Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
to 1978. február 26., vasárnap Elnökségi ülés a TIT Békés megyei szervezetében Nincs vevő az üres házra Nagylapos a nagy laposon Február 24-én tartotta soron következő elnökségi ülését a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Békés megyei szervezete Békéscsabán, az Értelmiségi klubban. Az ülés mintegy 30 résztvevője előtt elsőnek dr. Krupa András, a TIT megyei titkára számolt be a békéscsabai, megyei értelmiségi klub szerepéről és feladatairól. Mint elmondta, a klub két évtizedes múltra tekinthet vissza, jelenlegi formájában 1964 óta működik. Feladata a legkülönbözőbb szakmai rétegződésű értelmiségiek tömörítése, kötetlen önképzés, szervezett ankétszerű összejövetelek, fórumok, illetve magas szintű ismeretterjesztő rendezvények formájában. Dr. Krupa András beszélt magáról a klubhelyiségről is, amelynek három terme választási lehetőséget ad; ki-ki érdeklődési körének megfelelően folyóiratot olvashat — mintegy 40-féle áll a klubtagok rendelkezésére —, televíziót nézhet, pianínón játszhat, vagy ha kedve tartja sakkozhat. A klub programja az értelmiségi rétegeket tekintve több szintű. A legtöbb rendezvény valamennyi réteget kielégít, ide tartoznak az úgynevezett reprezentatív előadások. Egy-egy témakört dolgoznak fel a zenei esték, illetve a filmestek. Az elnökségi ülésen szó volt még a különböző társszervekkel, intézményekkel és a más klubokkal való kapcsolatfelvételről. illetve az ismeretterjesztő feladatok, programok összeegyezteA békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat békéscsabai szervezete természettudományi szabadegyetemet indít ez év márciusában, elsősorban olyan közép- iskolás és már leérettségizett fiatalok részére, akiknek továbbtanulásához, illetve szakmai műveltségének gyarapításához szüksége van a természettudományi ismeretekre. A 12 előadásból álló sorozat hallgatói négy alap■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■a 12. — Meséljen — kérlel egy nagy orrú, vizenyős szemű, megrendítően csúnya lány '—, hogyan vetődött ide, Aarlesbe, ahol a madár se jár? Hogy-hogy nem a Mon- sziget híres krétaszirtjeit látogatta meg, vagy a Lim fjordot, a bomholmi erődtemplomot? Egyáltalán, minek köszönhető, hogy eljött a mi kis országunkba? — A málnafagylaltnak — felelem. — Pontosabban annak, hogy Pákász Dezső imádja a málnafagylaltot. — Ki az a Pákász Dezső? — Kollégám a lapnál, ö csinálja a sportot. Neki kellett volna Odenséből, a nők kézilabda Európa-bajnoksá- gáról tudósítást készítenie. Egy héttel az indulás előtt úgy teletömte magát málna- fagylalttal, hogy kórházba szállították. Minthogy a szerkesztőségben egyedül én tudom megkülönböztetni a kézilabdát a gyephokitól, hát én helyettesítem. Olyan vátéséről is. Dr. Krupa András elismerően szólt Fáry'Katalinról, az Értelmiségi klub titkáráról, végül kitért a gondokra, problémákra is, így többek között feladatként határozta meg a fiatalság nagyobb számú bevonását a klub életébe. Az elnökségi ülés második napirendi pontjaként Soós István, a TIT békési városi titkára tartott beszámolót „A hatókör növelésének eredményei és lehetőségei Békés városban és a város környéki községekben” címmel. Élénk érdeklődést kiváltó összegzésében többek között az ipari munkásság és a mezőgazdasági dolgozók körében folyó ismeretterjesztés helyzetéről szólt, kitérve a szervezetre váró további feladatokra. Mint mondta, minden üzemben biztosítani kell a jövőben a rendszeres ismeretterjesztést, s emelni kell a termelőszövetkezetekben is az előadások számát. A dolgozók körében a különböző műszakok, brigádok igényeinek megfelelő témákat kell feldolgozni az előadásokon. Soós István befejezésül arról beszélt, hogy a feladatok megvalósításához arra van szükség, hogy minden érdekelt szerv részt vegyen a jövőben az ismeretterjesztő munkában, s magáévá tegye annak célkitűzéseit. Az elnökségi ülésen részt vett dr. Csende Béla, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője, Valamint dr. Sonkoly Kálmán, a TIT megyei alelnöke. N. A. vető területről — biológia, kémia, fizika, földrajztudomány — hallhatják a legújabb tudományos eredmé.- nyeket. A szabadegyetemen, amelyre eddig több mint 70 fiatal jelentkezett egyetemi adjunktusok, docensek tartanak majd előadásokat, vezetnek le kísérleteket az egészségügyi szakiskolában, illetve a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Az első előadások a különböző témakörökben március 1-én délután 15 órakor kezdődnek. ratlanul jött az egész — fordulok Renátához —, pár nap alatt annyi mindent kellett elintéznem, hogy nem tudtam írni neked. Renate keze az enyémre simul. Forró is, hűvös is, nem értem, hogyan csinálja. És könnyű, mint a pehely. — A fő, hogy itt vagy — nyújtja poharát. — Éljen a málnafagylalt! Koccintunk, iszunk. Folytatom a beszámolómat. — Három nappal ezelőtt érkeztem Odensébe. Lezajlottak a csoportmérkőzések, továbbjutottunk, most pihen a csapat, holnap délután lesz a döntő. Kihasználtam a szünetet, vonatra ültem, aztán Frederioiában hajóra, hogy meglátogassam Renate Lins nevű kolléganőmet. Táviratoztam is. Nem kaptad meg? — Déhogynem. Ezért nem mentem el a családdal nyaralni. És a barátaim is ezért vettek ki mára szabadságot. Kétszázkilencvenöten laknak a nagylaposi telepen, ha jól számolták informátoraim, akkor száz házban, a tanyavilágban pedig 80—90 ember. Különös hely. Itt fordul egy nagy kanyarral az országút a megyehatár felé, a telep szélső házától száz méterre az már nem Békés. Hogy úgy mondjam, átkda- bálhatnak egymásnak és elmesélhetik, mi újság amott. De nemigen kiabál senki, mert délelőtt, délután, meg este is olyan a csend itt, mint a puszta kellős közepén. „De a kocsma bezzeg hangos”, mondhatná az utazó, aki jószerével nem is tud mást Nagylaposról, erről az Endrődhöz tartozó, nem is tudni hogyan keletkezett településről, hogy ott, a nagy kanyarban, ott van egy jó kis Birka Csárda, ahol ebédelni, vacsorázni kellemes dolog; Pedig a csárdával szemben ott bamállik egy nagy téglaépület, a volt* iskola, 1969-ben még tantermékkel bővítették, aztán két éve a körzetesítés üres iskolát csinált belőle; az út- kanyartól száz lépésre a vasútállomás, ahol soha nem áll meg az Orient expressz, de még a Körös és a Csaba expressz sem, ahonnan csak tisztelegni lehet a vágtázó szerelvény után. Mi is van még? Az iskola előtt húszméternyi hosszan a település postaládái, itt már régen nem viszik házhoz a leveleket, itt a ládákhoz kell jönni a település túlsó széléről is, esőben, sárban, zivatarban, ha valaki kíváncsi rá, hogy van-e levele, vagy el akarja olvasni az újságot. A posta is megszűnt, táviratot End- rödön lehet feladni vagy Gyomán, ha vonattal men- nejc, mert onnan különautó- busszal jöhet csak át az ember Endrédre, aztán vagy nekiindul gyalog annak a 4-5 kilométernek, vagy körbeutazza Gyomét, Endrődöt újra, hazafelé, vagy elcsípi valamelyik távolsági autóbuszt, és az ifel ds veszi. Nemcsak különös hely tehát Nagylapos, különös itt az élet is. Másképpen kell élni, mint ahogy azt község- ben-városban megszokta az ember. Pedig koránt sincs halálra ítélve, mégis akad benne vagy 4-5 üres ház, és nem kell senkinek. Mégis ott — Miattam?! — Természetesen. A segítségedre van szükségünk. Nemcsak nekünk, az egész városnak. Érzem, amint homlokomat elönti a verejték. Aligha a két korty gintől, annyira gyenge legény nem vagyok. — Kérem, tisztelettel — fordulok körbe —, nem tudom, miről van szó, de azt hiszem, valami félreértés lehet a dologban. Anyagi erőim meglehetősen korlátozottak; egyelőre még a nemzetközi politikában sem rendelkezem különösebb súllyal, tekintéllyel. Mit tehetnék én az önök érdekében, mit tehetnék én a városukért?! — Azt még mi sem tudjuk — szólal meg egy kockásinges, tojásfejű, vontatott beszédű fickó, amint Renate a fülembe súgja, Hans Christian a keresztneve, az Omnisapban dolgozik ő is, számítástechnikus. — Nem gazdasági és nem politikai kérdésről van szó. Rena sokat mesélt az ön leleményességéről, gyors helyzetfelismeréséről. Nekünk csak egy jó ötletre volna szükségünk. Megkönnyebbülten dőlös hátra az abroncson, le is huppannék róla, ha Nagy Erik nem támaszt meg gyorsan. Visszanyerem egyensúlyomat, a lelki után a testit T ermészettudományi szabadegyetem indul Kürti András: Csókol: Renate Fotó: Gál Edit a nagy iskola, amit raktárnak használ az Endrődi Cipész Szövetkezet, pedig sok minden más lehetne. Kisüzem vagy szálloda, vagy... erre még az lendrődi tanácselnök, Szilágyi Imre sem tud válaszolni. Persze, más sem, de most már többször szóba került az ügye, mert a körzetesítés óta eltelt két év, és hasznosítani kellene a nyolc évvel ezelőtt ( !) drága tízezrekért épített-bővített iskolát. „Senki nem gondolt arra, hogy felesleges bővíteni, bizony, kár volt a pénzért” — mondja a tanácselnök, de az már derűre ború, hiába emlegetjük. A Birka Csárda épületében van a vegyesbolt. A csárda, meg ez a 'bolt a nagy- laposi társadalmi élet két gócpontja, mert a harmadik, a volt Űj Barázda Tsz irodája, ahol filmet vetítenek meg tévét ás lehet nézni, meg ahol az endrődi fiók- könyvtár is helyet kapott, nem túlságosan látogatott. Miért is lenne az: egy terem az egész, nyilván télen hideg-rideg, és a nagylaposi házakban mégis csak melegebb, otthonosabb a világ. Bár az igazsághoz tartozik, hogy a fiatalok eljárnak a moziba, ha jó filmet vetítenek, és a tévét is nézik, de valahogy az egész olyan sót- lam, íztelen, nem sok értelme van. Tehát Nagylapos, ez a különös hely, mégis halódik? Mondják, hogy nagyobb élet volt itt régebben ! öt-hat éve. Hogy az akkori, nagylaposi tsz jó közösség volt, aztán, hogy egyesült az endrődi Békével, nem azt kapták az itteniek, amit vártak volna. MásOk ennek pont az ellenkezőjét állítják, hogy a Békében is ugyanolyan jó, csak dolgozni kell ott is, meg dolgozni kellett emitt is. A nagylaposiak pedig szeretnek dolgozni. Amerikát csinálnak a ház körül, a háztájiban, az állattartás nagy divat és jól is fizet. A boltvezető, Gyebnár Vince odaáll a boltajtó üvege mögé, belátja onnan az egész telepet, és sorra rámutat a házakra, hány autó van Laposon? „Szabó Benő, Matyi bácsi... az kettő... aztán a Zoltáné, a Ferencé, az Ig- nácé... tizenöt összesen.” „Tizenhat” — szól ki a Ike- nyerespult mögül Barna La- josné eladó, a nagylaposi állomásfőnök felesége. „A miénk a tizenhatodik.” Jönnék a vásárlók. Kenyér, kalács, minden van itt. Ámuldozik az ember, annyi minden. Edények, vasáru, piperecikkek, elemek, élelmiszerek, konzervek, mosóporok tömege. És sokfélesége. Nyilván, ez a boltvezető rátermettségét dicséri ; láttam már szatócsboltot tanyavilágban, kis településeken olyat, hogy semmi nem volt benne. Ez a községben is a jók között lenne, ha egy láthatatlan erő felkapná, és bevinné oda... Közben nemcsak eladnak, vásárolnak is. Baromfit, tojást. És náluk lehet megvenni a fűtőolajat télire. „Tavaly 2 millió 442 ezer forint forgalmunk volt” — lapoz fel egy füzetet a