Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-28 / 50. szám

1978. febniàr 28., kedd NÉPÚJSÁG Farsangi bálok Javában áll a farsang, egy- re-másra rendezik a külön­böző táncmulatságokat, bálo­kat. Bár jómagam bizonyos mozgásszervi bántalmaJc mi­att (mindig kiújul a reu­mám!) — nagy költőnk sza­vaival élve — vitézlő harcos­ként nem lehetek ott min­denütt, néhány gondolatot azért mégis szeretnék el­mondani erről a báli forga­tagról. Észrevettem, hogy ezeken a farsangi bálokon szakmai so­vinizmus uralkodik. Márpe­dig a szakmai gőg, bekép­zeltség, más szakmák lenézé­se társadalmilag is káros je­lenség. Ezt azért mondom, mert napjainkban csak a ki­váltságos szakmák rendeznek bálokat. Újságíróbál, közgaz­dászbál, autósok bálja, meg ilyenek. És hol a többi szak­ma? Én még sohasem hallot­tam, hogy mondjuk a diétás nővérek bálját megrendezték volna valahol! Hol van pél­dául a minisztériumi főosz­tályvezetők, a síknyomó gép­mesterek, a kontírozó köny­velők, vagy a belvízi fedélze­ti tisztek bálja, nem beszélve a boncmesterekről és a te- metőcsőszökről. Mert kérem ezek is fontos és megbecsült szakmák! Milyen szép lenne, ha egy­szer megrendeznék a ráfize­téses vállalatok igazgatóinak bálját! A rendezők a mi­nisztériumoktól megkapnák a protokoll-listát, hogy kiket kell meghívni, és egy ilyen bálon — mondjuk a Népsta­dion zöld gyepén — ropná a táncot a különböző szakmák minden kiválósága. Persze újságírók is jelen lennének. És akkor az ember felkér­ne egy igazgaióasszonyt, és tánc közben elkezdené fag­gatni: — Mondja csak, aranyos­kám, hova tette magn~azr a huszonötmillió forintot, amit az államtól kapott? Hallom, hogy az elektronikus műsze­rek helyett élelmiszertartó­sító berendezéseket állított be . a fafeldolgozó üzemrész­be ezen a pénzen. Csak az lenne a pech, ha a válaszadás előtt valaki le­kérné az igazgató kartárs­nőt. Vagy mondjuk, a bürokra­ták farsangi álarcosbálján találkoznánk a hivatali ügy­intézők az ügyfeleikkel. Ter­mészetesen kizárólag az el­intézetlen ügyek panaszosa­it, ügyfeleit hívnák meg. És képzeljék el, éjfélkor min­denkinek le kellene vetnie az álarcát. Micsoda kavalkád lenne ott percek alatt! Ha az idén már nem is, de jövőre meg lehetne ren­dezni, teszem azt, a társa­dalmi tulajdont dézsmálok és a népi ellenőrök bálját. Jelmezes bál lenne ez is. És akkor a népi ellenőr anda­lító tangóra felkérne, mond­juk egy szénlehordó munkás jelmezébe öltözött hölgyet. Miközben Korda György azt énekelné a mikrofonba, hogy Mások vittek rossz utakra engem, az ellenőr bácsi be­szélgetne a kis dézsmálóval: — Mondja csak, picinyem, mióta dézsmálgatja maga a nép vagyonát? — Tetszik tudni, tulajdon­képpen én a férjem helyett jöttem ide, ő a széntelep vezetője, én csak adminiszt­rálok. Most is ott a rendőr­ség, de nem lesz leltárhiány, arra mi nagyon vigyázunk. — És mit vettek már az összeharácsolt pénzen? — Azon semmit. Igaz, van a Balatonon kétemeletes hétvégi házunk, egy Merce- des-kocsink, és most fizet­tünk be egy japán társasuta­zásra, de tudjuk igazolni a pénz eredetét. Örököltünk és a férjem nyert a totón. A múlt héten is volt egy tíz- találatosa. Nyolcvanhárom forintot kap érte. És ezen a bálon, mondjuk egy másodfokú bíróság elnö­ke vidám zeneszó mellett, ott a helyszínen letárgyalná az ügyet, ítéletet hozna — fellebbezésnek helye nincs, azért másodfok! — és moso­lyogva jó pihenést kívánna a távozó pici babának. A töb­biek pedig vidáman táncol­nának tovább a farsangi báli forgatagban. Minden szakmai soviniz­mus nélkül! Kiss György Mihály Gondolatok a Ságvári ligetről A presszóban, szürkén go- smolygó füstfelhőben, üdítő itallal és sörrel megrakott asztalok mellett fiatalok so­kasága. Akiknek