Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

1978. február 7., kedd i^UUKT-ld Egészséges környezetben Dinamikusan iparosodó megye Békés. Ez ma már tény. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a megyeszék­hely — mint azt már közöltük — az ország 20 ipari központja közül a 13. helyen áll. Vagy említhetjük a Csepel Autógyár szeghalmi üzemét, ahol ma már több mint ezren dolgoznak, és vannak mezőgazdasági nagy­üzemek is. Éppen ezért egyre sürgetőbbé válik, hogy a dolgozók egészségügyi ellátása az üzemben, a munka­helyen történjék. Megyénkben főállású üzemorvos je­lenleg Békéscsabán csak két helyen: a tégla- és cserép­ipari vállalatnál és a kötöttárugyárban van. Ezenkívül Szeghalmon az említett üzemben, az Orosházi Üveggyár­ban és legutóbb a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban. Részállású pedig közel nyolcvan helyen. Az üzemegészségügy me­gyei szakfőorvosa dr. Tóth Mihály, aki egyben a tégla- és cserépipari vállalat üzem­orvosa. Megkérdeztük mi a helyzet jelenleg a megyében a témát illetően. — Mi a célja az üzemor­vosi tevékenységnek, mi kell ehhez? — A szocialista egészség­ügy két fő célja a gyógyítás és a megelőzés. Az üzem- egészségügynél ez utóbbi célja megakadályozni azok­nak a munkaártalmaknak egészségkárosító hatását, melyek a különböző profilú vállalatok technológiájából származnak. Ezek az ártal­mak rendkívül sokfélék és különböző intenzitásúak. Az üzemegészségügyi munkához rendkívül fontos a helyisme­ret, a gyártástechnológia és az ártalmak ismerete. Az egészségkárosító hatások fel­mérését, kivédését, vagy leg­alább a csökkentését csak olyan szakember képes elér­ni, aki ismeri a vállalat pro­filjából adódó technológiát, ismeri a dolgozók munkate­rében felszaporodott egész­ségkárosító anyagok minősé­gét és mennyiségét, aki gya­korlatilag a dolgozók között él, s aki ezeknek a lehetősé­geknek és adottságoknak megfelelően ismeri a véde­kezés módozatait is. Ennek a sokrétű és szer­teágazó feladatnak a megva­lósítását szorgalmazta kor­mányzatunk, amikor életre hívta az üzem-egészségügyi szakszolgálatot, melynek fő feladataként a prevenciót, a megelőzést állapította meg. Fő munkaterületenként pe­dig a dolgozókat érő káros hatások felismerését, felmé­rését és megszűntetését tűz­te ki. — Mi szükséges ahhoz, hogy mindezt elérje egy üzemorvos, mennyire kell együttműködnie a műszaki gárdával? — A munkafolyamatok tö­kéletesítése a technológiai eljárások fejlesztése, a ma­gas fokú gépesítés elérése el­sősorban a műszaki szakem­berek feladatkörébe tartozik. Amikor azonban a nehéz fi­zikai munka kiküszöbölésé­ről, kulturált munkakörül­ményekről és általában mun­kavédelemről, a dolgozók egészségvédelméről beszé­lünk, akkor az üzemorvosok és a műszaki szakemberek munkája egy határterületen találkozik, s ez: az orvosi és műszaki prevenció egysége, így a dolgozók egészségvé­delme egy komplex feladat­tá bővül, melynek mozgató rugója a két szerv — külön­böző munkaterületen bár — de azonos célért történő szo­ros együttműködése. Mond­hatom, nálunk, a tégla- és cserépipari vállalatnál ez a lehető legjobb. De mivel a megyét is ismerem, azt is ál­líthatom, mindenütt ez ta­pasztalható. Nemrég ellen­őriztem