Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5., vasárnap o f Endrfidi kabátok a téli Európában Az Endrődi Szabók Szövetkezete jó évet zárt 1977- ben. Az V. ötéves terv időarányos részében — két év alatt — 40 százalékos termelési értéknövekedéssel számoltak, s az eltelt időszak alatt ezt túl is teljesítették, így a mérleg 45 százalék növekedést mutat. Az elmúlt évben kapacitásuk legnagyobb hányadát a külföldi megrendelők kötötték le. így az export-tevékenységük 42,9 százalékkal növekedett, amely több mint 26,6 millió forint árbevételt jelentett. Szocialista piacra a Szovjetunióba gyermek- és női kabátokat szállítottak, 11,5 millió forint értékben. Ez az összeg 1976- ban csak 5 milliót tett ki. A nyugati országok megrendelésére több mint 15 millió forintos bérmunkát vállaltak. Belföldi áruik értéke meghaladta a 6 millió forintot. Tevékenységük javát az itthoni boltjainkban is kapható alsóruházati termékek, otthonkák, kórházi ruhák és ágyneműféleségek tették ki. Az idei évük is be vari már táblázva, exportra 32 millió forint értékű árut szállítanak, továbbra is a régi megrendelőiknek. Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunióba 8,6 millió, NSZK- nak 12 millió, Franciaországnak 9 millió, Ausztriának több mint 2 millió forint értékben szállítanak árut, illetve vállalnak bérmunkát. Ezt az ugrásszerű változást a már említett termelékenység-növekedés mellett a rekonstrukciónak is köszönhetik. Az elmúlt évben új hazai és külföldi gépeket vásároltak, csaknem egymillió forintért. Ebben az esztendőben tovább folytatják a kikészítő és a vasaló részleg gépeinek felújítását és cseréjét, valamint építenek egy kazánt is. Erre további 3 millió forintot kívánnak fordítani. A munkálatokat még ez évben szeretnék befejezni. így érthető, hogy 1977-ben árbevételük megközelítette a 33 millió forintot és a nyereségük is 5 millió fölé emelkedett. Ma már a szövetkezet 278 dolgozójának éves bére is meghaladja a 30 ezer forintot. J. P. A Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben is nagy gond az utánpótlás. Az itt dolgozó asszonyok többsége már évtizedek óta készíti a szebbnél szebb szőtteseket, de csak kevés fiatal gondol arra, hogy milyen szép mesterség is a szőnyegszövés. Képünkön egymás mellett dolgoznak a fiatalok és az idősebbek. Kezük alól kerül ki a határainkon túl is méltán híres gyulai szőttes Fotó: Veress Erzsi Tengeri — tengernyi gonddal Beszélgetés Murányi Mikléssal, a megyei tanács osztályvezetőjével A hibrid kukorica vetőmagtermesztést figyelmen kívül hagyva megyénk mező- gazdasági nagyüzemeiben 62 mázsa kukorica termett átlagosan egy hektáron. A vetőmagtermesztést is beleértve, az átlaghozam 55,5 mázsa. Még ez is felülmúl minden eddigi eredményt, mégsem lehetünk elégedettek kukoricatermesztésünkkel. Hogy miért? A választ Murányi Miklóstól, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjétől várjuk. — A kedvezőtlen tavasz és nyár után ötven mázsát sem reméltünk hektáronként. Ezzel szemben 55-nél is több lett. Mégis kevesel- jük a kukoricát? — Méghozzá nagyon. Két évvel ezelőtt tudniillik 2 mázsával kisebb átlaghozam mellett majdnem 80 ezer tonnával többet takarítottunk be, mint most. — Ebből csak az tűnik ki, hogy a gazdaságok tavaly kevesebbet vetettek 1975-höz képest. Pedig már úgy tűnt, hogy a termelési rendszerek állandósítani tudják a termőterület nagyságát. — A termelési rendszerek jelentős szerepe tagadhatatlan. Ezeknek köszönhető, hogy az 1970-es mélypontról, amikor csak 97 ezer hektáron díszlett megyénkben a tengeri, 1975-ben 8000 hektár híján megközelítettük a korábbi csúcsot jelentő 1960-as 133 ezer hektár