Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
1978. február 7„ kedd (■Hl bensőséges hangulatú ünnepségen búcsúztatták a napokban Kalász Erzsébetet, az eleki nagyközségi könyvtár vezetőjét nyugállományba vonulása alkalmából. Húszéves munkájáért a kulturális miniszter „Kiváló munkáért” kitüntetésével jutalmazták. Képünkön dr. Csende Béla, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője átadja a kitüntetést Fotó: Gál Edit Könyvkiállítás, -vásár, író-olvasó találkozó, a mezőgazdasági könyvhónapon A 21. mezőgazdasági könyvhónapon megjelenő kötetek és a megyei rendezvények sokasága jelzi, hogy Békésben is nagy jelentőséget tulajdonítanak a kis- és nagygazdaságok szakemberei, a háztáji termelők és kisállattenyésztők szakmai tudásuk bővítésének, a tanulásnak, olvasásnak. Telefonon kérdeztük meg három könyvesbolt vezetőjét, mondják el, hogyan készülődtek a mezőgazdasági könyvhónapra? Békés: „Sokszorosított könyvajánló-jegyzéket juttattunk el a mezőgazdasági üzemekhez, a háztáji termelőkhöz. A boltunk előtt megállótábla hívja fel a figyelmet a könyvhónap újdonságaira. amelyekből külön kirakatot is berendeztünk. Egész hónapban kiállítják a városi könyvtárban Nyelvtanfolyam, tagkönyvcsere, vitakör, nyári egyetem A Magyar Eszperantó Szövetség Békés megyei bizottsága szombaton délután Gyulán ülést tartott, melyen megtárgyalták az elmúlt év eseményeit, és az 1978-as feladatokat. A megyében hét helyi csoport működik majd 600 taggal, több mint egyharmada diák. Kilenc felnőtt nyelvtanfolyam kezdődött az ősz folyamán 95 hallgatóval és ezenkívül 5 iskolában 352 tanuló vesz részt eszperantóoktatásban. Négy nagyobb szabású kiállítást rendeztek tavaly, mind a négy Gyulán volt. A nemzetközi nyelvről, s magáról a mozgalomról 13 előadás hangzott el. A tagok kiterjedt levelezést folytatnak, baráti kapcsolat fűzi össze őket 30 ország eszperantis- táival. Legsürgősebb munka most a megyei és helyi vezetés számára a tagkönyvcsere lebonyolítása, melyet személyes beszélgetéssel kötnek össze. Ennek célja, hogy minden tag őszinte véleményt mondjon az eddigi munkáról és használható javaslatokat tegyen a jövőre nézve, főleg a mozgalom ki- szélesítésére. Hasonló okból indítanak vitaköröket még februárban, választ keresve a sürgető kérdésekre: miért stagnál a mozgalom; hogyan lehetne ezen változtatni ; milyen legyen a klubfoglalkozás és a tagság és vezetőség közötti viszony? Az országos vezetőség most készíti az alapszabály módosító javaslatait, melyek közül igen lényeges, hogy a jövőben kollektív tagság is lehetséges lesz, üzemek, téeszek, szocialista brigádok számára. Az idei év legnagyobb esz- perantista eseménye a megyében a XVI. nyári egyetem lesz július 9-től 15-ig Gyulán, mellyel egy időben tartják majd a pedagógusok továbbképzését is a nemzetközi nyelvből. A tanulmányi versenyt ez évben is Gyulán tartják az általános és középiskolai diákok számára, az úttörőelnökség védnöksége alatt. azokat a legújabb mezőgazdasági szakkönyveket, amelyek nálunk kaphatók. A hónap második felében két-két előadást szervezünk kisállattenyésztőknek és kertészeknek. A muronyi és Hidasháti Állami Gazdaságban, a Kossuth és a Viharsarok Tsz-ben dolgozó könyvbizományosaink segítenek kiállításokat és vásárokat rendezni munkahelyükön. A könyvellátásunk elég jó, több száz példányt rendelünk mindig ezekből a szakkönyvekből, hogy ne csak a könyvhónap idején adhassunk a vásárlóknak, hanem egész éven át.” Gyula: „Nem dicsekedhetünk a könyvellátással, új kiadású szakkönyvből körülbelül 5-féle érekezett csak kis példányszámban, a többi már tavaly is kapható volt. A „Virágoskert pihenőkert” című kötetből, ami eddig hiánycikknek számított, érkezett néhány darab. Ennek