Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
O 1978. február 1., szerda A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet üzemi konyhája igen népszerű a tagok körében. Naponta átlagban 6—700 adag ebéd készül, amit az üzemi éttermen kívül valamennyi munkahelyre kiszállítanak Fotó* Béla Ottó WtHWWHIWHWWtWOWMWWMIWHWWIWWMWWMWXMH»»» Hobbi vagy népgazdasági érdek is? Évről évre több munkás, termelőszövetkezeti tag és más foglalkozású — főként fizikai dolgozó — lép a vadászok soraiba. Szinte teljes pontossággal évenként százzal gyarapodik megyénkben a vadászok száma. De ami különösen lényeges : nemcsak a vadászok p zárna nő, hanem a vadállomány is. A nyulak, foglyok, fácánok és őzek téli etetése — és ez önmagában is tetemes értékű takarmányt feltételez — csak része annak, ami a vadállomány számszerű növekedését célozza. Ugyanis kézenfekvő igazság : több vadász csak úgy tud több vadat befogni, illetve ejteni, ha gyarapodik az állomány. A megye vadásztársaságai ezt mindennél fontosabbnak tartják. Ezt szolgálják azok a telepek, ahol keltetés után évenként sok ezer fácánt nevelnek fel. Az intenzív nevelésre jellemző, hogy amíg 1976-ban 90 ezer fácánfiókát neveltek fel megyénk vadásztársaságai, a múlt évben már mintegy 175 ezret. A megyei intéző bizottság elnöke, Csatári Béla év eleji, szeghalmi látogatásakor elismeréssel szólt a mező- gazdasági nagyüzemek — állami gazdaságok, termelőszövetkezetek — vezetőiről, akiknek többsége a vadállomány védelmét már szem előtt tartja. Jelentős szemléletbeli változás ez, ami abból következik, hogy a vadászatot amennyire hobbinak, legalább annyira valutát hozó népgazdasági érdeknek ítélik meg. Egyébként itt tette szóvá Csatári Béla, hogy tavaly az élve befogott, illetve a lőtt vadak darabszáma túlhaladta az előző évek átlagát. Legalább ennyire figyelmet érdemel azonban a vadállomány értékrendjének alakulása. Ez alatt konkrétan azt értik a vadászok, hogy 1977-ben jóval több volt megyénkben az aranyérmes vad, mint az előző esztendőben. Megyénk vadásztársaságai azonban nemcsak szűkebb értelemben vett gazdálkodásukkal törődnek — mondotta a megyei intéző bizottság elnöke, örvendetes módon mindinkább anyagilag is részt vállalnak környezetük formálásában. A megyében évenként számottevő összeget ajánlanak fel többletbevételükből gyermekintézmények fejlesztésére, a községek sportalapjának növelésére. A vadásztársaságok megyei intéző bizottságának elnöke tájékoztatása közben jó példaként többször említette a szeghalmi tanácsi társaságot, ahol ottjártamkor a vendéglátó, Szebelédi János segítségével betekinthettem a tanácsi vadásztársaság életébe. így tudtam meg, hogy a társaság 14 ezer 610 hektáros területe I. osztályba sorolt. Ebből máris következik, hogy egy idényben hektáronként 1,5 apróvadat kell „termelnie” a társaságnak A mostani vadászati szezonban várhatóan 2500 élő nyulat, 4300 élő fácánt, továbbá 400 lőtt nyulat, illetve lőtt fácánt, valamint 130 lőtt őzet ad a népgazdaságnak a szeghalmi tanácsi vdásztársaság. Amint Szebelédi Jánostól hallottam, ez a mennyiség kimagaslóan jónak mondható. Azt már Csatári Béla, a megyei intéző bizottság elnöke mondotta, hogy a szeghalmi kollektíva sem csak a zsákmányszerzést tartja szem előtt. Ugyanis a tanácsi vadásztársaságnak 4 fácánnevelő telepe van, ahol 10—12 ezer csibét tudnak évenként felnevelni. Telepeikre a napos fácáncsibéket a MA VOSZ hencidai vadgazdaságából szerzik be, ahol 100 ezer forintos részjegye van a szeghalmi tanácsi vadásztársaságnak. Egyébként a múlt évben mintegy tízezer fácáncsibét neveltek fel és bocsátottak ki területükre. Nemes vadállományuk védelmét a társaság valamennyi tagja fontos feladatnak tartja. Évenként mintegy 50 rókát, 150— 180 kóbor kutyát és macskát, mintegy 5 ezer szarkát, varjút, szajkót kapnak puskavégre. A jó gazdálkodás vezetett el oda — mondotta Szebelédi János vadásztársasági elnök —, hogy a múlt évben a községi sportkört 20 ezer, a bölcsőde fejlesztését 10 ezer, az óvoda felszereltségét 60 ezer forinttal tudta támogatni a társaság, amelynek tagjai a vadtenyésztésben 2000 óra társadalmi munkát teljesítettek. Korántsem teljességre törekedve szóltunk itt arról, hogy hol tart megyénkben a vadászat. Legfeljebb azt szerettük volna érzékeltetni; miközben a vadászat sok ember kedvtelését szolgálja, fontos feladatokat is teljesít. Balkus Imre Megyénkben is támad az A—1 virus Háromszorosára nőtt a betegek száma megyénkben az előző héthez képest. Az elmúlt héten összesen 7232-en betegedtek meg influenzában. Legtöbben Békéscsabán, a szeghalmi járásban és Szarvason. Szerencsére az A—1 vírus következtében megbegedettek között minimális az, ahol szövődmény lépett fel. Az influenza enyhe lefolyású. A járvány gyors terjedésére való tekintettel most már a megye valamennyi egészségügyi intézményében beteglátogatási tilalmat rendeltek el. Az influenzamegbetegedésekről szóló jelentést a Kö- JÁL-tól kaptuk. Mivel meglepően nagy az emelkedés az előző héthez viszonyítva, felkerestük dr. Bereczki Aranka főorvost, a megyei KÖJÁL járványügyi osztályának vezetőjét, hogy megkérdezzük mi az oka a nagyarányú megbetegedésnek, a létszám hirtelen növekedésének, mik a tapasztalatok és hogyan védekezzünk. — Békés megyében január harmadik hetében észleltük először az influenzás megbetegedések halmozódását — mondotta dr. Bereczki Aranka. — Elsősorban a középiskolás diákok körében lépett fel. Az ez évi influenzamegbetegedést az A—1 és az A—2-es vírus okozza. Megyénkben az A—1-es vírust sikerült kimutatni. Sajnos az utóbbi napok enyhe időjárása és főleg az esős, párás levegő rendkívül kedvez a járvány terjedésének. — Mik a megbetegedés tünetei, mit kell ilyenkor tenni azoknak, akik még nem kapták meg? — A megbetegedés általában enyhe lefolyású, csupán néhány napig tart. Tünetei: végtagfájdalmak és hirtelen fellépő magas láz. Szövődmény ritkán fordul elő, ezek közül a középfültő-gyulladás, valamint a tüdőgyulladás volt tapasztalható eddig. Meg kell jegyeznem, hogy sok a hurutos és a felső légúti megbetegedések száma. Ezért azoknak, akik megfáztak, köhögnek, még jobban kell vigyázni. Szervezetük ugyanis legyengült, nem elég ellenálló. A legfontosabb teendő a réteges öltözködés, különösen most, mivel az időjárás enyhe, s hajlamosak vagyunk a könnyedebb öltözködésre. Pedig ez csalóka, hiszen igen szeles, változékony az időjárás, vigyázni kell tehát a megfelelő öltözködésre. Az előbbiek mellett fontos a vitamindús táplálkozás, különösen jó az alma, a citromos tea fogyasztása és most bőven kapható nanancs is, ajánlatos tehát minél többet enni a vitamindús déligyümölcsből. Aki bírja és szereti, javasoljuk a cukrozott citrom fogyasztását is. Lehetőleg nagyobb közösségeket, és a betegek látogatását mellőzzük. Mivel a járvány megyénkben igen elterjedt, ezért látogatási tilalom van minden egészség- ügyi intézményben, elsősorban a szülőotthonokban és kórházakban. Kérjük a hozzátartozók megértését, ne erőszakolják ki a látogatást, hiszen a legyengült szervezet még inkább ki van téve a fertőzés veszélyének. K. J. Oklevelet, jelvényeket kapnak a legjobb társadalmi munkások Kondoros lakossága az elmúlt évben jelentős társadalmi munkával segítette a nagyközség fejlődését. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a tanács a különböző társadalmi szervekkel együttműködési megállapodásban rögzítette az építési és fejlesztési, a szervezési munkákkal kapcsolatos feladatokat. Ezenkívül a gazdasági egységekkel is megvolt a megállapodás. Az Egyesült Termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a takarmánykeverő, a szarvasi Szirén és a Vasipari Szövetkezet helyi üzemegységei, a Hazafias Népfront, a KISZ sokirányú munkával segítette a tanácsot. Ennek eredményeként a lakosság nagyarányú társadalmi munkát végzett az elmúlt évben is, melynek értéke egymillió 602 ezer 118 forint volt. Ezenkívül a „Két nap a gyermekintézményekért” mozgalom során összesen 372 ezer forintot fizettek be az erre létesített csekkszámlára. Többek között a bel- és csapadékvíz elvezetésénél, a vízvezeték-hálózat lefektetésénél, járdaépítésnél és parkosításnál segítettek sokat a nagyközség lakói. Tavaly 2400 facsemetét ültettek ki és 2300 folyóméter betört járdát készítettek el. Az iskola tatarozásánál, tantermek felújításánál, festésénél szintén sokan dolgoztak, elsősorban a szülői munkaközösség tagjai és a szocialista brigádok. A tanács a társadalmi munka elismeréseként okleveleket és jelvényeket adományoz a legjobb szocialista brigádoknak, és lakosoknak. összesen 15 kollektíva kap oklevelet, ezenkívül 64 lakos arany, 114 ezüst, és 176 bronz jelvényt. Az oklevelek és jelvények odaítélését a legutóbbi tanácsülésen határozták el. A kötegyáni „zászlós” Magyar katonák a zászlóátvétel után Emlékeznek régi filmek ; képsoraira? Ráérősen sétálgató párokra, úton-útfélen megálló és beszélgető emberekre? Parkok padjain szunyókálókra, újságot olva- : sókra? Hol látni ma ilyes- i mit? Rohanunk egymás mellett ismeretlenül, idege- . nül. Semmit sem tudunk egymásról, talán nem is vagyunk kíváncsiak a másikra. Köszönünk az ismerősöknek ? és választ sem várva meg- ; kérdezzük, hogy , van? És ; megyünk tovább. Majdnem így mentem el én is a Gyulai Húskombinát { portása, Ungvári Mihály s mellett. Pedig kár lett volna. Egy történelmi esemény részleteivel szegényebb lennék. Hogy az esemény érthető képpé váljék, vissza kell pergetnünk az idő kere- i két 37 évvel. „1941. március 21-én a Szovjet Távirati Iroda a következő közleményt adta ki: Március 20-án a Vörös Hadsereg moszkvai központi. székházának nagytermében Tyulenev hadseregtábomok . a szovjet kormány nevében ünnepélyesen átadta Kris- tóffy József moszkvai magyar követnek azt az 56 magyar honvédzászlót, ame- ; lyet I. Miklós csapatai a magyar nemzet szabadságá- ; ért indított küzdelem leverése során 1848—49-ben zsákmányoltak. Az ünnepség színhelyén díszőrséget állítottak. A katonazenekar eljátszotta a két ország himnuszát, majd az átadásról kiállított okmány aláírása után Tyulenev hadseregtábornok és Kristóffy magyar követ beszédet mondott.” Budapestről 1941. március 23-án Schweitzer István altábornagy, hadseregparancsnok vezetésével 17 tagú tiszti küldöttség és külön díszőrség utazott a lavocsnei szovjet határállomásra, hogy átvegye a hazaérkező honvédzászlókat. A küldöttséget L. J. Ljahterov ezredes, budapesti szovjet katonai attasé is elkísérte. És most folytassa tovább az események történését az egyetlen Békés megyei szemtanú és résztvevő: Ungvári Ungvári Mihály, a szemtanú Mihály, aki a zászlóátvevő delegáció tagjaként volt ott. — A magyar—szovjet határon, Valóéban szolgáltam akkor a 25. hegyivadász zászlóaljnál* Engem bíztak meg — szakaszvezető voltam —r hogy válogassak ki 28 embert, akikkel a külön- vonattal átmegyünk a határon átvenni a zászlókat. Nem volt rajtam kívül egyetlenegy békési sem, másként biztos, hogy azokat vittem volna, így a többségükben nyírségi fiúkat szedtem össze. Háromórányi időnk volt arra, hogy kiképezzem őket az ünnepélyes aktus végrehajtására. Akkor nem sejtettem, most már tudom, miért adták parancsban, hogy a vonaton húzzuk le a függönyöket az ablakon. Két mozdony vitte a külön- vonatot, egy meredek emelkedőn haladtunk, felfelé a Beszkid-hágóra. Egy majdnem két kilométeres alagút közepe táján húzódott a határ.' Persze hogy kíváncsiak voltunk, milyen az orosz táj, milyenek az orosz emberek, akikről sok rémségeset hallottunk. Így aztán óvatosan ki-kikukucskáltunk az ablakon. Amikor kiértünk az alagútból, láttuk, hogy szovjet határőrök állnak százméterenként díszőrséget a pálya mentén, egészen La- vocsnéig, ami olyan tíz kilométernyire lehetett. Délfelé járt az idő, amikor a vonat befutott Lavocsnéra. Az állomás épületén szovjet és magyar zászlók lobogtok, előtte díszőrség, a katonák kezében pedig a magyar szabadságharc zászlai. Mi is felsorakoztunk az egységgel szemben. A katonazenekar eljátszotta a magyar himnuszt és az Intemacionálét. Jól emlékszem, ott a hegyekben még ■ havazott. Scweitzer altábornagy mondott ünnepi beszédet. Nemigen jut eszembe a beszéd minden részlete, csak azt jegyeztem meg, hogy a magyar nép soha sem fogja elfelejteni a szovjeteknek ezt a nemes cselekedetét. Ott voltunk még egy ideig, mert a tisztek ebéden látták vendégül a szovjet tiszteket. Mi beszálltunk a vonatba, mert azt mondták, hogy az magyar terület, ott nem eshet bántódásunk, de ha kiszállunk, az oroszok elfognak bennünket és hadifoglyok leszünk. Nem is mertünk kiszállni a vonatból. Igaz,- az ablakokat lehúztuk, volt nálam jó néhány doboz Honvéd cigaretta, abból kínáltam meg a szovjet katonákat, ök meg viszonzásul olyan füstölnivalót adtak, amilyet addig soha sem láttam. Aztán elindult a vonat hazafelé. Mi Volocban leszálltunk a vonatról és onnan már tisztek és tiszti iskolások vitték tovább a zászlókat Budaprest- re. Ahogy hallottam, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták a vonatot, azokon az állomásokon, ahol végigfutott. Ezrek ünnepelték a hosszú idő után hazatért ereklyéket. Ez volt 1941 március 23- án. A magyar kormány másnap a Szovjetunió baráti lépését „a legmagasabbra értékelte” és biztosította az orosz nemzetet, hogy ezt a gesztust a „magyar nemzet sohasem felejti el”. Hogy mennyire nem, három hónap múlva, 1941. június 26-án Bárdossyék bejelentették a hadiállapotot a Szovjetunióval. Béla Ottó
