Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

O 1978. február 12. vasárnap KI3Ü»U.fiTcl Hunyán, a korszerű eszközökkel felszerelt általános iskolai napközi konyháján 80 személyre főznek. A kép tanúsága szerint van mit aprítani a levesbe... Fotó: Veress Erzsi Korszerűbb üzlethálózat, jobb vendéglátás Ojahh felajánlások idős emberek megsegítésére Hogyan alakult az elmúlt két évben Füzesgyarmaton a kereskedelmi ellátás? Mi­ként birkóznak meg a bolt­hálózat bővítésének nem kis gondjával? Többek között ezekről a kérdésekről lesz szó február 13-án, hétfőn a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ füzesgyarmati intéző bizott­ságának az ülésén. Az összejövetelen tájékoz­tatják a tagokat, a lakossá­got az elmúlt év eredményei­ről, gondjairól, az 1978-as esztendő üzletpolitikai elkép­zeléseiről. Mindez azért bír különösen nagy jelentőség­gel, mivel a két évvel ez­előtti egyesülés nemcsak gaz­daságilag, hanem szervezeti­leg is megerősítette a szövet­n pult két oldalán — Ide figyeljen, kedves. Egy órával ezelőtt könyvet vásároltam itt, azt, amelyik­nek címlapját maga nem lát­hatta a pult mögül. De a címét kétszer is megkérdez­te. .. Megmondtam. Fizettem és automatikusan eltettem a könyvet. Otthon, mikor ol­vasni kezdtem volna, vettem észre, hogy hiába kérdezte tőlem a címet, mégis mást adott. A város másik végé­ből jöttem vissza figyelmet­lensége miatt, máf ne hara­gudjon. .. — Mit pattog itt?! Elvitte a könyvet? Ugye elvitte, mi­ért nem akkor szólt! — De hát, kétszer is kér­dezte a címét. Nem is sej­tettem, hogy mégis mást ad... mással beszélt, nem figyelt, most már emlék­szem, s amit elvittem drá­gább is volt... — Na és ha mással beszél­tem?! Mi köze hozzá? — Hogyhogy mi közöm? Azért udvariasabb is lehet­ne. Ha engem figyelt volna, akit kiszolgált, nem tévedett volna... — Méghogy udvariasabb?! Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Magával nem leszek udvarias, idejön és pattog. Itt a könyve, itt a visszajáró, viszontlátásra... — Nahát kérem! — Még mindig itt van? .. .Igen, még mindig itt vagyok és azok is ott voltak, akik megdöbbenve hallgatták párbeszédünket a békéscsa­bai vasútállomás bejárat utáni jobb oldali .árudája előtt. A párbeszédhez, úgy vé­lem, szükségtelen kommen­tárt fűzni. — V. kezetet. A helyi szervezetnek 1240 tagja van, s részjegyük összege tavaly elérte a 382, a célrészjegyé pedig a 416 ezer forintot. A szövetkezet viszont több mint félmillió forint kölcsönt adott tagjai­nak. Az üzletek korszerűsítése mellett előtérbe kerül az újabb egységek építése. A közeljövőben táp- és ter- ménylerakatot hoznak létre a községben. Szakosítják a ruházati boltokat, és rend­szeressé teszik a kiállításo­kat. Jelenleg cukrászati ter­mékbemutató, bútor- és lak- berendezési kiállítás van nyitva. Tovább fejlesztik a vendéglátást. A nyáron egy­re többen keresik fel a strandot, ez megköveteli a strandfalatozó és a Bocskai étterem kulturáltabbá téte­lét. A szórakozási lehetősé­gek bővítését sem hagyják figyelmen kívül, ugyanakkor a szezonban fürdőruha-be­mutatót, kozmetikai szakta­nácsadást is szerveznek. Vajda Erzsébetet, a Vörös- kereszt erzsébethelyi alap­szervezetének vezetőségi tag­ját nagyon sokan ismerik a kerületben : 25 éve aktíva, 20 éve gazdasági felelős. A Vö­röskereszt békéscsabai váro­si és helyi alapszervezeti