bizonyosan nagy sikere lesz. Reméljük a jövő héten már többféle könyvet kapunk és elegendő mennyiségben. A rendezvényekről annyit mondhatok, hogy február 8- án délelőtt 11 órától Sarkadon, délután 15 órától Eleken találkoznak a mezőgazdaság iránt érdeklődők dr. Sárkány Pállal. Közösen szervezzük ezt a , szakíró-olvasó találkozót a Mogyorós- sy Könyvtárral, mi pedig könyveket árusítunk, Bónus Lajos docens február 15-én a korszerű mezőgazdasági gépekről tart előadást Két- egyházán a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben. Méhkerékre pedig, az ottani érdeklődésnek megfelelően, fóliás termesztéssel foglalkozó szakelőadót hívunk. Egy-egy hetes szakkönyvvásárt rendezünk február 6-tól a Munkácsy és Köröstáj Tsz-ben, valamint kertészeti szakközépiskolában.” Medgyesegyháza: „Örömmel kínáljuk a könyvhónap könyveit a vásárlóknak, mert tudásban, jó tanácsban gazdagabb a régieknél, de nyelvezetük sokkal közérthetőbb. Nagyon népszerű az új mezőgazdasági szakmunkás könyvtársorozat két kötete: a munkavédelemmel foglalkozó „Mindenkit hazavárnak” és az „Állataink egészségéért” címűek. A nagyüzemek szakemberei megvehetik a keresett „Növénybetegségek” című könyvet és többek között a tenyészállatok viselkedéséről szóló művet. Néhány cím az értékes könyvek közül : Prohászka : Szőlő és bor; Házunk tája, aranybánya; A tyúk; A paprika; — mindet felsorolni nehéz lenne. Néhány eseményről is hírt adhatunk: február 13-án a Haladás Tsz-ben könyvkiállítást, vásárt és filmvetítést rendezünk az ott dolgozóknak, 14-én ugyanott dr. Pál- ka István bőrgyógyász főorvos tart előadást a munkahelyi bőrbetegségekről. A lótenyésztési szakcsoport tagjai február 16-án a művelődési házba gyülekeznek előadásra, 17-én a vadász- társaság tagjai találkoznak, 20-án pedig minden érdeklődőnek szóló előadást tart dr. Murányi Miklós a korszerű mezőgazdasági termelés és fejlesztés feladatairól. A nyugdíjasoknak február 19-én délelőtt szervezünk könyvhónapi tájékoztatót. A különböző ÁFÉSZ-szakcso- portoknak, például a galambászoknak és a kisállattenyésztőknek is tervezünk programokat.” B. ZS. Szvjatoszláv Ribász: Egy éj Szvjatogorszkban 6. Egy szót sem szólt, mintha nem is hallotta volna, amit mondtam. Lehajtottam a fejem. Később az ezredes felvett az^ asztalról egy 'könyvet, és hozzám fordult. — Figyelj csak! — mondta, és monotonon olvasni kezdett: „Átlőtték a kezem, azt gyógyítgatom. Jiavulgat, de valahogy nem tetszik nekem a helyzet. Nincs mivel foglalkoznom. Az ember egész életében törekszik valamire: izmai erősítésére, a gazdagságra, a dicsőségre.” Az ezredes hirtelen visszafordult az asztalhoz. Megértettem, mit akart mondani. — Az ember a szerelemre is törekszik — feleltem bátortalanul. — Igen, a szerelemre is — ismételte meg. Jó éjszakát kívántam, kimentem a konyhába, megmosdottam. Ahogy a távolabbi szoba felé indultam, egyre nagyobb szorongást éreztem. Bent sötét volt, az abliak előtt álló kinti lámpa sárgás fényében hópelyhek kavarogtak. Nágya csendesen feküdt, leeresztett haja a párnán sötétlett. A másik ágyról hiányzott a párna, ott volt Nágyáé mellett. Valószínű, Márja Afanaszjeva helyezte oda, és Nágya nem akart ellenkezni. Óvatosan felvettem a hűvös párnát, letetteu. a heverőre, és ruhástól lefeküdtem. Behunytam a szemem, el akartam aludni, de rájöttem, ez nem fog sikerülni. Életemben először voltam egyedül egy szobában Nágyá- val, aki aludt. Kínzó zavart éreztem. Újra kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, majd a fejem a csap alá tettem. A jéghideg víz végigcsorgott a tarkómon, majdnem megdermedtem. Megtörülköztem, majd visz- szamentem a szobába. Lefeküdtem és arra gondoltam, holnap mindennek vége lesz, most vagyok utoljára