körülbelül 70 üze­met, ahol hasonló benyomá­sokat szereztem. Megyénk ugyan mezőgaz­dasági jellegű, de a megter­melt javak közel 50 százalé­ka már az iparból szárma­zik.. Ebből következik, hogy növelni kell a főállású és a részfoglalkozású üzemorvo­sok számát is. Az előbbi a kevés. Sajnálatos tény ez, s ha más megoldás nem lehet­séges, mivel a fő orvosi állás dolgozói létszámhoz kötött, célszerűnek látszana, ha az azonos, de akár a különböző profilú üzemek — melyek egymáshoz közel vannak — összevonva alkalmaznának egy-egy főállású üzemorvost. Ilyen példa már van me­gyénkben Sarkadon, ahol három üzemet: a kenderfo­nót, a cukorgyárat és a kö­töttárugyár kihelyezett üze­mét látja el egy orvos. Egy­re nagyobb igény mutatko­zik az üzemi orvosi státus biztosításának lehetősége iránt mezőgazdasági üze­meinkben is. Megyénkben egyelőre még csak Mezőhe­gyesen van ilyen. — Beszéljünk az üzemor­vosnak a megbetegedéseket megelőző munkájáról. Ho­gyan tudja ezt megvalósíta­ni? — Nos, erre számtalan le­hetőség van. Felméri pél­dául a gyártástechnológiai folyamatból azokat az egész­ségkárosító hatásokat, me­lyek a dolgozókat naponta érik. Egészségügyi szakinté­zetek segítségével műszeres vizsgálatokat végeztet. így tudomást szerez egy-egy munkahely légterében fellel­hető mérgező anyag mennyi­ségéről. A vállalat műszaki szakem­bereivel technológiai módo­sításokat beszél meg a káro­sító anyagok koncentrációjá­nak csökkentésére. Számos példa van erre a mi válla­latunknál is. Hogy csak egyet mondjak: felfedtem egy alkalommal ilyen egész­ségre káros helyzetet, s ezért a műszakiakat megbeszélés­re hívtam össze. Az ered­mény: egy görgősor beállítá­sa volt, amely nemcsak hogy könnyebbé tette a munkát, hanem a levegő is tisztább lett. Az üzemorvos továbbá az egészségre ártalmas munka­körök dolgozói részére a szakrendelésekkel együtt megszervezi a havonkénti, vagy negyed-, illetve fél- évenkénti szűrővizsgálato­kat. Gondoskodik a munka­ártalmak következtében egészségi állapotukban meg­rokkant dolgozók gyógyinté­zetbe való elhelyezéséről. Amennyiben szükséges, biz­tosítja egy-egy munkahely munkaterének műszeres vizsgálatát, klímavizsgálato­kat végeztet, zajszintmérést, és így tovább. Gondozásba veszi a szűrésen tapasztalt és a betegségük súlyosbodásá­ban szenvedőket. A munka- képességükben megrokkan­tak részére a vállalati reha­bilitációs bizottságokon ke­resztül gondoskodik a dolgo­zók egészségügyi állapotának megfelelő munkakör kijelö­léséről. Amennyiben az üzemben szakorvos is végez gyógyító munkát — nőgyó­gyász, fogász, stb. —, annak egy-egy beteggel kapcsolatos javaslatait megbeszéli a munkahely illetékes vezetői­vel. — Köztudomású, hogy az üzemorvos, most már táp­pénzre is veheti a betegeket. Ez jó, de természetesen egy- egy súlyosabb esetnél meg­felelő szakorvosi, gyógyinté­zeti ellátás is szükséges. Mi­lyen a kapcsolat a szakren­delésekkel és egészségügyi intézményekkel ? — A lehető legjobb. A szakorvosok mindenben a legnagyobb segítséget adják, s ugyanezt kapjuk az egész­ségügyi intézményektől is. Ez nemcsak Békéscsabára, hanem a megye minden szakrendelésére és gyógyin­tézetére jellemző. Mondok egy példát: A mi vállala­tunknál van olyan munka­hely. ahol nagy a szilikózis­veszély. Javaslatomra a szakrendelés rendszeres vizsgálatokat tart. Az ilyen dolgozókat külön kartotékon nyilvántartjuk, és ha szük­séges, szanatóriumban is he­lyet kapnak. Ez a sokrétű munka az üzemorvosoktól nagy szaktudást, munkabírást, segítőkészséget és lel­kiismeretességet kíván. A megyénkben végzett ellenőr­zéseim során tapasztaltam, hogy e téren üzemorvosaink helytálltak. Kasnyik Judit Szakácsok, pincérek, portások mérték össze tudásukat az Olimpia Szállóban. Képünkön: a pincérek versenye (MTI Foto Hadas Janos felvetele KS) Csendes téli délután Battonya főutcáján Fotó: Gál Edit MMMWMMMMHMMIHMMMIMIIMWMIMIHMMMMIMHMMMIMHIMMMMMMW Festék is minisig Egységcsomagok az építtetőknek Kevesebb utánjárás, egyszerűbb ügyintézés Az V. ötéves terv végéig 280 ezer lakást építenek — állami támogatással — ma­gánerőből. Az engedélyek beszerzése, a terület-előkészí­tés, az anyagvásárlás és ma­ga az építés — túlzás nél­kül — tengernyi gonddal jár. Ezért a népfront megyei, vá­rosi és községi bizottságai 1978-ban felkarolják a ma­gánépítkezők ügyét, társa­dalmi segítséget nyújtanak nekik. A tíz dunántúli város ta­nácsi népfront- és KISZ-ve- zetőinek részvételével nem­rég megtartott győri tanács­kozás tapasztalatai és a népfrontfórumokon elhang­zott vélemények alapján fel­adattervet dolgoztak ki. Csökkenteni akarják az en­gedélyek utáni hosszas tal- palást, hiszen a bürokrácia a magánépítők évi szabadsá­gából vesz el jó néhány na­pot A tanácsoknál szorgal­mazzák az úgynevezett „egy­ségcsomagok” bevezetését, amelyek az építési és az egyéb engedélyekhez is tar­talmazzák az űrlapokat. Ugyancsak a tanácsokkal együtt a népfrontbizottságok felmérik a városok és a nagyközségek beépítetlen te­rületeit. A többnyire foghí­jas telkek szinte kínálkoz­nak a családi és a kisebb társasház építésére, enyhítve — elsősorban a sűrű beépí­tésű városokban — a telek­hiányt A helyi népfront-bizottsá­gok amolyan összekötő ka­pocsként segítik a tanácsok és a magánépítők közötti jobb megértést. A könnyebb tájékozódás érdekében java­solják, hogy az érvényes építési jogszabályokat, a hi­telre vonatkozó rendelkezé­seket ismertető füzetekben adják ki. Az új — elsősor­ban anyagtakaréko6 — csa­ládi házak terveiből kiállí­tásokat rendeznek. Városok­ban és községekben nép­frontfórumokat tartanak, amelyeken neves építészek és ipari szakemberek adnak tanácsot a magánépítőknek a munkát gyorsító új, korsze­rű anyagokról. Az elmúlt években sajná­latosan olyan területeken is „kőrengeteget” építettek, ahol bőven jutott volna hely kertnek is. Az ankétokon ezért ismertetik, és ajánlják a ménfőcsanaki példát, ahol szabad területre írtak ki építési tervpályázatot és fia­tal építészek bokros beépí­tési megoldását fogadták el. Az ilyen terv megvalósításá­val megőrzik a családi házas jelleget: a több szintes ház minden lakásához kiskert tartozik. I gyermekgondozási segély nem számít rendszeres keresetnek A gyesen levő anya eltar­tott családtagnak minősül-e a lakás-használatbavételi díj kedvezményes megállapítása szempontjából? Ezzel kap­csolatban együttes elvi állás- foglalást tett közzé az Épí­tésügyi és Városfejlesztési, valamint a Pénzügyminiszté­riumba. Kormányrendelet előírja, hogy a lakás bérlőjét ked­vezmény illeti meg a tanácsi bérlakásra megállapított la­kás-használatbavételi díja összegéből az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyemekek és más családta­gok után. A részletes szabá­lyokat meghatározó ÉVM— PM-rendelet kimondja : az eltartott családtagot a ked­vezmény szempontjából csak akkor szabad figyelembe venni, ha nem jut havi 900 forintot meghaladó rendsze­res jövedelemhez. Az elvi ál­lásfoglalás most abban ások bizonytalanságot előidéző kérdésben teremt világos helyzetet, hogy a gyermek- gondozási segélyt élvező há­zastárs, illetve élettárs el­tartott családtagnak tékint- hető-e. A gyermekgondozási segély összege ugyanis min­den esetben meghaladja a havi 900 forintot. Az állásfoglalás értelmé­ben a gyermekgondozási se­gély nem számít rendszeres keresetnek, illetve jövede­lemnek, tehát bármekkora is az összeg, nem befolyásolja a szociálpolitikai kedvez­ményre való jogosultságot. Ennek értelmében a havi 900 forintot meghaladó gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülő anyát — ha egyéb jö­vedelme nem éri el ezt az összeget — a bérlő által el­tartott családtagnak kell te­kinteni és vele kapcsolatban engedélyeznie kell a szociál­politikai kedvezményt. Mostanában divat a színes ágynemű. Sokan megkedvel­ték. Még szerencse. Miért? Mert ha ragaszkodnánk a régihez, a hófehér damaszt- hoz, akkor igen csak megle­pődnénk — ha mondjuk, kö­vetve a színes holmik divat­ját — színes pizsamát ven­nénk fel. Ott hagyná a nyo­mát a párnán, a huzaton. Nem tréfa, elképzelhető, sőt kellemetlen valóság. Az ember azt hinné, hogy a fehérneműt gyártó' cégek gondolnak arra is, hogy az ilyen holmit sűrűbben kell mosni, mint a felsőruhát, ezért tartós színekkel készí­tik. Csalóka ábránd. Vannak például szép szí­nes, pamut férfipizsamák, de aki megveszi — ritka ki­vétellel meg is bánja. Az ágynemű már az első napon átveszi a színét. Ha barna csík van benne, akkor barna foltocskák, ha kék, akkor szürkéskék nyomok jelen­nek meg a párnán, a lepe­dőn. Nem szólva a frottír­pizsamákról. Ezek még kaci- fántosabbak, képzeljük el, ha például narancssárgát veszünk. Sőt még némelyik törülköző és köntös is meg­válik a színétől mosás köz­ben. Nemrég karácsonyra vet­tem egy szép piros-fekete csíkozású frottírköntöst, ürö­möm tellett benne, gyönyör­ködtem, de nem sokáig. Bár ne vettem volna meg. Az örömből már az első mosásnál üröm lett. Óvatos ember vagyok a színes holmikat illetően. Kö­vetem a mosóporos dobozo­kon található figyelmezte­tést: mielőtt mos, győződjön meg az anyag színtartóssá­gáról. Meggyőződtem. Ez volt a szerencsém. Mert az én kön­tösöm mosásakor olyan pi­ros vizet engedett, hogy nyugodtan használhattam volna festésre is. Azóta a piros csíkok a rózsaszín, a feketék a szürke árnyalatát kezdik felvenni. A víz pedig minden mosásnál változat­lan. Csak azt sajnálom, hogy eddig nem jutott eszembe ezt hasznosítani. Mondjuk színesre festhetném vele a még meglevő fehér ágyne­műt. Elvégre a színes a di­vat. Igaz, sajnos nem tu­dom a színtartósítási eljárás titkát. Lehet, hogy a gyártók sem tudták? K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents