Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-28 / 50. szám

1978. február 28., kedd Karéneklés -— közös öröm — A KOTA — a Kórusok Országos Tanácsa, amely a Művelődésügyi Minisztérium tanácsadó testületéként mű­ködik 1969 óta — közgyűlé­sén értékelte — kórusmoz­galmunk helyzetét, fejlődé­sét. Ezen értékelés alapján állítottuk össze írásunkat. A karéneklés jelenleg mind szűkebb, mind tágabb értelmezésben a legnépesebb amatőr művészeti ág, amely az általános iskolás gyere­kektől a nyugdíjas korú fel­nőttekig minden korosztály­ra kiterjed. Szűkebb érte­lemben másfélezer gyermek- és ifjúsági kórust, és ugyan­annyi felnőtt énekkart — il­letőleg énekes csoportot — tartunk nyilván (megközelí­tőleg 130 ezer résztvevővel), amelyek már eljutottak a művészi fejlődésnek olyan fokára, hogy közművelődési szempontból számolni kell velük. A karéneklés tágabb értelmezésében viszont benn­foglaltatnak azok az együtte­sek és csoportok is (számuk mintegy kétezer iskolai, né­hány száz felnőtt kórus és vegyes összetételű falusi énekes csoportra tehető), amelyek egyelőre csak kam­pányszerűen működnek, és alkalmi teljesítményük és működésük művészi mércé­vel még alig értékelhető, de a pedagógiai jelentőségük már most is számottevő. A jól képzett és hivatása magaslatán álló szakvezető irányításával működő együt­tesek a művészetre nevelés hatásos eszközei. Bázisai a művészetekben nagyobb jár­tasságra és ismeretekre vá­gyó tagság művelődésének; a művészi igényesség és az át­lagosnál nagyobb mérvű el­mélyülés megvalósításának; a szocialista hazafiságra ne­velésnek; a fiatalok és fel­nőttek önművelésének és közösségi emberré formálá­sának; a szocialista élet­móddal és magatartással va­ló érzelmi azonosulás fej­lesztésének. A nevelési-művelési célok megvalósításának fő színtere az együttesek belső élete, amely szervezettségével vá­lik hatásossá. Alkalom azon­ban erre azonkívül is évről évre több kínálkozik, főleg a szervezett kórusrendezvé­nyeken. Ilyenek: a Vándor Sándor szemle és fesztivál, amely minden alkalommal a kórusok százait mozgósítja és új együttesek alakulását inspirálja. Ilyen az Éneklő Ifjúság mozgalom, amely évenként félezernél több ál­talános és középiskolás énekkart aktivizál, a Zúgjon dalunk! című énekkari ren­dezvénysorozat, amely az ipari szakmunkásképző inté­zeti kórusokat mozgósítja. A felnőtt kórusok és a falusi éneklő.csoportok százai szá­mára a „Kóruspódium” és a kétévenként ismétlődő orszá­gos minősítési akció ad be­mutatkozási alkalmat. A fő­városban három, szerte az országban pedig egyre több múzeumban vasárnaponként nyílik a jó képességű ének­karoknak lehetőség a repre­zentatív fellépésre. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulóján, tíz hónapon át tartó sorozaton, a Szovjet Kultúra Házában; október elsején pedig a zenei világnap alkalmá­val kínálkozott a legjobbak számára a zene eszközeivel való demonstrálás lehetősé­ge, amellyel szívesen élt minden felkért és arra ér­demes kórus. örvendetes, hogy évről évre gyarapszik a kor zené­je iránt is érzékeny élvonal­beli kórusok száma, amelyek közül jelenleg évente átlag 40 együttes jut közreműkö­dő szerephez az Országos Filharmónia bérleti hang­versenyein, a Magyar Rádió és Televízió önálló adásain vagy a meghívásnak eleget téve, nemzetközi fórumokon (versenyeken, fesztiválokon) öregbítik hazánk, szocialista rendszerünk énekkari kul­túrájának jó hírnevét. Az európai hírű debreceni „Bartók Béla” nemzetközi kórusversenyek és fesztivá­lok hazai földön adnak idő­közönként lehetőséget a leg­jobb magyar kórusoknak külföldi partnereikkel való találkozásra és a kortársi zenében való elmélyülésre. Pécsett és Sopronban két­évenként a kamarakórusok versenyeznek. E kiemelkedő jelentőségű rendezvények mellett évente számos más találkozó, fesztivál és szem­le is alkalmat ad az azonos területen működő együtte­seknek képességeik egybeve­tésére Békés megyében is. A kórusmozgalom éppen a zenei" nevelés szempontjából elmaradt területeken (szak­munkástanulók, falusi dol­gozók körében) ért el sike­reket. S az is eredmény, hogy az együttesek műsorán a hagyományápolás és a korszerűség összhangba ke­rült. Sok helyütt gyűjtik a kórusok területük, munkahe­lyük, szakmájuk dalait, s szívesen éneklik mai szerzők műveit is. Szlovák bál Békéscsabán A Csaba Szálló termeiben szombaton este 7 órai kez­dettel rendezte meg a Ma­gyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége, a városi tanács művelődés- ügyi osztálya, a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a megyei művelő­dési központ az idei orszá­gos szlovák bált. A vendégeket Majnek Attila, . a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkár-he­lyettese köszöntötte, majd elkezdődött a mulatság. A szlovák tájételek elfogyasz­tásához a békéscsabai Sza­badság Tsz csabaszabadi Röpülj páva köre és citera- zenekara biztosította a jó hangulatot. Ki sárosi teker­cset kért knédlivel, ki szlo­vák zsiványpecsenyét. So­kan rendelték a kellemes — pikáns ízű fokhagymás ser­tésbordát, természetesen ezt is knédlivel. Ezt követte a tánc. Az ét­teremben a tatabányai szlo­vák fúvós zenekar, a téli kertben pedig a tótkomlósi szlovák fúvós zenekar bizto­sította a talpalávalót. A bő­séges vacsora után jólesett a tánc, az ének. A bálon, amely hajnali 3 óráig tar­tott, mintegy 350-en vettek részt az ország különböző területeiről, sőt volt aki a határon túlról érkezett. Mindenki jól szórakozott. Nagy Ágnes A bálozókat Majnek Attila, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkár-helyettese köszön­tötte Kürti András: Csókol: Renate 13. — Hogyne válnia — nyug­tatom meg. — Valahányszor elromlik a lakásban a víz­csap, én bőrözöm. Villany- biztosítékot is patkolok, rö­vidzárlat esetén. — Fenomenális! — brum- mogja az elméleti fizikus. — Nekem ilyen esetekben mindig szerelőt kell hívnom. Ennek ellenére az látszik célszerűbbnek, ha némi­képp leegyszerűsítve és szemléltető példák segítsé­gével ismertetem önnel a helyzetet. — Kérem, ahogyan jónak látja. Engem az sem zavar. — Ott kezdem, hogy vá­rosunk együtt született az Omnisap üzemmel, amelyet kibernetikus, elektronikus készülékek, különböző ren­deltetésű automaták gyár­tására létesítettek. Ez az iparág hazánkban meglehe­tősen fejlett színvonalon állt és áll ma is. És nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ország legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit sikerült itt az induláskor összegyűjteni. Ez magyaráz­za, hogy a már bevezetett gyártmányok mellett állan­dóan új, fejlettebb készülé­keket tervezünk a rajzasz­talon és ezek prototípusait is előállítottuk. Kézenfekvő volt, hogy ezeknek a proto­típusoknak próbaüzemelé­sét — jellegüktől függően — magában a gyárban, vagy a városunkban végezzük. Amelyik bevált, továbbra is ott működtettük, aztán ösz- szekapcsoltuk a még fris­sebbekkel. Nem untatom a fejlődés részleteivel, a lé­nyeg az, hogy az elmúlt két évtized 6orán nemcsak a gyár, hanem a városunk is a kiberno-automatizációnak meglehetősen magas fokára jutott. — Ezt magam is tanúsít­hatom — mondom. — Nem sejtem, hogy magában az üzemben még milyen fur­fangos masinák teljesítenek szolgálatot, én csak a városi lila kört ismerem, mondha­tom zseniális találmány, el vagyok tőle ragadtatva. Olyan viccei vannak, hogy nevemen szólít egy vadide­gen postahivatalban, és... — Igen, igen — szakít félbe a köpcös —, majd er­re is sort kerítünk, de előbb néhány alapvető kérdést kell tisztáznunk. Nincs pél­dául külön városi lila kör. Legelőször azt kell megérte­nie, hogy nálunk nem egyes különálló készülékekről van szó, hanem a legkülönfé­lébb készülékek összefüggő, szövevényes, bonyolult rendszeréről. Olyan rend­szerről, amely egész Aarlest behálózza. Ez foglalkozik az üzem, a város, minden egyes lakos ügyintézési feladatai­val, a termelés, a szállítás, az eladás, a közigazgatás legkülönfélébb teendőivel. Kicsikkel és nagyokkal egy­aránt. Olyan rendszer ez, amelyben különleges és összetett műveletek végzé­sére alkalmas elektromos agyaktól a szimpla egyfunk- ciós szerkezetig mindennek meg van a meghatározott feladatköre, beosztása, ha úgy tetszik, fölé és alá­rendeltségi viszonyban áll­nak. Ebbe a rendszerbe be­letartoznak azok az embe­rek is, akik a gépeket irá­nyítják és azok is, akiket a gépek irányítanak. Világos? — Nem. Azt még csak A vendégek csaknem minden szabad helyet kihasználva ropták a táncot Csaknem mindenki tájjellegű ételt választott az erre az al­kalomra összeállított szlovák—magyar étlapról A tatabányai zenekar szinte szünet nélkül fújta... Fotó: Demény Gyula megértem, sőt természetes- ; nek is találom, hogy az em- j bér irányítja a gépet Fii- • men is láttam programozást. ■ Fehér köpenyes lány lyuka- : kát üt egy hosszú papírsza- ■ lagra, azt egy készülék be- ■ szívja, nem tudom, mit esi- : nál vele, de magától meg- s indul egy eszterga és fogas- • kerekeket gyárt, esetleg pö- j rögni kezd egy üvegfalú • szekrényben millió karton- ; lap, aztán valamelyik kiesik, Î pont azon van rajta, hogy ; Budapesten hányán nem fi- • zették ki a villanyszámláju- : kát. Ez rendben van. De : hogy gépek irányítsanak : embereket?! A fizikus elmosolyodik. ; — Lám, a gőg. A termé- ; szét koronájának gőgje. : Hogy jönnek ahhoz a gé- : pék, hogy irányítsanak ben- • nünket?! Pedig ez így van : szerte a világon, bár nem : mindenütt olyan szinten és ; olyan mértékben, mint ami i városunkban. Gondoljon a ■ villanyrendőr jelzéseire az ; útkereszteződéseknél, a : földalatti fémkarjára, amely ; csak akkor engedi át, ha ; pénzt dobott a nyílásba. : vagy akár a kávéfőzőjére, ; amely sípolással utasítja ! önt, hogy zárja el alatta a j gázt. Elismerem, ezek na- ■ gyón primitív esetek... ■ Taxival jött be a hajóállo- j másról a szállodájába, ugye? : (Folytatjuk) : Mai tv-ajánlatunk: HUSZÁR TIBOR BESZÉLGET DÖMÖLKY JÁNOS RENDEZŐVEL Nem véletlenül választot­tak szociológust — és nem riportert — Dömölky János beszélgetőpartneréül a ma este 22 óra 5 pereikor kezdő­dő műsorban. Dömölky — amint az most megismételt rendezői sorozatából is ki­derült — a főiskola elvégzé­se után irodalmi művek fel­dolgozásával, televízióra al­kalmazásával kezdte pályá­ját. (Diplomamunkája is em­lékezetes volt: Vercors mű­ve, A tenger csendje.) Ezt a „lírai” korszakot — ame­lyet olyan tévéjátékok jelle­mezték, mint Gorkij : Malva, Babel: A kezdet — egy filo- zofikusabb, elvontabb kor­szak követte. Majd éles for­dulattal a mai magyar iro­dalom és a mai magyar va­lóság felé fordult, ahogyan ő mondja: „A televízió az én számomra — és a néző szá­mára — a futballmérkőzés valóságát jelenti. A doku­mentum hatja át a televí­ziót, a valóság süt át rajta, tehát nem lehet elvont kér­désekkel foglalkozni kizáró­lag; erre rá kell jönnie min­den alkotónak, aki közönsé­gében is gondolkozik.” KÉP­ERNYŐ Nyúlkenyér Szomorú aktualitása lett a vasárnap este sugárzott tévéfilmmek, hiszen a bányá­szok életét bemutató alkotás egy friss sebet sajdított fel: a közelmúltban történt ta­tabányai szerencsétlenség hősi áldozataira is emlékez­hettünk, amikor a tárnák mélyén dolgozó fekete arcú emberek tettei elevenednek meg a képernyőn. Hős! Mi­lyen agyonhasznált, elkop­tatott szó, pedig a bányászok mindennapi munkájára alig­ha lehet jobb jelzőt találni; Hősök ők akkor is, ha „csak” a naponta ismétlődő csatájukat vívják a föld gyomrában, ám különösen azok voltek, amikor a fa­siszta ellenállás harcosaiként példát adtak emberségből, hazát és munkahelyet védő helytállásból. Döme Piroska, a Nyúlke- nyér című tévéfilm írója mindent megtett azért, hogy szereplőit ne különleges em­bereknek mutassa 'be. A bá­nyászok életük során meg­szokták a veszélyt, s talán azért is viselkedtek bátrab­ban a német megszállás ide­jén. Mint amikor távolról jött emberek kóstolgatják a sza­vak jelentését, úgy figyeltük Döme Piroska világának üze­netét. Törökbúza? Mifelénk tengerinek hívják. A napra­forgó nálatok szotyola? És a nyúlkenyér mit jelent? A bányász tarisznyájába!) meg­lapuló, földmélyét megjárt kenyeret? Nálunk madár­látta kenyérnek nevezik. Itt is, ott is nagy kincs a gye­reknek, ha édesapa tarisz­nyájából előkerül egy falat maradék. S a régi emlékek morzsáiból kerek kis cipót lehet gyúrni, frisset, illatosat, semmi mással nem pötolha- tót. Emlékezett a tévéfilm írója is, s a lelkes alkotó­gárda segítségével bevonták a nézőket az emlékek ára­mába. Egy szomorú kor sö­tét árnyai telepedték a kép­ernyőre, s közben felcsillan­tak az elfojthatatlan élet derűsebb színed is. A jelképek sokszoros gyű­rűjétől övezve haladt a több szálon futó cselekmény. Né­hány villanás volt csupán, mégis művészi erővel hatott az a képernyőre komponált gondolat, amely azt mutatta, hogy a fegyverek világában még az ártatlan kis gyerek is öldöklésbe kezdhet. A ka­tonák sízétdobált puskáival „játszva”, a világról mit sem tudó kisfiú egy ugyancsak ártatlan élőlényt, egy állatot ölt meg... A történetet ke­retbe foglaló másik jelkép egy mai műtétet elevenített meg, amikor a sebész csipe­sze nyomán egy évtizedek­kel ezelőtt kapott golyó kop- pant az üveglapocskán. So­kan hordanak csontjaikban, emlékeikben ilyen sérülése­ket, ezekből mutatott be egy füzérrevalót a tévéfilm. Kerek történetekhez szo­kott beidegződéseinkre üdítő­en hatott egy lazább szerke­zetű alkotás, ahol előbuk­kannak és ködbe vesznék az alakok, ám a cselekmény mégis halad előre, öntörvé­nyei alapján. Ismert helyze­tek kaptak új fényt Döme Piroska műveiben. Tudtuk például eddig is, hogy a ná­cik és hazai kiszolgálóik szemrebbenés nélkül letar­tóztatták a mentelmi joggal bíró képviselőket. Ám, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrének olyan sorstársaik is voltak, mint a filmen bemutatott szociáldemokrata képviselő, az most hasított belénk iga­zán. Tisztességes bányászok és lumpen elemek, szála- siszta pribékek és harcos kommunisták küzdelmének kavargásában gomolyogtak az emlékezések. Bár volt a filmben néhány hosszan el­húzódó jelenetsor (például a búcsúi céllövölde) ám Né­meth Attila operatőr szép képei és Rémiás Gyula ren­dező értő munkája összessé­gében emlékezetes élményt adtak. (Andódy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents