Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
Még egyszer a Cserbenhagyásról Tanulság: senki sem lehet közömbös---------------------------------------------------lEMiiUKtiTc! a 1 978. február 26„ vasárnap Impozáns belső a kétsopronyi Rákóczi Tsz új éttermében Fotó: Martin Gábor VtMWmWtWWWWWI JEGYZET Sokfélül érkezik a segítség Levelek sokaságát hozta a posta az 1978. január 25-én a Békés megyei Népújságban megjelent „Cserbenhagyás” című írással kapcsolatban. A levélírók közül valameny- nyien megrótták, elítélték a magára hagyatva szülő asz- szony szomszédait. A szomszédokat, akik közül az írás megjelenése után többen tollat ragadtak, és írtak a szerkesztőségnek, kikérve maguknak a gyanúsítgatást, a rosszindulatú elmarasztalást. Miért zárva, mikor nyitva? Eseteket szeretnék itt leírni, amelyeket bizonyára mások is tapasztaltak már. A helyszín más és más. Hogy mi bennük a közös? Az majd kiderül a végén... Tehát: Szombat délelőtt a mezőkovácsházi nagyáruházban. Bő választék, kedves kiszolgálás. Örömömben veszek egy mosógépet, részletre. Azaz vennék, mert az áruházzal csaknem szemben levő OTP-fiókban már nem fogadnak ilyen szolgálatkészen. — Csak 11-ig van ügyintézés — mondja egy bájos ifjú hölgy, aki bizonyára már a hétvégi ebéd menüjét állítja össze, azért nem néz az órájára: 11-ig még teljes negyedóra van. Győzködöm, könyörgök, minden hiába. Szerencsére útitársam — az OTP helyett — kölcsönadja a hiányzó ösz- szeget... Más: Békéscsaba, Lencsés! úti gyermekkörzeti rendelő. Rendelés délelőtt 11-ig. Számítva a hosszas várakozásra, az ebédet még összecsapom, kapom a gyereket s rohanok. Fél 11-kor érek oda. Az egyik asszisztensnő nem éppen kedves hangon mossa meg a fejemet, mert hogy „ilyen későn” megyek. Szerencsére a doktornő lelkiismeretes és nagyon kedves. Ennek örülök s csodálom, hogy még van türelme, hiszen különösen ebben a „náthás" időben, vagy három óvodányi gyermek fordul meg itt délelőtt. Végül: Az áruházat nem nevezem meg, hiszen általános gyakorlatról lesz szó: zárás előtt fél óra. Vándorlók pénztárról pénztárra. (Még szerencse, hogy éppen cipőt veszek, ha esetleg ez lekopna a lábamról...) — Kasszát zártunk. Tessék talán a másik pénztárhoz fáradni! Ott is elutasítanak, mondván: — Nem tudok visszaadni, talán ahhoz a pénztárhoz menjen — mutatja a harmadikat. Ott hosszú sorban állnak sorstársaim, akik már megjárták a maguk kálváriáját. Végre odajutok, elveszik a pénzem. (Hogy még ennek is tudok örülni egyszer...) Ezek után lenne egy javaslatom: A rendelési, zárási időket fél órával kurtítsák meg, s esetleg ennyivel tartsanak tovább nyitva. Aki így is beteszi ilyenkor a lábát, s netán még vásárlásra, vagy más ügyintézésre gondol, az vessen magára! Nagy Ágnes Levelek sokasága érkezik szerkesztőségünkhöz és a megyei tanács egészségügyi osztályához is. A mozgalom, melyet a békésiek elindítottak, ma már megyei méreteket öltött: Segítsük az idős egyedül álló embereket. A Békés megyei Illetékhivatal Október 6. nevet viselő szocialista brigádja 1976. november 6-án alakult. Békéscsaba város fel- szabadulásának emlékére az Október 6. nevet vette fel. Azóta a brigád tagjai arra törekszenek, hogy megvalósítsák a szocialista módon dolgozni, tanulni és élni hármas jelszó követelményeit. Amikor tudomást szereztek a békésiek felhívásáról, nem sokat tétováztak. A 20 tagú kollektíva megbeszélte, hogy csatlakozik a mozgalomhoz. Egynapi keresetük befizetését vállalták, de az összeg azóta már növekedett, s így ötezer forinttal járulnak hozzá a nemes és emberséges kezdeményezéshez: egy új szociális otthon építéséhez. A megyei tanács egészség- ügyi osztályára a következők juttatták el felajánlásaikat többek között: A polgári védelem békéscsabai alapszervezete taggyűlésen határozta el, hogy a márciusi illetményből befizeti az egynapi keresetnek megfelelő összeget. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzemének összes brigádja csatlakozott a mozgalomhoz, több százan ajánlották fel fizetésük egy részét, illetve egynapi keresetüket Orosházáról egyébként több felajánlás is érkezett. Így a magyar néphadsereg Tyereskova nevét viselő kollektívájától, a Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet Március 8. brigádjától és másoktól. A termelőszövetkezetektől is érkezett hasonló vállalás. A nagyszénási Október 6. Tsz 22 tagú Egyetértés szocialista brigádja azon túlmenően, hogy felajánlotta egynapi keresetét, felhívta a termelőszövetkezet többi kollektíváját is, hogy kapcsolódjanak a mozgalomhoz. A tsz-ben 26 brigád van. A békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezetből a November 7. ezüstkoszorús szocialista brigád gyűlésen beszélte meg a felhívást és vállalta, hogy egynapi kereseten felül mindaddig támogatja a szociális otthon építését, amíg az el nem készül. Ez annyit jelent, hogy minden évben egynapi keresetüket adják. A tsz-ben ehhez csatlakozott még a Kilián György ifjúsági brigád is. Ami a fiatalokat illeti, külön öröm számunkra, hogy gondolnak az idős emberekre. Ezzel bizonyságát adják annak, hogy az öregek iránt megbecsüléssel, tisztelettel éreznek, ugyanakkor felelősséget vállalnak életük szebbé tételéért. A békéscsabai ifjúsági és út'tö- rőház Tízek ifjúsági klubja tagjai levelükben arról írnak, hogy rendszeresen részit vesznek társadalmi munkában, az idén például a zöldségprogram ez évi teljesítése érdekében júniusig dolgoznak társadalmi munkában a mezőgazdaságban. Az ezért járó bér összegét ajánlják fel a szociális otthon építésére. Ugyanakkor felhívással fordulnak a megyében működő többi ifjúsági klubhoz, hogy a példát kövessék. A Békés megyei ZÖLDÉRT Vállalat békéscsabai Erdei Ferenc nevét viselő ifjúsági brigádja szintén csatlakozott és felajánlotta egynapi keresetét. K. J. Magyarázkodás helyett nézzük a tényeket: ♦ A megyei kórház szülész főorvosa, dr. Jakubecz Sándor feljelentést tett a rendőrségen, ismeretlen tettesek ellen, „kötelező segítségnyújtás elmulasztása” miatt. A rendőrség annak rendje, módja szerint megkezdte vizsgálatát, felderítését. Az erről szóló jelentés egyebek mellett a következőket tartalmazza. „Felkerestem lakásán Forgács Erzsébetet, Elek, Vécsei út 9. szám alatt. Nevezett elmondta, hogy január 14-én délután 14 órától három kisgyermekével otthon tartózkodott a lakásban. Élettársa, Szűcs Imre 14 órakor utazott be autóbusszal Gyulára, munkahelyére. Az asz- szony este 17—18 óra körül deréktájon erős fájdalmakat érzett, ezért szólt a nagyobbik gyermeknek — négyéves —, hogy szóljon át valamelyik szomszédnak, mert úgy érzi, közeledik a szülés ideje. A kislány elment, de nem tudja, hogy szólt-e valamelyik szomszédnak. Eközben Forgács Erzsébet az ablaknál állt, amikor ott ment el előttük P. Józsefné és O. Lajosné, akiket megkért, hogy telefonáljanak ha lehet a férjének, meri rosz- szul érzi magát. P. Józsefné: Tudomása van arról, hogy Forgács Erzsébet azzal vádolja őt, hogy nem szólt a mentőknek, vagy az orvosnak, azonban ő nem érzi magát felelősnek, mert neki csak másnap volt tudomása arról, hogy az asszony azon a napon szült. Nála sem délután, sem este nem volt a gyerek szólni, és abban az időben, amit Forgács Erzsébet említ, nem ment el az ablak előtt, neki nem szólt senki. Különben is az ügyig jó barátságban voltak az asszonnyal, többször átjártak egymáshoz, ha tudomása lett volna, hogy bajban van, biztosan segített volna rajta. O. Lajosné : ö is csak másnap értesült a szülésről. Igaz, hogy elmentek az ablak előtt, de nekik senki sem szólt. Nem is beszéltek Forgács Erzsébettel. Az esti órákban otthon tartózkodott, nem kereste őket senki. Szűcs Imre: Nem hiszi, hogy a gyerek elment volna este valamelyik szomszédba, hiszen sötétedéskor fél kimenni az utcára. A jelentés az alábbi mondattal zárul: „A már leírtakra tekintettel az ügyben bűncselekményre szóló körülmény nem állapítható meg.” ♦ Ki a hibás? Forgács Erzsébet e, aki még most is állítja, hogy igenis szólt a szomszédoknak, és a gyereket is elküldte. A szomszédok? Ök azt állítják, nekik senki sem szólt, nem is tudták, milyen bajban van Forgács Erzsébet. Az igazság kiderítése most már nehéz. A szomszédok felháborodása jogosnak tűnik, hiszen senki sem szereti, ha alaptalanul ilyen súlyos cselekményekkel gyanúsítják. Az még az ügyhöz és az igazsághoz tartozik, hogy Forgács Erzsébet és élettársa, Szűcs Imre ágrólszakadt, szegény emberek. Az asszony nyolc gyermeket szült, közülük négy meghalt. A férj iszákos, jelenleg is elvonókezelésen van a megyei kórházban. A szomszédok szerint többször bántalmazta az asszonyt, zavarta az utcán. Az asszony ilyenkor a szomszédoknál talált menedéket. Mindezekből érezhető, hogy a férfi viselkedése erkölcsileg is elítélhető. Bár fia születése után megfogadta, többet nem iszik, ezért is vetette magát alá a gyógykezelésnek, de hogy betartja-e a szavát, azt majd az idő múlása dönti el. Sajnos — sok tapasztalat bizonyítja —, hogy az úgynevezett szegényebb és sok- gyermekes családok iránt bizonyos előítélettel élnek különösen falun az emberek. Félek kimondani a szót, de azt hiszem, sok helyen tartózkodnak az ilyen családoktól, vagy legalábbis lenézik. Ahelyett, hogy segítenék, legtöbb esetben magukra hagyják őket. Függetlenül a rendőri jelentés megállapításától, úgy érzem, ezúton is elégtételt kell adni azoknak a szomszédoknak, akik — ha valóban nem tudtak Forgács Erzsébet nehéz helyzetéről — most azt mondják, nem hagyták volna cserben a szülő asszonyt, ha szólt volna nekik... A cikkre érkezett reagálásokból azonban úgy tűnik: az emberekben még sok a fellelhető közömbösség, a másokkal való nemtörődés. Legyen tanulság ez az ügy, hogy hasonló eset ne ismétlődjön meg sehol és sosem. Béla Ottó Méhkeréki utak — közös erőből 9 A társadalmi munka értéke csupán egy szám. Lehet néhány óra, lehet több millió forint. Az utóbbi nem kis dolog, mégsem a forint értéke a mérvadó, hanem ami mögötte van, amiből összejön. Az a nagyszerű dolog, hogy valamit együtt, egy kisebb, vagy nagyobb közösségben tettünk 6zű- kebb hazánk, környezetünk szebbé tételéért. Vagy az, hogy másokon, öregeken, fiatalokon, gyermekeken, esetleg egy elesett családon segítünk. Nagyszerű érzés az a tudat, hogy együttes munkával váll a váll mellett, kéz a kezet fogva történik mindez. * * * Méhkeréken tavaly elkezdődött egy mozgalom, mely szimbóluma is lehetne az összefogásnak. Utakat építettek és építenek. Jelkép ez arra is, hogy egy közösség új úton halad együtt a szebb, jobb élet felé. Hogyan lett a semmiből valami? Bóka Mihályné tanácselnök szívesen idézi fel a tavaly történteket: — Bár a községben igen kevés a jó út, és ha esős az idő, oly nagy a sár, hogy alig lehet közlekedni. Útépítést nem terveztünk mégsem, mert nem volt rá pénzünk. Kis ‘község vagyunk, érthető, ha ebből van a legkevesebb. Mégis örültünk az Alkotmány utcaiak kezdeményezésének. Társadalmi munkát és anyagi áldozatot is vállaltak azért, hogy az utcában valamilyen használható út legyen. A kezdeményezést felkarolva részfalugyűlést tartottunk, hogy megtudjuk kinek mi a véleménye, mit szólnak hozzá ez emberek. Az ösz- szefogás nagyon szép megnyilvánulását tapasztaltuk. Még olyanok is jelentkeztek társadalmi munkára, akik nem abban az utcában laknak, és segítségünkre jöttek a gazdasági egységek is. Méhkeréken még nem volt példa a gazdasági egységek koordinációjára. Ez volt az első. Azzal kezdődött, hogy a tervkészítést a Közlekedéstudományi Egyesület Békés megyei Szervezete közúti szakcsoportjának szociálisa brigádja vállalta, élükön Sajben Pál brigádvezetővel. A Nicolae Bal- cescu termelőszövetkezet, a KPM kirendeltsége, a Sar- kadi Építőipari Ksz és a cukorgyár is segítségünkre sietett. Szállítóeszközökkel, gépekkel vállalták a munkát. Amikor elkezdődött, a lakoság szinte egy emberként dolgozott. Mi csak az anyagot adtuk. De ha ebben fennakadás volt, segítettek a felsőbb szervek. Mivel a hidroglóbusz is ebben az utcában van, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 100 ezer forintot adott az építkezéshez. Erre az évre pedig 50 ezret. Hogy mennyit dolgozot a lakosság? Volt olyan — és ezeknek a száma nagyobb — akik 10—15 napot is dolgoztak. Nagy öröm tudni, hogy egy közös ügy megvalósításában ennyire össze tud fogni a község lakossága. Hát így lett jóformán a semmiből új utunk. * * * A közmondás szerint a példa ragadós. A méhkerékiek a gyakorlatban is bebizonyították, hogy így van. Az idén ugyanis folytatják a munkát. A tanács a költségvetésben 400 ezer forintot biztosított az úgynevezett sárrázó építésére, s ezt toldják meg a község lakói. A tanácsülés hat sárrázó építését fogadta el, s a társadalmi munka ebben az, hogy előírásos hosszúság helyett a lakosság társadalmi munkával hosszabítja meg, így még több utca kap jó utat. így többek között folytatják az Alkotmány utca építését, ezen kívül a József Attila, a Kölcsey és az Eminescu utcában a közúthoz való csatlakozását építik meg társadalmi munkával. Persze, ez megint csak nem kis anyagi áldozattal jár. A tanács megbeszélte az utcák lakóival a tennivalókat. A felajánlások szervezésére öt tagú bizottságot választottak. Egy-egy család általában 10 ezer forintot fizet be az újabb utak építésének költségeire, örvendetes, hogy vannak olyanok akik már februárban öt-öt ezer forintot be is fizettek. Újszerű ebben, hogy az öt tagú bizottság szervezi a munkát, gyűjti a felajánlásokat, a tanácsnak csupán az anyag beszerzéséről kell gondoskodnia. A község másik részében az Árpád és a Lenin utcában is hasonlóan vállalták a munkát a lakók. Így tulajdonképpen közel két kilométeres szakasszal bővül az úthálózat ez év végére Méhkeréken. A társadalmi munka értékét tulajdonképpen itt nem fontos megállapítani. A lényeg az összefogás és ezért köszönet jár elsősorban a község lakóinak, akik ezt kezdeményezték, de mindazoknak a gazdasági egységeknek, a felsőbb szervek vezetőinek, akik felkarolták a kezdeményezést és minden segítséget megadnak ahhoz, hogy valóra is váljon. Kasnyik Judit Enyhítő körülmény-e az ittasság? Jogunk egy esetben ismeri el .a részegséget enyhítő körülménynek: ha a vádlott úgynevezett abortiv patholó- giás ittasság állapotában cselekedett. Megtörténhet ugyanis, hogy néhány pohár szesz után egy békés természetű embert is úgy kihozhatnak a sodrából, hogy pillanatnyi tudatzavar uralkodik el rajta, s tőle egészen idegen módon cselekszik. Az első fokon eljárt Nyíregyházi Megyei Bíróság ezt az enyhítő körülményt állapította meg a 25 éves, ' nagyhalászi illetőségű ifj. Kormány Béla bűnügyében. A vádlottat emberölés bűntettének kísérletében, valamint hivatalos személy elleni erőszak miatt egyévi és hathónapi szabadságvesztésre ítélte. A vádlottnak tavaly fia született, és efölötti örömében csaknem egy teljes napon át az újszülött egészségére ivott. Estére, Nagyhalász presszójában hangulata már olyannyira „megemelkedett”, hogy táncolni lett kedve. Nyomban fel is kért egy fiatal nőt, de annak vőlegénye a kérést megtagadta. Ifj. Kormány Béla ekkor a férfit kihívta az udvarra, ahol kisebb tömegverekedés tört ki. A kedélyek lecsillapodtak, s mindenki visszatért a presszóba. A vádlott viszont dühét az asztalokon, székeken töltötte ki, majd zsebkését kirántva a vőlegény felé indult. A szerencsétlen embert kétszer megszúrta, s életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A tárgyalás várhatóan több hetet vesz igénybe.
