Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-10 / 35. szám
1978. február 10., péntek Délutáni csúcsforgalom az ABC-ben. A gondolák között, a pultok előtt vevő vevő háÚttörő-munkásörök Békésszentandráson Önbizalom és rátermettség Beszélgetés Nagy lézsefnével, a szarvasi ÍFfSZ elnökével tán. A szó szoros értelmében. A mögöttem álló termetes asszonyság ugyanis elszántan nyomakszik, hogy alig bírok talpon maradni. Dús illatú kölnije fejfájás formájában hagy maradandó nyomot bennem. Halad a sor, megkönnyebbülten lépek egyet előre, ö kettőt. Egyáltalán, muszáj nekem ma éppen parizert venni? — spekulálok szorongatott helyzetemben. Nem is néz jól ki. Halkonzerv sokkal finomabb lenne vacsorára! Megköny- nyebbülten szabadítom ki magam a sorból. Még hallom, amint a sarkamat tip- ró, türelmetlen hölgy megjegyzi a mögötte állónak: „Ez azt se tudja, mit akar!” ♦ Cingár férfi a panelerdőben. Legalább 60 éves, de az a típus, akin egy bizonyos kor után nem fog az idő. Kis városszéli telkét, házát szanálták, így kényszerült a kétszobás összkomfortba. Ezzel együtt természetesen a lakótelepi életformába is. A lakással még csak megbékélt — a lakásajtón kívüli világgal kevésbé. Este, ha a lépcsőházi villany fénye bevillan a lakásba, az az érzése, hozzájuk érkezik valaki. Ha csattan a lépcsőházaj- tó — mintha saját valamikori kapuját rongálnák. Korán kel, leviszi a szemetet, rohan a buszhoz, mintha nem lenne mindegy, mikor veszi meg a piacon azt a kis krumplit, zöldséget. De legalább az is dolog. Nyári délutánokon, úgy este felé pedig az asszonnyal együtt kis székre kuporogva a lépcsőről lesik a forgalmat. Néha beszélgetnek. A szomszédokról, a házbeli rendetlenekről. Az asszony egyre csak a kis házba, kertbe vágyik vissza. A párja ilyenkor mérgesen, kurtán leinti: „ugyan, nem volt elegünk a gürcölésből?” A világért be nem vallja: sokért nem adná, ha még egyszer a maga kertjében áshatna, gereblyézhetne. ♦ Ismerőseik egymásközt csak újgazdagéknak hívják őket. Nem azért, mert olyan rettentő vagyonosak, hanem mert mindenáron arra törekednek. Mániákus pénzgyűjtők. Kezdetben lakásra gyűjtöttek — ami természetes, rendjén való dolog. Azután berendezték a lakást, a lehető legdrágább bútorokkal zsúfolva mindkét szobát. A drága holmit persze óvni kell — óvták is. Olyannyira, hogy ugyanaz a vendég legfeljebb kétszer fordult meg náluk. Többször nem tudták rávenni a látogatásra — igaz nem is nagyon hívtak senkit. A vendégség pénzbe kerül, ráadásul bepiszkolják a szőnyeget, kárpitot. Azután következett az autó — használni persze a nagy „hajtás” miatt nem nagyon tudják — és a garázs, majd a színes televízió. Az ismerősök inkább sajnálkozva, mint irigykedve hallgatták, mi a legújabb szerzemény: kézi perzsaszőnyeg, és új bútor mind a két szobába. Elvégre a régi garnitúrák már kétévesek. A fiatalasszony most büszkén — bár fájó szívvel a vendéglátás kiadásai miatt — sorra hívja a kollégákat, ismerősöket bútornézőbe. De a látogatástól mindenki fázik. Még emlékeznek a két év előtti télre, amikor majd megfagytak „újgazdagéknál", ahol csak az egyik szobában szoktak fűteni, ott is csak takaréklánggal. Elvégre most spórolni kell a telekre, szegényeknek. .. T. I. A pajtások figyelemmel hallgatják munkájuk értékelését A megyében levő többi murikásőregységhez hasonlóan a szarvasi Klucsjár Mihály nevét viselő munkásőr- zászlóaljnál is nagy gondot fordítanak az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelésére. A Békésszentandrási