együtt Nágyával. Figyeltem a lélegzetét. Ügy tűnt, nem alszik. Halkan megszólítottam. Felemelte a fejét, felém nézett, szemei a sötétben is ragyogtak. — Nem alszol? — kérdeztem. Felült, átfogta térdeit. — És te? — kérdezte visz- sza, suttogva. — Nem tudok — feleltem halkan, és a félelmem, hogy félreért, valósággal megremegtetett. Csak próbálkozunk, kínló■■■••••■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■•■■■■I dunk, szeretnénk a boldogságot, és mindig csak magunkra gondolunk, pedig ez a legnagyobb ellensége a boldogságnak. Ha egyszer mindenről le tudnánk mondani, az öntelt büszkeségről, az önimádatról, és mindarról, amit önzőén jónak tartunk, akkor megtalálhatnánk a szerelmet, a boldogságot, még ha kezdetben szokatlan is lenne, és rossznak tartanánk a lemondást. Sajnos, erre fiatal korunkban még nem jövünk rá ... A házban csend Volt, a házaspár is aludt már, mi pedig néztük egymást az utcai lámpa sejtelmes fényében. Láttam Nágya hajfonatainak sötét körvonalait, mellén a pizsama háromszögletű kivágását, térdeit átfogó karjait: hirtelen magam elé képzeltem kebleit, egész testét, és majd elvesztettem az eszem. — Nem félsz? — kérdeztem. — Nem — felelte kedvesen. Ránézett &z ablakra, felállt, összehúzta a függönyt. Most már fehér pizsamája is alig látszott. Megreccsent a padló, Nágya ellépett az ablaktól. — Hol vagy? — kérdezte. — Nem látok. — Itt. Felkeltem, egy lépést tettem felé. — Nem! — kiáltott fojtottam — Maradj ott! A hallgatás minden másodperce egyre növelte a távolságot közöttünk, és nem i9aaaBaBaBaBaaaaBaaaBBBBaaaaanaaaaaaaa«i volt erőm ezt megváltoztatni. Szégyelltem azt mondani hogy szeretem. Féltem, szavaim hamisan hangzanak. Másképp viszont nem tudom megmagyarázni hallgatásomat. — Miért akarod... — szólalt meg Nágya — csak ... csak azt? — fejezte be alig hallhatóan. — Azt hittem, te akarod — feleltem gondolkodás nélkül. — Én semmit sem akarok. Milyen hamis volt a hangom! Rögtön szégyen fogott el ezekre a szavakra, és ahogy ez erősödött, egyre dühösebb lettem magamra. — Miért akarsz megsérteni? — kérdezte csodálkozva Nágya. — Még egész nap csak sértegettél... — És? — kiáltottam hangosan. — Mikor? — Ügy látszik, egyáltalán nem érted. Valóban, semmit sem értettem. Most már tudom, akkori viselkedésemben benne volt a nevelés, a barátok szokása, azon szokások, amelyek még sajnos, ma is élnek. De ezeket valahogy mégsem érzi senki sértőnek, hamisnak. Hogyan cselekedhettem volna akkor másképp? — Minden jó lett volna — mondta szomorúan Nágya. — De te elrontottad... Így végződött a szvjato- gorszki éjszaka. Ezekután kapcsolatunk is megváltozott; még találkozgattunk, mintha mi sem történt volna. Udvaroltam neki, 6 elfőlaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaa« a a : a gadta, de már tudtuk, semmi : értelme az egésznek. a ... Azóta több, mint tíz év £ eltelt. Felnőttem, megtalál- • tam ,a helyem is az életben. £ Természetesen határozottabb, ; keményebb lettem, mint ak- j kór voltam. Ahogy azonban : távolodik az az idő, mind ért- £ hetetlenebb előttem, ho- ! gyan kellett volna akkor éj- : jel Szvjiatogorszkban visel- ; kednem. Tudom, ilyen éjsza- • ka csak egyszer adatik az : életben, de mi az oka, hogy : ha eszembe jut, akkor bűntu- £ datot, szorongást érzek? Azt £ hiszem, ez az érzés most már S elkísér a sírig. Néha úgy £ vélem, ha akkor együtt ma- ; radunk Nágyával, minden ; másképp alakul, szerelmünk • nem ér véget. a Nemrég kezembe került £ Tolsztoj naplója. Ebben ol- £ vastam az egyik bejegyzés j alatt: „Átlőtték a kezem, és ; azt gyógyítgatom. Javulgat, £ de valahogy nem tetszik ne- £ kém a helyzet. Nincs mivel £ foglalkoznom. Az ember : egész életében törekszik va- £ lamire: izmai erősítésére, a £ gazdagságra, a dicsőségre. Az £ igazi életet azonban az er- £ kölcsi kiteljesedés jellemzi. | Az életöröm pedig törekvés j ezen erkölcsi növekedésre. • Micsoda gyermeki, naív el- j képzelés a paradicsom, ahol ■ az emberek tökéletesek, nem • fejlődnek. Tehát nenf is él- S nek.” £ ' - 's Ezeket olvasv® Nágya ju- £ tott eszembe, az ezredesre £ emlékeztem, az Észak- S Donyeck menti városka képe £ jelent meg előttem... (Vége) KÉPERNYŐ A bunker Nem mondom, hogy különösebb izgalommal vártam volna ezt az új magyar tévéjátékot, melyről alkotóik előre elmondták, hogy nem „sci-fi” lesz a szó jelentésének megszokott értelmében, nem is törekszik tévé-technikai bravúrokra, hanem — Idézem a Rádió- és Televízióújságban közzé tett nyilatkozatot — „az emberről, megpróbáltatásairól, öröméről, helytállásáról beszél.” Ez azért nem csekélység, gondoltam, ezt már igen nagy írók is megpróbálták (ha nem is mindig átütő sikerrel), miért ne sikerülne három részben annak a televíziós teamnek, melynek élén két író, Zsoldos Péter és Boldizsár Miklós, valamint a rendező, Horváth Ádám áll, a csapatban pedig kitűnő színészek sora, emlékezünk rájuk. Visszatérve arra, hogy miért nem vártam különösebb izgalommal a háromrészes játékot, csak annyit mondhatok: Sajnos, rosszak a tapasztalataink a magyar sci-fi-ket és krimiket illetően, egyre inkább úgy tűnik, és az igazolódik, hogy ehhez még nem értünk, hogy nincsenek egyéni ötleteink; ha akarjuk, ha nem, a külföldi filmeket utánozzuk, de milyen rosszul ! Az előítélet azonban igencsak elítélendő alapállás, így aztán úgy ültem a képernyő elé, mint a ma született kritikus, aki nem látta azt, ami eddig volt, nem kísértenek benne kínos emlékek. A bunker ajtaja kinyílt és átlépett azon tizennégy önként vállalkozó férfi és nő, valahol (nem mondjuk ki, hogy az USA-toan, ők sem mondták ki) egy közelebbről meg nem határozott tudományos-katonai központban, ahol a tizennégy emberszabású fehér egét viselkedésére kíváncsiak a 30 nap alatt, amíg a külvilágtól elzárva élnek. A kísérlet feszültségét még azzal is súlyosbítják, hogy ha a tizennégy közül valaki felszól: nem bírja tovább, bérük, a fejenkénti 30 ezer dollár a kútba esik. Nem is túl hihetetlen és. használhatatlan ez a kiindulóhelyzet, feltételezhető, hogy a műfaj mesterei jó kis sci-fi-krimit csinálnának belőle, különösen, hogy egy állítólagos gyilkos és egy veszedelmesen szókimondó új- ságírónő is a csoportba kerül, kijátszva a katonai elhárítás nem éppen fejre- esett legényeit. Itt és ezzel kezdődik azonban A bunker első, megmosolyogtató naivitása, amit ezután — mintegy törvényszerűen — egész sorozatban követ a többi. Elképzelhetetlen helyzetek alakulnak ki, fittyet hányva a cselekmény öntörvényű, bár többféleképpen is lehetséges bonyolódásának, és miután az első két rész egy vakbéloperáció körül topog, a harmadikra marad minden patron. Ezek legtöbbje viszont csütörtököt mond, és a szegény néző már azt se tudja, nevessen-e vagy bosszankodjon? A feltételezett atomtámadástól a szépen alakuló csoportos szexig van itt minden, miközben a kísérlet vezetői, akik az első két részben állandóan azon vitatkoznak, mi az erkölcsös és mi nem; most huzamos távol- maradásukkal igyekeznek a műizgalmat felsrófolni. Ennyi félresikerült „ötlet” láttán a tizennégyből egy alkoholt lop, és miután jól be- nyakal, terrorista legényt játszik, hogy lövöldözve bizonyítsa az örök igazságot: az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. így adódott, hogy az alkoholellenes küzdelem hazai szempontja is helyet kapott A bunker-ban, végül (hogy elkerüljük a félreértéseket), a magasszintű értékelés: a kísérlet szerencsétlenül végződött. Akár a tévéjáték. Sass Ervin
