Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-10 / 35. szám
1978. február 10., péntek Sportszereiket a csabai tornásziányok minősítik Elmúlt tíz éves a Békési Start Szövetkezet, s a kerek számú évfordulót jó eredménnyel ünnepelhették. A négyféle tevékenységet végző szövetkezetben legdinamikusabban továbbra is a játék- és sportszergyártás fejlődött az elmúlt évben. Ennek az ágazatnak a termelési értéke 17,5 millió forint volt. A kerítéselemek gyártása 7,5 millióval, a könyvtárberendezések összeszerelése 12,5 millió forinttal részesedett az össztermelési értékből. A kooperációs termékek — mint például a felvonókabin gyártása 36 millió forint bevételt eredményezett. Mindezek mellett egyéb szolgáltató és építőipari tevékenység 7 millió forintot hozott a szövetkezetnek. ötéves tervükhöz viszonyítva 1977-ben túlteljesítették a kitűzött feladatot, bár operatív éves tervükben a mércét . ennél magasabbra állították. Nagy előrelépésnek számít a szövetkezet életében, hogy 1977-ben befejeztek két nagy beruházást. Készen áll az új munkacsarnok, amelyet két ütemben építettek, és működik az asztalosműhely is. A festőüzem falait tavaly felhúzták, az új év első hónapjaiban már csak be kell telepíteni a gépeket, és üzembe kell helyezni azokat. Az 1977. évi nyereségük a termelési értékkel arányosan növekedett, így biztos, hogy önerőből tovább tudják fejleszteni a szövetkezetét. Igaz, a nagy beruházást befejezték, de a járulékos építkezésekkel még adósok maradtak. A következő időszakban a telep úthálózatát kell még megteremteniük, valamint egy faszárító kamrát építenek. Idei tervükben szerepel még egy faipari és két vasipari gép vásárlása is. Gondjaik a szép eredmények ellenére, még ma is vannak. Például nemrégiben vásárolni jött hozzájuk egy nyugati üzletkötő. Egyik bizonyos sprotterméküket H Mezőgazdasági Kiadó könyvei: Dr. Bálint Andor: B növénynemesítés alapjai A békéscsabai könyvesbolt kirakata Fotó: Veress Erzsi Földünk lakossága jelentős területeken nem jut elegendő táplálékhoz. Évről évre egyre több ember számára kell élelmiszert termelni, s a termőterületek korlátozott növelési lehetősége a termésátlagok javítására ösztönöz. Az adottságokhoz és a kívánalmakhoz leginkább igazodó növényfajták kiválasztása döntő módon befolyásolja a növénytermesztők munkájának eredményességét. A könyv — a tudományos mű igényességével — hasznos gyakorlati tanácsokkal is szolgál a növénynemesítéssel foglalkozók számára. Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés házi- és háztáji kertekben. önmagáért beszél a szám: Mohácsy Mátyás könyve immár a 8. kiadásban kerül az olvasók kezébe. A magyar kertészet nagy tudós öregje, aki haláláig — 1970-ig — 33 művet alkotott, ebben a könyvében is a mindennapi kertészkedés ezernyi apró fogását tette közre. Simon Sándor—Benczedi Ferenc: Zöldségnövények szabadföldi termesztése a házikertben. A Mezőgazdasági Kiadó és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa közös gondozásában megjelent- zsebkönyvben a két szerző a szabadföldi zöldségtermesztés fejlődéséhez ad hasznos útmutatókat. Az új módszerek mellett bemutatják a hagyományos gazdálkodás formáit, leírva az egyes zöldségfajok termesztési idejét, helyét, módját. Harsányi Lehel: Legelőből marhahús. A hazánkban levő gyepek becslések szerint 300—400 ezer húsmarhát tudnának eltartani. Ha művelésbe vonjuk mezőgazdasági földterületünk eddig kihasználatlan részét, a világpiacon is értékes marhahúst termelhetünk a legelőből. Ehhez a munkához ad átfogó irányvonalat a képekkel gazdagon illusztrált, szép kiállítású könyv. Dr. Gonda Irén: Nyúltartás a háztájon. A kezdő nyúltartó első próbálkozásának irányításától az állatbetegségek leírásáig és megelőzéséig számos hasznos tanáccsal és tapasztalattal szolgál a könyv. A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában készült, Ma újdonság, holnap gyakorlat című sorozatban megjelent Juhász Lajos : Cukorrépatermesztési modellek; Dr. Gyúró Ferenc: Gyümölcsfajták társítása; Dr. Jenser Gábor—dr. Kovács Gabriella— Magyar Károly—Véghely Klára: A gyümölcsösök újratelepítésének növényvédelmi problémái és dr. Bálint Andor: A kukorica jelene és jövője című kiadványok. szerkezetileg nagyon jónak, és strapabírónak találta, de a külleme vagy kiállítása még nem érte el a kiváló szintet, ezért elállt szándékától. Éppen emiatt úgy tervezik, hogy a jövőben formatervezőket is bekapcsolnak munkájukba. Ügynevezett belső termékzsürit is működtetnek, amelynek tagjai ellenőrzik a piacra kerülő áruikat. Két évvel ezelőtt önálló, 4 fős gyártmányfejlesztő csoportot hoztak létre. Büszkén vallják, hogy a részleg megalakulása nagy mértékben elősegítette eredményességüket. Így többek között terveztek egy — a női tornasportban használatos — gerendát. Minősítését a Békéscsabai Előre Spartacus válogatott tornászlányai és szakvezetői adták: jobb mint az importsportszer. Nem beszélve arról, hogy negyedannyiba kerül, mint amit külföldről dollárért behozunk. (Reméljük hamarosan a nemzetközi zsűri is hasonlóképpen értékeli.) Ugyanakkor a hazai minősítést már megkapták a kosárlabdaállványra és szeretnék, ha erre és diszkoszaikra is niegkapnák a nemzetközi elismerést. Ma már csaknem 60-féle sporteszközt gyártanak. Hosszú távú terveikben szerepel: 1980-ra évi százmilliós termelési értéket előállítani. Ezzel elérhetik a középüzem kategóriát. A feltételek most már adottak. Mindezek mellett a jövőben a tervezés minőségét és a munka hatékonyságát is tovább kívánják emelni. — jávor — Ma is vannak luddisták A kapitalizmus korszakának kezdetén, amikor az első gépek megjelentek, hirtelen sokan váltak munkanélkülivé. A munkásosztály képzetlen tömegei ekkor haragjukkal a gépek ellen fordultak, azt hitték, azok minden bajnak okai. Az első gépromboló mozgalmat egy Ned Ludd nevű munkás vezette, és róla nevezték el a későbbi géprombolókat luddistáknak. Történetünk 1977 márciusában 'kezdődik. Ekkor rendelt a Mezőkovácsházi Vetőmagtermesztő Társulás az amerikai Hay-cégtől három speciális babcséplő kombájnt. Az ország babvetőmag-szükségletének nagy részét a társulás termeli, nagyon várták tehát a gépeket. Meg kell hagyni, az elején dicséretes gyorsasággal ment minden. A"MÉM soron kívül biztosította a devizát, az AGROTRÖSZT azonnal intézkedett a beszerzésről és az amerikai partner is rögtön vállalta a szállítást. Ezek után — rekordidő alatt — 1977. augusztusában Magyarországra érkezett a három gép. Kisebb kocsirendezés Eddig tehát minden úgy ment, mint a karikacsapás. Ami ezután történt, arról így beszélt Varga Endre, a vetőmagtársulás gesztorának, a mezőkovácáházá Új Alkotmány Termelőszövetkezetnek a gépész-főmérnöke: — 1977. augusztus 7-én kaptuk az értesítést a mezőkovácsházi vasútállomásról, hogy megérkeztek a gépék, rakjuk ki őket. Gyorsan utasítottam a szállítási csoportBékéscsaba segít Harkovnak Szovjet vendégek látogattak február 9-én a HAFE békéscsabai gyáregységébe. A Harkovi Kerékpárgyár átvevői és az illetékes szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői azért keresték fel a békéscsabai gyáregységet, hogy egy fontos vállalás teljesítéséhez kérjenek segítséget. A Harkovi Kerékpárgyár most folyó rekonstrukciójához a magyar vállalatok több részegységet szállítanak, közöttük a HAFE is. Az általuk gyártott festőberendezés nélkülözhetetlen a gyártásban, a végső kikészítésben. A harkovi gyár dolgozói vállalták, hogy augusztus 23-án, Harkov felszabadulásának napjára átadják a gyártósor egyik felét, míg a másikkal november 7-re, az Októberi Forradalom ünnepére készülnek el. Az előbbrehozott határidők betartása többek között a békéscsabai gyáregység dolgozóitól is függ, ugyanis nekik a szovjet partner igényeihez igazodóan kell szállítaniuk a berendezéseket. A gyár dolgozói, szocialista brigádjai természetesen vállalták a segítséget, bár ez a gyártási program több módosítást tesz szükségessé. A brigádok szocialista vállalásokat tesznek a közeljövőben a kért határidők teljesítésére. Gazdálkodás — kedvezőtlen adottságokkal A megyében egyetlen termelőszövetkezet, a méhkeréki Nicolae Balcescu, amely földjének minőségét illetően kedvezőtlen adottságú kategóriába sorolt. Szikes talaja, mély fekvése nem sok örömet hoz 700 tagjának. Tavaly például 231 hektáron teljesen kipusztult az őszi búza, 500 hektáron pedig súlycsökkenéses kár keletkezett, igaz, ez már nemcsak a belvíz számlájára írható, hanem a rossz fajtaválasztásnak és a vegyszerezés elmaradásának. Nem sok jóval biztatott a cukorrépa sem. A 136 hektár fele volt megfelelő, a másik fele viszont igen hiányos tőállományú. Tanakodtak is azon, hogy meghagyják, vagy kiszántsák, úgy döntöttek, megpróbálkoznak vele. Nem csalatkoztak, mert az előző év 117 mázsás átlagtermése helyett tavaly 202 mázsát takarítottak be. Jól fizetett a rostkender: hektáronként 54,5 mázsás termést takarította^ be, ami duplája az előző évinek. Valamelyest javult a tejtermelés a szövetkezetben, 190 literrel többet fejtek tehenenként, mint egy évvel korábban. Csaknem 3 millióval többet használtak fel beruházásra, mint amennyit eredetileg terveztek. Felújították a hizlaldát, átalakítottak egy dohánypajtát és a Lazsnyiki-telepen megteremtették a vezetékesvíz-ellátást. Tavaly a kisgazdaságokból a szövetkezeten keresztül felvásárolt tejért, állatért, libáért, tollért, zöldségért a gazdák csaknem 40 millió forintot kaptak. Ez az összeg fele a közös gazdaság termelési értékének. Ez örvendetes, az viszont már kevésbé, hogy esetenként a háztáji árutermelés a közösben folyó munka rovására megy. Szó sincs arról, hogy a gazdaság a jövőben is ne támogassa épp úgy, mint eddig a háztáji gazdaságokat, de ezt természetesen csak a közös érdekeivel összhangban teheti. A megyei tanács vb fel- terjesztése alapján a Pénzügyminisztérium egyedi elbírálásként 5 és fél millió forint támogatással segítette az elmúlt évben a szövetkezetei. Ennek eredményeként tavaly nem voltak veszteségesek. Ez azt jelenti, hogy tiszta lappal, jobb feltételek között kezdhetik az idei évet. B. O. Kinek kell egy kerék? — Nem volt sok idő a nézelődésre, mert megjelent az állomásfőnök és sürgetni kezdett bennünket, hogy rakjuk ki a kombájnokat, mert különben nagyon magas kocsiálláspénzt fizethetünk. Először nem értettem a nagy sietséget, aztán felvilágosítottak: A vasút csak addig felel a szállítmányért, amíg az a vagonban van, ha kirakjuk, akkor már mienk a felelősség és bizonyíthatjuk, ha tudjuk, hogy nem mi törtük össze a gépeket. Persze, hogy ezek után nem engedtem a kirakodást, hanem mondtam: vigyék vissza Békéscsabára. Ez csak három nap múlva történt meg, és ami a legszebb az egészben, az, hogy ezért a három napért a MÁV szemrebbenés nélkül kifizettetett velünk 17 ezer forint kocsiálláspénzt, és csak nagy vita után volt hajlandó a Szegedi Vasút- igazgatóság visszautalni az összeget. De ha már megtörtént a baj, úgy gondoltuk, majd segít a. biztosító. Azt hittük, azért fizettük ki a nem csekély biztosítási díjat, hogy az ilyen, egyértelmű esetekben minden bürokratikus huzavona nélkül megkapjuk a pénzünket, hogy abból új gépeket rendelhessünk. Budapestre utaztam, az Állami Biztosító központjába, ahol azzal fogadtak: ez azért nem olyan egyszerű. Fantasztikus javaslattal állták elő : A kárszakértő jelenlétében szereljük szét az összetört gépeket, 1 válogassuk külön a jó és a rossz alkatrészéket, a jó a mienk, a rosszat kifizeti a biztosító. Először nem kaptam levegőt az ötlet hallatán. Ezen a hármon kívül a Bólyi Állami Gazdaságban működik egyetlenegy ilyen babkombájn, és akkor mi szedjük szét és tegyük el az alkatrészeket. Mit csináljak vele? — kérdeztem a biztosítósokat — osszuk el egymás közt a kerekeket és gurigázzurűc vele? Nekünk kombájn kell és nem olyan alkatrész, amit semmire sem tudunk használni! — Ezek után hallottam életem eddigi legfurcsább érvelését: a csoportvezető — egy hölgy — a fejemhez vágta : könnyen ugrálnak maguk, de ha nem lenne a biztosító, akkor hova mennének siránkozni?! — Erre már vezetőt, hogy menjen ki a vasútra és hozza be a masinákat. Egy negyed óra sem telt el, és halálsápadtan rohant be hozzám: — Jöjjön gyorsan főnök, nagy baj van a gépekkel! Rosszat sejtve mentem utána, és amikor megláttam a drága babkombájnokat, majd szívbajt kaptam! A drótkötelek elszakadva, a faborítások összetörve, a fémalkatrészek horpadva, görbülve. Mintha egy vandál gépromboló garázdálkodott volna közöttük! Visszarohantam a központba, és bár tudtam, hogy fontos tárgyalást szakítok félbe, berohantam az elnökhöz. Éppen ott volt nála Kiss elvtárs, a megyei AGROKER igazgatója. Hármasban mentünk vissza a vasútra. — Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a drága, darabonként csaknem 50 ezer dolláros gépeket — vette át a szót Lip- ták András, a szövetkezet elnöke. — Elkértem a fuvarleveleket, hátha abból kiderül, mi okozta ezt a szörnyű kárt. Egy darabig nem találtunk rajta semmit, aztán a sarokban észrevettem egy apróbetűs megjegyzést: Békéscsaba vasútállomáson kisebb kocsirendezés miatti sérülés... engem is elfutott a méreg, és az asztalra csaptam: — Ugyan hölgyem, mondja már meg, ha nem lenne a biztosító és mi nem fizetnénk a biztosítási díjakat, akkor maga hol dolgozna, és honnan kapná a fizetést? Ki fizeti a kárt? — Az eredménytelenül végződött tárgyalás után visszautaztam Kovácsházára, ahol újabb meglepetés várt. Megérkeztek a szerelők, hogy üzembe helyezzék a gépet. Elvittük őket Békéscsabába, hogy megnézzék az összetört kombájnokat. Az egyikük — később derült ki, hogy a vállalat igazgatója volt — csaknem sírvafakadt, úgy elkeseredett. Aztán megszemlélték a hibákat, és azt mondták: körülbelül 20 ezer dollárért két gépet ki tudnának javítani úgy, hogy még a 77-es szezonban dől-. gozni tudjanak, ök megcsinálták volna, de közbeszólt a bürokrácia. Azt mondta az Állami Biztosító, hogy jó, javíttassuk ki, de a saját költségünkre és felelősségünkre. Az esetleges költségek megtérítéséről majd tárgyaljunk később. A MÁV összetöri, a biztosító nem fizet, mi meg javíttassuk ki a saját pénzünkön. De ha ebbe belemegyünk is, mondja meg, honnan vegyünk mi 20 ezer dollárt?! — Ezek után persze elmaradt a javítás és kezdődött helyette hosszú huzavona, majd pereskedés. A vetőmagtársulás szerencséjére az AGROTRÖSZT segített és felajánlotta: megbízásuk alapján megindítja a pert és vállalja a jogi képviseletet, lévén ebben nekik jóval nagyobb gyakorlatuk. A per első felvonása az elmúlt héten ért véget. A Legfelsőbb Bíróság kötelezte az Állami Biztosítót az egyik totál-káros gép értékének, azaz 47 ezer dollárnak a megfizetésére, a biztosító pedig vállalta, hogy kifizeti a két megmaradt gép javítási költségeit — utólag. — A pert megnyertük, de a helyzetünk nem lett sokkal könnyebb — folytatja most már dr. Eleki János, a szövetkezet elnökhelyettese. — Azaz, mégsicsak javultak valamit kilátásaink, mert az AGROTRÖSZT • ismét segített. A 47 ezer dollár terhére megrendelték egy új gépet és vállalták, hogy amíg az megérkezik, addig a pénzből kifizetik a javítást, amit remélhetőleg hamar megtérít majd a biztosító. Így talán eljutunk odáig, hogy az idei szezonban már korszerű gépekkel takaríthatjuk be a vetőmagot. A gépek ügye lassan tehát rendeződik, de a történetnek még nincs vége. A vetőmagtársulás pert kíván indítani a MÁV ellen, mert az összetört gépek miatt átalakított kombájnokkal voltak kénytelenek dolgozni, és ez óriási veszteséget jelentett. Háromszáz hektáron több mint 20 mázsás volt a babvetőmag átlagtermése, de ebből a rossz betakarító gépek miatt csak 11-12 mázsát tudtak megmenteni. És bár a MÁV elmaradt hasznot nem fizet, úgy hisszük, ez esetben itt nem erről, hanem tényleges kárról van szó. És ez a kár még nagyobb, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly 500 tonna babvetőmagot kellett tőkés devizáért importálnunk, mázsánként 8000 forintért. Ez jóval kevesebb lehetett volna, ha sikerül a teljes termést betakarítani. A kötélhúzás tehát még nem ért véget, még nem dőlt el véglegesen, hogy ki, kinek mennyit fizet. Egyet azonban nem árt szem előtt tartani: akárhogyan is dönt a bíróság, a végső vesztes a magyar nemzetgazdaság, tehát mi, mindannyian. Lónyai László