boltvezető, tíz éve 1 millió 283 ezer. Nagy különbség. Pedig tényleg egyre kevesebben laknak itt. Azt mondják, 10—15 család költözik el évente. Nem tudom így van-e, de Endrőd, Gyónva és a közeli Mezőtúr nagylaposiakkal is gyarapodik." Odaát a csárdában Gyuri- cza Sándor a főnök, és Hu- nya Menyhért felszolgáló áll a söntéspult mögött. Klárán ülnek csak az asztaloknál, egy sakkozó társaság, meg 1 feltehető, átmenő uta- sök. Közeledik a délidő, és a híres Birka Csárda megállítja az autósokat. „Csak az a bajunk, hogy ilyenkor, februárban-márciusban nem kapunk elég birkát. Pedig az a sláger. Az kellene minden vendégnek : nagylaposi birkapörkölt. így aztán a mai étlapon marhapörköltet talál, babgulyást meg frissen- sültekét.” Szép, barátságos ez a csárda. A falon a gyomai Hanti Antal faliképé: birkát terelő pásztorok. Faburkolat, rusztikus asztalok, székek. A sarokba állított zenegép hallgat, így aztán az idilli csendet mintha semmi sem zavarná. És mi van reggel? „Ugyanilyen csend. Kilencig. Akkor — akik eddig kora reggel hörpintették be két-három-négy féldecijüket — lesik az órát. Most, hogy ez van, kilencre járnak. Néha itt is felejtkeznek többen, mit tehetünk? Hangoskodás meg duhajkodás azonban nincs. Látja, most is csak egy sakkparti meg egy-két beszélgető vendég.” Havi háromszázezer itt a forgalom. Nyáron. Télidőben valamivel kevesebb. Ebből egyhar- mad étel, egyharmad üdítő, egyhanmad bor, sör, pálinka. Durván számítva. Messze a község, Endrőd. Túl a Körösön, még az is közöttük van. A telep másik szélén meg Szolnok megye. A tanyavilág erősen vonzódik arrafelé. Házasodnak a legények Túrkevéről, Mezőtúrról, de oda is. Elnéptelenednek a házak, a tanyák. „Volt nálunk olyan, hogy varjasi népház” — beszélgetünk Szilágyi Imre tanácselnökkel, az endrődi tanácsházán. „Ennek a népháznak híre volt régen. Oda jártak össze a tanyasiak megbeszélni a világ dolgait. Még két éve fiókkönyvtár volt benne. Azóta megszűnt. Elnéptelenedett a környék, a varjasi népházba senki sem jár. Üres. Akárcsak a csejti iskola, arra, Túrkeve felé. Az is üres. A szél lakik benne, meg nyáron gabonát tárol a szövetkezet.” Különös hely. Valóságos felderítő út, ha abban a bizonyos nagy országúti kanyarban megáll az ember, és elhatározza, hogy körülnéz. Kétszázkilencvenöten laknak száz házban. Nincs postájuk, de van állomásuk, ahol nem állnak meg az expresszvona- tok. A puszta kellős közepe ez, úgy tetszik. Vagy csak a széle? Két megye határvidéke? így is lehet mondani. Különös hely. „Falugyűlésre várnak ma este a laposi- ak” — mondja az elnök. „Mindig sokan vannak. Remélem, most is úgy lesz.” Sass Ervin is. Ha csak ötlet kell nekik, az mindjárt más. — Szerény képességeimhez mérten boldogan állok rendelkezésükre. Minden tekintet most afelé az alacsony, vörösképű, pisze, jó negyvenes férfi felé fordul, aki az alváz-heverőn félig fekszik, félig ül. A fülcimpáját huzigálja. A jelenlevők közül rajta látszik leginkább, hogy ivott, pillátian szemhéja le-lecsukódik. Bár lehet, hogy ez csak szokása. — ö Hans Aakjaer — hajol a fülemhez bűbájos informátorom —, elméleti fizikus, akadémiai levelezőtag. Abból, hogy mindnyájan tőle várják, 'hogy exponálja a kérdést, hogy Rena egyedül nála tartotta szükségesnek, hogy a keresztnév mellett a családnevet is közölje, és abból, hogy levelezőtag, arra a következtetésre jutok, hogy ez a fickó alighanem a legjelentékenyebb személy ebben a körben. Számomra természetesen csak messze Renate után. — Van önnek valami műszaki képzettsége? — néz valahová a vállam fölé Hans Aakjaer. A búsfejű, köpcös emberkéből olyan mély basszusok jöttek ki, mintha operaénekes lenne. (Folytatjuk)
