Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-28 / 50. szám

1978. február 28., kedd o írem-f-M A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi gyárában kitűnően bevált a holland gyártmányú STORK automatikus zsigerelővonal. A gyárban most újabb STORK-gyártmányo- kat, ezúttal kisgépeket helyeztek üzembe. A pneumatikus vágópisztolyok a csirkék zsigerelését könnyítik és gyorsít­ják meg Fotó: Lónyai László Libák a padláson A sarkadi Lenin Tsz ál­lattenyésztési főágazata az elmúlt évben a tervezett 26,2 millió forintos árbevé­teli tervét 106 százalékosra teljesítette. Ezáltal bevéte­lük megközelítette a 27,9 millió forintot. Ezt a több­letbevételt jórészt a barom­fiágazatnak, s azon belül is a libatenyésztésnek köszön­hetik, amelynek szűkített önköltsége 1977-ben alig ha­ladta meg a 29 forintot ki­logrammonként. A baromfitenyésztés ha­tékonyságának növelését nagy részt elősegítette az is, hogy az elmúlt esztendőben a termelőszövetkezet dolgo­zói a Dózsa istálló padlását átalakították baromfinevelő­vé. Az építkezéseket a beru­házási források átcsoportosí­tásával végezték el. Ez a megoldás nagyon ér­dekes és megfelelően bevált Elektródafogók A Mezőhegy esi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetke­zetben 1977-ben megszűnt a népszerű szovjet autók — a Ladák — műszerfalának összeszerelése. A termék gyártását átvette a kecske­méti MMG. Ez a változás csaknem ötmillió forintos árbevétel-kiesést okozott a szövetkezetnek. Mindezek ellensúlyozására átveszik az MMG-től az elektródafogók — közismer­tebb nevén a villanyhegesz- tő-fogók gyártását az idei esztendő tavaszától. Ebből a termékből a kecskemétiek évente 120 ezret készítettek, ez év április 1-től viszont már a. mezőhegyesiek adnak 80 ezret a népgazdaságnak. A folyamatos termeléshez az MMG átadja a meglevő gé­peket, eszközöket és készü­lékeket. A termékszerkezet-változ­tatástól a szövetkezet veze­tői és dolgozói azt várják, hogy a leadott műszerfal- összeszerelés helyett az elektróda gyártása újra a korábbi szintre emeli az ár­bevételüket, s ezáltal a nye­reségüket is. a szövetkezetnek, mivel ko­rában a baromfitenyésztés a rendkívüli szétszórtság miatt drágán termelt. Így a múltban magas volt a mun­karáfordítás, főleg a kiszol­gálás összege, • s kedvezőtle­nül alakult az állattenyész­tés önköltsége. Széna vagy szalma? Esetleg mindkettő alap­anyaga lehet egy újfajta benzinnek, mint azt a leg­újabb Autó-Motor egyik szenzációs cikke közli. Egy francia mérnök — aki 40 év alatt 46 szabadalmát je­gyeztette be — olyan újdon­sággal lepte meg az autós­világot, amit először el sem hittek neki. S még aztán is sokan humbugnak tartják, hogy három újságíró szeme láttára egy nagy kuktához hasonló készülékben két öl fűből benzint csinált. Majd egyharmad részt belőle két­harmad rész szuperbenzin­nel összekeverve, kipróbál­ták úgy, hogy a másik, min­denben azonos kocsit szu­perbenzinnel hajtották — és meglepő adatokat kaptak. Először is az derül ki, hogy tényleg használható üzemanyagként a feltaláló kezdőbetűiről elnevezett H. R. benzin. Autópályán-órán­kénti 126,9 kilométeres se­besség mellett 100 kilométe­ren csak 6 decivel fogyaszt többet a hagyományosnál, országúton pedig 9 decivel. Ezután próbapályán mérték a két kocsi legnagyobb se­bességét és a gyorsulási ér­tékeket, s vagy azonos vagy lényegtelen különbségeket kaptak. De az igazi megle­petés eztán jött, és erről így ír a lap: „A légszennyezés mértékét a legprecízebb Bosch analizátorral végez­ték, s ennek a vizsgálatnak az eredménye volt talán a legmegdöbbentőbb, mert a kipufogógázok legveszedel­mesebb összetevőjének, a CO-nak csökkenése fantasz­tikus, 90,9 százalékos!” A francia energetikai szak­emberek egy része ezek után is hihetetlenül csóválja a fejét, viszont amerikai, ja­pán, olasz és nyugatnémet cégek már komolyan érdek­lődnek a találmány iránt. Nem csoda, mert ha beválik, főleg a mezőgazdasági jelle­gű országok energiaellátásá­ra lesz nagy hatással és a nemzeti jövedelem egy je­lentős részét szabadítja föl más célra. Ugyanis ezt a ben­zint minden növényi hulla­dékból elő lehet állítani: fű­ből, fából, szalmából, még háztartási szemétből is. Közel az egymilliárdhoz Igazgatósági ülés után a mezökovácsházi ÁFÉSZ-nél Már elkészült a Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ múlt évi szövetkezetmozgal­mi és gazdálkodási mérlege. Az igazgatóság nagy hozzá­értéssel és kritikusan meg is vitatta a számokat. Koránt­sem teljességre való törek­véssel mi is belelapoztunk a tíz településre kiterjedő szö­vetkezet eredményeit elemző előterjesztésbe. A szövetke­zet taglétszáma — adja tud­tunkra a múlt évet taglaló számvetés — 1977. decem­ber végén meghaladta a 12 ezret. Tavaly 350-en kérték felvételüket az ÁFÉSZ tag­jai sorába. Ez azt is jelen­tette, hogy december 31-én a szövetkezet részjegyalapja * meghaladta a 4 millió 370 ezer forintot. A szövetkezet kollektívája 1977-re 305 ezer forint értékű társadalmi munka elvégzését tervezte. Ezzel szemben a teljesítés 407 ezer 918 forint értékben valósult meg. Tervek és milliók De lássuk e nagy szövet­kezet gazdasági tevékenysé­gét. Vagyis azokat az ered­ményeket, melyek a jobb áruellátás, a célratörőbb termeltetés és felvásárlás eredményeként változtak milliókká. A bolti kiskeres­kedelem forgalmát a Mező- kovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ szakvezetése 1977- ben 9,7 százalékos növeke­désben határozta meg. Ez­zel szemben az élelmiszer-, a ruházati és a vegyesipar- cikk-forgalom együttesen 106,2 százalékos teljesítésben realizálódott. , Vagyis ez az árucsoport. 44 millió forintos árbevételt hozott. A vendég­látó ágazat tervezett forgal­mát 95 millió forintban ha­tározták meg. Ebben az ága­zatban szerényebb, mindösz- sze 1,8 százalékos növeke­désben, illetve 96,7 millió forintos árbevétel elérésében valósult meg a terv. A termeltetés és felvásár­lás évek óta kiemelten ke­zelt, nagyon fontos ágazat ennél a szövetkezetnél. Er­ről tanúskodnak a jól műkö­dő szakcsoportok, az ÁFÉSZ nagyüzemi mezőgazdaságok­kal kiépült sokoldalú kap­csolatai. Ilyen alapokon áll­va tudta 1977-ben is műkö­dési körzetének tíz községé­ben eredményesen folytatni a sokszor nagy erőfeszítést igénylő felvásárlási tevé­kenységét. Mint ahogyan csak a már említett feltételek teremtet­ték meg annak biztonságos lehetőségét, hogy a 23-féle mezőgazdasági terményből és termékből összességében túl­teljesítse az ÁFÉSZ múlt évi tervezett forgalmát. Hogy csak a legjellemzőbbeket említsük ezek közül: dug­hagymából csaknem 2500, zöldpaprikából 2353, egyéb zöldségfélékből 3987, mákból 721, hízott sertésből 2788, babból 343 mázsát, miközben magvas cirokszakállból 43 ezer 800, cirokmagból 35 ezer mázsát vásárolt fel az ÁFÉSZ. Ugyanakkor tojás­ból csaknem 3 és fél milliót, gyógynövényből több mint egymillió, vegyesiparcikkből pedig mintegy tíz és fél mil­lió forint értékben vásárolt fel a szövetkezet. Az említett cikkek mindegyikéből jelen­tősen túlteljesítette felvásár­lási tervét az ÁFÉSZ. Csaknem 6 millió forint előleg Ilyen eredmények elérésé­hez azohban nem elegendő csak az ígéreteken alapuló segítség. A sok ezer mázsa áru előállításáért tenni is kell — vallják a Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ vezetői. » Ez abban is kife­jezésre jutott, hogy 1977-ben 418 ezer 600 napos libát, ka­csát és csibét adott keltető­jéből a szövetkezet a kister­melőknek és a szakcsopor­toknak. Ugyanakkor a szer­ződéses növénytermesztést, illetve állattenyésztést a Asszonyok, virágok, palánták Mostanában már naponta érkeznek a kistermelők a tótkomlósi Viharsarok Tsz hajtatótelepére a paprika­palántáért. A legtöbben medgyesegyháziak, nagybán- hegyesiek és ruzsaiak, akik szerződést kötöttek a tsz­szel. Érdemes szétnézni a haj­tatótelepen. Az egyik rész telis-tele van paprikapalán­tával. Valamennyi paradi­csompalánta is látható. A másik rész csupa nyíló szeg­fű. A legnagyobb, bevételt — forintban mintegy 2 és fél milliót — a szegfűtől vár­nak. Ezt a több színben pompázó virágot tavaly má­jusban ültették és az idén júniusig szedik. Akkor majd újat ültetnek, ősszel és té­len különösen jó áron tud­ják eladni. Részben Buda­pesten, a Tolbuchin körúti vásárcsarnokban, a lipóti Petőfi Tsz standján, rész­ben a békéscsabai vásár- csarnokban árusítják, de jut belőle Tótkomlósra és Oros­házára is. Paprikapalántából 700 ezer forint bevételt irányoztak elő. A megrendelőknek szer­ződés szerint 350 ezer szál jut, a tsz 25 ezret használ fel saját célra, 50 ezret pe­dig azoknak a termelőknek ad el, akik nem kötöttek szerződést. Ezután a hajtató­telepen paprikából és para­dicsomból elkezdődik a pri­mőráru termesztése. ami mintegy 800 ezer forint be­vételhez juttatja a Viharsa­rok Tsz-t. Mindezekről Tóth Béla te­lepvezető tájékoztat, aki igen elégedett a kertészet­ben dolgozók munkájával. Mivel pedig éppen fizetési nap van, hadd lássuk azt is, hogy milyenek a keresetek a hajtatótelepen. — Januárban a férfiaknál 3348 forint, a nőknél 2372 forint volt a legtöbb — mu­tatja a jegyzéket, s mind­járt hozzáfűzi: — A férfi és a női szakmunka nem azo­nos. — Mi a különbség? — kérdezem. — A két férfi növényvédő szakmunkás. Nehéz és ve­szélyes is, amit csinálnak. A nők közül kilenc zöldségter­mesztő, három pedig dísz­növénytermesztő szakmun­kás. A többiek segédmunká­sok. Persze a kereset szem­pontjából az is számít, ki mennyi órát dolgozik. Az asszonyok, lányok, akik a beszélgetést hallják, úgy vélik, igazságos a kereseti arányok ilyen módon való kialakítása. És dicsérik Farkas László főkertészt és Tóth Bélát, akik szerintük igen tárgyilagosak. — A „rokonság” sem szá­mít? — tréfálkozom. — Ilyen nincs. Itt min­denkinek meg kell dolgoz­nia, önmagáért és a brigá­dért — válaszol Csabai Györgyné. Lászik Anna megtoldja: — Az árbevétel 26 száza­léka fizethető ki nekünk, ami világos dolog. Na már most... Ha jól dolgozunk és magasabb az árbevétel, több a keresetünk. Ez is érthető. Ez értelmes beszéd. A telep színe-java abban a 26 tagú Kállai Éva Szo­cialista Brigádban dolgozik, amely a tavalyi eredménye alapján kiérdemelte az aranykoszorús jelvényt. Ezt a januárban megtartott közgyűlésen hirdették ki, s mellékeltek hozzá szemé­lyenként 1000 forintot. Most nagyobbrészt itt vannak a brigád tagjai. Né- hányan tápkockát készíte­nek. a többiek a mindenna­pi tennivalóval foglalatos­kodnak. Kaliska Jánosné brigádvezetőt, akit éppen lakodalomba hívtak meg, Lászik Anna helyettesíti. Hogy miért választották Ka­liska Jánosnét vezetőül, ar­ról Csabai Györgyné így be­szél: — Szakmunkás, ért ahhoz, mit csinálunk és egy kicsit harcias is. Ügy véd minket, mint kotló a csibéket. Oláh Árpád csak bólogat a megjegyzésre, mert úgy tartja, hogy Ancika érti a dolgát. Az aranykoszorús jel­vény nem önmagától lett. Nagy szerepe volt ebben Ka­liska Jánosnénak és Anciká- nak is. Talán elsősorban ők alakították ki azt a szemlé­letet, hogy senki 'ne várjon nógatásra. Mindenki a leg­jobb tudása szerint dolgoz­zon Azt is ők kezdeményez­ték, hogy a jutalomként ka­pott pénzt tegyék közös kasszába. Tavaly együttesen 10 napig cirkot vágtak. 20 ezer forint munkadíjat kap­tak. Tavalyelőttről is ma­radt 26 ezer, az idén is hoz­zájött ugyanennyi, tehát ép­pen 72 ezer forintja van a brigádnak. — Hol a pénz? — fordu­lok Lászik Annához. — Jó helyen. Kölcsön ad­tuk a tsz-nek 5 százalékos kamatra. Tavalyelőtt a Szovjetunió­ban járt a brigád, az idén az NDK a cél. A fedezet er­re is megvan. A pénzből másra is futja, amiről Ist­ván Jánosné beszél. — Patrbnáljuk a tótkomló­si úttörőzenekart. Talán 1000 vagy 2 ezer forintot adunk majd át hangszerre vagy ki­rándulásra. Veszünk ajándé­kot az állami gondozott gyermekeknek és tartaléko­lunk is v,agy 15 ezer forin­tot. Lászik Anna mondja még: — Egynapi keresetet fel­ajánlunk az öregek napközi otthonának a létrehozására és segítjük a fiatalokat a kultúrház építésének a be­fejezésében. — Nem lesz túl sok a vál­lalás? — kérdezem. — Csak fejlődjenek szé­pen a palánták és legyen minél több nyíló szegfű. Mi a virágban nemcsak gyö­nyörködünk, nekünk ez pénzkérdés is. — Már az, ha egy férfi ,ad virágot — jegyzem meg. — Igen. igen, nem is ta­gadjuk — mosolyognak de­rűsen beszélgető partnereim, akik — azt mondják — rendszerint igen jó a hangu­latuk. — Mi az, ami olykor el­veszi kedvüket? Gondolkoznak. Először An­cika szólal meg: — Nagyon elavult a táp- kockagyártó gép. Üj kelle­ne. A szellőzőberendezésen is volna javítani való. István Jánosné folytatja: — Reggel fél nyolcra jö­vünk dolgozni és délután 5- kor megyünk haza. A SER- KÖV húsboltja reggel még nincs, este már nincs nyit­va. Ugye különös? Mit válaszolhatnék? Ta­lán ezen a gondon könnyen lehet segíteni. Üj tápkocka- gyártó géphez azonban már pénz kell. A szellőzőberen­dezés javításához is. Pásztor Béla múlt évben 5 millió 741 ezer forint előleggel segítették. A kerttulajdonosok között ki­osztottak 3324 különböző gyümölcsfacsemetét. Ennek nagyobb részét az ÁFÉSZ tagjai kapták 50 százalékos árkedvezménnyel. Kedvező helyzetet terem­tett a szövetkezet 1977-ben némely ipari ágazatban is. A múlt év júliusában a hat­fajta hűsítő italt már az új üzemben állították elő. A nagy kapacitású gépsor üzembe állításának eredmé­nyeként tavaly már több mint egymillió 324 ezer üveg hűsítő italt állítottak elő. Ebből a mennyiségből már jutott bőven a tótkomlósi és çsanâdpalotai körzet 30 szö­vetkezeti vendéglátó egysé­gébe is. Szikvízből tavaly mintegy 660 ezer litert ké­szítettek. Jelentős ágazat volt továb­bá a seprűgyártás is. Kü­lönböző seprűből tavaly több mint 412 ezret gyártottak, melynek jelentős részét ex­portra szállították. A kon­fekcionáló üzem kollektívája is becsülettel teljesítette fel­adatát. Paplanból, párnából és dunnából egyaránt többet készítettek, mint 1976-ban, sőt, az idei tervezettnél is. Az ÁFÉSZ kunágotai sütő­üzeme 1977-ben 638 ezer ki­logramm kenyeret és csak­nem másfél millió darab sü­teményt állított elő és látott el naponként 28 egységet. A feldolgozó üzem tavaly nagy mennyiségű nyu- lat, galambot, kövér li­bát, csirkét, tyúkot, kacsát, gyöngyöst, pulykát dolgozott fel. Ennek a készterméknek 79 százalékát exportra szál­lította az ÁFÉSZ. A kun­ágotai feldolgozó üzem a te­nyésztőknek 1977-ben csak­nem 9 millió 565 ezer forin­tot fizetett ki májprémium­ként. Intenzív hálózatfejlesztés Évek óta nagy gondot for­dít az ÁFÉSZ szakvezetése a bolthálózat fejlesztésére. Így volt ez a múlt évben is, ami­kor átadták rendeltetésének az új hüsiüzemet, korszerű­sítették és bővítették az 54. számú vegyesboltot, átalakí­tották a kevermesi ruházati és cipőboltot, térburkolattal látták el a kaszaperi autós­csárdát, a kunágotai TÜ- ZÉP-telepen mész- és ce­mentraktárt építettek. És mindezek mellett megkezd­ték Kevermesen a seprűkö­tő üzem kialakítását, Mező- kovácsházán a cukrászati termékeket előállító üzem fejlesztésének második üte­mét és folytatták a vadász­tanya, a vegyesbolt építését, Kevermesen a 43. számú bolt átépítését, Magyarbán- hegyesen a 142. számú ven­déglő átalakítását, Kunágo- tán az asztalosműhely bőví­tését. Közben megkezdődött Mezőkovácsházán az ÁFÉSZ tranzit gázcseretelepének építése, amely az ország egyik legnagyobb ilyen léte­sítménye lesz. Mint említettük, koránt­sem teljességre való törek­véssel lapoztunk bele abba az előterjesztésbe, amely a Mezőkovátsháza és Vidéke ÁFÉSZ 1977. évi munkáját összegezte. Csupán a jellem­zőbb ágazatok tevékenységét tettük itt szóvá. Nem lenne azonban teljes e szövetkezet­ről a kép, ha elhallgatnánk, hogy a múlt évben 920 mil­lió 646 ezer forintos bruttó árbevételt teljesített az ÁFÉSZ 1279 dolgozója, akik nagyon kevés kivétellel 28 kis és nagy kollektívában küzdöttek a megtisztelő szo­cialista brigád cím elnyeré­séért. Munkájuk ere fé­nyességét nemcsak a terve,. huc,eljesuu.»e, hanem a csak­nem 12 millió forintos mér­leg szerinti nyereség is bizo­nyítja. Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents