Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
0 1978. február l.t szerda n HÉT FILMJEI Ügy mondják, új filmes nemzedék vette át a hatalmat a hollywoodi filmgyárban, újra ők hirdetik meg a vezérszólamot a világ filmgyártásában. A régi „álomgyár” helyett, most az új borzalmak, fantasztikus félelmek, az elidegenedő emberi magányosság ábrázolásának szülőhelye lett a filmváros. Az új nemzedék rendezői közé sorolhatjuk némi fenntartással Paul Ma- zurskyt is, akinek A macskás öregúr című filmjét február 2-től 5-ig vetíti a békéscsabai Brigád mozi. Meseszerűen indul és folytatódik a film egy rőt színű öreg macska és Harry, a nyugdíjas tanár barátságáról. Egymás nélkül nem élhetnek, együtt kalandozzák keresztül-kasul Amerikát az öregúr gyermekeit és unokáit kutatva. A sok utazás után meg kellene valahol pihennie a filmszerepet alakító rokonszenves Art Car- ney-nak, de vajon ő vágyik-e a nyugalomra? Megtudhatják a nézők a Brigád moziban. Egy izgalmas, rendkívül feszült hangulatú krimi kerül a Szabadság mozi műsorára február 2-től 6-ig. A Túl a félelmen című francia film a bűnügyi történetek 16 éven felüli kedvelőinek érdeklődésére számíthat elsősorban. Néhány gondolat a filmből: René Guillou bandavezér egy akciója során embereinek háromnegyedét elveszíti. Ennek ellenére új akciót tervez, amelyben szüksége lesz egy páncélszekrényes szakember segítségére. Ezt az embert Tou- louse-ból irányítják az „ismerősök”. Érkezése után telefonál Renének, aki kocsit küld érte. Az autó megérkezik a megjelölt helyre, de még mielőtt a vidéki specialista beszállna, egy ismeretlen ember ül be az autóba, amely azonnal elindul vele. Mire a toulousi ember értesítené a főnököt e félreértésről, már késő: a banda tervei feltárultak az idegen előtt. Így bonyolódik a történet a francia krimiben. A film során egy védtelen ifjú anyát és gyermekét állandó halálfélelemben tartják a gengszterek. Már több is ez a film, mint egyszerű bűnügyi történet, a mai párizsi kispolgár bekerítettségéről, félelmeiről szól a terrorizmus légkörében. Marilu Tolo, Michel Bouquet és Michel Constantin a Túl a félelmen című francia bűnügyi film főszereplői Hangverseny Békéscsabán A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Békés megyei Szervezete február 5-én, vasárnap délután fél 4-től hangversenyt rendez Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban. Fellép Barna Mária, a „Haméros” kórus szólóénekese, zongorán kísér Gál Flóriánné. A műsorban komoly zenei műdaiok mellett operettrészleteket is hallanak a zenekedvelők. irai Szvjatoszláv Ribísz: Egy éj Szvjatogorszkban í. Fogtam a síléceket és kiléptem az utcára. Nágyával Szvjatogorszkba utaztunk. Vidám és boldog voltam, ugyanakkor azonban valami szorongást és feszültséget is éreztem. ... Kapcsolatunk mindjobban élromlott. Nagyon szerettem Nágyát, ő is engem — tizennyolc évesek voltunk. Türelmetlenül vártunk minden estét. Amikor megérkeztem hozzá, becsukta szülei szobájának ajtaját, ahonnan a televízió hangja hallatszott, majd hozzám szaladt; meg akartam ölelni, azonban kisiklott karjaim közül. Mosolyogva figyelte, hogyan veszem le és akasztom fel apja holmija mellé a fogasra kabátomat, sapkámat, sálamat, hogyan nézem végig magam a régi, keskeny tükörben, hogyan húzom össze a szemöldökömet, hátha idősebbnek látszanék. Amikor megéreztem pillantását, feléje fordultam és rajtakapott gyerekként pirultam el, hogy látta igyekezetemet. Nem tudom, hogyan jött szóba Kódja Sztyerin, az unokatestvérem. Én a politechnikai intézet első évfolyamán tanultam, Kolja ugyanitt ötödikes volt, Ná- gya pedig az egyetemen elsőéves. Az unokatestvéremet, aki különben jóképű fiú volt, Nágya még sohasem látta. Azt hittem, Koljáród szóló elbeszélésem előnyömre válik. Az unokatestvérem jóeszű volt; már az első év befejezése után átment a levelező tagozatra, és egy éven keresztül bányában dolgozott. Amikor visszajött az intézetbe, észrevehetően kitűnt társai közül nemcsak tapasztalataival, hanem azzal is, hogy komolyán gondolt az intézet befejezése utáni időkre is. Ez azért volt feltűnő, mert a hallgatók általában nem különösebben foglalkoztak jövőjükkel. Amikor az unokatestvéremről szóló elbeszélésemben éppen ezt ecseteltem, Nágya megkérdezte, hogy én mit gondolok a jövőmről. Odamentem 'hozzá, mintha válaszolni akarnék, és megcsókoltam. Beszélgetésünk ezzel "véget is ért. Nágya igyekezett kiszabadulni ölelésemből, mivell ez nem sikerült, mosolyogva várta, hogy elengedjem. Ezt látva leengedtem karjaimat. Szótlanul Színház a gyerekeknek Kulturális miniszterünk így ír a közművelődés integrációjáról (egységessé válásáról)- a Valóság című folyóirat 1977. 8. számában: „A film, a színház, a képzőművészet, az ezeket közvetítő intézmények és az iskola közti kapcsolat az, amiben az integráció elkezdődhet, sőt 'kiteljesedhet. Az integrációnak nem az a feladata, hogy az intézmények egyetlen épületben helyezkedjenek el, hanem az, hogy hozzáférhetőek legyenek az emberek számára...” Mennyire hozzáférhető ma a legifjabb Békés megyeieknek a színház? Igénylik-e a színházi előadások élményét, szeretik-e gyerekek és pedagógusok a békéscsabai színházat? A megye két távol eső pontján, Mezőhegyesen és Szabadkígyóson beszélgettünk erről gyerekekkel és tanáraikkal. A kép így természetesen még nem teljes, de az elhangzó vélemények mégis jellemzőek. Kultúrház nélkül A régről híres-nevezetes Mezőhegyes nagyközség lakóit egyelőre nem kényezteti el a sors kulturális csodapalotáival. Amikor a kultúr- házat kerestük, a községben, küldtek bennünket ide is, oda is, nehezen találtunk a földszintes házikóra, ahol az iskolásokkal randevúztunk, öt 'kislányt és egy fiút verbuvált közénk Maczák And- rásné úttörőcsapat-vezető pedagógus és Hollós László kultúrotthon-igazgató. A tanyasi gyerekek kollégiumának lakói mindahányan, 7— 8. osztályosok. Maczák Andrásné: Ezek a gyerekek is szeretik a színházat, de leginkább a kisebbek várják türelmetlenül az előadásokat. Ritkán jut el hozzánk egy-egy gyerekszínházi bemutató, pedig nemcsak a Jókai Színházból jönnek a színészek. A mozi sokkal megszokottabb, elérhetőbb számukra, könnyebb a filmeket levetíteni, mint a színházat elhozni ide. Néhány héttel előbb tudják már a gyerekek, ha színház érkezik a faluba, izgatottan készülnek, előadás után meg másból sem áll a beszélgetésük, mint az előadáson láálltunk egészen közel egymáshoz. A legtöbb esténk sértődéssel és meg nem értéssel végződött, mivel Nágya kapcsolatunk gondolatban megszabott határát nem akarta átlépni. Így aztán nem tudtam, hogy ezen viselkedésemmel teljesen eltaszítom. Néha durva voltam, néha bosszantóan kicsinyes, mintha vitatkozni akartam volna, hogy bizonyítson... De mit lehetett volna bizonyítania? Ilyenkor Nágya mindig nyugodt, kimért és igen udvarias dámaként viselkedett. Én pedig a teljes szakítás elégedett, de kissé zavaró érzésével távoztam, büszkén gondoltam arra, hogy volt erőm elmenni. Utoljára éppen a szvjato- gorszki utazás előtt — akkor álmodni sem mertem volna erről az utazásról — hagytam ott ilyen gyorsan Nágyát, és értesítése nélkül Ki- jevbe utaztam az elődöntőre. Nagyon akartam győzni, hogy a dicsőségemről ő is tudjon. Magabiztos voltam, tudatában képességeimnek; játék közben égett az arcom, állandóan melegem volt, hiszen sokan voltak a teremben, sok nyugodt felnőtt; még csodálkoztam is azon, mitől olyan nyugodtak, majd hamar elfeledkeztem róluk. Nekidőltem az asztalnak, türelmetlenül rágtam a szám szélét, a tábláira figyeltem, vonzottak a figurák; kezem hátratéve újból át- és átgondoltam a kissé bonyolult, de bátor kombinációkat —és Szűcs Ildikó és Pintér Gyula tékban tottakból. Én 2 éye tanítok még csak, azelőtt Szegeden sokat jártam színházba. Nagyon hiányzik nekem is a színház, de őszintén megmondom: riaszt a mi sivár mozitermünk, recsegnek a székek, rosszak a körülmények. Hamarosan összefog a község, hogy megépüljön az új kulturális centrum, ott aztán lesz minden: színházterem, iskola, tornaterem. — Ha végiggondolom, nagy szükség van így is a színházra. Az igazi, eleven kulturális élettől elzártabb a község, mint város. Kell a közvetlen találkozás gyereknek, felnőttnek egyaránt. Jantó Erika 8. osztályos: Három éve élek a diákotthonban, szeretek itt lenni. Majorságban laktam én is eddig, mint a többiek, az 57-esben. Hogy mit jelent nekünk a színház? Tessék elgondolni, hogy semmi szórakozásunk nem volt otthon. Játszottunk ugyan gyakran, tanultunk is, vigyáztunk a kisebbekre, de színházról, moziról éppen csak hogy hallottunk. Sokunk szülei ta^ Ián még soha nem láttak színházi előadást. Unger Piroska 8. osztályos: Az én szüleim mesélték, hogy valamikor a 30-as években voltak színjátszók majorságokban, de aztán abbamaradt az egész. Persze ők nem voltak igazi színészek, csak úgy egymásnak játszottak. Most, hogy én néha igazi színházat látok, elkiválasztottam a legrosszabbat. Amikor léptem, akkor vettem észre, hogy milyen rossz. Nagyon akartam győzni, azonban még a közepes erőt képviselő játékosoktól is kikaptam, akik mosolyogva mondogatták: „Sajnálom, fiú!” Hazatérve egy ideig fásult hangulatban voltam, gépiesen befejeztem az intézetben az elhalasztott laborgyakorlatokat. Nagyon nehezen tudtam elfelejteni a bánatomat. Nem voltam nagy sakkozó, nem sikerült dicsőségre szert tennem, így nem volt miért Nágyához mennem. Apám és anyám alig vettek észre, mindketten egymással voltak elfoglalva. Anyám bejött a szobámba, arca egészen puffadt volt a sírástól, sajnálkozóan elmosolyodott, megölelt, majd szidni kezdte apámat. Valósággal ellöktem magamtól, annyira szégyenkeztem miattuk. Amikor anyám elment, felhívtam Nágyát, de nem akart velem beszélni. Két nap múlva újból hívtam. valami féltékenységet is kezdtem érezni, és lassan elfeledtem, hogy többet látni sem akartam. ... És eldöntöttük, el kell utaznunk valahová, különben végképp összeveszünk. „Menjünk Szvjatogorszkba!” ajánlottam. Nágya rögtön beleegyezett, ettől ismét gyanakvó lettem. Szépek szépe című mesejá- Fotó: Demény Gyula mesélem a szüleimnek, mi tetszett, mi nem. Lipták Mária 7. osztályos: Gyerekekről szóló történeteket szeretnénk látni a színpadon, nem tudom vannak-e ilyen darabok, vagy az Egri csillagokat például. Szeretjük a meséket is, de