nem jutott ülőhely, a pultnál állva, po­hárral a kezükben beszélget­nek. Nékünk szerencsénk van, s így fiatal barátaimmal egy boxban kényelmesen el­helyezkedve nézzük a körü­löttünk zajló életet. Tél van, s ez az évszak mindig job­ban behatárolja és zárt tér­be kényszeríti az ifjúság szórakozási lehetőségeit. Vi­tára ösztönzött viszont ben­nünket a gondolat, hogy Orosházán sajnos a nyár sem jelent különösebb változást. Sanyi barátom szokásához híven csak később szólalt meg, de mondatai célba ta­láltak. Nézzétek — mondta — itt van Orosházán a Ságvári liget, illetve ahogyan többen ismerik, a „Mikulai”. Ré­gen, amikor édesapám még fiatal volt, szívesen járt ide barátaival, hiszen minden rendezvényt, amely az ifjú­ságot érdekelte, a liget fái alatt tartottak. Most viszont, ha valaki kitéved, csak az elhanyagoltságot és a pusz­tulást láthatja. Vajon Ság­vári emléke is így feledésbe merül, mint a liget gondo­zása? A hallottak után egymást követték bennem a kérdések. Miért nem liget jelenleg a Ságvári liget? Miért nem veszi kezébe a rendszeres gondozás szervezését senki ? Jelenleg évente csupán egy alkalommal öltöztetik némi díszbe a parkot, május else­jén. Ekkor az emberek má­morosán ünnepelnek, s más­napra ismét csak a papírda­rabokkal, hulladékokkal teli „Mikulai” marad a követke­ző évig. Pedig most, amikor a vi­lágon mindenütt komoly lé­péseket tesznek környeze­tünk megóvására, orvosok javasolják . természetes gyógymódnak a zöldövezetet, nekünk is meg kellene be­csülnünk a városunkban le­vő kincset. Nem nyugodha­tunk bele, hogy a „Ságvári” liget ilyen elhanyagolt, ki­használatlan maradjon. Te­gyük azzá, aminek lennie kellene, egy pihenésre, ki- kapcsolódásra alkalmas te­rületté. A megoldást a megvalósí­tásra Ságvári Endre emléke adja, aki az Országos Ifjú­sági Bizottság titkáraként, „Nincs szabad nemzet sza­bad ifjúság nélkül” jelszóval harcolt és adta életét azért, hogy mi fiatalok ma boldo­gan éljünk. Legyen tehát a mi segítségünkkel az egykori „Mikulai’^ból Ságvári ifjú­sági park. Az új elnevezés sok mun­kát és sok jelentős célt is takar. A városban működő KISZ-szervezetek társadalmi munka felajánlásaira alapul­na a megvalósítás. Gondo­lom, a fiatalok pénzfelaján­lás helyett szívesebben vé­geznék munkájukat a hely­színen, hiszen mindenkit ősz­Korszerű nevelési módszerek A 636. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Alkotó Ifjúság szakkörének tagjai go-kartot készí­tettek „Most jó lenni nevelőnek — vallja Tarkovács Imre, a békési 636. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója —, mert javul­tak az anyagi és tárgyi fel­tételek. Most már világosan látjuk az utat és látjuk a célt...” Véleménye szerint 1974-ben a közművelődésről szóló központi bizottsági határozat úgy jött, mint aszály után az eső. Ugyanis eddig senki sem tudta meg­fogalmazni, mit kezdjenek a tanárok például az eszté­tikai neveléssel a szakmun­kásképző intézetekben. Noha ilyen tárgyú szakkönyvekről korábban is volt tudomásuk, de a tudat állandó „bombá­zásával” nem lehet szemé­lyiséget formálni. Az igazgatói szobában be­szélgetünk, a szekrényt zsú­folásig megtöltik a különfé­le pedagógiai, pszichológiai témájú kiadványok. — Miért kap egyre na­gyobb hangsúlyt napjaink­tönöz, ha látja, hogy keze- nyomán hogyan változik, szépül a parik. Emellett a társadalmi és gazdasági szer­vek segítsenek abban, hogy a ligetben egy • szabadtéri színpad is helyet kapjon, amely rengeteg kihasználási lehetőséget rejtene magában. A város fiataljainak meg le­hetne itt rendezni az oros­házi ifjúsági napokat, mely­nek keretében a Petőfi Mű­velődési Központban, illetve az ifjúsági házban működő szakkörök bemutathatnák egész évben végzett munká­jukat, valamint a város lég­ii jabbj ai számára nyári dél- előttökön bábelőadásokat, mesejátékokat lehetne tarta­ni. Esténként pedig mint kertmozi szolgálhatná Oros­háza kulturális életét. Emellett a vendéglátóipa­ri vállalat is segíthetne egy kertvendéglő létrehozásával, hogy a kilátogató fiatalok természetes környezetben tölthessék el pihenésre szánt idejüket Természetesen az elgondo­lás és a szó kevés a megva­lósításhoz. Nagyon sok mun­ka és jó hozzáállás kell a fiatalok és segíteni szándé­kozó társadalmi és gazdasági szervek részéről. Mégis bí­zom: a sok kultúráltan szó­rakozni vágyó fiatal segít abban, hogy városi összefo­gással létrehozzuk az oros­házi ifjúság új bázisát, a Ságvári ifjúsági parkot. Czvitkó Zoltán ban az érzelmi-erkölcsi ne­velés? — Sajnos másutt is beiga­zolódott, amit magam is több mint 30 éves pályafu­tásom alatt tapasztaltam. A fiatalok nagy része fejletlen érzelemvilággal és alacsony értelemmel kerül ide. Gyak­ran agresszívek, makacsok, zárkózottak és erőt vesz raj­tuk az antipátia is. — Hogyan lehet ezen vál­toztatni? — Nem könnyű feladatra vállalkozik az a pedagógus, aki az úgynevezett inger- szegény környezetből jött fiatalok csekély érzelmi és értelmi képességének fej­lesztésére vállalkozik. A gondot az okozza, hogy gyakran nehéz megállapíta­ni, mi baja van egy-egy ta­nulónak. Éppen ezért keres­sük azokat a lehetőségeket, amelyek kiaknázásával a szakmunkásképzés eddigi hiányosságait pótolhatjuk. — Milyen tervek segítik ezt a munkát? — Az 1978-as közművelő­dési-nevelési munkatervünk tartalmazza a legfontosabb tennivalókat. Ez még a múlt év decemberében készült el. A középtávú pedagógiai fejlesztési tervek feladatait éves bontásban külön is ki­dolgoztuk. — Hogyan valósulnak meg ezek a célok a gyakor­latban? — Például az idei konk­rét programunk felöleli a világnézet, a művészetek te­rületeit; a szabadidő-tevé­kenységeket, ezen belül a klub- és szakköri munkát. A bipolaritáson azt értjük, hogy nemcsak tanulóink mennek el a színházba, a könyvtárba, a múzeumok­ba, hanem ezektől az intéz­ményektől is érkeznek hoz­zánk előadók; kapunk ki­állítások és egyéb rendez­vények megtartásához fil­meket, valamint egyéb se­gédanyagokat. Ezáltal is igyekszünk kiküszöbölni az egyoldalúságot. Nem kell külön magyarázni, mennyi­vel más élményt jelent a diákoknak az, ha a verse­ket nem a tanár, vagy az általa felkért tanulók, hanem egy színművész adja elő az osztálynak. — Honnan lehet erre anyagi keretet biztosítani? — Intézetünk ilyen vonat­kozásban túl van a nehe­zén. Kabinetrendszerben ok­tatunk, és rendelkezünk már megfelelő tárgyi felté­telekkel. A fejlesztésre szánt összegek egy részét irodal­mi foglalkozások, kiállítások és az esztétikai-érzelmi ne­velést elősegítő rendezvé­nyek költségeinek fedezésé­re fordíthatjuk. — Milyen eredményekről adhatnak számot? — Azzal, hogy nem infor­mációzáporral, hanem terv­szerű nevelési módszerekkel igyekszünk fejleszteni a személyiséget, máris kedve­ző eredményekről számolha­tunk be. Tanulóink például a megyei és az országos versenyeken sikeresen sze­repelnek. Azt tartjuk: sok­kal hatékonyabb a nevelés, ha nem paranccsal, hanem motiválással ösztönözzük a fiatalokat a jobb eredmé­nyek elérésére. A megfé­lemlítés helyett az azonnali értékelés és a kellő pillanat­ban alkalmazott dicséret tű­nik a legcélravezetőbb esz­köznek. — Mit kíván a korszerű nevelés a pedagógustól? — Elsősorban azt, hogy mind szakmailag, mind gya­korlatilag megfelelő tudásra tegyen szert. A jövő peda­gógusa csak a pedagógiai­pszichológiai ismeretek bir­tokában lesz képes korsze­rűen nevelni. „Régi fegyve­rekkel” napjainkban már kevésbé lehet sikeresen küz­deni ... — Milyen szintű ez a te­vékenység itt az intézetben? — Véleményem szerint mi nevelők csak a jártasság fokán végezzük munkánkat, de valószínű, hogy 1980-ban már a magasabb értékű te­vékenységet jelentő készség- szintet is elérjük. Az állan­dó tanulás, a korszerű is­meretek alkalmazása a fel­tétele annak, hogy az el­avult pedagógiai módszere­ket feladva újakat vezes­sünk be mindennapi oktató­nevelő munkánkba. Bukovinszky István Polgári Mihály, a múlt évi országos ács szakmai verseny harmadik helyezettje három hónappal hamarabb kapta meg szakmunkás-bizonyítványát Fotó: Martin Gábor JEGYZET I tanulás ára Jó bornak nem kell cégér. Ha viszont nincs jó, a rossz is elkel. Sokszor ez a hely­zet az építés nélkülözhetet­len kellékeivel, az ajtó- és ablakkeretekkel. Az építtető örül, hogy hozzájutott. De ha a vevő nem is tesz kifo­gást a minőség miatt, meg­teszi a KERMI (Kereskedel­mi Minőségellenőrző Inté­zet). Csak az a kérdés, ki fi­gyel a KERMI-re? A gádorosi szövetkezet 1974-ben több mint félmillió forint értékű nyílászáró szerkezetet állított elő. A következő évben a KERMI megállapította, hogy az ajtó­keretek nem felelnek meg a szabványnak. Kemény fa he­lyett az olcsó fenyőfa küszö­böt alkalmazták, a méreten is spóroltak, megfeledkeztek a fallal érintkező felületek alapozásáról, s a fa gomba- mentesítéséről. Éppen ezért 1975 márciusában a Keres­kedelmi Minőségellenőrző Intézet úgy döntött, hogy csak 40 százalékos árcsök­kenéssel lehet az ilyen ter­méket forgalomba hozni. Sőt, a további gyártást meg­tiltotta. Iliivel a világ nem dőlt össze, a szövetkezet még abban az évben más­fél millió forint értékű hibás terméket állított elő és érté­kesített. Természetesen jó­kora haszonnal. 1976-ban a szövetkezet beolvadt az oros­házi ÁFÉSZ-be. A jogutód sem sokat adott a KERMI- re. Amit meg lehetett tenni Gádoroson, miért ne lehetne megtenni Orosházán? Az okoskodás helyénvalónak bi­zonyult. Hiszen a fúzió évé­ben több mint félmillió fo­rint jogtalan haszonhoz ju­tott az ÁFÉSZ. Egy közben­ső vizsgálattal még a lelki- ismeretet is sikerült meg­nyugtatni. A vizsgálat ugyanis annyit állapított meg, hogy ejnye, ejnye, vannak még hibák. Ezeket a hibákat az ÁFÉSZ készsége­sen figyelembe is vette. De csak annyira, hogy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon. A szabvány­nak nem megfelelő áruknál 10 százalékos árcsökkentést engedélyezett. Ezután pedig minden ment a maga útján. A vásárló megkapta az ajtókeretet. Hogy milyet, az más kér­dés. Az ÁFÉSZ is haszonhoz jutott. Hogy jogoshoz vagy jogtalanhoz, az is más kér­dés. Végül a Belkereskedel­mi Minisztérium megelégel­te a dolgot, s a jogtalan ha­szon megvonására tett indít­ványt. Az ÁFÉSZ sem tét­lenkedett, hozzálátott a sze- recsen mosdatásához. Hogy makulátlan maradjon, meg­szűntette a faipari részleget. Gondolván, hogy ezzel utó­lag legalizálni lehet a jog­talan hasznot. A megyei bí­róság azonban nem sokra taksálta az ÁFÉSZ eljárását. Több napos tárgyalás után 800 ezer forint gazdasági bírságot szabott ki. Ez volt hát a tanulás ára. Ebből már okulni lehet. Olyasmit tanultak meg a szövetkezet vezetői, amit már a kezdet kezdetén is tudtak, hogy a minőséggel nem lehet visszaélni. Csak a tandíj volt egy kicsit drá­ga. Talán nem is gondolták, hogy egyszer majd fizetni kell. Még szerencse, hogy el- oszlik, mint a felelősség. A szövetkezet valamennyi dol­gozóját terheli. Még azokat is, akik csak most szereztek tudomást, hogy a szabvány­tól eltérő termék értékesíté­sével jelentős haszonra tett szert a szövetkezet. Okkal vetik fel a felelősség kérdé­sét. Mert a bizonyítványt névre szólóan kell kiállítani. Serédi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents