Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

1978. február 7„ kedd O Zárszámadó közgyűlés a békéscsabai Leninben ű közös vágyán 12 millióval növekedett A békéscsabai Lenin Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet a napokban tartotta évi zárszámadó közgyűlését. A gazdasági vezetőség beszámo­lóját Hankó Mihály, a szö­vetkezet elnöke terjesztette elő. A beszámoló szerint a 3610 hektáros gazdaság ter­melési értéke 202 millió fo­rint, 15,14 százalékkal maga­sabb, mint az előző évben, ami 30 millió forint növeke­désnek felel meg. Bár az idő­járás okozott gondot, neveze­tesen a korai fagyok, a tava­szi belvíz, majd a szárazság, mégis a növénytermesztésben kiemelkedő 'hozamokat érték el. Búzából hektáronként át­lag 53,2, cukorrépából 436, paradicsomból pedig 420 má­zsa termett. A többi növény hozama is magasabb az elő­ző öt év átlagánál. Ezekhez az eredményekhez hozzájárult az üzemi veze­tők nagyabb önállósága, a munkák jobb előkészítése és időben való elvégzése. Kü­lön kiemelte a beszámoló a jó talajmunkát. Jó volt a szántás és annak elmunká- lása, a vetőágy elkészítése. Ugyanakkor arról is szólt Hankó Mihály, hogy az egyes növények vetésidejét, minta cukorrépáét is, rövidíteni kell, melyhez az eszközök megvannak. Majd arra tért ki, hogy a kukorica átlagter­mését csökkentették a korai, fagyok és a belvíz, de így is elérte a ‘hektáronkénti 66 mázsát. Ezután arról beszélt, hogy a lucerna tőállománya megritkult és a szárazságot az öntözéssel sem tudták el­lensúlyozni, s a lucemaszá- rító-üzemnek sem volt ele­gendő nyersanyaga. A hi­ányzó nyersanyagot megvá­sárolták, s így elérték, hogy a lucemaszárító 1977-ben ér­te el legnagyohb teljesítmé­nyét, miközben az anyag is jó, és csökkent az egy má­zsára felhasznált fűtőolaj mennyisége. A szárítóüzem 839 vagon kukoricát, 369 vagon búzát szárított meg, a keverőüzem pedig 1737 vagon őrleményt, keveréktakarmányt készített, amivel segítette a háztáji gazdaságok abrákellátását is. A gépcsoport megnöveke­dett feladatának teljesítését azzal segítette a gazdaság, hogy gépkocsikat és önjáró gépeket vásárolt. Most már megoldották a rakodás gépe­sítését, ami a szállítórészleg gyenge pontja völt. A gaz­daság 1977-ben gépek vásár­lására 6 milliót fordított, hogy a legfontosabb szük­ségleteket kielégítse és mi­nőségileg is előrehaladjon. Ugyanakkor megjegyezte az elnök, hogy a gépéket job­ban meg kel'l becsülni, job­ban kell karbantartani azo­kat. Javult a gazdaságban a gyümölcsfacsemeték minősé­ge és növekedett a mennyi­sége is. De a facsemeteoltás­tól nagyobb eredményt vár­tak. S az idei oltásoknál, és főként a kiültetésnél jobban kell hasznosítani a jó terme­lési tapasztalatokat. Teljesí­tették 1977-ben a gyümölcs­termesztési tervet. Ehhez hozzájárult, hogy javult a metszés és a gyümölcs gon­dozása. Hankó Mihály ezután el­mondta, hogy a betakarítás után jó minőségben végezték el a gazdaságban a talaj- munkákat, jó az alapműtrá­gyázás, a szervestrágyázás, a vetőágy előkészítése, s az ősziket időben és jó minő­ségben vetették el, lerakták ezzel az 1978. évi termés alapjait. Ezt követően a műhelyről beszélt, melynek feladata a gépek javítása, karbantartá­sa, az állattartó telepek be­rendezéseinek karbantartása, javítása, a szárítók üzemel­tetésének biztosítása. Ehhez A közgyűlés résztvevői a beszámolót hallgatják I Demény Gyula felvételei kapcsolódott még a baromfi- telepen végrehajtott rekonst­rukció. Majd kitért arra, hogy a javítások idejét rövi­díteni szükséges, mert a gé­pek nem mindig voltak üzemképesek. Az állattenyésztéssel kap­csolatban elmondta, hogy a negyedik negyedévben be­robbant baromíibetegség el­lenére az évi egy tojóra ter­vezett 260 tojást a baromfi- telep teljesítette. De a nagy­mérvű elhuMás miatt 18 ezer jércét kellett vásárolni az 1978. évi termeléshez. A be­tegségek megelőzésére min­dent meg kell tenniük. Ide tartozik a fertőtlenítés és a telepen való korlátozott köz­lekedés, mert egy meggon­dolatlan séta milliókba ke­rül. A tejtermeléssel kapcsolat­ban elmondotta, hogy a te- henenkénti évi 2344 liter tej­hozam elég alacsony, mégis az -előző helyzettel szemben fejlődés, mivel az emelkedés 30 százalékos. Majd arról beszélt, hogy 1977-ben 11 újítást nyújtot­tak be a gazdaság dolgozói. Ezt követően a szocialista brigádokról szólt. 1977-ben a 22 szocialista brigádnak 297 tagja volt a szövetkezét 613 aktív dolgozója közül. Tizen­négy munkabrigád egy fo­kozattal előrelépett, 3 az elő­ző évi szinten maradt, 2 pedig egy fokozattal vissza­lépett, 3 meg nem ért elhe­lyezést. Ugyanakkor a szo­cialista munkabrigádokkal egy időben az egész tagság csatlakozott a csepeli mun­kások versenyfelhívásához, amit a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára hirdettek meg. A szövetkezet tagjai a ho­zamok növelését vállalták, s ezzel a tiszta jövedelem 1 millió forinttal való növe­lését. A körülmények úgy alakultak, hogy a vállalást túlteljesítették és ezzel együtt a gazdálkodás 13 mil­lió forint nyereséget hozott. Ugyanakkor csatlakoztak a Bólyai Kombinát és a tisza- földvári Lenin Tsz felhívásá­hoz, amely az őszi munkák időben és jó minőségben va­ló elvégzését tűzte ki célul. A vállalást teljesítették, még a szomszéd szövetkezeteknek is segítettek. Beszélt Hankó Mihály ar­ról az összehangolt munká­ról, amit a közgyűlés és a vezetőség bizottságai végez­tek. A bizottságok hozzájá­rultak a szövetkezeti demok­rácia szélesedéséhez, a kü­Dr. Soós Gábor államtitkár gratulál a szövetkezet dolgo­zóinak lönböző fórumok működésé­hez. Kitért a pártszervezet tagjainak agitációs munkájá­ra, mellyel nagyban segítet­ték az eredmények elérését. Az eredmények bizonysága, hogy a halmozatlan termelé­si érték 1976. évi 141 millió­ról 199 millióra növekedett. Továbbá, a bruttó jövedelem 36 millióról 51 millióra, a közös vagyon pedig 12 millió­val nőtt, 130 millióról 142 millióra. És rendezték a kö­telezettségeiket, törlesztették az esedékes hiteleket, befi­zették az adókat. S a része­sedési alap 26 és fél millió. Az 1978. évi termelési ter­vet Veres András, a szövet­kezet főmezőgazdásza ismer­tette, amit előzőleg ugyan­úgy, mint az 1977. évi gaz­dálkodásról szóló beszámoló megtárgyalta a párttaggyű­lés, s a tizenegy üzemegység. A közgyűlésen részt vett és felszólalt dr. Soós Gábor ál­lamtitkár, aki gratulált a szövetkezet dolgozóinak az eredményes munkáért. Elis­meréssel szólt a szövetkezeti demokrácia fejlődéséről, amely abban is kifejezésre jutott, hogy az ellenőrző bi­zottság, a nőbizottság, s a döntőbizottság elnökei a köz­gyűlésnek beszámoltak mun­kájukról. S az 1978-as esz­tendőhöz sok sikert kívánt a szövetkezet minden dolgozó­jának. Cserei Pál fl világgazdaság birei A cement világtermelése 1976-ban 712 millió tonna volt. (Kína adatai nélkül.) Ez csaknem kilencmillió tonnával több, mint az azt megelőző esztendőben. Ennek a mennyiségnek több mint hatodát — 124 millió tonnát — a Szovjet­unióban gyártották. Ez 2 százalékkal több, az 1975-ös mennyiségnél. Második leg­nagyobb cementgyártó Ja­pán volt, mintegy 68,7 mil­lió tonnával. Az Egyesült Államok csak a harmadik helyet foglalja el a rangsor­ba^. Hazánkban 1976-ban 14,3 százalékkal növekedett a ce­mentgyártás, s ezzel elértük az évi 4,3 millió tonnát. A közelmúltban Ausztrá­liában a világ egyik leggaz­dagabb urániumlelőhelyét fedezték fel. Az egyik északi városkától — Darwintól — nem messzire levő lelőhe­lyek az előzetes vizsgálatok szerint csaknem tízszer gaz­dagabbak, mint a korábban felfedezett Ranger-lelőhely. Eddig ugyanis ez utóbbit tartották a legnagyobbnak a kapitalista világban. A KGST-országokban még mindig elég alacsony a mű­anyagipar egy főre jutó ter­melése. Míg az NSZK-ban egy főre 59 kilogramm jut évenként, addig a szocialis­ta országok közül a legjobb eredményt az NDK mutat­hat fel, 38 kilogrammot. Az NDK-t Csehszlovákia követi 28 kilogrammal, majd Bul­gária 17,9 kilogrammal. Ma­gyarországon az egy főre ju­tó éves termelés még a 12 kilogrammot sem éri el. Mindezek ellensúlyozásá­ra a KGST-országokban eb­ben az ötéves tervben nagy- műanyagipari beruházásokat hajtanak végre. Így a Szov­jetunióban és Romániában csaknem 100 százalékkal kí­vánják emelni a műanyag- gyártást. Tejet a fejekbe! yermekkorom minden­napjainak megszokott, mégis kedves esemé­nye volt, amikor — mi ma­gunk, tehenet tartók nem lé­vén — esténként tejért kel­lett menni. Fogtam ilyenkor a kétliteres kannát, és némi gyalogmenet után, csekély fáradsággal jutottam ehhez a lágyan gőzölgő, illatos és jó ízű, langymeleg nedvhez, amit azóta sem nélkülözhe­tek. Eltelt néhány év. A egy­szerű adásvétel, termékcsere bonyolult, többé-kevésbé jól szervezett ipari, kereskedel­mi folyamattá vált. A tejet össze kell gyűjteni, raktároz­ni, szállítani, gépek, beren­dezések, szakemberek mun­kájának alávetni, majd is­mét szállítani, hogy bárme­lyik élelmiszerboltban meg- vehessem. Bonyolultabb a folyamat, több a hibalehető­ség. Ezért is olvasom két­kedve az előttem levő tej­ipari beszámolót, ezért kény­szerülök minduntalan arra, hogy a tetszetős adatokat felsorakoztató tájékoztató számait, kijelentéseit, ígére­teit enyhe, savanykás, némi­képp joghurt ízű szájízzel fo­gadjam. Tavaly nem kevesebb, mint 720 millió liter tejet fo­gyasztottunk, harmincmillió literrel többet, mint tavaly­előtt. Több lett az ízesített és savanyított tejkészítmény, több sajtféleség került az asztalunkra, és se szeri, se száma a bevált vagy még ez­után születendő tejes ínyenc­ségeknek. Előttem áll tej- fehéren-feketén, s bizakodás­sal tölt el az Is, hogy jövőre még több tejet ihatok, hiszen az idén további 8—9 száza­lékkal nő a tejtermelés. Ha ebből csak annyi jut nekem, amennyi e 10 milliós szép országban jogosan megillet, az éppen 146 liter! Sok ez a 146 liter, vagy kevés? Attól függ... Sajnos, ezzel a 146 literes egy főre jutó fogyasztással még min­dig jócskán elmaradunk a hozzánk hasonló fejlettségű és egyéb adottságokkal bíró országok mögött. Hiába vásá­rolhat lakosságunknak pon­tosan 98 százaléka pasztőrö­zött tejet a lakóhelyén — szaknyelven szólva: 23 ezer vevőponton —, azért a fo­gyasztás még mindig* nem növekszik kellőképpen. Ez személy szerint nekem ter­mészetesen nagyon jó, hiszen így nemcsak a rám jutó 146 liter tejemet ihatom meg évente, hanem 250, vagy akár 300 litert is nyugodtan elihatok mások elől. De most másról van szó. Attól tartok: mi — egyelőre — akkor se akar­nánk tejet inni, ha a víz­csapból is az folyna. Nem vagyunk tejivó nép és kész! Mit nekünk dánok és hollan­dok, beszélhet nekünk az egészséges étrendről, táplál­kozásélettani szükségletről bárki, amennyit akar. Vet­ték-e észre, hogy a tejet ivó, tejterméket, tejes ételeket fogyasztó embert minálunk lesajnálják, megcsipkedik, enyhén gúnyos megjegyzé­sekkel traktálják, szopós csecsemőkkel teszik egy sor­ba a csak szalonnák, töltött káposzták, libasültek s a csak ezekhez illő italok kizá­rólagos kedvelői? Próbál­tak-e már tejport kérni a fe­ketéhez egy akármilyen eszpresszóban? En már többször megpróbáltam — a pincér a legjobb esetben is úgy nézett rám, mint a te­jet még nem adó boci az új kapura. Talán ezért is vár­tam hiába szeretett lakóhe­lyemen, Békéscsabán, hátha véletlenül lesz már egy tej­bárunk, tejpresszónk, tej­ivónk is a Kulich Gyula-la­kótelepen, ott ahol nemrégi­ben azt az új borszaküzletet is építették. |em sorolom tovább. Egy pohár tej — tisz­ta fej. Így tartja a mondás, bölcsen jelölve meg előbb az okozatot, majd a következményt. Ez ama rit­ka összefüggések egyike, amelyek igazak fordítva is. Azaz: vendéglátásban, ke­reskedelemben és egyebütt tiszta fejti* kívántatnak ah­hoz, hogy bármikor, bárhol egy pohár tejünk legyen. Varga János Hajógyártás: fejlődés vagy visszaesés? Néhány évvel ezelőtt az egyik legvirágzóbb iparág a hajógyártás volt. Eddig soha nem képzelt óriási méretű tankhajók hagyták el a gyá­rakat, és kezdték meg vége­láthatatlan útjukat a ten­geren. Kiderült azonban, hogy az utóbbi években a kaptalista hajógyárak túl sok olajszál­lító tankhajót építettek, amelyek egy része ma is ki­használatlanul áll. Ennek eredményeként a nyugati or­szágokban határozott vissza­esés tapasztalható a hajó­gyártásban: Hollandia 1975- höz képest 38, Norvégia 28, az NSZK 25, Spanyolország 17, Olaszország 10, Japán 6,6 százalékkal csökkentette hajógyártását. Japán azon­ban továbbra is vezet a vi­lág hajógyártásában: 1976­ban 15,9 millió bruttóregisz- tertonnát gyártott. A máso­dik helyen Svédország áll (2,5 millió BRT), majd kö­veti őket az NSZK (1,9), Franciaország (1,7) Nagy- Britannia (1,5), Spanyolor­szág (1,3) és Dánia (1,0 mil­lió BRT-vel). Lengyelország 589 ezer BRT-vel 1976-ban a 15. he­lyet foglalta el a világ- ranglistán. A lengyel hajó­gyárak 1976-ban a megelőző évihez képest — rendelések híján — csak 18,4 százalék­kal kevesebb tonnaűrtartal­mat építettek, de értékben ez a termelés 9,3 százalékkal haladta meg az előző évit. Ami a különféle hajótípu­sokat illeti, 1976-ban to­vábbra is a tankhajók áll­tak az élen; jóval csökkent az úgynevezett kombinált teherhajók gyártása (egy­ötödével), valamint a halász­hajók száma is. Viszont egyes ömlesztett és apróbb anyagok szállítására hasz­nált teherhajókból sokkal többet gyártottak, úgyszin­tén a gázok és kémiai nyers­anyagok szállítására alkal­mas speciális hajókból. Itt mutatkozott meg a szocialista országok hajó­gyártásának a szerepe. Len­gyelország például az utóbbi években a sok munkát igénylő, de értékesebb spe­ciális hajók építésére tért át. Kevesen tudják, hogy a gázszállító hajók 93 százalé­kát lengyel hajógyárakban állították elő. Ebben a me­zőnyben Lengyelország mö­gé szorult az NSZK, Japán és Norvégia is. Ugyanez a helyzet a kémiai anyagokat szállító különleges teherha­jók terén is. 100 éves a magyar erősáramú ipar Jubileum jegyében tartja a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1978. február 16- án évi rendes küldöttköz­gyűlését. Az 1844-ben alapított Ganz Gyár széles látókörű igaz­gatója, Mechwart András 1878-ban bízta meg Ziper- nowsky Károlyt villamos- osztály létrehozásával. Ez a lépés igen nagy hatásúnak bizonyult, megalapította a magyar erősáramú ipart. Korábban is voltak magyar művelői a villamosság tudo­mányának, köztük olyanok is, mint Jedlik Ányos, de a gyakorlatban is felhasznál­ható elektrotechnikai beren­dezések gyártása a Ganz gyári villamosgép-műhely létrehozásával vette kezde­tét. Villamosgép-gyártásunk szállította és szállítja ma is az ország úgyszólván összes erőműveinek és valamennyi alállomásának berendezéseit, továbbá a legtöbb ipari lé­tesítmény és közlekedési be­rendezés villamos részét, il­letve járműveit a magyar — sőt növekvő exportunkat te­kintve a külföldi — felhasz­nálók teljes megelégedésére. És a fejlődés nem áll meg. Népgazdaságunk nem hagy­ja kihasználatlanul a nagy múltú iparág kivételes lehe­tőségeit. A MEE közgyűlése alkalmat ad arra, hogy elis­merjük azoknak a munkáját — műszaki, fizikai és egyéb dolgozókét egyaránt — akik jó eredménnyel dolgoztak, közülük sokan több évtize­den át, és dolgoznak a ma­gyar erősáramú iparban. A közgyűlésen adják át a ki­emelkedő műszaki-tudomá­nyos és egyesületi tevékeny­ségekért az egyesületi díja­kat és a legjobb diploma- terv-pályázatok díjait is. A közgyűlés után az egyesület elnöksége a jelölő bizottság jelölése alapján az elhunyt dr. Csáki Frigyes akadémi­kus helyett megválasztja új elnökét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents