Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5., vasárnap o Ogivara Szeiszenszni: Hegyek és utak Fekete János: Elmúlt idő léka A magyar—latin-amerikai kapcsolatok Basó útja közben az ég egyszercsak ragyogó tavaszi- assá vált. Megszűnt a hosszú napokig négy fal közé zártság, s mint ahogy a víz to- vafolydogál halkan, vagy amint a felhők haladnak könnyedén, magától értetődően, Basó utazása is ilyen volt: arra ment, amerre a lábai vitték. Ahogyan a tél a tavaszba vándorol, az ő útja is ilyen vándorlás volt. A saját érzéseit elvetette, s léte egybefonódott a természettel, amelyre teljesen rábízta önmagát. Basó felidézte magában az elmúlt év őszének hangulatát, amikor először indult útnak. Akkoriban csak a szülőföldjére akart ellátogatni. Mégis aggódott, hogy a hozzá hasonló beteges embert várhatóan még egy ilyen kis út is legyöngítheti, s vajon nem fog-e útközben összeesni? Hangulat fogta el, hogy teljesen a sorsra bízza magát, Buddha vezetésének engedelmeskedjen ... Mégis azután merész elhatározással útra kelt. Nos hát, alighogy nekivágott, látta ám, hogy az egészségéért cseppet sem kell aggódnia. A naponta folyta- tatódó gyaloglás nagyon hasznosnak bizonyult testi állapotára, és ezenkívül az érzés, hogy egész lénye a hatalmas természet oltalma alatt áll, lelki könnyedséget adományozott neki. Basó még arra is gondolt, akármennyit utazhat így, a jó kedélyállapota biztosan megmarad. A kis novella főhőse, Basó Macuo japán költs 1644-től 1694-ig élt. A 17 szótagos japán versforma, a baiku megteremtője. A Miskolcon havonta megjelenő, de országosan terjesztett és ismert Napjaink című irodalmi és kulturális lap fejlődése jelentős állomásához érkezett: 1978. januárjától — pontosabban január 20-tól — az eddigi tizenkét újságoldal helyett B/4-es formátumban, negyven oldalon jelenik meg. Papp Lajos költő, a lap fő- szerkesztője mondja az újjászülető Napjainkról: — A lap belső elrendezésében, díszítésében, tipográfiájában a tizenöt éves hagyományokat igyekeztünk megőrizni, természetesen a lap új formájához igazítva. Ezzel is demonstrálni kívánjuk a folyamatosságot. Az újjászületés tudomásunk szerint hosszú előkészületek eredménye. — Valóban. A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága már 1974-ben állást foglalt a lap formátumának megváltoztatása mellett. Az előkészületek már 1972 óta folytak. A szerkesztők szinte a kezdetektől, az 1962-es indulástól gátlónak érezték a szűk újságformátumot. Igényesebb elemző tanulmány, regény- vagy drámarészlet, sok egyéb fajta írás eleve nem kerülhetett a régi formátumú lapba. Igen sok értékes írás közléséről kellett ilyen okok miatt lemondanunk, a néhányszor megpróbált folytatásos közlés havi lapban nem volt szerencsés. 1977 tavaszán, a lap fennállásának 15. évfordulójára a tanács megteremtette a feltételeket, s így valósulhat Most is, mintha további útján a tavaszi szél fújná őt, vagy mintha a tavaszi ködök csalogatnák. Basó elindult Igából, és Iamato, Ömi felé gyalogolt. A jelenlegi Basó már nem volt az az ember, aki azért dolgozott keményen, mert célja volt az egész világon híressé tenni nevét, s házát beragyogtató tiszteletet kivívni. Csak egyetlen elve maradt : egyszerű emberré válni, hazugság nélkül tiszta úton járni, a természet lelkét saját leikévé téve élni, s ebből a lélekből emelni fel saját költészetét, s ezt a költészetet juttatni közelebb az emberek szívéhez. Mégis, minél kevésbé kívánta magát Basó hatalmasnak mutatni, nagyszerűsége annál köztudottabb lett az országban. És minél kevésbé szándékozott hírnevessé válni, a világon annál jobban kezdték tisztelni Basó nevét. Basó útja már túlnyúlt a fél éven. Az edói tanítványoktól üzenet érkezett: — Mikor tér vissza a mesterünk? Kérjük, el ne feledjen bennünket. Amikor majd újra bomlanak a rügyek, reméljük, már