tit­kára egyaránt követendő példaként említette lelkese­dését. Első látogatásunkkor nem találtam otthon. Nővére el­mondta, hogy vöröskeresztes bélyegeket árul. Akkor sá­ros, hideg idő volt. Nemcsak az idősek, a fiatalok sem szívesen mozdultak ki a me­leg lakásból. Egyre kíván­csibb lettem erre a 74. évé­hez közeledő asszonyra. Másodszor szerencsém volt, ő nyitott ajtót, öszes haja, fiatalos mozgása leg­feljebb 60 évet árult el. Már várt. Előkészítette negyed­örömmel tapasztaljuk, hogy a tévében közölt Nap­lemente című sorozat mély érzéseket keltett sok ember­ben. Lapunkban már közöl­tük ennek első jeleit, amikor a Hungaronektár békési üze­mének Béke és Barátság Szo­cialista Brigádja megküldte felajánlását, kimondva a jelszót: Egy nap az örege­kért — és egy új szociális otthon építésére egynapi ke­resetüket ajánlották fel a brigád tagjai. Azóta a példát követték mások. Lapunkhoz és a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályához folyamatosan ér­keznek az újabb és újabb felajánlások. Felemelő ér­zés tudni, hogy megmozdul­tak a szívek: segíteni a leg­elesettebbeken, az idős em­bereken. Ha valamikor, ak­kor éppen az idős korban ' szorul az ember leginkább segítségre. Ezt példázta a tévésorozat és ezt bizonyítja az élet a mi szűkebb ha­zánkban, Békés megyében is. Segíteni kell a magányosan élő embereken. Elsősorban úgy, hogy megfelelő körül­ményeket teremtünk szá­mukra, de úgy is, hogy fel­kutatjuk, hol élnek, milyen gondjaik vannak, hogyan változtathatunk ezeken ? Ez utóbbiban a vöröskeresztes aktívák tudnák a legtöbbet nyújtani, erre már számta­lan példa volt. Ifjú vöröske­resztesek, szociális gondozók százai patronálnak idős em­bereket a megyében. Az előbb említett jelszót mi is magunkévá tesszük, se­gítünk, úgy, hogy közread­juk a szocialista brigádok felajánlásait, ezzel megte­remtve azt, hogy kövessék mások is a jó példát. A szo­cialista brigádok összefogása újabb emberek százait jut­tatja majd új otthonhoz. A megyei tanács egészségügyi osztályától kapott tájékozta­tás szerint az elmúlt na­pokban megnőtt azoknak a száma, akik csatlakoztak a békésiek felhívásához. A Bé­kés megyei Moziüzemi Vál­lalat Március 8. brigádjának tíz tagja ajánlotta fel egy­napi keresetét. A békési cu­korkaüzem kezdeményező brigádjának példája ösztö­nözte az ott dolgozó többi százados társadalmi tevé­kenysége alatt szerzett ok­leveleit, jelvényeit. A leg­frissebb elismerést a múlt év őszén kapta. „Oklevél kima­gasló társadalmi tevékenysé­géért” — olvastam. Érdeklőd­tem, hogyan került kap­csolatba az egészségüggyel. Nehezen kezdett a mesélés- be: — Már a családban kezdő­dött. Szüleim rokkantak vol­tak, ápoltam őket. Néhány hónapig dolgoztam a kórház­ban, ekkor tanultam meg a betegápolást, szakképesítést azonban nem szereztem. So­káig voltam házigondozó. Az akkori gondozottak kö­zül többet azóta is látogatok, jó barátságban vagyok velük — Az erzsébethelyi alap­szervezetünkben most körül­belül százan Vagyunk, főleg idősek, hiszen a fiatalok a kollektívát is. A napokban hét kollektíva kért csekket a megyei tanácstól, hogy .be­fizethesse a felajánlott ösz- szeget. Az Univerzál Kiske­reskedelmi Vállalat 32 tagú Tyereskova brigádja is csat­lakozott, a békéscsabai áru­ház helyettes vezetője pedig 110 darab csekket kért, vál­lalva az akció további szer­vezését. A Gyógyszertár Vál­lalat kollektívái is csatlakoz­tak a felhíváshoz, őket kö­vette a kötöttárugyár Márci­us 8. nevet viselő 32 tagú Ilyenkor, télvíz idején na­ponta olvashatjuk lapjaink­ban a címet: Az ÛTINFORM jelenti. Alatta a szöveg hol hosszabb, hol meg rövidebb, függvényeként az időjárás­nak. Tartalma nélkülözhe­tetlen híradás a közutakon folyó építési munkálatokról, a veszélyes szakaszokról, az esetleges elterelésekről, hó-' akadályokról. Szolgáltatás ez a javából, amelyre nagy szükségük van a közleke­dőknek. A téli hónapokban sűrűn csörög a telefon Bu­dapesten, az ÜTINFORM ügyeletén, a Népköztársaság útján. Kattog a telexgép, az ügyeleti szobában most ép­pen Moldován Éva és Gara- zsi Györgynét„tartja a fron­tot”. Akad munkájuk bőven: Baranya, Szolnok, Békés és a többi megye küldi egymás után a pillanatnyi helyzet­nek megfelelő összesítő je­lentését. A falon hatalmas, az országos úthálózatot fel­tüntető térkép, s a jelenté­sek nyomán rövidesen kiala­kul a legfrissebb kép. A mágneses térképen sárga színű téglácska jelzi, ha jár­hatatlan valamelyik útsza­kasz. A zöld színű arra utal, hogy ott csupán fél nyom­sávon lehet közlekedni. A kék pedig óva int a szágul­dástól, jelentése:* Vigyázat! Jegesedés! Gyors a tájékoz­munkahelyükön tagjai a Vö­röskeresztnek. A vezetőség kilenc tagú, én 20 éve inté­zem a gazdasági ügyeket. Már elég sok bélyeget sike­rült eladnom. Szoktunk tea­délutánokat is rendezni. Nemrég ünnepséget tartot­tunk, melyen egy 100 éves asszonyt köszöntöttünk. Évente egyszer meglátoga­tom a szociális segélyeseket is. Egészségi állapotáról kér­deztem. — Nem szoktam én bete­geskedni, csak a szemem rossz — válaszolt. — Pedig nagyon szeretek olvasni, te­levíziót nézni! — Nem fárasztó a társa­dalmi munka ebben a kor­ban? — Szeretek emberek közt járni, beszélgetni velük. Sok­szor rámköszönnek az utcán látszólag ismeretlenek is. Ki­csit romlik már a memóri­ám. Búcsúzáskor a kapuig kí­sért. Fényképezni nem en­gedte magát. — Nem vagyok elég szép a fényképeken — mondta nevetve. Egy idős asszony, aki nem siránkozik fiatalsága elmú­lásán. Hasznos társadalmi tevékenységet folytat, a leg­nagyobb természetességgel. Példaként állhat idősek és fiatalok előtt egyaránt. Gubucz Katalin szocialista brigádja. S leg­utóbb a békési kosárgyár 2-es számú telepének Hu­nyadi Szocialista Brigádjától kaptunk levelet, melyben a kollektíva 18 tagja ajánlotta fel egynapi keresetét. És vannak egyéni vállalók is. Egy magát megnevezni nem akaró 70 éven felüli idős ember kért csékket, hogy befizethesse az általa fel­ajánlott összeget. A Volán 8-as számú Vállalattól pedig Máté István ugyanezt tette. K. J. tatás, egy pillantás a kódtér­képre, s máris leolvasható minden fontos tudnivaló. — Az elmúlt év végéig rÄponta kétszer változhatott csak a mindenttudó térkép — mondja Virágh Lajos, az ÜTINFORM vezetője. — A KPM megyei közúti igazga­tóságaitól hajnalban és kora délután kaptuk meg a szük­séges információkat. Ezzel a módszerrel azonban nem tudtuk elég gyorsan nyomon követni a valóságot, hiszen a közbeeső időszakban ala­posan megváltozhatott — akár kedvezően, akár pedig kedvezőtlenül — a helyzet. Szó, mi szó, akadtak itt emiatt szép számmal kelle­metlen meglepetések az el­múlt * években. Előfordult, hogy autóbuszt ejtett foglyul a váratlanul kitört hóvihar. Máskor meg tragikus baleset miatt kellett valahol átme­netileg elterelni a forgal­mat. — A KPM közúti főosztá­lyának döntése alapján vál­toztattunk az eddigi hírköz­lési gyakorlaton — mondja Virágh Lajos. — A mostani rendszer kétlépcsős, megma­rad a megyéktől naponta ér­kező összesített adatközlés. Ezenkívül minden változás­ról értesítenek bennünket telexen, vagy URH-hálóza- ton. Szerte az országban mint­egy háromszáz személygép­kocsi végez útellenőrző szol­gálatot. A tapasztalatok sze­rint átlagosan 3—4 óránként járja be minden ügyeletes a maga területét. Persze, a fő­útvonalakat gyakrabban át­fésülik, mint a mellékutakat. És nemcsak az ügyeleti ko­Röviden A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a bolgár kultu­rális és művészeti bizottság megállapodása alapján az idén nyáron — július 28-tól — Budapesten bemutatják a trák kultúra és művészet egyedülálló, Bulgáriában ta­lált régészeti emlékeit. * * * Február 20-án, a belgrádi modern művészetek múzeu­mában mai magyaj- iparmű­vészeti kiállítás nyílik: ötven élvonalbeli textil-, kerámia- és ötvösművészünk 150 al­kotását mutatják be. esik, hanem még a hómarók is fel vannak szerelve URH- val. S az őrjáratok miköz­ben helyzetjelentést adnak, prognózist is készítenek. A legtapasztaltabbak gyakran már széljárás-megváltozás- ból is tudják, hogy arrafelé mire kell felkészülniük az autósoknak. És ha hull a hó? Több ezer gép áll készenlétben. Műkö­désbe lép a gépesített appa­rátus: sószóró autókat, hó­ekéket, hómarókat vetnek be a közúti igazgatóságok üzemmérnökségei, ha szük­séges, küldenek segédcsapa­tokat a Volán-vállalatok, végső esetben — ha elzárt településekről sürgősen or­voshoz, kórházba kell vala­kit szállítani — segít a hon­védség is. Erre azonban — szerencsé­re — ritkán kerül sor. Az viszont már mindennapos jelenség, hogy az autósok vidéken járva nem tudják, hová is fordulhatnának fel­világosításért. Pedig a köz­úti igazgatóságok szívesen állnak az érdeklődők rendel­kezésére. — Somogy megyében már lehet a címet és a telefon­számot feltüntető táblákat látni — mondja Marnitz László közlekedési mérnök. — Rövidesen a többi megyé­ben is, hiszen a KRESZ ki­mondja, hogy csak az abban elfogadott közlekedési jelző­táblákat szabad használni. A majdani megoldás: a nagy „I” betűt feltüntető — in­formációra utaló — tábla alatt kiegészítő táblákat sze­relnek fel, rajta a keresett címmel, telefonszámmal. F. Gy. Lefekvéshez készülődnek a gerendási óvodások. Teli hassal igen nehéz művelet a vetkőzés, hátha még fotóznak is! Fotó: Gál Edit Aktíva hetvenen túl Vannak emberek, akik éveik sokasodásával fiatalokat meghazudtoló lelkesedéssel munkálkodnak. Az öregedés nem roppantja össze őket, nem töri meg életüket. A het­venen felüli csillagász, aki tudományos kérdésekre keres választ, az egykori híres filmcsillag, aki a 80-hoz közel írásra adta a fejét, vagy az egyszerű parasztember, aki fákat ültet, holott tudja, gyümölcsét már nem élvezheti, példázza, hogy utolsó perceinkig alkotó, hasznos tagjai lehetünk társadalmunknak. Nemcsak a tudomány és a művészetek szféráiban, hanem a mindennapok világá­ban is gyakran találkozhatunk ilyen energikus öregek­kel. Néha talán közömbösebben megyünk el mellettük a kelleténél, pedig számukra igen sokat jelent a dicsérő szó. fa ÚTIMFORM jelenti... Segítség az utazóknak

Next

/
Thumbnails
Contents