vetésterületet. Azóta a kukorica termő- területe ismét zsugorodik. — Legtöbb gazdaságban, a háztájit is ide értve, hizlalnak sertést. Nem kevés a baromfitartó üzemek száma sem. Ezeknek min- dik kell kukorica. Mégis csökken a termesztési kedv? — Sajnos. Pedig tényleg az van, hogy Békés megyében hizlalják meg az országban tartott sertéseknek is, meg a baromfinak is a 12 százalékát. Ezzel szemben tavaly a kukoricának csak a 10 százalékát termeltük meg. A gabonafelvásárló alig 80 százalékra tudta teljesíteni a kukoricafelvásárlási tervét. — Ezek statisztikai tények, de hogy állunk az oknyomozással ? — A rejtélyt nagyon könnyű volt megoldani. Bár csak a kukorica régi dicsőségét lenne ilyen egyszerű visszaállítani. Hat—hét évvel ezelőtt tudniillik 2500 forinttal több eszközt kellett lekötni egy hektár tengeri termesztéséhez a búzával szemben, tavaly pedig már ez a különbség csaknem a kétszeresére rúgott. A termelési költségek alakulására jellemző, hogy csak a műtrágyaköltség növekedett több mint 20 százalékkal. — Ez világos, de ezzel egy időben emelkedtek a hozamok is. Van ahol ma már a hektáronkénti 100 mázsával kacérkodnak. — Igaz, csakhogy ezzel még nem vagyunk a csúcson. Ahogy a megyei kukoricatermesztési tanácskozáson a miniszterhelyettestől is hallottuk: a tavalyi év michi- gani kukoricabajnoka, egy 500 hektárt művelő farmer, 221 mázsa termést takarított be hektáronként. Az a szomorú, hogy nálunk az 50 mázsát alig meghaladó megyei átlagra vagyunk büszkék, holott ez még csak a küszöb. Az 50 mázsás termésátlag az, amely éppen hogy visszafizeti a ráfordításokat. — Ezt úgy kell érteni, hogy 60 mázsa hektáronként már visszahozná az illanóban levő termelői kedvet is? Mert ha igen, akkor csak jó fajta hibridek kellenek. — Meggyőződésem, hogy a hibrideinket nem érheti különösebben szó. Kutatóintézetek vizsgálata szerint a köztermesztéses hibridekben szunnyadó lehetőségeket eddig legfeljebb 55 százalékban használtuk ki. Legalább ilyen nagy gond viszont az, hogy a 80 mázsa feletti átlagokkal szemben 86 kukoricatermesztő gazdaságunk közül 20-ban még 30 mázsát sem hoztak le terület- egységenként a kombájnok. Ez kész ráfizetés. — Ezek az üzemek valószínűleg a megye kevésbé jó földjein gazdálkodnak, ugye? — Értem a célzást. És sietek is megfogalmazni, hogy megyénk földjeit és éghajlatát tekintve is minden üzemünknek van alkalmas területe a kukorica gazdaságos termesztésére. — A 30 mázsa alatti átlagtermés ellenére is? — Igen. A harminc mázsa ugyanis nem a talajadottságokból következik. A jogos többlettermések a belvízen úsznak el. — És a melioráció? — Na, éppen ez az egyik kulcskérdése a témánknak. Az évről évre belvízzel küszködő üzemek erejét a sziszifuszi munka szinte már teljesen felemésztette. Anyagi lehetőségeikből még a megfelelően nagy teljesítményű erő- és célgépekre sem futja, nemhogy a vízrendezésre. Mi következik ebből? Nem tudják előírásszerűén megművelni a talajt, sokszor még műtrágyára sincs elég pénzük, de, ha van is, a műtrágya éppen az előbbiek miatt nem hasznosul, gépek híján szinte a télbe nyúlik a betakarítás, szárítót pedig végképp nem tudnak építeni, ami nélkül pedig ma már egyszerűen elképzelhetetlen a kukorica biztonságos termesztése. Ezek után lehet akármilyen kiváló a vetőmag, jön a víz, s ahol nem visz el semmit, ott sem takarítanak be 40 mázsánál sokkal többet. — A kör valóban ördögi. Ügy tűnik; a belvizes üzemeknek eleve le kell mondaniuk arról, hogy saját erejükből zárkózzanak föl a jól gazdálkodókhoz. De akkor hibáztathatjuk-e őket azért, ha felhagynak a kukoricatermesztéssel? — Előre bocsátom, hogy ebben az évben a megye kérdéses északi területein az üzemi tervek szerint még nő is a kukorica termőterülete. Ez viszont nein mond ellent annak, hogy a belvizes üzemekben a tengeri termesztésének gazdaságossága a melioráció függvénye. És a melioráció nem csupán üzemi érdek. Népgazdaságunknak az ezeken a földeken megtermesztett minden termékre szüksége van. — Erre az egyetlen gondra szűkül ezek szerint minden a kukoricatermesztésben? — Ezt nem mondtam. Hiszen az átlagnál jobb kukoricatermesztők körében sem jutott még el minden gazdaság odáig, hogy a laboratóriumi talajvizsgálat után meghatározott szükséges műtrágyaadagokat gondosan mérve szórja ki a talajra. Nem lombtrágyáznak még mindenütt, s az egyre erősödő gyomosodás sem vet jó fényt az ágazatra. Arról nem is beszélve, hogy a vetőmagot sem a helyi adottságok pontos ismeretében választják meg mindenütt a célszerűségi követelmény alapján. — Van tehát még mit tenni a gazdaságosság fokozásában. — Van. Helyileg is; meg központilag is. A termesztés tartalékainak üzemi kihasználása sem teszi szükségtelenné az ágazat közgazdasági helyzetének országos felülvizsgálását. Ez a szó szoros értelmében húsbavágó kérdés — fejezte be a beszélgetést Murányi Miklós. Kőváry E. Péter A szövetkezetek belső ellenőrzése Nem többet — jobban! Ó ig egy esztendővel ezelőtt, 1976 utolsó hónapjaiban tartották meg kongresszusaikat az ipari, fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetek. A kongresszusok egybehangzóan megállapították, hogy a szövetkezeti önállóság, a modem vállalati gazdálkodás nem nélkülözheti a korszerű és folyamatos ellenőrzést, a szövetkezeti tulajdon fokozottabb védelmét. A szövetkezeti demokrácia szélesítésének, érvényesítésének is fontos feltétele a tulajdonosi ellenőrzés továbbfejlesztése. Ennek megalapozása érdekében tovább kell erősíteni a szocialista tulajdonosi magatartást és ezzel egyidőben az ellenőrző és felügyelő bizottságok munkáját szakszerűbbé és felelősségteljesebbé kell tenni. Csakis így valósítható meg az a kötelezettség, hogy a szövetkezetek az önkormányzat keretében maguk gondoskodjanak. a szövetkezeti ellenőrzés megszervezéséről. Ezeknek a tagság megbízásából tevékenykedő testületeknek az eddiginél sokkal jobban kell ellátniuk kötelességüket a szövetkezetek működése, gazdálkodása ellenőrzésében, a tagsági érdekek, a szövetkezeti vagyon védelmében. önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy az eredmények ellenére sem volt elég hatékony a szövetkezetek és a társulások belső ellenőrzését segítő munkánk. Gondok mutatkoztak a megelőző tevékenységben és a feltárt hiányosságok kiküszöbölésében. Hangsúlyozni kívánom: nem elég alaposan előkészíteni a döntéseket és szakszerűen dönteni. Egyetlen közgyűlés, küldöttgyűlés vagy vezetőség sem engedheti meg azt, hogy döntéseinek, határozatainak végrehajtását ne ellenőrizze, s ne kérje számon a megvalósítást. Tények tanúsítják, hogy a szövetkezetek működésében általában akkor keletkeznek zavarok, rendellenességek, amikor a döntések szakszerű végrehajtásának ellenőrzése elszakad a döntést hozóktól — mondván, hogy az ellenőrzésre más szerv vagy személy hivatott. Az önállóság, az önkormányzat egyik lényeges alapelve, hogy a szövetkezet minden testületi szerve elsősorban maga gondoskodjék határozatai végrehajtásának ellenőrzéséről. Mindhárom szövetkezeti ágazatnál a fejlődést szolgálta a revizori irodák létrehozása. Fél évtizedes működésük tapasztalatait értékelve a kongresszusok is hangsúlyozták: a jövőben ezek a revizori irodák a megyei szövetségek elnökségeinek irányításával működjenek. Vizsgálataik terjedjenek ki a szövetkezetek gazdasági munkájára éppen úgy, mint mozgalmi tevékenységükre. A társadalmi érdekképviseleti szervek — az országos tanácsok, vagyis a TOT, a SZŐ VOSZ és az OKISZ, valamint a megyei szövetségek, a KISZÖV-ök, a MBSZÖV- ök, és a TESZÖV-ök — azt a feladatot kapták, hogy szervezzék és segítsék a szövetkezeti ellenőrzés valamennyi formájának eredményesebb működését. Vállaljanak nagyobb szerepet és felelősséget, kezdeményezést a törvényes rend szilárdításában, a mulasztások megelőzésében, a tapasztalatok hasznosításában. Ne legyen félreértés: nem azt mondom, hogy több legyen az ellenőrzés, de azt, hogy jobb. Mert ellenőrzésben, annak változatos formáiban ma sincs hiány. A tulajdonosi, vezetői ellenőrzésen kívül nemcsak a szövetségek revizori irodái végeznek több-kevesebb rendszerességgel vizsgálatokat a szövetkezetekben, hanem az állami szervek is. Ismeretes, hogy a közelmúltban látott napvilágot az a minisztertanácsi rendelet, amely kimondja : a szövetkezetekben meg kell szervezni a belső ellenőrzés rendszerét. Ezt a rendelkezést komolyan kell vennünk. A szövetkezeteknek is elsőrendű érdeke, hogy mindenütt legyen hozzáértő belső ellenőr. Eleinte minden bizonnyal gondot okoz ennek a rendeletnek a végrehajtása, mert lámpással kell keresni a belső ellenőrnek alkalmas szakembereket. A mi dolgunk is, hogy segítsünk a megoldásban. Ügy vélem, helyes az a megállapítás, hogy csak a vezető testületekre és az ellenőrző-felügyelő bizottságokra alapozott társadalmi ellenőrzés és a rendszeres vezetői ellenőrzés együttesen alkothat a kívánalmaknak megfelelő belső ellenőrzési rendszert. Akár a korszerűsített szövetkezeti, akár a megújított ellenőrzési jogszabályokat elemezzük, megállapíthatjuk, hogy a jogalkotás reálisan figyelembe vette azokat a változásokat, amelyeket a gyakorlat kívánt. Kicsendül e rendelkezésekből, hogy a szövetkezetek a szocialista társadalmi rend szerves részeként működnek, a szocialista állam társadalmi és gazdasági céljaival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit, és az állam védi és fejleszti a szocialista szövetkezeti tulajdont. O három szövetkezeti ágazat országos tanácsai már értékelték a szövetkezetek elmúlt évi eredményeit, munkáját és meghatározták idei tennivalóikat. ' A tapasztalatok azt tanúsítják, hogy a szövetkezetek és érdekképviseleti szerveik képesek a már elért eredményeket megtartani, továbbfejleszteni, s a magasabb szintű követelményeknek megfelelni. A szövetkezetpolitikai és állami döntések célratörő irányt szabnak a szövetkezeti ellenőrzést végző munkához, valamint az azt segítő és irányító érdekképviseleti tevékenységhez. Megnyugtató az is, hogy az országos tanácsok, a TOT, a SZÖVOSZ és az OKISZ még az idén értékelik a szövetkezeti belső ellenőrzés helyzetét és irányelvet adnak 'ki a továbbfejlesztésre. Szabó István, a TOT elnöke Felavatták Bábolnán Európa egyik legnagyobb premixüzemét A hazai beruházásoknál még szokatlanul rövid idő, 19 hónap alatt építették fel Bábolnán Európa egyik legnagyobb, világszínvonalon termelő premixüzemét. A premixek, amelyek nyomeleméket, vitaminokat, más hatóanyagokat és a betegségek ellen védelmet nyújtó gyógyszereket tartalmaznak, az állattenyésztés költségeinek 60—65 százalékát kitevő takarmányozásban a katalizátor szerepét töltik be. Az új üzem, amely a BCR-mű- vek első gyára, az egész magyar mezőgazdaságban fontos szerepet tölt majd be, hiszen évi 30 000 tonnás termelésével a hazai premix- igények mintegy 50 százalékát elégítik ki. Az avatóünnepségen — amelyen Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes adta át az új üzemet — részt vett Mokri Pál, a Komárom megyei pártbizottság első titkára is.