nem tartózkodik távolban. Ah, valóban. Lassan-las- san kelet felé készül venni az útirányt. A nagojaiak is mondták, hogy visszatértekor újra nézzen be hozzájuk. És azt is tudja, hogy az edóbeliek nagyon várják. Kjótából elindulva a keleti parti úton ereszkedett le a hegyekből. Az Öcu felé vezető úton van az Ószakajama nevezetű hágó. Mivel éppen dél felé járt az idő, letelepedett az útszéli fűre, hogy kifújja magát. A tavaszi nap az ernyő takarta vállától a hátán keresztül, egészen szétvetett lábai végéig becsomameg a régi terv: a Napjaink a jövőben negyven oldalon jelenik meg. — Milyen lesz a szerkesztés további koncepciója? — Legelőször szeretnénk pótolni mindazokat a hiányosságokat, mulasztásokat, amelyek a korábbi 12 oldalas korlátokból fakadtak. Például szépirodalomban több verset, elbeszélést kívánunk publikálni és helyet biztosítani olyan műfajoknak, amelyek eddig kimaradtak. Például drámák, film- és tévéfilm-forgatókönyvek- nek, esetleg rádiójátékoknak, Hangsúlyozottan szeretnénk megjelentetni pályakezdőket, első kötetes fiatal írókat, mert meggyőződésünk, hogy aki a kezdő tehetségeket támogatja, nemcsak a jelenre, a jövőre is épít. Ez egyébként a Napjainknak régi hagyománya, amit a kezdetektől művel. Ügy érezzük, lehetőségünk nyílik kiteljesíteni egy szélesebb olvasó közönséghez szóló, nyitottabb, több információt is adó, a közírás műfajaiban gazdagabb lap szerkesztési elképzeléseit. Például egész oldalas hírösszeállítást és ugyancsak egész oldalas jegyzetösszeállítást kívánunk közölni. A kritikai rovat már kialakult műfajai, egy- egy irodalmi jelenség, vagy író elemző vizsgálata mellett meghonosítjuk a rövid könyvméltatást is. Nemcsak a színházi kritika, hanem a színházi élet jelenségei is igényes írásokban és rendszeresen helyet kapnak majd hasábjainkon. Elképgolta, alaposan beszórta sugaraival. Melegen és kellemesen. Ah, köszönet érte. Ezek szerint én is a természet hatalmas hegye alá tartozom. Akár tudatosul ez bennem, akár nem, egyként véd fényével a Nap. Buddha irgalmassága, akár gonosz ember, akár jó ember, ugyanúgy nyújt védőkezet. De nem mondhatjuk-e azt szintén, hogy a természet fénye is lényegében Buddha dicső áldása? Lelke mélyén kedve támadt imára kulcsolni kezeit. De amint szétvetett lábai elé tekintett, a cipője orra előtt, a tavalyi fonnyadt fűszálak között apró virág nyílására lett figyelmes. Öh, ibolyavirág. Milyen szép virág. Itt a hegyek között senki nincs, aki nyílását észre- vehetné. De ez az ibolya nem is azért nyílik, hogy valaki megláthassa. Hogy újra tavasz lett a világon, a föld a természetnek ezt mosollyal köszöni. És ez a mosoly ez a ibolyavirág maga. Bármennyire parányi virág, egész lényegében kitárulkozik. És a Nap sugarait fogadva kis virágtestecskéje szinte repes az élettől. Ennek az ibolyavirágnak a tisztasága, szárának kecsessége nélkülöz minden hivalkodást — csupán a nagy természet fényéért rajongó növények egy formája. S épp ez a forma nem valódi alakja kell hogy legyen a földön minden élőlénynek? Valahogy így érezhette Basó. És akkor a kimonója mögül előhúzott papírra a következő verset írta: Hegyi ösvényen egy ibolya egymaga mennyire bájos! Fordította: Hankó László zelésünk szerint bővül majd a szűkebb haza helytörténetével és irodalmi hagyományaival foglalkozó írások köre. összegezve: Olyan lappá szeretnénk formálni a Napjainkat, amely betölti, s egyre jobban betölti a szűkebb haza társadalmában való felelős jelenlét, az elkötelezetten orientáló hivatás feladatait. (benedek) öt évszázada Kulturális mellékletünk egy korábbi számában — a spanyol nyelven megjelenő Ady- és Móricz-kötetek bemutatásánál — említést tettünk a Corvina Kiadó törekvéseiről, eredményeiről, melyek egyre sikeresebben járulnak hozzá a magyar—latin-amerikai irodalmi, kulturális kapcsolatok fejlődéséhez. Akkor — jövő időben — szóltunk a havannai egyetem neves professzora, Salvador Bueno könyvéről is, amely azóta megjelent spanyol nyelven „A magyar —latin-amerikai kapcsolatok öt évszázada” címmel a Corvina Kiadó gondozásában. • * * Az írás két oldalról indult kutatások szintéziséből született. Egyrészt itthon, a magyar latin-amerikások is hozzáfogtak és eredményesen kutatták — elsősorban a szegedi egyetemen — a magyar emigráció történetét, másrészt Bueno vizsgálta a latin-amerikai irodalom ipa- gyarországi, s a magyar irodalom latin-amerikai jelenlétét. Kitartóan minden apróságnak tűnő jelenségre érzékenyen reagálva tudta és tudhatta csak a történelmi kapcsolatok szinte „hajszálcsöves” bonyolultságú fonó- dásait felfedezni. A könyv, a történelmünket jól ismerőknek is, eddig sosem hallott, szinte kurdózumszámba menő érdekességekkel szolgál. Hiszen ki gondolta volna az uruguayi himnuszról, hogy szerzője magyar? Vagy ki ismerte pontosan a Latin-Ameri- kába irányuló magyar emigrációnak a térség országaiban játszott jelentős történelmi szerepét? Bueno színes, olvasmányos könyve például hírt ad a 18. századi magyar jezsuiták latin-amerikai misszióiról, az 1848-as emigránsok jelentős csoportjáról, akik részt vettek 1851-ben a spanyol gyarmati uralom elleni felkelésben, Prágai János tábornokról, aki az ex- pedíciós hadsereg vezérkari főnökeként vett részt a harcokban, s összes tisztje magyar volt! Meglepődve olvashatjuk azt is, hogy a latin-amerikai kultúra legnagyobb alakjai közül hánytól jelent meg magyar tárgyú írás. José Marti, a „kubai. Petőfi” például Munkácsy képeiért rajongott, Ru'bén Dario költő pedig Magyarországon is járt és jó néhány verse született az itt szerzett élmények hatására. Másfajta tapasztalatokról számolt be hallgatóinak Limában José Carlos Mariátequi, a Perui Kommunista Párt alapítója és első főtitkára az 1921-es magyarországi útjáról, ö a magyar Tanácsköztársaság hősi küzdelméről, a horthysta terror brutalitásáról tartott előadásokat, és nagyszerű interjút készített a száműzött Károlyi Mihállyal. Bueno könyve jól mutatja be, hogy 1945 és különösen 1960 után hogy szélesedtek és mélyültek el gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink Latin-Amerika országaival, hogyan növekedett a magyar közvélemény érdeklődése Latin-Amerika népei, annak küzdelmei iránt. A szerző könyvében azt is kiemeli, hogy hazánkban ez az érdeklődés nemcsak a szép- irodalomban, de a társadalomtudományi kutatásokban is megnyilvánul. Néprajzosok, közgazdászok, irodalom- történészek, politikakutatók, és történészek vizsgálják a távoli kontinens problémáit. (Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatára a 60-as években megszületett a szegedi egyetemen egy intézményes műhely is.) Salvador Bueno, akit a magyar és Latin-Amerika népei közötti kapcsolatok építésének „utazó nagyköveteként” ~ emlegetnek, most megjelent könyvével jól szolgálja a népek barátságának ügyét. Könyve értékét emeli az is, hogy valódi fotóritkaságokkal, nálunk először publikált dokumentumképekkel illusztrálja mondanivalóját A Corvina Kiadó „Colecci- ón Corvina” című sorozatának első könyvével magas mércét állított fel. Reméljük a sorozat következő darabja — Rosti Pál „Emlékek egy amerikai utazásról” című könyve — s az azután következők is méltó színvonalon, új és új oldalról világítják meg majd a magyar—latin-amerikai kapcsolatok gazdagodását. Egy dolgot azonban joggal hiányolunk. Újszerű, olvasmányos történelmi tárgyú könyvekben nemigen bővelkedünk, pedig olvasóink különösen vonzódnak a magyarság életét, sorsát bemutató írásokhoz. Spanyolul pedig igen kevesen tudnak. Ügy érezzük, mindenképpen megérdemelné Salvador Bueno könyve, hogy minél több olvasóhoz eljusson magyar nyelven is. B. Sajti Emese Újjászületik a Napjaink
