Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
1978. február 26., vasárnap Barátaink életéből Latin-ümerika szabad földje: Kuba O Bz „érett gyümölcs” A XVIII. század végén született fiatal, tőkés Egyesült Államok mohó étvágy- gyal fordult Latin-Amerika felé. A XIX. százai első felében azonban még nem volt elég erős, ezért várakozó álláspontra helyezkedett, sőt a latin-amerikai függetlenségi háborúk idején támogatta a latin-amerikai népek harcát. Monroe elnök 1823-ban meghirdette híres doktrínáját: „Amerika az amerikaiaké". Hogy ez nem csak az európaiak ellen szólt, mutatja Adams államtitkár ugyanakkor megfogalmazott másik elve, mely szerint Kö- zép-Amerika és aKarib-tér- ség „elhelyezkedésüknél fogva is az észak-amerikai kontinens természetes tartozékai, és szövetségi köztársaságunkkal való egyesítése elkerülhetetlen lesz”. Kubát illetően stratégiájuk az ún. „érett gyümölcs” politikája volt: „Ahogy az érett gyümölcs, amelyet a szél leszakít a fáról, nem tud — még ha akar sem — fennmaradni a levegőben, úgy a Spanyolországról leválasztott és mesterséges kapcsolatait vele megszakító Kuba sem tudja fenntartani magát, s elkerülhetetlenül vonzódnia kell az északamerikai szövetséghez.” Amíg azonban Kubát más erősebb állam is megkaparinthatja, vagyis az „éretlen gyümölcs” Anglai ölébe pottyanhat, még szükségesnek tartották a spanyol uralom átmeneti José Marti, a kubai forradalom apostola „A fenevad barlangjában éltem, jól ismerem a belsejét”, írta José Marti, a kubai forradalom apostola, felismerve az USA Kubával kapcsolatos szándékát. Ezért harcot hirdetett „Fegyverem Dávid parittyája” felkiáltással, Góliát, az USA ellen, mert tisztán látta, hogy ha Kuba népe függetlenségi harcával lerázza magáról a spanyol uralmat, ki kell tépnie magát áz USA karmaiból is. Az USA terjeszkedő politikájának tanújelét láthatta kortársaival együtt: a század folyamán vásárlással, háborúval, csellel az Egyesült Államok magához . csatolta Floridát, Louisianát, Texasi, Észak-Mexikót és Kaliforniát. S ezután a Ka- rib-térség következett. Marti halála előtt ezért újra felhívta népe figyelmét: „Idejében ki kell vívnunk Kuba függetlenségét, mert különben az USA elfoglalja az Antillákat, és onnan teljes erejével a mi Amerikánk (Latin-Amerika) földjére tör. Ha kell, saját testünkkel torlaszoljuk el ezt az utat.” Az 1895—98 közötti függetlenségi háborúban Marti népének sok ezer fia adta életét Kuba szabadságáért, mégsem tudták testükkel eltorlaszolni a déli kontinensre törő Egyesült Államok útját. A kubaiakkal rokonszenvező észak-amerikai közvéleménnyel szemben, a kubai cukortermelésben és ércbányászatban érdekelt nagy mammutvállalatok és trösztök egyre jobban sürgették az USA kormányának beavatkozását. Az USA-beli közvélemény megtévesztésére demagóg jelszavakat hirdettek: „Segítséget kell nyújtanunk a szenvedő kubai népnek.” De segítségre a győztes kubai forradalmi erőknek nem volt szüksége. Ezt az egyik észak-amerikai tudósító távirata is tanúsítja: „Minden nyugodt, Stop. Háború nem lesz, Stop. Hazaindulok, Stop.” De az USA érdeke mást diktált. A válasz a következő volt: „Kérem maradjon, Stop. Ón csináljon fényképeket, Stop. Mi csinálunk háborút, Stop.” S fényképtéma ezután valóban akadt. 4 észak-amerikai cirkáló indult „baráti látogatásra” Havannába. Az egyikük, a Maine, miután tiszti gárdája a városba látogatott, az egész várost megrázó dörrenéssel a levegőbe röpült 262 főnyi legénységével együtt. Meg volt az ok a beavatkozásra ! Az észak-amerikai sajtó hadjáratot indított: felelős csak Spanyolország lehet, hadat kell üzenni! S megkezdődött a „remek kis háború”, a kubai nép megsegítésének és szabadsága biztosításának jelszavával. A világ ez első imperialista háborújának igazi célja a hadseregparancsnok utasításából olvasható ki: „A mi politikánknak mindig a gyengébbre kell támaszkodnia az erősebbel szemben, amíg mindkettő megsemmisülését el nem érjük, azzal a céllal, • hogy az Antillák gyöngyét annektálhassuk”. Céljuk sikerült: Kuba „érett gyümölcsként” hullott ölükbe. A kubai hazafiak, a mambik nem ülhettek a győzelmi asztalhoz, nem szólították fel őket a párizsi békeszerződés aláírására sem. Amikor sorsuk felől döntöttek, jelen sem lehettek. A formailag független Kubát, mint gyarmatot szokás, egy észak-amerikai katonai kormányzó vette birtokába, s a havannai kikötő bejáratát védő erődön kitűzték az észak-amerikai lobogót. Tóth Ágnes, József Attila Tudományegyetem Kubai forradalmárok kivégzése a gyarmati (korabeli rajz) uralom végén fenntartását, nem feledkezve meg elődeik törekvéseiről. Már a XVIII. század végén Franklin elnök arról álmodott, hogy az Egyesült Államok megszerzi a cukorszigeteket, köztük első helyen Kubát, hogy a cukor- termelés nemzetközi monopóliumát is megszerezze. A XIX. század első éveiben, Jefferson elnök idejében pedig felfedezték, hogy Kuba, az Újvilág kulcsa az USA védőbástyája lehetne, más ország kezében viszont veszélyt jelenthetne az USA számára. A fiatal tőkés állam egyelőre a gazdasági behatolás politikáját választotta, így Kuba a XIX. század közepére — bár politikailag spanyol gyarmat volt — gazdaságilag már az USA-tól függött: Kuba exportjából az 1860-as években pl. az USA 62 százalékkal részesült, míg Spanyolország csak 3 százalékkal, s Kuba dohányiparának több mint kétharmada észak-amerikai tőkések kezében volt. Az USA mindent megpróbált a sziget megszerzésére. Többször felajánlotta Spanyolországnak, Jiogy megvásárolja Kubát, s bár csábító volt a 300 millió dollár, Spanyolország mégis ragaszkodott az Antillák gyöngyéhez. Az USA bújtogatta a kubai XJSA-barát földbirtokosokat is, és abban a hitben ringatta őket, hogy Kuba az USA egyenrangú tagállama lehet. A kubai földbirtokosok az USA-hoz akartak csatlakozni, mert látva- a déli államok rabszolgatartó ültetvényeit, a csatlakozásban vélték biztosítékát annak, hogy Kubában nem lesz sem rabszolga- felszabadítás, sem néger forradalom. Az Egyesült Államok azonban minden USA- barát, annexionista megmozdulást csak szóban segített, ténylegesen nem. Kubai annexionista összeesküvés kudarcot vallott, hiába várta az USA megígért expedícióit. A többi politikai irányzat szóban sem kapott segítséget. Érthető ez a spanyolbarát irányzat, az autonomis- ták esetében, akik az anyaországtól autonómiát és néhány gazdasági reformot kívántak csupán. De hogy az USA mennyire nem a kubaiak érdekeit tartotta szem előtt, mutatja, hogy a független Kuba hívei, az inde- pendisták ellen ;— akik sem Spanyolországhoz, sem az USA-hoz nem akartak tartozni — sajtóhadjáratot indítottak. Kifejtették: „Segíteni a kubaiaknak abban a törekvésükben, hogy fellázítsák Kubában a négereket a fehérek ellen nemcsak a sziget, hanem az USA elleni merénylet. Az USA nem nézhet tétlenül semmilyen változást, ami Kuba politikájával és helyzetével kapcsolatos. Ekkorra tehát a Monroe- doktrína új értelmezést kapott: „Amerika az északamerikaiaké”. Azonban az 1868—1873-as függetlenségi háború idején még nem léptek közbe- „még éretlen volt a gyümölcs”. Az északi kolosszus hódító szándékai azonban kitapintható- ak voltak. Mi épül az idén Penza megyében? A Penzenszkaja Pravda mielőtt ismerteti az új beruházási tervet — a hagyományokhoz híven — röviden összefoglalja az előző év eredményeit. A cikk tanúsága szerint hatalmas építési programot valósítottak meg 1977-ben, hogy eközben nagy súlyt fektettek a korábban létesült vállalatok bővítésére és rekonstrukciójára is. Ez lehetővé teszi, hogy csekély befektetéssel a legmegfelelőbb intenzitást érjék el a termelésben. A Penzhimmas több mint 16 ezer négyzetméter alap- területű csarnokában immár a második modern gépsort szerelték fel a szakemberek, s ily módon jelentősen megnőtt az üzem termelékenysége. Penzában egy 120 ezer kilowattos energiabázist létesítettek, a zolotarevi posztógyárban pedig napi hatezer köbméter kapacitású tisztítómosóberendezést helyeztek üzembe... Üj ipari egységek egész sora épült fel a megyében. Ezek közé tartozik a penzai csapágygyár, a belinszkiji sajtgyár, és a kámenkai hús- feldolgozó kombinát. Ez utóbbiban mintegy 10 tonna kolbászfélét állítanak elő műszakonként. Jelentős összegeket fordítottak a mezőgazdasági üzemek fejlesztésére. Korszerű komplexumok jöttek létre ; Ternovkában például hat hektárnyi alapterületű üvegházat építettek. Ezenkívül új lakóházakkal, szociális létesítményekkel, utakkal, öntözőművekkel gazdagodtak Penza megye települései. Az építőknek 1978-ban szintén nagyszabású programot kell végrehajtaniuk. Várható, hogy sikeres munkájuk révén tovább növekszik a kapacitás, a termelékenység és ezzel párhuzamosan javulnak a dolgozók életkörülményei, kedvezőbbek lesznek a művelődésikulturálódási lehetőségei. Az SZKP KB 1977. decemberi plénumán elfogadott határozatok szellemében terveznek és cselekednek a Penza megyeiek is. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a pénzösszegek, a munkaerő és a technika koncentrálásával lerövidítsék a kivitelezés idejét, s növeljék a munka hatékonyságát. Széles síkon tovább folyik a már meglevő termelőegységek műszaki fejlesztése. Ehhez kapcsolódik gépgyártóüzemek, öntödék korszerűsítése. A szakemberek célul tűzték, hogy a vállalt feladatokat határidőre, pontosan elvégzik. A kolhozok és a szovho- zok fejlesztése is fontos helyet foglal 'el a programban. Az idén újabb állattenyésztő és takarmány-előállító telepeket létesítenek. Ezenkívül három új -gabonatároló, valamint élelmiszerfeldolgozó üzemek épülnek a jövőben. Tovább folytatják a talajjavítással, a vízgazdálkodással és az úthálózat fejlesztésével kapcsolatos munkálatokat. A szurai víztárolót is átadják rendeltetésének, ami sok problémát megold a megyében. Hatalmas öntözőrendszer, számos lakóház, iskola, kórház, kereskedelmi és vendéglátóipari egység létesül még ebben az évben-. Győzelmes február Most van 30 éve annak, hogy Csehszlovákia munkás- osztálya a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével a dolgozók széles osztályszövetségére támaszkodva 1948 februárjában végleg magához ragadta a politikai hatalmat, amelyet a burzsoá reakcióval szemben kemény összeütközésben harcolt ki. Ez a győzelem alapvető fordulatot jelentett a nemzeti demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá fejlődésében. Csehszlovákiában a nemzeti és demokratikus forradalom szakasza 1945 májusától 1948 februárig terjedő időszakot öleli fel. Ekkor már államosították az ipar jelentős részét, kiszélesítették az üzemi bizottságok hatáskörét, amely a munkás- ellenőrzés megvalósítását jelentette, háromszázezer parasztcsalád részére juttattak 3 millió hektár földet. Mindezek ellenére a burzsoázia még jelentős gazdasági hatalommal rendelkezett. A Nemzeti Frontban (népfrontban) részt vevő polgári pártokba a hatalomtól megfosztott burzsoázia és nagybirtokosok köreiből lassanként reakciós erők szivárogtak be. A szovjet hadsereg alakulatainak távozása után, a hidegháborús időszak erősödésével, nyugaton a baloldali erők visszaszorításával párhuzamosan Csehszlovákiában is megkísérelték a burzsoá hatalom visszaállítását. 1948 februárjában puccs kirobbantásával próbáltak kedvező fordulatot elérni. Tizenkét polgári miniszter a kormány munkájának megbénítására törekedett, majd 20-án lemondtak. ’ Azt remélték, hogy a provokált „kormányválság” miatt lemondásra kényszerül az egész Gottwald-kormány és Benes köztársasági elnök döntésével kommunisták nélküli kormány alakulhat. A tényleges erőviszonyok néhány napon belül mást mutattak. Február 22-én Prágában megkezdődött 8 ezer résztvevővel az üzemi tanácsok kongresszusa, amely a kapitalizmus ellen foglalt állást. Rövid általános sztrájkkal az egész munkásosztály kifejezte tiltakozását a reakció mesterkedései ellen. Üzemekben, intézményekben, pártokban ákcióbizott- ságok alakultak, amelyek megtisztították ezeket a területeket a reakció elemeitől. E tömegnyomásra Benes kénytelen volt elfogadni a reakciós miniszterek lemondását és a Gottwald-kormány haladó elemekkel egészült ki. Ezzel a burzsoázia előidézte politikai válság a munkásoszály és szövetségeseinek forradalmi fellépésére február 25-én megoldódott és véglegesen a munkásosztály kezébe került a hatalom. A februári győzelem után a proletárdiktatúra hatalma hozzákezdhetett a szocialista Csehszlovákia felépítéséhez. A fejlődésnek ezen az útján 30 év alatt elért hatalmas eredményeket néhány adat is jól példázza: az 1937-benelért színvonalhoz viszonyítva 1975-ig a nemzeti jövedelem közel ötszörösére, az ipari termelés csaknem tízszeresére. a mezőgazdasági pedig 40 százalékkal emelkedett. A személyi fogyasztás és reálbérek háromszor nagyobbak, és több mint 2 millió lakás épült. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagyszerű eredményeit a párt vezetésével, a munkásosztály, a szocialista népi egység alapján a testvéri országok, elsősorban a Szovjetunió internacionalista közösségében érhette el, védhette meg és folytathatja a fejlett szocialista társadalom sikeres építését. Enyedi G. Sándor Tüntető sztrájk a prágai CKD-üzemben 1948. február 24-én
