Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1978. március 15., szerda Anyagias tehenek? Komoly tudósok időt, pénzt, fáradságot — s főleg a kísérletbe bevont állatgondozók dobhártyáját — nem kí­mélve kutatták évekig: bővebb tejelésre serkenti-e a ze­ne a nem éppen az abszolút hallásukról közismert ha­szonállatokat, a teheneket. A növekvő hozamokért e ku­tatók szerint Csajkovszkijnak, Bachnak, Illetve Petro- vics Emilnek tartozunk hálával, náluk sokkal kisebb el­méleti felkészültséggel mi inkább arra hajiunk, hogy a gondozók lelkesebb munkájában keressük az eredmények forrását. Lehet, hogy ehhez a lelkesedéshez esetenként egy-egy szimfónia is hozzájárult. Meggyőződésünk azonban, hogy a hozamok növekedé­sének a tejprémium sem ártott. Az elmúlt esztendőben a megye tejtermelő gazdaságai együttesen csaknem 128 mil­lió forint tejprémiumot vág­tak zsebre, ebből 77 és fél millió a Körösök vidékén gazdálkodó tsz-ek bevételeit gyarapította. Ezt a tejpré­miumot az üzemek lényegé­ben ugyanazzal a tejelő ál­lománnyal érték el, amely­hez egy-két évvel korábban hiába fogadtak volna akár­milyen híres zenekart, hogy a prémiumot hozó hozam- növekedést kiváltsák. Hogy ezt miért tálaljuk ilyen egetverő dologként? A válasz a tejprémium lénye­gében keresendő. I Forintok is literek bizonyosodott, hogy kiváló tejelő-fajták és rendkívül jó takarmány mellett is döntő szerep jut az állattartók szaktudásának, gondosságá­nak, munkájának. I Szilhatott a zene A tények is az előbbiek mellett tanúskodnak. Amíg a tejprémium nem létezett, a Körösök vidékén legelésző tehenek átlagban mindössze 2500 liter tejet adtak egy esztendőben. Ez 1976-os adat. A tejprémium esztendejé­ben, azaz 1977-ben ez a szám már * meghaladta a 2900-at. Ami .annál is inkább figyelemreméltó, mivel ez a megyei átlagtól alig 100 li­terrel marad el, holott az említett vidéken kínlódnak a legtöbbet a földművelők a belvízzel. Ötösével sorolhatók a ter­melőszövetkezetek, ahol a tejprémium bővebb tejelésre serkentette az állatokat. Ez a kifizetett tejprémiumokból is kitűnik. A szarvasi Dózsa Tsz tehenenként 12 és fél ezer, a mezőberényi Arany­kalász Tsz és a békésszent- andrási Zalka Tsz több mint 11 ezer forinthoz jutott a rendes tejáron felül. De nem sokkal maradt el ettől a kondorosi, a füzesgyarmati, a szeghalmi közös gazdaság és a dévaványai Aranyka­lász Tsz sem. Végül is az át­lagosnál több prémiumra tett szert a vidék 19 terme­lőszövetkezete. Adósok vagyunk még a tejprémium mibenlétének magyarázatával. Arról van szó, hogy amelyik gazdaság az 1976-osnál több tejet érté­kesített 1977-ben, az minden százaléktöbblet esetén, lite­renként 10 fillérrel maga­sabb árat kapott az eredeti árnál. Így, ha valamelyik termelőszövetkezet az el­múlt esztendőben 30 száza­lékkal növelte a megelőző évhez képest az értékesített tej mennyiségét, minden li­ter átadott tejért 8 forintot kapott. A tejprémium tehát bebi­zonyította, amiről már min­denki régről meg volt győ­ződve; a tehenek igen is te­jelnek. Tejeltek ők egyéb­ként minden különösebb közgazdasági számítás nélkül is, amennyiben gondozóik rendesen ellátták őket. min­dent megadva nekik, ami a hozamok fokozásához szük­séges. Ezzel együtt az is be­Állításainkat bátran mer­tük kijelenteni, hiszen azok megfogalmazásához a több­ség eredményei szolgáltak alapul. A továbblépés érde­kében azonban nem hallgat­ható el, hogy a többség mel­lett van egy kisebbség, amely nem érdemelte ki, hogy részesedjen ebből az állam által nyújtott lehető­ségből. És náluk is többen vannak azok, akiknek ugyan fizettek tejprémiumot, de az átlagosnál jóval keve­sebbet. Ne hallgassuk el ezeket a neveket sem. Az endrődi Béke Tsz és a déva­ványai Lenin Tsz csak a korábbi árat tudta megkap­ni a kifejt tejért, de a bé­késcsabai Május 1. Tsz, a sarkadi Lenin Tsz, a vésztői Körösmenti Tsz sem javítot­ta a körösvidéki tsz-ekben elért tejhozamok átlagát. Mindez csak azért érde­melt szót, mert ha valaha, pénzt foghattak volna meg azok a szövetkezetek is, amelyek egyébként sem do­bálózhatnak a felesleges milliókkal, most itt volt az alkalom. A tsz-szövetség te­rületén az előrejelzések sze­rint 1977-re a tejtermelés 10 százalékos növekedésével számoltak 1976-hoz képest. A növekedés ugyanakkor el­érte a 20 százalékot. És eh­hez a növekedéshez a sokat emlegetett átkeresztezések- nek még nemigen volt kö­ze. A Holstein-friz szülők leszármazottai még csak a következő évektől tejelnek majd, tehát mint mondottuk: legtöbb helyen ugyanazzal az állománnyal produkálták a nem várt eredményt. Ezek után okkal feltételezzük, hogy az utóbb említett szö­vetkezetekben kevésbé adtak hitelt annak a régi állattar­tói bölcsességnek, miszerint „a száján keresztül fejik a tehenet”. Ami nem jelent mást, mint azt, hogy ott, ahol nem tartják meg a te­héntartás technológiáját, az etetési előírásokat, az eteté­si és fejési időpontokat, a gondozás, az ápolás mind­azon mozzanatait amelyeket évszázadokon át őrzőit meg és vitt tovább a paraszti ha­gyomány, illetve a nagyüze­mi gyakorlat — ott bizony szólhat a zene, nem fognak több tejet adni a tehenek. I Még mindig fejhető Helyszűke miatt itt nem részletezhetjük tovább az elemzést, bár a teljes igaz­Tavaszi virágok A tavasz egyik kedves virága, a leánykökörcsin díszük Sopron közelében, a szárhalmi erdőben. A lila színű, nagy kenyhű virágot már őseink is ismerték, és vándorlásaik közben lovai­kat gyógyították vele. A leánykökörcsin érdekessége, hogy levelei később jelen­nek, meg mint virágai. Ugyancsak virágzik a szárhalmi erdőben a lap­pangó sás, amely arról kap­ta nevét, hogy valósággal belesimul az avarba. Vi­rágzik a húsos som is és bontogatja sárga szirmait a tavaszi hérics. Ebben a 412 hektárnyi védett erdőben kora tavasztól késő őszig nyílnak a ritkaság számba menő virágok. ság feltétlenül megkívánná annak bemutatását is, hogy hol, hány tehénnel érték el az itt idézett eredményeket. Egyetlen egy példát azonban hadd említsünk meg: Kon­doroson és Füzesgyarmaton csaknem ezer tehén szerzett egyenkénti átlagban annyi pluszpénzt gazdáinak, mint Békésszentandráson 140. Azért ez óriási különbség. Ezenkívül jó lenne ehe­lyütt olyan tanácsokat is ad­ni, amelyeknek megfogadá- sával a lemaradók beérhet­nék az élre törőkét. Sajnos erre sem vállalkozhatunk, annyit azonban elmondha­tunk, hogy ott, ahol vala­mennyi üszőt a korábbi gya­korlattól eltérően kivétel nélkül vemhesítettek, s csak a tejelés megkezdése után döntötték afelől: hízó mar­ha lesz belőle vagy tejelő- téhén — ott tudtak az átla­gosnál több tejet értékesíte­ni 1976-hoz képest. Ezt a módszert nevezi a szakma ma furcsa szóval „üszőelő- használatnak”. Végül is a lényeg nem az elnevezésen múlik. Ha a módszer jó, követni kell. A lényeg ugyanis az, hogy a tejprémium erre az eszten­dőre is érvényben marad. Igaz, megszerezni most már nehezebb lesz, mert a viszo­nyítási alap nem az 1976-os, hanem az elmúlt év tejter­melése. A tehenek ugyanis továbbra is fejhetők, s ha ezt az üzemek kellőképpen kihasználják, akkor előbb- utóbb zenegépre is jut majd, amit növekvő szabad idejük­ben a klubhelyiségben hall­gathatnak az állatgondozók. A tehenek ugyanis nagyon jól megvannak zene nélkül is. Kőváry E. Péter Gazdaság a sziken A Sárrét fővárosában évekkel ezelőtt több kisebb gazdaságból alakult meg a 9 község térségében gazdál­kodó Szeghalmi Állami Gaz­daság. A gyenge minőségű, szikes föld miatt a növény- termesztést elsősorban az állattenyésztéshez igazítot­ták. A hús- és tejtenmelési programban jelentős szere­pet vállaltak, amit ez idáig eredményesen teljesítettek. — Hogyan gazdálkodtak a sziken az elmúlt évben? — kérdeztük Arany Lászlót, az állami gazdaság igazgatóját. — Nincs okunk a panaszra, tavaly 182,2 millió forint ér­tékű terméket adtunk a nép­gazdaságnak, vagyis 18,5 szá­zalékkal többet, mint az elő­ző évben — summázta az igazgató, majd részletesen ismertette az elmúlt év eredményeit, gondjait. Szarvasmarha, baromfi és juh Az állami gazdaság árbe­vételének és árukibocsátá­sának nagyobb hányadát az állattenyésztés adja. Mind­ez meghatározza a növény- termesztést is. Fő cél a jó­szágállomány fakarmányigé- nyének minél jobb kielégí­tése. Éppen ezért fontosnak tartják a takarmánytermesz­tésen túl az intenzív legelő­hasznosítást is. Az állattenyésztésben ta­valy is a legeredményesebb ágazat volt a tehenészet. A tejtermelés növekedése az utóbbi öt esztendő közül az elmúlt évben volt a legdi­namikusabb: 943 tehén átla­gában 4075 liter tejet fejtek, s ez a hozam 315 Uterrel több az előző évinél. A sa­ját felhasználáson kívül 3 millió 843 ezer liter tejet ad­tak a fogyasztóknak, illetve a feldolgozóiparnak. A te­nyésztői munka színvonalá­nak emelésén túl az ered­ményekhez hozzájárult az is, hogy a két éllés közötti időt rövidítették, ugyanak­kor jelentősen csökkent a borjúelhullás. Az átadott tejért 5,1 millió forint tejér­tékesítési prémiumot kapott a gazdaság, s ez nagyban hozzájárult az ágazat ered­ményeinek növeléséhez. A tejtermelés mellett nincs szégyenkezni valójuk a hústermelésben sem. A szarvasmarha-hizlalásban ja­vultak a tartási és takarmá­nyozási körülmények, a vá­góállatok havi súlygyarapo­dása elérte a 34 kilogram­mot, s ez 4,6 kilogrammal több, mint 1976-ban volt. Tavaly 743 hízómarhát érté­kesítettek. Az ország harmadik legna­gyobb juhászaiénak tartják a szeghalmit. A biikatartás- hoz kedvező lehetőséget nyújtanak a nagy kiterje­désű sziki legelők. A hízó­bárányok nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokon is kelendőek. A jobb ered­ményekért minőségileg válo­gatták a tenyészállományt, és új tartási takarmányozá­si módszereket vezettek be. Az elmúlt évben nőtt az egy birkára jutó gyapjúter­melés is, elérte a 7 kilo­Magyar építők a Szojuz földgázvezetéknél A terveknek megfelelően épül az Orenburg—Szovjet­unió nyugati határa közötti Szojuz-földgázvezeték. A szocialista országok össze­fogásával készülő távveze­ték „magyar” szakaszán mintegy kétezer magyar építőmunkás fegyelmezett munkája eredményeképpen 1978 őszétől fokozatosan megkezdődnek a kompresz- szorállomások átadásai. Elsőnek Bogorodcsányi- ban épülő állomás kezdi meg a próbaüzemet, utána a huszti kompresszorállo­más következik, 1979 első negyedévében pedig Gusz- jatyinban kerül sor átadási ünnepségre. Az építők a kompresszor- állomásokkal egy időben kommunális és szociális lé­tesítményeket, valamint ál­lomásonként százötven la­kást is építenek. A kompresszorállomás területén levő csővezetékek szerelése is a magyar munkások feladata Huszton A kompresszorépületben ellenőrzik az összeszerelt kompresszorokat (MTI Fotó, Hadas János felvétele — KS) grammpt, ugyanakkor a fel­dolgozásra átadott alap­anyag minősége is javult. A hústermelésben fontos szerepet kap a baromfitar­tás. A régi épületekben pe­csenyecsirkét és gyöngyöst nevelnek — igen gazdaságo­san. Az elmúlt évben 1380 mázsa húst adott a gazdaság a hazai és a külföldi fo­gyasztóknak, melynek felét a baromfiágazat állította elő. Kenyérgabona és lucernamag A növénytermesztés szer­kezetét az állattenyésztés szükségleteihez igazították a sárréti gazdaságban. Ez vi­szont nem jelenti azt, hogy csak takarmánynövényt ter­mesztenek. Tavaly 2942 hek­tár átlagában 41,7 mázsás búzatermést értek el, 6,8 mázsával többet, mint 1976- ban. A hektáronként felhasz­nált műtrágya meghaladta a 411 küogrammot, s a jó ter­mést ennek is tulajdonítják. No meg annak, hogy a lombtrágyázást gondos levél­analízis alapján kétszer vé­gezték el. A' sárréti szik vidékének jellegzetes növényeként ter­mesztik a napraforgót. Ta­valy 785 hektár átlagában 17.5 mázsát takarítottak be. Az állami gazdaság a Szeghalmi Lucernamag-ter- mesztési Rendszer gesztora. Mintegy 540 hektárról taka­rították be a lucerna sza­porítóanyagát, hektáronként 2.5 mázsás átlaggal. Szálas takarmánynak 1743 hektá­ron termesztettek lucernát. A Karcagi Alföldi Gyepvető- mag-termesztési Társulásnak tagja a gazdaság. Az inten­zív legelőhasznosítást, vala­mint annak segítését tűzték célul. Takarmányozás és magfogás céljából 1330 hek­táron elvégezték a legelő fe- lülvetését. Az elmúlt év vé­gén a kedvező műtrágyavá­sárlást kihasználva 1200 hektáron átlagosan 185 kilo­gramm hatóanyagot szórtak ki, s a közelmúltban újabb területeken végezték el a tápanyag-utánpótlást. A gépek és épületek Az elmúlt esztendőben 29 millió forintot költött beru­házásokra a Szeghalmi Álla­mi Gazdaság. Elkészült egy 5000 férőhelyes korszerű anyajuhtelep beruházási, ki­viteli dokumentációja, s az idén hozzálátnak az építésé­hez. Erő- és munkagépek, valamint betakarító gépso­rok vásárlására 12,6 millió forintot fordítottak, a belső vízrendezésre, meliorációra 10.5 millió forintot költöttek. Növelték a tehenészetben az állomány férőhelyeit, de még így is gond az állatok jó el­helyezése, s ez még további beruházást igényel. Az idei tervek 5 százalé­kos termelésnövekedést tar­talmaznak. Célul tűzték egyebek között a búza, a lu- cemamag, a lucernászéna és a napraforgó termésátlagai­nak fokozását, a gazdálkodás feltételeinek javítására pe­dig folytatják a meliorációt. Tovább vizsgálják a terme­lés hatékonysága növekedé­sének módszereit, részt vesz­nek az előnyös társulások és termelési együttműködések munkájában. Az elmúlt esztendő ered­ményeihez jelentősen hozzá­járultak a gazdaság munka- és szocialista brigádjai. Mun­kájukkal, helytállásukkal a kitűzött 5 százalékos terme­lésnövekedés elérhetőnek tű­nik a sziken az idén is. Szekeres András

Next

/
Thumbnails
Contents