Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

1978. március 14., kedd

Sámsoni krónika

Verőfényben fürdik a község. A házak előtt az emberek takarítják az árkot, a járdáról lapáttal tisztítják le a sarat. Közeledik a tavasz, ha időnként meg is cáfolja, az időjárás és az éjszakák még fagyosak.

A község párttitkárának ajtaján kopogtatok.

— Mi újság a községben? — teszem fel a kérdést Lukács Ottó párttitkámak, amikor a bemutatkozás után beszélgetni kezdünk.

— Minden rendben van, jó a hangulat, nagyszerű évet zárt a termelőszövetkezet. A gépek készen állnak a tavaszi munkákra, ha az idő enged, azonnal hozzákezdhetnek. A szövetkezet tagsága nagy ambícióval várja a tavaszt, még jobb évet szeretnének zárni. A tavalyi sem volt rossz. Termelési értéküket 79 mülió forintra teljesítették, a nyereség sem akármilyen, 18 millió forint. A növénytermesztés mellett kiemelkedő eredményeket értek el állattenyésztésben. Különösen a baromfiágazat teljesítménye volt kitűnő. Gyöngyösből 48 ezret, csirkéből 232 ezret adtak át a feldolgozóiparnak. Elmélkedik az egy tehénre jutó tejtermelés, most már eléri a

3 ezer litert. A juhászat is eredményes volt, 48 mázsa gyapjút nyírtak le a birkákról. Az elmúlt évben — gondolva a jövőre is — mintegy

4 millió forintot fordítottak épület- és gépberuházásra.

A HÓDIKÓT-nek van itt egy részlege, másfélszáz — többségében nőnek biztosít munkát. Tavaly Sámsonban 320 ezer kötöttáru készült. Valamivel elmaradtak a tervtől azért, mert egyre töhben mennek gyesre. Gyarapodik a község lélekszáma, s ez jó dolog.

Beszélgetés közben toppan be az irodába Lakatos Károly, a helyi termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára.

— Nőnapra készülünk, délután tartjuk az ünnepséget a

. szövetkezet nődolgozóinak.

— És mivel lepi meg a feleségét Lakatos elvtárs?

— Tudja milyen nehéz az asszonyoknak meglepetést szerezni. Úgy döntöttem, adok 200 forintot és vegyen belőle azt, amire legjobban vágyik. Persze két szál szegfűt így is viszek neki.

A tanácsházán Laduver Jór zsef tanácselnök jó hírrel kezdi a beszélgetést.

— Éppen ma van a két újonnan fúrt kút műszaki átadása. Ez lesz az alapja a községi vízműnek. Nem volt olcsó mulatság, 1,2 millió forintba került, de megérte a pénzt, 2500 liter vizet ad a két kút percenként. Ez bőségesen elég lesz a községnek. Bár már előbbre állnánk, a lakosság útón-útfélen kérdezi, mikor lesz már kész a vízmű. A terveket már 1975- ben megrendeltük, de amíg a kutak el nem készülték, addig a tervezők sem tudták befejezni munkájukat. Szeretnénk, ha a második negyedévben meglenne a terv, hogy mihamarabb meg tudjuk kezdeni a kivitelezést. Több mint 21 kilométer vezeték kell a községnek. Ügy gondoljuk, hamarosan megalakíthatjuk a vízműtársulatot, az előzetes tájékozódás

alapján a lakosság zokszó nélkül vállalja a 10 ezer forintos hozzájárulást. Hál’ istennek nem állnak rosszul, a takarékszövetkezetbén 20 millió forint a betétállomány. Nekünk az V. ötéves terv hátralevő két esztendejére rendelkezésünkre áll 3 millió forint. A víztornyot a vízgépészeti vállalat lajosmi- zsei gyáregysége készíti el.

A népfront községi bizottságának titkára, Rácz Sándor, a tsz munkaügyi csoportvezetője.

— Hogy nehéz-e mozgósítani a lakosságot társadalmi munkára? Szerencsére nem. Az előző években felépült három új tanterem, el- > készült egy " kézilabdapálya, de szinte egy szóra jönnek, ha parkosításról', fásításról ■vagy egyéb társadalmi munkáról van szó. Közvetlen kapcsolatban állunk az emberekkel, beosztásom miatt is szinte az egész tsz-tagság- gal találkozom. A népfront- elnökünk a községi orvos felesége, aki mint asszisztens dolgozik, s így nála is szinte a község minden lakója megfordul. De nemcsak ez a kapcsolat van. Együttműködünk a párttal, a tanáccsal s ezen keresztül tulajdonképpen átfogjuk az egész községet. A pártnapok, az ÁFÉSZ-közgyűlések is nagyszerű lehetőséget, fórumot

teremtenek a kapcsolattartásra. Az elmúlt évben egy lakosra 504'forint társadalmi munkaérték jutott, az előző évben pedig a járásban a második helyen végeztünk. Most rövidesen falugyűlést szervezünk, ahol tájékoztatjuk a lakosságot -az elmúlt év eredményeiről, az idei célkitűzésékről, s nagy hangsúlyt kap majd ezen a találkozón a vízműtársulat szervezése.

Valamikor a háború előtt szegény cselédek lakták Bé- késsámsont. A szegénységnek tudható be, hogy tbc-fészek- ként tartották számon a községet. Hol van már ez az idő? A mostani jó módot tükrözi a sok újonnan épült ház, az egyre gyarapodó betétállomány, de az is, hogy az idén több mint 5 ezer sertést várnak a háztáji gazdaságokból. Messze környéken híresek a sámsoniak állattenyésztési kedvükről, hiszen ha tudjuk, hogy a községben mintegy ezer ház van, könnyű kiszámítani, hogy háztartásonként 5 sertéssel járulnak hozzá a népgazdasági igényekhez. Persze sok munkát takarnak ezek a számok, de saját boldogulásuk és a község gazdagodása érdekében szívesen vállalnak áldozatot.

És ez így van rendjén.

Fotó, szöveg: Béla Ottó

I Megérkezett a táp. Ebből havonta 500—600 mázsa fogy

Szállítják a háztáji gazdaságokból felvásárolt libákat

Harmincötmillió forintos gazdálkodási eredmény

KBIdöttgyülís Mezökovácsházán

Tíz községből érkeztek vasárnap, március 12-én reggel Mezőkovácsházára, az

„Aranykacsa” étterembe a

szövetkezet küldöttei. Itt tartotta küldöttgyűlését a több mint 12 ezer szövetkezeti tagot számláló Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ. Az elnöklő Vincze János főosztályvezető üdvözlő szavai után Barna Sándor elnök adott számot a szövetkezet múlt évi tevékenységéről.

Az igazgatóság beszámolójából többek között megződéses kapcsolatban az ÁFÉSZ.

Beruházásra, hálózatfejlesztésre 10 millió 115 ezer forintot költött tavaly a szövetkezet.

Mindent egybevetve a Me- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ a 18 százalékos forgalomnövekedéssel 1977-ben csaknem 1 milliárd forintos árbevételt teljesített. Ennek eredményeként a küldött- gyűlést arról tájékoztatta Barna Sándor elnök, hogy a

Barna Sándor beszámolóját tartja

Kép, szöveg: Balkus Imre

tudtuk, hogy a szövetkezet 1977-ben 924 millió 368 ezer forintos árbevételt ért el, ami 18 százalékkal több, mint az előző évi. Ezen belül a kiskereskedelem 445 millió 668 ezer, a vendéglátóipar 95 millió 606 ezer, az ipari tevékenység 148 millió 784 ezer forintos árbevételt teljesített. Legdinamikusabban azonban a felvásárlási ágazat fejlődött, amely a múlt évben 52 százalékos forgalomemelkedést ért el 1976-hoz képest. Így a fel- vásárlási tevékenység 234 millió 310 ezer forintos árbevételt teljesített. Hogy csak a jellemzőbbeket említsük: az ÁFÉSZ tavaly felvásárolt 500 tonna vöröshagymát, 250 tonna dug- hagymát, 290 tonna burgonyát, 235' tonna zöldpaprikát, 400 tonna vegyes zöldséget, 1500 tonna vegyes takarmányt, 250 tonna baromfit. Ugyanakkor a kun- ágotai üzem szállításra készáruként feldolgozott 138 vagon vegyes kisállatot. Egyébként a múlt évben 17 termelőszövetkezettel, 2787 háztáji kisgazdasággal és több állami, illetve szövetkezeti vállalattal állt szerszövetkezet gazdálkodási eredménye 35 millió forintban realizálódott.

Végezetül az idei esztendő tennivalóiról tájékoztatta a küldötteket az ÁFÉSZ elnöke. Többek között elmondotta, hogy a kiskereskedelmi forgalmat 1978-ban 10,2, a vendéglátó kereskedelemben az ételforgalmat 8, az alkoholmentes üdítő italok forgalmát 20, a saját termelésű áruk forgalmát legalább 15 százalékkal kell növelni. A felvásárlási ágazatra az idén 9 százalékos forgalomnövekedés vár, vagyis fel kell vásárolnia 257 millió 293 ezer forint értékű mező- gazdasági terméket. A kiegészítő ipari árbevételt 14 százalékkal szükséges növelni. Ezen belül is 1 millió forint értékkel tervezik növelni a konfekciós termelést, 40 vagon baromfit dolgoznak fel, 50 ezerrel készítenek el több seprűt, míg a keltetőállomásnak félmillióval kell több naposbaromfit kikeltetni, mint a múlt évben. Mindezek teljesítése nyomán teljesülhet csak az 1978-ra tervezett 37 millió forintos gazdálkodási eredmény.

Salátaparádé a Magyar Konyhában

A Magyar Konyha gasztronómiai magazin ez évi első számában 100 receptet talál az olvasó. Különösen érdekelheti a szülőket az iskolások étkeztetése. Hasznos tanácsokat kapunk ebben a gyerekek ebédjének, vacsorájának elkészítéséhez, de a vendégvárásra is.

Igen szép, és „étvágygerjesztő” a Salátaparádé című anyag színes képeivel. Újdonságokat találunk saláták készítéséhez és ízléses tálalásához. Hasznos tanácsokat kapunk a folteltávolításokra is, valamint a fánkkészítésre. A fűszerlexikonból pedig megtudhatjuk, milyen fűszereket mire használhatunk, hogy változatossá tegyük az ízeket.

A Magyar Konyha talán legérdekesebb írása a Tűzhely-diplomácia című riport Lengyel Nagy Anna tollából, amelyből megtudjuk, hogy Nagy Pálné — Margit néni — hogyan vélekedik a diplomáciai testületeknek, vezetőknek, államfőknek készítendő ételekről és hogyan képviselte Magyarországot az ízeken keresztül, amikor külföldön főzött.

JEGYZET

Rekviem a trafikokért

A néhai Fehér Ló kocsmához ragasztva állt Csabán egy olyan igazi mit- tetszik?-boltocska, olyan szatócsüzlet, amelyben mindent meg lehet kapni. S nemcsak mindent, hanem bármikor is.

Az üzletet, a környék egymásba roggyant házacskáit réges-régen fölemésztette az épülő lakótelep. Az agg bátyó a város másik végében kapott trafikot. A csicsásra mázolt új cégért csak néhány évig lóbálhatta a szél, az öreg trafikos meghalt egy reggelen.

Mindez egy vasárnap délelőtt jutott az eszembe. Cigaretta kelle*t volna és valami ajándéknak való csokoládé. A mit-tetszik?-üzlet helyeit legalább egy trafik. Egy-két évtizeddel ezelőtt még öt-hat is volt a csabai főutcán, ma az állomásit nem számítva egyetlen egy.

Letűnt a trafikok ideje? — kérdez*em magamtól, aztán az igenlő válasz bizonyításaképpen magamban végigszámláltam a hatvanas évek és a ma trafikjainak helyé4. Töredéke a jelenlegi az akkorinak. Persze, persze! A kötöttárugyár sarkán levőt közlekedésbiztonsági okok mia4t bontották le, a Jókai utca végénél levőt ruhatisz4ítóvá alakították, egy harmadik helyén az új bizományi áll, s a színház átalakítása sem szenvedhetett. csorbát egy alagsori trafik miatt. S miért nem épültek újak? Nem éri meg! — válaszolták az illetékesek néhány évvel ezelőtt. Sőt: városrendezési

szempontokra is hivatkoztak. Meg arra, hogy ki vállalná ma már a trafikosságot?

Aki már járt Moszkvában, a környező államok városaiban, az igazolni tudja: a mindennapi élethez az automata kávéfőzők, cigaretta-eladók. fagylalt-elárusítók épp úgy hozzátartoznak, mint mondjuk az egyre növekvő forgalom képe. Igen ! A nélkülözhetetlen aprócikkeket árusító, általában vasárnap és a késői órákban is nyitva tartó trafikokat kitűnően és a korszerűség igényeinek eleget téve lehetne helyettesíteni ezekkel az automatákkal.

Sokan emlékeznek rá, amikor az első ilyet — félek: nagyon is kísérleti jelleggel! — üzembe helyezték a vasútállomáson, Csabán. Üdítő italt szolgált ki a kétforintos szakszerű beejtése ellenében. Aztán, hogy csodájára jártak, s áldották, fejébe szállhatott a dicsőség: folyamatosan a premier óta sem működik. Pedig száma nőtt, újabbak állnak ma már a várócsarnokban. Akinek szerencséje van, nemcsak a kettesét veszíti el.

A lelkiismeret azt súgja, hogy abban mi, a fogyasztók is ludasak vagyunk, amiért meghibásodásai

ilyen gyakoriak. Ütjük, rúgjuk, nadrággombbal etetjük. De: nemegyszer olyankor, ha napok óta már üresen tátong, áru nélkül... Ha „elfelejtik” rá'enni kezelői a „nem működik”-táblát, egy-egy üzemzavar alkalmával, s mi már ezt a kettes beejtése után vesszük észre.

Én mindezek ellenére bízok az automatákban. S legfőképpen azokban, akiknek aláírása szükséges az újabb gépek megrendelőjére. A Fáklya című hetilap legújabb számában olvastam, hogy egy szovjet vállalat hazánknak is igen sok ilyen okos kiszolgálógépet szállít. S a jövőben még többet. Optimista vagyok, s remélem: ezekből néhány a mi^ megyénkbe, a mi városainkba is jut.

Miért ne lehetne a mit- tetszik?-boltocskákat a huszadik századi mi-tetszik- ekkel pótolni? Hiszen szükségünk van rá! (Nemesi)

4

/