az főleg a kisebbeknek való. Háromszázból 210 bérlettulajdonos Szabadkígyós hosszan nyújtózkodó kis község az országút mellett. Háromszáz diákot számol az általános iskola, 160 a Jókai Színház gyerekszínházába, 50 az ifjúsági előadásokra váltott bérletet. Torna Gábor igazgató és Tóth Istvánná tanár hosszú ideje tartja a kapcsolatot a színházzal. Az iskola külön- busszal szállítja a gyerekeket Békéscsabára, hogy minél többen eljussanak a gyerekszínházba. Torna Gábor: Eddig az iskola segített pénzzel is, a szülőknek csak a bérletet kellett kifizetni, a buszra nem kellett költeniük. Most már nem tudjuk vállalni az utazási költséget, így mindenkinek többe kerül a színházba járás. Mégse mondta le egyetlenegy gyerek sem a bérletvásárlást. Tóth Istvánná: Én már nem is emlékszem, mióta vagyunk törzsvendégek a színházban. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek az '5 iskolai ismereteiket össze■ kapcsolják a színházi él- ! ménnyel. Történelemlátásuk, : szókincsük bővül, viselkedé- ! síik más lesz, ha a színpa- • don látottakat figyelik. A j falusi embernek, gyereknek : nem sok kikapcsolódási le- : hetősége van: a tv, esetleg ■ egy-két tájoló színházi elő■ adás, de nálunk ehhez nincs megfelelő hely. Sokkal jobb, ha beutazunk Csatjára. A szülők már az első szülői értekezleten elmondták : „vegyünk színházbérletet, a pénz nem számít, ne legyen elmaradottabb a gyerekünk, azért mert falusi!” — Decemberben látták a gyerekeim a Tűzpiros virágot, de már másnap faggattak, s azóta is naponta kérdezik: ,.mikor lesz a legközelebbi előadás?” Jó ez a mi gyerekszínházunk, látszik a színészeken is, hogy szíwel-lélekkel játszanak a fiataloknak, fontos nekik a gyerekközönség elismerése. Zsuzsa Ilona 6. osztályos: Jaj, olyan szép volt legutóbb az a Tűzpiros virág! Nekem nagyon tetszett a díszlet, a szép ruhákról nem is beszélve! Elsős korom óta járok színházba. Hazafelé a buszon, egész úton a színházról beszélünk, de még másnap az iskolában is. Én is szeretek szavalni, gondoltam arra, hogy színész leszek, de mégis úgy döntöttem inkább, hogy a tanári pályát választom. Perlaki Katalin 6. osztályos: Sok dolgunk van nekünk iskolásoknak is, de ha színházba megyünk, ráhajtunk kicsit a tanulásra, megéri. Láttam a Három Mamedet, a Szépek szépét a csabai színházban, aztán a tv is közvetítette ezeket a darabokat. Hogy milyen más az- igazi színház! Sokkal szebb és izgalmasabb. Amikor a színházba utazunk és van egy kis időnk a kezdésig, elmegyünk a múzeumiba vagy a ligetbe, körülnézünk Békéscsabán. Szép nagy város, de közülünk senki nem szeretne ott lakni, bérhàz- ban. Itt jó a levegő, kertünk is van, ha meg szórakozni akarunk, könnyen elvisz a busz akár a csabai színházig is. Kruchió László 6. osztályos: Az a nagy hiba, hogy nincs előadás legalább minden hónapban. Mi nem sajnálnánk az időt akkor se, ha a játék óráiból kellene kicsit ellopni a tanuláshoz, csak gyakrabban mehessünk a színházba. Régóta játszik gyerekeknek a Békés megyei Jókai Színház, de rendszeresen, bérletes gyermekszínházi előadásokat csak 1973 óta. Kezdetben 2 előadást szerveztek 8 bérletházzal, ma már a 15 helyi és ugyanannyi tájelőadáson 4—4 gyerekdarabot mutatnak be, vagy látják vendégül más színházak gyermekelőadásait. Bede Zsóka Fordította : Sass Attila (Folytatjuk) a I Tóth Istvánnétól kérdezik a szabadkígyósi gyerekek: mikor ! lesz a legközelebbi előadás? ; Fotó: Gál Edit
