Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5., vasárnap o i\ei SZÜLŐFÖLDÜNK Életre keltik a hagyományokat a telekgerendási szlovák kluban. Szívesen járnak gyerekek és fiatalok, javakorabeliek és idősek a községi klubba, hogy együtt nevessenek, szórakozzanak, közösen énekeljenek, táncoljanak. Legutóbb is több mint félszázan gyűltek Kiszely Pálék házába a „párackára” (tollfosztókára). Fürgén járt a hosszú asztal körül ülő asszonyok keze. Míg az asz- szonyok a tollat fosztották, a férfiak a konyhában kártyáztak. Hángulatcsinálónak citerával is muzsikáltak, messzire zengett az ének: „okolo Sopronu” (Sopron körül). A dalolászás azonban hamarosan sikoltozásra váltott, mert valamelyik tréfás kedvű férfiember verebet lopott a szobába, a toll közé dugta, s a riadt kismadár óriás tolifelhőt kavarva rebbent az asszonyok feje fölé. A mókás ijedtségből csak a mákos-kukorica evésnél en- gesztelődtek ki az asszonyok, lányok. Négyen kukoricáztak a közös tálból, mert ahogy a jó szokás tartja: az ember csak maga elől eszi a falatot, másét nem bántja. B. Zs. Tollfosztóka V kukoricát puhára főzik, így kerül a tetejére a mák és a A szarvasi hídról szól a nóta.*, ukor Fotó: Gál Edit Néprajzi adatok Battonya nemzetiségi társadalmának ismeretéhez Az egykor volt (Csanád megyei) mezőváros, Battonya népessége a rendelkezésünkre álló adatok szerint vegyes etnikumú volt. Egyik első forrásunkban, Fényes Elek leírásában az áll, hogy magyar, rác és román népesség lakta a XIX. század elején is. A nemzetiségi arányokra a vallási megosztottságból következtethetünk, mert 1330 római katolikus, 123 református, 14 evangélista, továbbá 5032 nem egyesült óhitű és 18 zsidó élt ekkor Battonyán. Ebből kiemelendő a minden bizonnyal csak szerbeket és románokat összefogó (nem egyesült óhitű) ortodox keresztény felekezet, amely a lakosság 77 százaléka. A román, a délszláv és a magyar családok látszólag minden rendezőelv nélkül, mondhatjuk azt is, hogy esetlegesen választották meg azt, hogy hol vásárolnak lakóházat, illetve hol települ meg eg-egy família. Ebből következik az is, hogy nincsen olyan falurész, sem utca, amelyet túlnyomó többségében akár románok, akár délszlávok laknának. Legalább is a mai falukép minden ilyen általánosítást kizár. Battonya ma négy kerületre oszlik, ennek megfelelően a nép körében a kerületeknek meg vannak a népies elnevezései is, amelyek a következők: az I. kerület a „Hant város”, a II. kerület a „Susány”, a III. kerület a „Tulazér”, a IV. pedig a „Beszerika”. A cigányok fér- * tálya a Susány szélén van. Adatközlőim azt állították, hogy Battonyán verekedés legények éltek. Neveket soroltak fel, akik nagy bicskái sok hírében állottak. Több verekedést eseményszerűen mondottak el. Ezekből kiderült, hogy a románoknak a mai Hunyadi utcában, a szerbeknek pedig a mai Puskin utcában volt egy-egy (ma is italmérésre szolgáló) helyiségük, kocsmájuk. Ezek a helyiségek, ismerve a falusi kocsmáknak azt a szerepét, amelyet egy-egy település életében betöltötték, Battonyán is az illető nemzetiségek etno-kulturális, illetve társadalom-szervező házasai voltak. Itt zajlottak le a román és a szerb közösségek társadalmi életének olyan eseményei, amelyek közvetlenül összefüggtek a gazdasági tevékenységgel; itt beszélték meg a gazdálkodás híreit, esetenként az üzletkötések színterei voltak ezek a 'kocsmák. Sőt nem egyszer társadalmi eseményekre (bálok, politikai gyűlések) is sor került. A felsorolt népies elnevezésekben feltűnő a „Beszerika” terminológia. (Ez a szó közismert, és templomot jelent a nemzetiségek nyelvében). Ezzel a névvel illette a nép azt a