Általános Iskolában két évvel ezelőtt alakult meg az úttörő- gárda munkásőrszakasz. A pajtások azóta is nagy ügybuzgalommal, lelkesen végzik az elkészült kiképzési programban meghatározott feladatokat. A munkásőrség megalakulásának 20 éves évfordulója tiszteletére felkeresték az alapító munkásőröket és riportokat készítettek velük visszaemlékezéseikről, életükről, a munkásőrségben végzett munkájukról. Ezenkívül patronálják az óvodásokat, műsorral kedveskednek a kicsinyeknek. Nemrégiben a helyi vadász- társaság látta vendégül az úttörő-munkásőröket, akik korábban sok segítséget nyújtottak az élővadbefogásban a vadászoknak. Ezen az ünnepségen ott volt Tóth Pál, a munkásőrség Békés megyei parancsnoka. Cziglédsz- ky Sámuel tanár értékelte az úttörő-munkásőr alegység munkáját, elmondotta, hogy milyen feladatok várnak rájuk az idei kiképzési évben. A pajtások az elismerő szavakat rögtönzött műsorral hálálták meg. Az összejövetel végén Tóth Pál az úttörő- gárda munkásőrszakasz részére eddig végzett jó munkájuk elismeréseképpen ajándékokat adott át. fl fürdő télen Hóesés ide, hóesés oda, a téli hidegben is folytatják a rekonstrukciós munkát a békéscsabai Árpád fürdőben. Lapunk hasábjain nemrégiben beszámoltunk arról, hogy új melegvizes kutat fúrtak, s fel is tárták a 42—44 fokos vízmezőt. A megyei víz- és- csatornamű vállalat — a strand gazdája — mintegy egymillió forintot fizet a debreceni kútfúróknak munkájukért. Folyamatban van az új kazán építése, valamivel több mint hárommillió forintos költséggel. A gázvezetéket már egy éve lefektették; a kazánok is állnak. Azonban apróbb munkák még hátra vannak, hogy műszakilag kifogástalan legyen az építmény, s a DÉGÁZ megadja az engedélyt a működtetéshez. A jövőben, amikor üzemelni fog a kazán, minden meleg vizet — vagyis a régi 80 fokos termál- és az új kút vizét — kizárólag fürdéshez, zuhanyozáshoz és medencetöltéshez használják fel. Ez azt is jelenti, hogy a ma még többnyire fűtésre használt gyógyvizet a jövőben a fürdeni vágyók használhatják. Ezzel párhuzamosan csaknem félmillió forintos költséggel az egybefüggő régi medencék köré lábáztató párkányt építtetnek saját munkabrigádjukkal. Ezt felszerelik zuhanyrózsákkal is. így a vendég mielőtt „vízre szállna”, előtte lemosakodhat. Erre is szükség van, mivel a KÖJÁL-előírás kötelezővé teszi megépítését és használatát. S még egy idei terv: egy vízforgató berendezést kívánnak vásárolni. Ennek az ára több mint 3 millió forint. Kevesen tudják, hogy egy 50 x 20 méteres medence feltöltése csaknem 20 ezer forint, minden alkalommal. Ha víztisztítót működtetnek, a medencében elég negyedévente kicserélni a vizet. Használata sokszor 20 ezer forint megtakarítást jelenthet a vállalatnak. Nem beszélve arról, hogy Békéscsaba természetes folyóvízzel amúgy sincs megáldva, így az utóbbi években nyaranta a gyakori vízhiány mindig akadályozta a folyamatos medencetöltést. Ha az anyagi ráfordítás^ összeadjuk, kiderül, hogy több mint nyolcmillió forintot költenek az uszoda újjáépítésére ebben az ötéves tervben. Mindezt az összeget saját pénzforrásból fedezi a vállalat. Kevés ez? Egy évben nincs egészen kétmillió forint bevétele a fürdőnek, viszont csak a működtetéshez 6 millióra van szüksége. —vor Nálunk novemberben már elég hűvös van! „Itt a Moszkvai Rádió magyar adása...” „Kedves hallgatóink! Itt a Moszkvai Rádió magyar adása jelentkezik. Köszöntjük önöket! Megkezdjük műsorunkat! A Külpolitikai kaleidoszkóp színes adását hallhatják...” A Moszkvai Rádió minden este magyar idő szerint 19— 19.30, 21—22 óra között jelentkezik. Naponta különböző rovatokkal. A Külpolitikai kaleidoszkóp például hétfőnként, a Szovjet tudomány és technika világa kedden, Magyar témák a szovjet sajtóban szerdán, Falusi hallgatók műsora csütörtökön és az Ifjúsági műsor pénteken, vasárnap hallható. Bánfi József a 8. sz. VOLÁN Vállalat csoportvezetője: — Evek óta rendszeresen levelezek a Moszkvai Rádió magyar adásának szerkesztőivel. Ismeretségünk ez- idáig csak a levélváltásig terjedt ki. 1977. november 3—14. között a vállalat jutalomból a Szovjetunióba küldött a Békés megyéből induló Béke és Barátság vonattal. Első gondolatom az volt, most alkalmam lesz megismerkedni „ismeretlen ismerőseimmel”. Bánfi József élményeiről beszél Galina Poljakova szerkesztő jó előre tájékoztatott hol és hogyan találom meg őket — sok szeretettel várnak. Hát így történt, hogy már várták a telefonhívásomat, amikor a moszkvai szállodába érkeztünk. Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen izgatott voltam, hogy a szerkesztőségbe látogathattam! Interjút kért tőlem a Moszkvai Rádió mágyar adása! Volt egy kis lámpalázam, de kinek ne lett volna hasonló helyzetben? Kicsit elkeseredtem, hogy nem hallgathattam vissza saját szavaimat. Nem tudtam ugyanis, hogy melyik rovat közli le. így csak levélben értesültem — Galina Poljakovától, — hogy az éter hullámain százezreknek mondhattam el élményeimet, tapasztalataimat a szép Szovjetuniónól és azokról az emberekről beszéltem, akik olyan nagy szeretettel, barátsággal fogadták küldöttségünket. Hogy mennyire jellemző a szovjet emberek figyelmessége, hadd jegyezzem meg, hogy indulásunk előtt Galina a következőkkel zárta levelét : „Nálunk novemberben már elég hűvös van, így melegebb ruhát, kabátot vagy felöltőt hozzon magával, S nem árt, ha lesz a bőröndben meleg pulóver, kesztyű, kalap, vagy sapka is...” „Kedves hallgatóink! A Testvérmegyék hírei című összeállításunkban a magyar' megyék és városok szovjet testvérmegyéinek és testvér- városainak életéről számolunk be...” Kép, szöveg: Béla Vali Az 1970-ben napvilágot látott 1013-as kormányhatározat kimondja, hogy a vezetői munkakörök betöltésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a megfelelő vezetői képességgel bíró nők ne kerüljenek a férfiaknál hátrányosabb helyzetbe. Különös figyelmet kell fordítani ennek, az elvnek a megvalósítására a művelődésügy, az egészségügy és a belkereskedelem, területén. A 16 esztendős kislány az iskola elvégzése után dolgozni akart. Elszegődött hát a földművesszövetkezethez adminisztrátornak. Egész nap írt, számolt. Rengeteg volt a munka, hiszen az 50-es évek elején a terményfelvásárlás jelentette a fő tennivalót. Egyre jobban belelendült, s tanult: elvégezte az alapfokú könyvelői tanfolyamot. Amikor 1958-ban felkérték a főkönyvelőségre, a fia alig töltötte be a második életévét. Nem akarta elvállalni. Végül egy negyedévre vállalta, s 11 esztendő lett belőle. — Valóban ilyen egyszerű- ' en ment minden? — Elmondani mindig köny- nyebb valamit, mint átélni. Csupán két dolgot említek. A kezdet nagyon sok buktatóval járt. Szabályzatok, rendeletek tanulmányozása, túlórák szinte vég nélkül. Mindezt a fiam, a családom sínylette meg. Hol volt még akkor a gyermekgondozási szabadság? Később, 1961 táján, a területrendezés során nem kevés szakboltot kellett átadni az állami kereskedelemnek. Bizony sírt a főkönyvelő asszony, hiszen évi 30 millió forint forgalomkiesés pótlása lehetetlennek látszott. — A nők olyan hamar sírva fakadnak... , — Tudtam, hogy ezt nem hagyja szó nélkül. Tulajdonképpen igaza van. Talán mentségemre szolgál, hogy eszem ‘ ágában sem volt feladni. Elvégeztem a középiskolát és vele egy időben meg szereztem a mérlegképes könyvelői oklevelet. Nemsokára pedig befejeztem a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. — Egyszóval bizonyítani akart... — Természetesen. Sajnos erre a kelleténél több lehetőségem adódott. Ugyanis a főnököm állandóan betegeskedett. Egyre jobban bevont a vezetésbe. Szinte észre sem vettem, amikor 1969-ben megválasztottak a szövetkezet elnökének. — Mi kell ahhoz, hogy egy nőből jó vezető legyen? — Mindenekelőtt önbizalom, bátorság, és rátermettség. Józan ítélőképességgel rendelkezzen, ne hagyja, hogy egy kézlegyintéssel elintézzék. Döntő az is; menynyi idős. A nők általában 30 éves koruk után kerülnek ilyen posztra, s ez kifejezetten hátrány a férfiakkal szemben. — A család miatt? — Igen. A gyereknevelés felemészti az éveket. Éppen ezért nagyon sokat számít a férj megértése, segítsége. Nekem szerencsére nincsenek ilyen gondjaim. — Pedig számos társadalmi megbízatása van. Tagja a SZŐ VOSZ elnökségének, a legutóbbi kongresszuson a nőbizottság elnökének választották és részt vesz a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének munkájában, mint a végrehajtó bizottság tagja. — Most bizonyára arra gondol: minek nekem ennyi funkció ? — Higgye el, ha nem tudnék helytállni, lemondanék. Egyelőre bírom és a munkám során igyekszem kamatoztatni a különböző fórumokon hallottakat, tapasztaltakat. — Mondana erre példát is? — Hogyne. Mint nőpolitikusnak elsőrendű feladatom a határozatok gyakorlati megvalósítása. Szövetkezetünkben 700-an dolgoznak, ennek 70 százaléka nő. Valamikor csak szólam volt az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, most már mindez valósággá vált. — A kisebb beosztású dolgozóknál is? — Nyugodtan fogalmazhat úgy, hogy igen. Persze, ma már a hálózatban olyan Észre sem vettem, amikor 1969-ben megválasztottak a szövetkezet elnökének Fotó: Martin Gábor talpraesett, ügyes, művelt boltvezetőnők, helyettesek, eladók tevékenykednek, akik felveszik a versenyt a férfiakkal. És ez a borítékon is meglátszik. — Mi volt eddig a legnagyobb csalódása? — Az, hogy nem sikerült a szövetkezetnek országos elismerést kivívnia, mondjuk egy Kiváló Szövetkezeti címet. — És a legnagyobb öröme? — Minden, amit a lakosság ellátásáért, a nők második műszakjának könnyítéséért tettünk. Az V. ötéves terv első két évét sikeresen teljesítettük. Tavaly 30 millió forint értékű árut vásároltunk fel. A háztáji és kisegítő gazdaságoknak 500 vagon terményt értékesítettünk. Az idei összforgalmúnk eléri a 320 millió forintot. A munkáslakta kerületekben ABC-áruházat, zöldségboltot adtunk át. Felújítottuk az Árpád Szállodát, amely reméljük, hozzájárul az idegenforgalom fellendítéséhez is. Látom, Nagy Józsefnét, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ elnökét, amint az 1976. évi ünnepi könyvhéten átveszi a „Szocialista Kultúráért” elismerést. Hallgatja a méltató szavakat, a szép, modern könyvesbolt létrehozásáért, a könyvterjesztést elősegítő munkájáért. Látom szerényen mosolyogni, amikor kitüntetik a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, s látogatásomkor tapasztalom — ami szintén nem elhanyagolható —, a megye egyetlen ÁFÉSZ- elnökasszonyának az ajtaja mindenki előtt, mindig nyitva van. Seres Sándor
