vele verni az asztalt, esetenként a tányért, összetörésig. Miután rö­vid idő alatt elsajátítottam nemesebb, hastömő hasz­nát, kezembe adtak egy villát. A „katonákat” a kezdetben nem mindig sikerült fel- szúrni, de a gyakorlatozás közben ízlelgettem a szer­szám nevét; „villya”. Aztán amikor önállóan szurkol­tam a falatokat (a húgom helyett), már a kiejtéssel sem volt mindig baj. Egy sikeres ebéd egyedüli elfogyasz­tása után anyukám merészen a kezembe adott egy kést, s biztatott, hogy küzdjem le a rántott husit; vág­jam le mind a hét fejét, öt gyertyát fújtam el a tor­támon, amikor már több-kevesebb sikerrel le is nyisz- szantottam mindet. Amikor pedig hatgyertyás tortát tettek a zsúrasztalra, csaknem egyedül farigcsáltam szét az egészet, s osztottam ki kis barátaim között. Éppen ezért megdöbbentett, amikor legutóbbi ven­déglői étkezésemkor az alkalmi asztaltársaságból egy testes apuka arra biztatta tízegynéhány éves csemeté­jét, hogy dobja félre e csúnya szerszámokat és mar­kolja meg a rántott húst. S a felső tagozatos korú „fi­úcska” — őseire visszaütve — kétmarokra fogva, fo­gával tépte le a sárkány sok-sok fejét. (Pedig a kés recés élű volt.) _jávor__ < > < » < > < > ( » ( > < » < > < » < > < > < > * > < > < ► O < > < ► < > < > < * < > < > i! o < * < > < > < > < > Az autóközlekedés és a vasút felkészülése az ünnepi forgalomra Kétezer kisegítő autóbusz- járatot és több mint 200 mentesítő vonatot tervezett a Volán és a MÁV a húsvéti utasforgalom zavartalan le­bonyolítására. A Volán az ünnepi hétvé­gére a szokásosnál mintegy 110 ezerrel több utassal szá­mol. Az eddigi jelzések sze­rint a legnagyobb forgalmat a Budapest—Jászberény— Kisköre, valamint a Kalocsa —Baja, a Kecskemét—Sze­ged—Makó, a Szarvas—Oros­háza és a Dunaújváros—Mo­hács vonalon, továbbá a Mátra vidékén várják. A szokásos napi 10—15 ezer utas kétszeresére számítanak az Engels téri (központi pá­lyaudvaron, ahol már csü­törtökön üzembe állítanak 30 mentesítő járatot; pénteken 60, szombaton pedig 100 ki­segítő autóbusz indul. A pá­lyaudvaron az induló ko­csik is alig fémek el, ezért az érkező járatok szokás sze­rint a Szent István térre fut­nak be a hét végén. A MÁV a legtöbb utast péntekre és szombatra vár­ja amikor 120 mentesítő vo­nat megy egyebek között Miskolcra, Debrecenbe, Bé­késcsabára, Szombathelyre és 20 kisegítő szerelvényt állí­tanak be a kanizsai és a ta­polcai vonalon is a várható­an nagyobb balatoni forga­lomra. A közlekedési vállalatok­nak — miután a húsvéthoz közel a másik kettős ünnep is — gondot okoz, hogy meny­nyire húzódik szét a főváros­ba visszairányuló forgalom. Ezért is kérik ismételten az utasokat a jegyek előreváltá- sára — a busszal közlekedő­ket a visszaútra szóló jegyek megvételére is —, mert en­nek alapján tudják megter­vezni a szükséges kapacitást az ünnepi forgalom végére is. Közösségi megbízatás D ó néhány tanácsülésen részt vettem már. Is­merve az írásos be­számolókat, különösen a ta­nácstagok felszólalásai érde­keltek. Kíváncsi voltam ar­ra: hogyan is valósul meg a helyi tanácsok önkormányza­ta. Miként képviselik válasz­tóikat, tudnak-e dönteni, ér­demben beleszólni szűkebb hazájuk fejlesztésébe, az ott lakók életkörülményeinek ja­vításába. Nem lehet valami­féle rangsort felállítani, aszerint, hogy városról vagy községről van-e szó. Hallot­tam szenvedélyes vitát egy kis település tanácsában és részese voltam olyan városi tanácsülésnek, ahol nem ju­tottak tovább a jelentések dicséretén, egyszerű elfoga­dásán. Igaz, a tanácstagoknak megvan a lehetőségük, hogy szoros kapcsolatot tartsanak az állampolgárokkal. Ismerik körzetük sajátosságait, gond­jait, hiszen ők is ott élnek. Fgadóórákat, beszámolókat tartanak. Csak az a kérdés: az itt elmondott észrevétele­ket, javaslatokat milyen mó­don, mikor továbbítják. Két­ségtelen : munkájuk legfon­tosabb fóruma a tanácsülés. Itt dől el tulajdonképpen te­vékenységük hasznossága. Ugyanis számos formában fejthetik ki saját véleményü­ket és továbbíthatják a vá­lasztók elképzeléseit. Megvan a lehetőségük az interpellá­cióra, részt vesznek a dön­tések előkészítésében, a határozathozatalban, a vég­rehajtás ellenőrzésében. Ezenkívül tartják a kapcso­latot a tanács szakigazgatási szerveivel, az üzemek, isko­lák vezetőivel. Gondoljuk csak .el: ha va­laki komolyan veszi választói bizalmát, nem csekély gon­dot vállal magéra. A tanács- törvény korszerűsítése, a ta­nácsok önálóságának bővíté­se még inkább növelte e közösségi megbízatás felelős­ségét. Ma már mindenki tudja, hogy a helyi tanácsok maguk határozzák meg mű­ködésük rendjét, s bizonyos szabályokon belül önállóan gazdálkodhatnak. Elkészítik éves, középtávú fejlesztési és költségvetési terveiket. Mind­ez nagyobb felkészültséget, lelkiismeretességet, kitartást követel a társadalmi munká­soktól is. Ezt azért sem árt hangsúlyozni, mivel a ta­nácstagok mandátuma 1973­tól 1980-ig érvényes. A hét­esztendős ciklus szinte mara­toninak mondható. Azért van rá szükség, hogy az évtized végén a tanácstagokat és az országgyűlési képviselőket egyszerre válasszák. E lebonyolítási rend azon­ban sok kérdést felvet. Kö­zülük természetesen a leg­fontosabb az időközben meg­üresedett helyek betöltése. A leggyakoribb eset az, amikor a tanácstag elköltözik, beteg­sége, idős kora miatt lemond tisztségéről. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy visz- szahívják vagy összeférhetet­lenség miatt megszűnik a tanácstagsága. Az is egyér­telmű: be kell tölteni a megüresedett helyeket. Ilyenkor időközi tanács­választásokat írnak M. Ez történt e hónap 5-én, amikor megyénkben hat városban és 96 községben a 8530 választópolgár új jelöl­tekre adhatta le voksát. A Békés megyei választási el­nökség közleménye szerint a választára jogosultak 97,4 százaléka élt jogával és a Hazafias Népfront jelöltjére 99,4 százalékuk szavazott. Kár lenne tagadni : nem árt ez a felfrissítés. A szocialis­ta demokrácia szélesítése megköveteli, hogy egyre több arra érdemes fiatal és nő ke­rüljön társadalmi funkcióba. Nem a statisztika javítása miatt, hanem azért, hogy az új tanácstagok friss erőt, lendületet, lelkesedést hozza­nak a tanácsi testületek munkájába. Igazság, hogy az évek hosszú során becsülettel helytálló tanácstagok egy ré­sze elfáradt, némelyikük nem tud lépést tartaná a megnö­vekedett követelményekkel. Tisztelet nekik, hogy belát­ták: sokkal többet tesznek a közösségért, ha átadják a stafétabotot. |enki se gondolja azt: ezéket a régi társa­dalmi munkásokat most már el kell felejteni. Egyáltalán nem erről van szó. Továbbra is számítanak lakóhelyük szeretetére, ta­nácsaikra, gazdag élettapasz­talatukra pedig szükség van. Természetes folyamat ez, az élet diktálja, csak megfele­lően kell irányítani. Nem elég megválasztani a tanács­tagokat, a segítség, a bátorí­tás, a bizalom mindannyiunk részéről szükséges a munká­jukhoz. Seres Sándor WWWWWWWWWWMWWMWWWMWWWVWW A fotóriporter tréfája Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents