Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-11 / 36. szám
1978. február 11., szombat Kedves farsangi ünnepséget rendeztek február 10-én Békéscsabán a Kölcsey utcai óvodában. A nagycsoportosok verses-dalos műsora után a gyerekek vidám lekvárevő és krumplihordó versenyen vettek részt Fotó: Gál Edit Kinek a bikájából? Jó néhány évvel ezelőtt ; Ribárszki Istvánná 47 éves ■ 'bemérőnő elvétett egy több ! tízezerszer ismételt mozdula- ; tot, s a következő pillanat■ 'ban örökre megbénult a ■ szíve. A tragikus hírre va- : lamelyik napilap hirrenge■ tegében bukkantam, s azóta • sem hagy nyugodni. Pedig az • ügy hamar ad acta került — : „a balesetért egyedül az el■ halt okolható”. A nyomozás j az ügyészségig sem jutott, s : különben is hogyan lehetne ■ egy 19 éven át becsületesen ■ helytálló munkásasszonyt : perbe fogni — a saját halá■ Iáért? Jegyzeteimből idézem • a megyei munkavédelmi fel- : ügyelő vállalathoz címzett ál- ; lásfoglalását : „A védelam• nék olyannak kell lennie, • hogy a dolgozó akkor sele- ; gyen kitéve áramütés veszé■ lyének, ha elmulaszt vala- ! milyen kapcsolást, feszült- ; ségmentesítést vagy tévesen 5 kapcsol.” Néhány hét múlva ! felszerelték a bemérőtáblák- ; ra a párszáz forintért vásá• rolt életvédelmi reléket, • amelyek a rendszer áramta- ; tanításával az esetleg hibá■ zó dolgozónak is védelmet j nyújtanak. Gondoltam, a • történtek után a felelősségre • vonást megúszó vállalat saDöntött a Legfelsőbb Bíróság Súlyos baleset ért egy gyári munkást. A magasból palló esett a fejére. A zúzódá- sos sérüléseken kívüL agyrázkódást is szenvedett, majdnem egy évig táppénzes állományban volt. Az alsófokú bíróság a gyárat a dolgozó átlagkeresete és táppénze közötti különbözet megtérítésére kötelezte. Vita támadt azonban: milyen ösz- szeg illeti meg? Az orvosszakértő szerint ugyanis a baleset miatt munkaképessége két évig 20 százalékkal, más betegsége következtében pedig 40 százalékkal csökkent. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után, törvényességi óvásra, a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött: Elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, ami a dolgozót azáltal éri, hogy a balesetből származó munkaképtelensége, illetve munkaképesség-csökkenése miatt keresetétől elesik, vagy korábbi jövedelmét nem éri el. Az összeg kiszámításánál a baleset előtti átlagkeresetből kell kiindulni. Ebből azonban le kell vonni azt, amit társadalombiztosítási szolgáltatásként kap. Amennyiben a dolgozó munkaképesség-csökkenése csak részben baleseti eredetű, a vállalat a keresetveszteségnek olyan arányú részét köteles megtéríteni — hangzik tovább a határozat —, ami arányban van a dolgozó baleseti eredetű és a rokkantság fokának megfelelő munkaképesség-csökkenés mértékével. Ebben az esetben, a dolgozó kereset- csökkenése 30 százalékának megtérítésére tarthat igényt. A járadékot általában határozatlan időre kell megítélni. Ettől csak akkor lehet eltérni, ha a jogosultságot vagy annak összegét befolyásoló valamely tény — meghatározott időben történő — bekövetkezésével teljes bizonyossággal számolni lehet. Ezúttal a már 57 éves rokkantnak a balesettel ösz- szefüggő egészségromlásában javulás nem várható. Egyébként, ha ilyen vagy más jellegű, a járadék összegére is kiható változás mégis bekövetkezne, nincs akadálya, hogy a felek bármelyike, a már megállapított járadék összegének módosítását Ígérje. Ezért ezúttal a járadékot az öregségi nyugdíjra, jogosító életkor betöltéséig kell megállapítani. Mindezekre tekintettel az alsófokú ítéleteket hatályon kívül kellett helyezni és a munkaügyi bíróságot, az összegszerűség megállapítására és új határozat hozatalára utasítani. Mikor lesz elegendő tej az iskolákban? Tanácskozás a Gyulai Tejporgyárban A KISZ IX. kongresszusán és az ifjúsági parlamenteken is nem egy helyen szóba került a diákétkeztetés.. Nem volt meglepő, hiszen a diákok 50 százaléka menzán étkezik. Sajnos a téma nem kedvező előjelekkel került napirendre. Végeztek egy felmérést az illetékes tárcák és egyebek között megállapították: a tanulók az iskolai étkezdékben nem teljesen kapják meg fejlődő szervezetük számára a szükséges •tápanyagokat. Az alsótagozatos tanulók például kalóriából és szénhidrátból a szükségesnél többet, állati fehérjékből viszont kevesebbet kapnak. A felsőtagozatosok a szükséges. kalóriák és szénhidrátok kétharmadát, a teljes értékű fehérjék felét. ♦ Ez a megállapítás adott időszerűséget a megyei élelmezési és egészségügyi koordinációs bizottság a napokban megtartott ülésének — a Gyulai Tejporgyárban. Megvitatták az iskolatej-el- látás helyzetét, ami évek óta sok gondot okoz a vele foglalkozóknak. Úgy hisszük, nem szükséges különösképpen hangsúlyozni a tej és tejtermékek rendkívül fontos szerepét az egészséges táplálkozásban. Sajnos a tej hazánkban sem kapja meg azt az elismerést, amit joggal megérdemelne. Erré utal az az adat is, hogy nálunk az egy főre jutó tejfogyasztás évente még nem éri el a 150 litert, míg a hozzánk hasonló fejlettségű országokban már megközelíti a 300 litert. Mi lehet az oka ennek az idegenkedésnek. Ez talán a gyerekkorig vezethető vissza. Az iskolákban már évek óta húzódik a „tejvita”. Az, hogy szükséges és kell, sehol nem vonják kétségbe, de hogy valósággá váljon, már úgy tűnik, nem mindenki teszi meg a magáét. A gyárból zöld útja van a tejnek. Sőt, talán erőn felül is vállalkoznak arra, hogy a gyár kapuján kívül is zöld legyen az út. Kívánság szerint időre, mennyiségben és választékban küldik az iskoláknak, hűtőszekrényt is adnak — az idén két iskolának — és a megmaradt tejet visszaveszik. Ennél többet talán nem is tehetnének. És hogy állunk az iskolatejjel az iskolában? Úgy hisszük, a dolog nyitja itt keresendő. Nincs gazda — tisztelet a kitvételnek —, mondhatnánk úgy is, a ritka kivételnek. Mert hogy lehet találni gazdát, arra szerencsére van példa már több helyen. Szeghalmon az eladott poharankénti tíz-egy- néhány fillért arra használták fel, hogy nyaralni küldjék az anyagilag gyengébben álló, sokcsaládosok gyermekeit A pedagógusok az iskolák mindenesei. ök foglalkoznak, mozival, színházzal, biztosítással, iskolai rendezvények szervezésével, tehát van elfoglaltságuk bőven. A tejjel való foglalatosság még jobban megterhelné őket. Dehát akkor ki foglalkozzon vele? Lehetne a felső tagozatos úttörőknek, de nem elképzelhetetlen az sem, hogy megbízzanak egy nyugdíjas pedagógust, akinek talán jó is jönne az a napi 30—40 forint mellékes. A kereskedelem is többet vállalhatna magára. Egy iparitanuló egy órai munkája elégséges lenne a tej kiosztására. Érvek és ellenérvek hangzottak el ezen a tanácskozáson, abban viszont egységes volt az álláspont, hogy most már végre annyi huzavona után illő lenne előbbre lépni ebben az ügyben is. B. O. ját halottjának tekinti Ribárszki Istvánnét, akit, amíg élt, a legjobb dolgozók közt említettek, ám a szakszervezeti bizottság titkára kiokosított, hogy ez a tisztesség csak a vezetőket illeti meg... Ki lehet hát „saját halott”? Van-e erre egyáltalán előírás? Utánajártam: nincs. Vitathatatlan, hogy nyelvészetileg sem a legszerencsésebb ez a közhely-szótárból feltehetően véletlenül kimaradt meghatározás. Elsősorban a kisajátítás íze miatt. Van, ahol csak akkor hajlandók sajátjuknak tudni néhai dolgozójukat és fedezni a temetési költségeket, ha a család nem ragaszkodik az egyházi szertartáshoz. Nem állítanék ilyesmit, ha én magam nem olvastam volna egy vállalati törzsgárdasza- bályzatban. Pedig a két gyász: a rokonságé, amely nyilván tartósabb, s a vállalaté, teljesen független a tulajdonjogtól, s főleg nem zárja ki egymást... Szabály tehát nincs — esetenkénti megítélés, szokásjog annál több van. Amit mégis szabályozni lehetne, így mondták a SZOT munkavédelmi osztályán : „a munka frontján elesettek” saját halottá nyilvánítása. Ügy tűnik, mi sem természetesebb ennél. Ugyanakkor még az is előfordul, hogy nem jelentik a halálos üzemi balesetet. Vagyis, ami elméletileg teljesen egyértelmű, s akár szokássá is válhatna, azt bizony foghíjasán igazolja a gyakorlat. Hogy miért vonakodnak a vállala- latok ettől az erkölcsi végkielégítéstől? Hát mert úgy tűnhet, hogy ezáltal elismerik vétkességüket, s ami talán még húsba vágóbb: a vállalat nem pályázhatja meg a kiváló címet, ami vezetőinek tekintélyes prémi- ■ umelvonást jelent. Nem véletlen a mondás, hogy „a visszafogott jutalmakat A mezőkovácsházi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta az úthálózat, valamint a közelekedés helyzetét. Időszerű volt e témát napirendre tűzni, annál is inkább, mivel az 1007-es kormányhatározat kiemelt szerepkört biztosít a nagyközségnek. Ennélfogva 1985-ig részleges, ezt követően pedig teljes középfokú központtá kell fejleszteni a települést. Mindez megköveteli az úthálózat korszerűsítését, a közlekedés javítását. Van tennivaló bőven, hiszen a rendeletben előírt belterületi burkolt utak aránya 60 helyett csupán 24 százalék. A tanácsi kezelésben levő utak zöme földes. Ez azt jelenti, hogy a nem kis forgalom egész évben az Alkotmány és az Árpád utcában bonyolódik le. A helyi termelőszövetkezet járművei viszont igénybeveszik a földutakat is, s a sarat felhordják a műútra, amely balesetveszélyes. Egyre sürgetőbb a már említett Alkotmány utca szélesítése, a tsz 1-es számú üzemegységétől új út létesítése. Ugyanakkor szükséges lenne a forgalmat elterelni a község központjából, amit a Battonyánál megnyíló határátkelőhely is indokol. A testület hangsúlyozta, hogy Mezőkovácsháza, mint járási székhely, közlekedési központ is. Elég, ha az .autó- buszjáratok számát nézzük. Naponta 22 kocsit fogad és indít a Hősök terén levő mindössze három állással rendelkező állomás. Ez megközelítőleg sem elégíti ki az igényeket. Nagy a torlódás, a balesetveszély. Nincs megfelelő váróterem, ahol az utasok kulturált körülmények között várakozhatnának. Az ipartelepítés újabb közlekedési gondokat vet fel. Különösen a helyi járatok sűrítémunkavédelemre kellene költeni”. A kiskapu sajnos a Munka Törvénykönyvben is megtalálható. „Mentesül a vállalat a felelősségre vonás alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta”. Bonyolult szöveg, — de könnyén kijátszható. S ezt sok vállalat ki is használja. Pedig a szakszervezet állásfoglalása napnál világosabb: elháríthatatlanságon csakis öngyilkosság érthető. Azért nem halhat meg egy ember a munkahelyén, mert nem tartotta be az óvórendszafoá- lyökat. Legfeljebb felelősségre vonható. A hóvégi, negyedévi, évvégi hajrák elnézőbbé teszik a munkavédelmi előírások őreit. Sok esetben úgy dolgoznak emberek, mintha kaszkadőrök lennének... És nincs, aki megakadályozná ebbén őket. Pedig ahogy ittasan nem lehet felvenni a munkát, úgy nyilván a megfelelő biztonsági előírások figyelmen kívül hagyásával sem. Senki nem jöhet el reggel úgy otthonról, hogy aztán este vagy haza megy, vagy nem... A halálos üzemi balesetekért ieenis felelősség terheli a vállalatokat, bárhogy is jogászkodnak. A munkavédelmi felügyelő akkor is elmarasztalást kezdeményezhet, ha a rendőrségi nyomozás feljelentés nélkül zárul. Előrelépés azért van: a kártérítésben. Hála egy ismételten újrafogalmazott, módosított MüM-rendelet- nek, a vállalatok, akár saját halottjuknak tekintik dolgozójukat, akár nem, ma már többnyire kifizetik a temetési költséget, a gyászruhák árát, néhol még segélyezik az özvegyeket. Függetlenül attól, hogy kinek a hibájából következett be a tragédia. Kertész Pé.er se, az ÉVIG gyáregységénél buszforduló megépítése szükséges. Mint ismeretes, a mezőkovácsházi járásban a kisvas- útón viszonylag nagy személy- és teherforgalmat bonyolítottak le. Ezeket azonban gazdaságtalanságuk miatt 1972-től folyamatosan felszámolták, s a forgalom a közútra terelődött. Mindez kihatással van a járási székhely útjainak állapotára is, amelyeket erősíteni, szélesíteni kellett volna. A végrehajtó bizottság utalt arra, hogy az egyre nagyobb feladatok megoldására jó lenne létrehozni a korszerű javítórészleget Mezőkovácsházán. JEGYZET Rajzasztal is gyakorlat Már jó ideje foglalkoztat egy kérdés, amelynek megválaszolása csak látszatra egyszerű. Miután a tervezők asztalán elkészült a békéscsabai Munkácsy tér átalakításának rajza, viszonylag rövid idő alatt dombot emeltek, fákat, bokrokat ültettek, lámpákat is szereltek fel és megépítették a bitumenes gyalogjárókat is. Kora tavasztól késő őszig a füvet állandóan locsolták és nyírták, úgy hogy gyönyörű gyepszőnyeget varázsoltak oda. És mit mutat a gyakorlat? „To- ronyirány”-szemléletet! Az történt ugyanis, hogy több helyen kitaposták a füvet, mert nem a mérnöki precizitással megrajzolt járdákon közlekednek, hanem keresz- tül-kassul választják meg egyesek a legrövidebb útvonalat. ' A parkőr szélmalomharcot vívott eddig is. Eleinte padokat húzott az önkényesen választott „ösvények” elé, de nem használt semmit. Az egyik reggel pedig dörgedelmes felszólításokat hallatott. Ez már hatásosabb volt, mert a legtöbb járókelő, akit leteremtett, villámgyorsan irányt változtatott és bűntudatosan a járdán haladt tovább. Nem mondom, néhány külföldi ismerősöm, aki először járt Magyarországon, gyakran megkérdezte tőlem, mit jelent az a sok TILOS kiírás üzletekben, utcákon, járműveken és így tovább? Akkor rendszerint lefordítottam a szöveget. Azóta néhányszor elgondolkodtam ezen és megállapítottam : csak a mimóza lelkületű embereket sértette például a fűre lépést, a szemetelést és más egyéb cselekedeteket tiltó tábla. Kár volt eltávolítani ezeket, mert elég sok felnőttnek elég, ha csak néhá- nyan kezdik el a szemetelést, sajnos gyakran követik őket. De térjünk vissza a gyep- taposók esetére. Hallottam már olyan javaslatot; mielőtt rendbe hoznának egy- egy parkot, meg kellene várni: milyen irányban tapossák ki a nyomokat, és ez alapján rajzolnák meg és jelölnék ki a járdákat. Van olyan vélemény is, hogy szigorúbban kellene büntetni a kárt okozókat. A jelenlegi felelősségre vonás nem eléggé riasztja vissza a meggondolatlan lépésektől a köztulajdon rongálóit. A gyakorlat azt mutatja: nem jó, ha állandóan csak a fejlett öntudatot hangoztatjuk és ezt tételezzük fel mindenkiről. Szerintem mindaddig szükségesek a tiltásokat tartalmazó feliratok, amíg nem tudunk ebben előrelépni. —y—n Gerendás büszkesége az új postahivatal. Innen kézbesíti Vecsernyés János postás nap mint nap a község lakóinak a postai küldeményeket Fotó: Gál Edit Középfokú központ lesz Mezőkovácsháza
