Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-10 / 35. szám
O 1978. február 10., péntek NÉPÚJSÁG „Változtasd meg a világot: szüksége van rá!” 80 éve született Bertold Brecht A címbeli mondat helyett írhattam volna ezt is: „Ne guvasszátok olyan romantikusan à -szemeteket!” Brecht, ha élne, ezt is ugyanúgy magáénak erezné. Am ami e sorok fölé került, jobban kifejezi életművének célját, értelmét, mint a másodiknak írott felszólítás, amit egyébként egyik korai művéből, a Dobszó az éjszakában című drámából vettünk. Augsburgban született, jómódú polgárosalád fiaként. Az első világháborúban sza- nitéckatonaként szolgál, s nemcsak kiváló esze, értelme, fölényes, mégis megértő racionalizmusa révén válik igen hamar jelentős íróvá, de azzá teszik a háborús élmények is: ettől fogva sohasem adja föl az öldöklés, az értelmetlen pusztítás elleni harcot. (Már említett, első darabjának is a mindenből kisemmizett, elgyötört sorkatona a hőse, akitől még a mennyasszonyát is elveszik az otthoniak, a háborúból meggazdagodottak.) A háború után kedvező lehetőséget teremt szellemi, művészi fejlődéséhez az akkori Európa egyik legdemokratikusabb állama, a rövid életű weimári köztársaság. A huszas évek elejétől Berlinben él, a főváros vonzó, termékeny szellemi közegében, ahol a kor, sőt századunk legnagyobb hatású rendezőivel, előbb Max Reinhardttal, majd Erwin Piscatorral dolgozik együtt. A sajátos brechti színházat, amit az említett rendezőkkel és más kiváló színházi szakemberekkel együtt szerzőnk alakított ki, és emelt magas művészi szintre, nem lehet a történelmi háttér hozzávetőleges falvázolása nélkül megértenünk. A század elején csaknem az egész világ — Németország is — még a XIX. századi viktoriánus korszak álomszép álmaiban, illúzióiban ringott, nem véve tudomást azokról a súlyos társadalmi ellentmondásokról, amelyek a felszín alatt akkor már nagyon is érlelődtek. Európa-szerte csak a messzire látó haladó politikusok, a népre figyelő, vele kapcsolatot tartó tudósok — mint zenetudósként a mi Bartók Bélánk — és a festők, írók — mint a mi Ady Endrénk — ébrednek rá jó előre, hogy a közömbös, semleges felszín alatt gyors, forradalmi változások készülődnek. Sejtéseik kifejezéséhez hamarosan megtalálják a korábbi művészi gyakorlattól gyökeresen különböző formanyelvet, kifejezőeszközöket, mint a mi Adynk az ősi és vallásos hitvilágra utaló szimbolizmust. Brechtnél — különösen fiatal korában — ugyanezt a szerepet az expresszioniz- mus, később pedig az úgynevezett „új tárgyilagosság” tölti be. Az előbbi — megközelítőleg — legbelsőbb érzéseinek, gondolatainak szabad, gáttalan kimondását, az utóbbi az élet, a valóság té- nyeinek, ellentmondásainak a művészi érdeklődés fénykörébe állítását jelenti. Ezekből nő ki Brecht epikus színháza, amely a Koldusoperában áll először előttünk teljességében. Mit jelent ez? Azt, hogy a művészet, a színház célja nem a befogadó, a közönség elringatása, álmokba-feledtetése, hanem a látottakkal való szembeholyezése, meggondol- kodtatása. Sokoldalú, hallatlanul színes, összetett egyéniség volt. Legnagyobb színpadi műveit — Koldusopera, Kurázsi mama, Galilei élete, Kaukázusi krétakör — a magyar színházak jóvoltából jól ismerjük, ám, sajnos, mostohán bánunk költészetével, kevéssé ismerjük finoman gu- nyoros, olykor nyers, máskor meg száraz humorú, a színpadi művek songjaival, dalbetéteivel rokonságot tartó, mindig eredetien, jellegzetesen lírai verseit. Gondolkodói nagyságának jelzéseként pedig hadd idézzük fel „tételeit” arról, mi az igazság megírásának öt nehézsége: 1. Bátorság az igazság megírásához, 2. Okosság az igazság megismeréséhez. 3. Művészi erő az igazság fegyverként való használhatóvá tételére. 4. ítélőkészség azok kiválasztására, akiknek a kezében az igazság hatékony lenne. 5. Furfang az igazság sokak körében való terjesztésére. Amit írásával szolgált, azt mutatta fel élete, sorsa is. Hitler uralomra jutása után tizenöt évig élt emigrációban, sohasem hagyott fel a nácizmus ostorozásával. Felszabadult hazájába, az NDK- ba tért vissza, s joggal vallja őt ma is egyik legna- gyobbjának a szocialista irodalom. Rá emlékezve, művészi, emberi nagysága előtt fejet hajtva végül azt sem mulaszthatjuk el megkérdezni : vajon miért nem láthatunk immár tíz éve (!) a Békés megyei Jókai Színházban Brecht-bemutatót? A világ- irodalom egyik legnagyobb színpadi szerzője a Békés megyei színpadokról, kulturális életből sem hiányozhat ennyi ideig. Bízunk benne — Brechttel szólva —: „Minthogy így van, nem marad így.” Varga János Biztos elméleti tudás, nagy szakmai gyakorlat Megkezdődtek Békés megyében a szakmunkástanulók megyei szakmai és tantárgyi tanulmányi versenyei. A megyei tantárgyi (közismereti és szakmai) tanulmányi versenyekre az iskolai vetélkedők első három helyezett másod- és harmadéves tanulói nevezhettek be. A versenyek február 1-én kezdődtek és február 10-én érnék véget. Valamennyi szakmában kétórás írásbeli és 4 órás gyakorlati résziből áll a verseny. Az elméleti rész alapos felkészülést igényel a szakmunkástanulóktól, hiszen komoly szakmai ismereti kérdések, anyagismeret, szakrajz, szakmai számítások és munka- védelmi kérdések szerepelnek az írásbeli feladatok között. A versenyek gyakorlati részében összetett munkafeladatok elvégzésével kell bizonyítaniuk szakmai tudásukat. Orosházán, a 612. sz. Szakmunkásképző Iskolában a villanyszerelő szakmunkás- tanulók vetélkedtek, Gyulán a szobafestő és mázoló (tapétázó) szakma tanulói, Békéscsabán a Bútoripari Szövetkezetben pedig hét szakmunkásképző intézet 20 bú- torasztalos szakmunkástanulója vett részt a megyei versenyen. Képünkön a bútorasztalos szakmunkástanulók készítik a versenydarabot, a fali pipereszekrényt. A Gyuláról érkezett Tóth János nagy figyelemmel dolgozik. Míg a tanműhelyben a verseny gyakorlati része folyik, a 7 Szabó Pál-napokra készülnek Vésztőn Amikor megtörtént, két esztendővel ezelőtt hírt adtunk arról, hogy a vésztői gimnázium az országban elsőnek Szabó Pál nevével jelöli magát. A Sárrét szülötte a Sárrét egyik jelentős nagyközségében kapott nevéről elnevezett középiskolát, mely egyben azt is jelenti, hogy az író szellemiségét vállalták őrizni, elhatározott szándéka tantestületnek és diákságnak Szabó Pál írói hagyatékának ápolása, a példa követése, ahogyan Szábó Pál 3. Kísért a múlt Ha eddig zöld út volt a gyermeknek, az ifjú embernek már magának kell nagyobb erőfeszítést tennie, hogy szabad úton haladhasson tovább. Érzem, nehézségek tornyosulnak elém. Az érettségim nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ahogy útrabocsátóim várták. Érzem, vannak rések a tudásomon, s fellépésem magán hordja életindulásomat. Hiába, nem lehet mindent pótolni, ami nekem nem adatott meg! Segítettek a nevelőim, a társadalom lehetőséget adott a tanulásra. Magam is akartam, de világomat nem termékenyítette meg az otthon, a környezet messzelátó ereje. Nyom a múlt. Mindent magamnak kell gondolatom világában elrendezni, helyére tenni. Gyakran — tudom — helytelenül viselkedem. Néha visszahúzódó vagyok, egy szót alig tudnak belőlem kipréselni. Máskor meg szertelenségemmel vonom magamra a figyelmet, s azt gondolják, nem tudom fegyelmezni magamat. Falumba hazatérve fordul elő velem, hogy magatartásomat félreértik. Persze én ki is akarom mutatni, ki vagyok... Van bennem hiúság... Ilyenkor értem kiálló nevelőim magatartásomat bíráló szavait sem veszem jó néven. Azt gondolom, már nem szeretnek, nem bíznak bennem. Igen, én is elfelejtem, hogy a gyermeknek kijáró szere- tetet fel kellett váltania az ifjú embernek szóló szeretettel, követeléssel... Horváth Jánosi A kapun kívülről Egyetemista vagyok. A nagy család megint segített. Amit én nem tudtam elérni teljesen saját erőmből, azt ők adták hozzá. A szegedi egyetemen vagyok tanárjelölt. Örülnöm kellene, hisz közelebb jutottam életcélomhoz: most már csak rajtam áll, hogy tanító legyek. De a beteljesült boldogság helyett az egyetemen a megpróbáltatások sora zuhant rám. A tu_ dásomon levő rések kitágultak, önbizalmam megingott. Ügy érzem, nem értenek meg professzoraim sem. És én sem értem meg őket. Nem, nem hibáztatok senkit, nem tolulnak nevek ajkamra. Úgy érzem magam, mint akit a vízbe löktek, de nem tud úszni, csak kepesztet, éppen fenntartja magát... Messze vannak azok is, akiknek elsírhatnám, mi van velem. Az ő tanácsuk kellene, hogy erőmet, akaratomat acélozzák. Küszködök az anyaggal. S úgy ahogy sikerülnek a vizsgáim... Akarva-akaratlan sokat foglalkozom magammal, életindulásommal, a cigányság helyzetével. Honnan jöttem? Hova tartok? És nemcsak az én sorsommal, hanem azoké- val is, akik közül én jöttem, akiknek a sorsáért rám küldetést bíznak. Még középiskolás koromban, kollégiumi tanárom biztatására jártam a cigánytelepeket, putrikat, s gyűjtöttem az anyagot, képeket a cigányok életéről. Ami akkor még érdekességnek számított, ma sorskérdéssé válik bennem. Kezdem érteni általános iskolás nevelőimet, akik célozgattak küldetésemre. Mert hogyan is éltünk mi, hogyan élnek még sokan? Miért élnek úgy, ahogy élnek? Megrekedve az elesett- ség, az embertelen életkörülmények között? Bántó, hogy a társadalmi együttélés szabályaival nem törődnek, hogy életformájukon sokan nem is akarnak változtatni. Korábban nem ismertem föl ezt a nagy ellentétet, ami az eltérő életforma, a cigány és nem cigány lakosság között fennáll. Azok az erkölcsi normák, íratlan törvények, amikről vajda nagyapám beszélt, amit én érdekességként jegyeztem fel, még mindig hatnak, és a társadalom peremére vetik őket. Nekem a legnehezebb. Összekuszálódnak bennem a feleletek. Nem érzek elég tapasztalatot, tudást magamban, hogy kimondjam, a cigányélettel való teljes szakítás a feltétele sorsfordulásunknak, teljes azonosulás a társadalom erkölcsi normáival, együttélési szabályaival. Hogy nyelvüket, szokásaikat, hagyományaikat megtarthassák, ahhoz is a régi életformával való szakítás kell, becsületes munka, emberi körülmény, kultúra... Tudom, akik útra bocsátottak, ebben várnak tőlem majd segítséget. Mondják, hogy én belülről látom, ismerem a cigányság életét. Beszélem is a nyelvüket. Az is igaz, hogy én is vágyakkal, érzelmekkel vagyok telve, magamon hordom származásom jegyeit... De túl nagy az elvárás. Kevés vagyok még ehhez. Ha tudnák, sokszor mit érzek, mikor látom azokat, akik elesetten élnek... Talán áruló is vagyok? Rejtenem kell, ki és mi vagyok, mi akarok lenni, öregapám elbeszélései jutnak eszembe. A teknőkért, vályúkért kapott pénzt, ha nem itták el, tejesfazékba rejtették, zsírral leöntötték, Az ezüst egy- és kétpengősö- ket így dugdosták, de nem vásároltak rajta semmit, csak titokban. Mert a cigánynak koldulást parancsolt a törvény, s a fazékba a dögvész adta a húst. A törvényt pedig megszegni nem volt szabad. Kegyetlen babonák, kegyetlen törvények szabályozták az életet... Minden jóakarat ellenére érzem: nem mindenki nézi jó szemmel a pályámat... Cigány az maradjon cigány... Lehet, hogy túlzott önérzetem megcsalt, s nem ismertem fel a segítő szándékot professzoraimban. Nagyon meggyengült akaraterőm, megzavartak a sorsommal foglalkozó gondolatok. Nem bírtam tovább Szegeden. Bár sikeres vizsgát tettem, a második évben otthagytam az egyetemet... (Folytatjuk) vállalta a társadalmi igazságokért való küzdelmet, kiállást. A névfelvétel óta eltelt időben több jelentős esemény tükrözte már, hogy terveiket meg is valósítják. Tavaly rendezték meg az első, sikeres Szabó Pál-napot, és megkezdték az íróval kapcsolatos iskolai kiállítás anyaggyűjtését. Idén április 3-án kezdődnek a Szabó Pál- napok, melyeknek fontos és nagy izgalommal várt eseménye lesz az iskolán kívüli KISZ-szer vezetékkel közösein rendezett vetélkedő, melyen a kérdések Szabó Pál és Ady Endre életművének, írói pályájának ismeretét mérik fel. Április 3-án hirdetik ki annak az irodalmi pályázatnak az eredményét, melynék beküldési határideje március 10-én jár le. A diákság több témában fejtheti ki gondolatait ezen a pályázaton. Három választható dolgozat-javaslat Szabó Pállal kapcsolatos. Ezek: „A felszabadulás utáni magyar falu Szabó Pál műveiben”, „Szabó Pál elbeszélő művészete és stílusa”, „Egy Szabó Pál-regényhős bemutatása”. Az 1977-esAdy- évfordulóval kapcsolatban két választható téma bővíti a pályázatot: „Ady hazaszeretete” és „Ady szerelmi költészete” címmel. Az elmúlt évben igen jól sikerült prózamondó versenyt is meghirdettek az 1978-as Szabó Pál-napokra, ezen a részt vevő diákok szabadon választhatnak az író műveiből. A tanári kar és az iskola KISZ-szervezete azt is feladatul tűzte, hogy a jövőben sokoldalúbban ismertetik a névadó élettörténetét, írói munkásságát; az osztályok magyar irodalom anyagában pedig Szabó Pál egy-egy művét kötelező olvasmányként jelölik meg. A vésztői gimnázium oktató-nevelő munkáját nagy figyelemmel kísérik a nagyközség vezetői, kapcsolataik érdemlegesek és hasznosak. Az idén két negyedik osztály érettségizik, és tavaly ősszel megszervezték a szakmunkások szakközépiskoláját is harminc jelentkezővel. S. E. Mai tévéajánlatunk: A katonák Ma este 22.05-kor képernyőre kerülő, a tévéjáték alapjául szolgáló vígjátékot Jakob Reinhold Michael Lenz, Goethe ifjúkori barátja írta. A Sturm un Drang eszmeáramlatának egyik jellegzetes és jelentős képviselője volt az író, akit azonban méltatlanul mellőzött az utókor. Lenz 1751-ben született, mindössze negyvenegy évet élt. Az irodalomtörténet úgy tartja számon, hogy: „összeomlásának egyik oka kétségkívül az volt, hogy nem lehetett Goethévé”. Színdarabjaiban keveredik a tragikum és a groteszk; darabépítésében messze megelőzte korát, szaggatott szerkesztése erősen lírai, szenvedélyes hangulatok hordozója. Éles társadalomkritikus ; darabjában azokat az arisztokrata tiszteket bírálta, akik a polgárlányokat csak prédának tekintették. A főbb szerepekben: Bánfalvi Ágnest, Újlaki Dénesi, Farády Istvánt, Reviczky Gábort látják. Népdalgyűjtés Vietnamban A hanoi konzervatórium hallgatói népdalgyűjtő kör- utakat szerveztek. 150 népdalt vettek fel magnetofonra és jegyezték le dallamát. Hatvan dal az ország déli részén élő nemzeti kisebbségektől származik. A déli terület népművészetét eddig szinte egyáltalán nem tanulmányozták, míg északon a néphatalom éveiben ötezer dalt, legendát, néptáncot gyűjtöttek össze és dolgoztak fel. Jelenleg a zenetudósok Kö- zép-Vietnam hegyi lakóinak folklórját vizsgálják. Fotó: Gál Edit tagú zsűri bizottság a délelőtt elkészített írásbeli feladatokat értékeli.