kerületet, amelyben az ortodox egyházak templomai állanak. Ebből következik, hogy volt a településiünknek egy olyan magja, amely körül a románság és a szerbség szerveződhetett. Itt állottak a felekezeti iskolák, sőt ma a nemzetiségi olvasókörök is itt működnek. S mert ezek az ortodox templomok a Szárazér partján épültek, feltehető, hogy az egyik legősibb település-központtal van dolgunk. A vallás, az ortodox egyházak egyfelől összefogták, másfelől különválasztották híveiket. Közülük a szerbek egyházközössége mindig erősebb volt, a románok sokáig együtt is működtek vele, s csak a XIX. század közepén váltak ki, s hozták létre önálló román egyházukat. Ezt a kölcsönös kapcsolatot a temetők elhelyezése is mutatja. Az ortodox temetőt a románok és szerbek közösen használták, de nem a mai, soros temetkezés szabályait követték, hanem egyik részébe a szerbek, másikba a románok temetkeztek. Valamit az is elárul a közösség belső életéből, hogy a temető centrumát képező halomra a gazdag szerbek temették halottaikat. A nemzetiségi családok házassági szokásait is érdemes megvizsgálnunk. A pár- választás egyébként is egész család ügye-gondja lévén, a fiatalok úgy kötöttek házasságot, hogy lehetőség szerint megőrizzék etnikai, vallási, esetenként vagyoni különállásukat is. A románok egymás között házasodtak legszívesebben. Ezért nem volt ritka a szomszédos román falvakból hozott feleség. A gazdasági érdek azonban e szokásrenden is rést ütött Az ortodox vallás lehetőséget teremtett arra is, hogy létrejöjjön egy-egy román— szerb vegyes házasság. A módosabb román lányok rendszerint szerb legényekhez mentek feleségül, ezért Battonyán nem volt ritka a háromnyelvűség sem. Ilyen esetekben a lány beleolvadt a férje nemzetiségét őrző új családjába. Dr. Bencsik János ) Világbajnok Szeghalmon Pelle István kétszeres olgmpiai tornászbajnok bemutatóra jön. Január 28.-án az etjé z Sárrét társa- j (latinának páratlan élvezetben lesz része. ( fielle István az !ö32. Los-Atigelcsi olimpiai , versengek kétszeres bajnoka, a tornasport művésze jön Szeghalmim, bemutatót tartani A Szeghalomvidéki Hírlap „Világbajnok Szeghalmon” címmel 1933. január 15-i száma 2. oldalának vezető hasábján közli, hogy az 1932- es Los- Angeles-i olimpia kétszeres bajnokát, Pelle Istvánt várják szeghalmi bemutatóra. A világhírű tornász szereplését nagy várakozás előzte meg, amit a korabeli sajtó tudósítása is jól tükröz. Pellét — mint az a szeghálmi Péter András Gimnázium készülő történetéből is kiderül — a gimnázium sportköre hívta meg. A vasútnál négyesfogat várta a neves bajnokot, aki egy napra tervezett szeghalmi tartózkodását még hat nappal toldotta meg, olyan jól érezte magát vendéglátói körében; mi több, 1934-ben újból a község vendége volt. Az érkezését beharangozó cikkből idézünk: „Január 28- án az egész Sárrét társadalmának páratlan élvezetben lesz része. Pelle István, az 1932-es Los Angeles-i olym- piai versenyek kétszeres bajnoka, a tomasport művésze jön Szeghalomra bemutatót tartani a reálgimnázium meghívására. Pelle a magyar nemzet egyik büszkesége, aki az elmúlt nyáron végtelen nagy dicsőséget és elismerést szerzett a magyar sportnak világszerte, amikor megszerezte magának az elsőséget. Pelle nevét minden magyar gyerek ismeri, lélekben mindannyian ott voltunk a távoli küzdelemben, drukkoltunk, s mikor győzelme hírét röpítette világgá a rádió, a saját győzelmünk örömét és büszkeségét éreztük. Nem vagyunk a görög hőskorban, olympiai győzőnk tiszteletére nem bontjuk meg a város falait, de a nemzet győztes fiainak ünnepélyes fogadtatásánál lelkileg mindannyian részt vettünk s most annál nagyabb örömmel vesszük tudomásul, hogy a kevés néhány közül kis városkánkban egyet személyesen is láthatunk és gyönyörködhetünk a tudásában. Pelle e világbajnokság óta is több külföldi versenyen és bemutatón vett részt, hazánk néhány nagyobb vidéki városaiban is bemutatózott. Bizonyára emlékezetes mindenki előtt tavalyról a testnevelési főiskolások bemutatója, amelyről — akik látták — csak elragadtatással nyilatkoztak. Most a világbajnokot, a világ legelső tornászának szinte elképesztő munkáját fogjuk látni, aki nyújtón, korláton, tomalo- von végez művészi gyakorlatokat. Akrobatikus műszabadgyakorlatokat is fog produkálni. A bemutató után — melyet a vidékiek részéről is óriási érdeklődés előz meg — szokásos sportbálat tart a Kaszinó.” ís_ „Egy kosár hír” a békési kosárgyárrél Új lappal gazdagodott az időszakosan megjelenő üzemi kiadványok sora. „Egy kosár hír”. Ezt a találó címet kapta az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat tervek szerint negyedévenként megjelenő lapja, amelynek első számát most kapták kézhez a vállalat gyárainak dolgozói. A 24 oldalon ízléses borítóval megjelenő első szám külön cikkben mutatja be a békési kosárgyárat. Utalva arra, hogy a kosárfonó szakma több mint nyolc évtizeddel ezelőtt honosodott meg Békésen. Békésen a kosárfonás, illetve a szakma elődje a kaskötés, valóban nagy múltra tekint vissza. Az első írásos feljegyzések a település számadókönyvéből valók, még az 1700-as esztendőkből. Itt olvasható az, hogy „Kiss András szekérkast kötött a város számára”, illetve, hogy „Kaskötő Németh György mészárszék jnegkötéséért 3 forintot kap.” Igazolható a szakma múltja az 1834-ből származó megyeszékhelyi céhkönyvből is. Bővebb anyagot találunk Zlinszky István, a „Békés vármegyei gazdasági egylet története 1860—1969” című munkájában. Kiderül, hogy a birtokosok 1869-ben füzes telepítéséről tanácskoztak, 1877- ben Sztraka János tesz előterjesztést arra, hogy a Körösök hullámterét Gyulaváritól Öcsödig fűzvesszővel telepítsék be a kosárfonás meghonosítására. Francia— német példára hivatkozva pedig kcfeárfonó-iskola létesítését szorgalmazza. A termékek piacaként Debrecent, Nagyváradot, Aradot és Szolnokot sorolja fel. Végül is hosszas huzavonák után 1892 végére elkészül egy gyár létesítésének terve és az első kosárfonó tanműhely 1893 januárjában nyílik meg. Erre a tanműhelyre alapozva hozzák létre 1895. július 11-én a Békési Állami Kosárfonó Iskolát, egy volt kocsmahelyiségben, a Szarvasi út 15. szám alatt. A felszabadulásig az iparágban újabb próbálkozások is születtek, kosár- és vesszőbútorgyár, illetve kosárfonó szövetkezet is alakult. Fúzió következett, majd a felszabadulás után megannyi cégtáblacsere. Később pedig, miután az állam központi gazdálkodás alá vonta az ország fűzkészletét és megalapította a fűztermeléssel, illetve annak feldolgozásával foglalkozó szakvállalatot, 1966. január 1-től ösz- szevonta a fűztermelést és a kosárfonászatot, létrehozva az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalatot, amelynek békési kosárgyára ma már 9 telephelyen 860 kosárfonót és 200 kisegítő munkást foglalkoztat. Az idézett cikk szerzője a békési gyár vezetője, Nagy Mihály, az eddig idézetteken kívül beszámol arról is, hogy jelenleg termékeik 17 tőkés országba jutnak el, export- árbevételük pedig meghaladja a 2 millió dollárt. A nagy múlt, a figyelemre méltó termelési eredmények magyarázzák, miért szentel a szerkesztőség ilyen nagy figyelmet a békési kosárgyár bemutatásának, s miért döntött úgy. hogy a bemutatkozó szám címlapján a gyár 1-es számú telepének fotóját helyezi el. KÉP
