Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
1918. február 25., szombat o Gyermekcipőben jár az Alkotó Ifjúság mozgalom Mostanában 'kell elkészíteni üzemeinkben, gazdasági egységeinkben az Alkotó Ifjúság pályázatok szövegét, kiírását. Ez adott okot arra a tanácskozásra, amelyet — az SZVTT megyei szervezete munkagazdasági szakcsoportjának kezdeményezésére — a napokban rendezték Békéscsabán, a Technika Házában. Bevezetésként Guibis Katalin, a KISZ megyei'bizottságának munkatársa ismertette a mozgalom célját, formáját, kereteit. Ez, mint később kiderült, fölötte szükséges volt, mivel a mintegy 50-fős hallgatóság sorai- han is többen foglaltak helyet olyanok, akik alig hallottak még a mozgalomról. Főként azért nem tájékozottak fiataljaink erről az évente ismétlődő pályázatról, mert noha az illetékes minisztériumok napvilágra hozzák ezzel kapcsolatos felhívásaikat, a vállalatok többsége nem veszi a fáradságot, hogy saját körülményeire, adottságaira nézve is megszövegezze, milyen műszáki, üzemszervezési, technológiai és egyéb feladatok megoldását várja a fiatal munkatársaitól. Ennél is nagyobb baj az, hogy — mint a KISZ munkatársa rámutatott — az elkészülő pályamunkának csak mintegy a felét hasznosítják, vezetik be az üzemek. A minisztériumi kiírások egyébként a különböző közlönyökben — évente vagy hosszabb időre visszamenően — megtalálhatók, de az is tény, hogy a KISZ- szervezetek és az szb-k többsége sem törődik kellőképpen ismertetésükkel, a pályázó fiatalok népszerűsítésével és a pályamunkák sorsának figyelemmel kísérésével. A továbbiakban dr. Wagner Márton, a megyei tanács főelőadója arról szólt, hogy a mozgalom támogatásában kezdeményező szerep betöltésére hivatott gazdasági vezetők, valamint a pályázatok közvetlen gazdái, a vállalati FMKT-k, az eseték többségében egymásra várnak, s így nehéz elmozdulni a holtpontról. Kivétel nélkül minden üzemnél, gazdaságnál, szervnél és intézménynél találhatók azonban olyan feladatok — mondotta —, amelyeknél a muníkaközösségek és a vezetés érdeke és érdeklődése egybeesik, s az ilyenek megoldására kell a fiatal műszakiaknak, közgazdászoknak vállalkozniuk. Szegvári János, az Endrő- dii Cipőipari Szövetkezet KISZ-titkára elmondotta, hogy " a mozgalommal kapcsolatos feladatok végrehajtása nagyrészt — náluk is — kampányszerűen történik, pedig az ENCI fiataljainak számos okos, hasznos javaslata' bizonyítja: többet érdemel ez a kezdeményezés. A megoldást abban látta, ha odaadóbban foglalkoznak a mozgalommal mind a gazda-" sági, mind a KISZ- és a szakszervezeti vezetők. Wagner János, a DATE szarvasi mezőgazdásági főiskolájának tanára a tanuló fiatalok lehetőségeivel kapcsolatban kért s kapott a jelenlevőktől tájékoztatást. —v. j.— Bemutató vadgazdaság — vadászati bemutató Értekezett a MflVOSZ megyei intéző bizottsága Február 24-én, pénteken délután értekezletet tartott a Magyar Vadászok Országos Szövetségének Békés megyei Intéző Bizottsága Békéscsabán. Az értekezleten — amelyen részt vett Csatári Béla, az intéző bizottság elnöke — határoztak a megyei küldöttközgyűlés előkészítéséről, megvitatva az intéző bizottság elmúlt évi munkájáról szóló beszámolót. Ezt követően meghallgatta a megyei bemutató vadgazdaság tevékenységéről a vadgazdaság vezetőjének beszámolóját. A tájékoztatóból kiderült, hogy a csabacsüdi bemutató vadgazdaság figyelemre méltó vadászati eredményei mellett továbbra is jelentős szerepet tölt be a hivatásos vadászok, illetve a vadász- társasági tisztségviselők képzésében, továbbképzésében. Ennek a szerepének azonban csak részben tud eleget tenni, mivel a megye vadásztársaságai közül nem mindenütt kezelik egyforma felelősséggel a vadászok továbbképzésének kérdését. A bemutató vadgazdaság után a vadászok szakmai felkészültsége, lőkészsége, annak további fejlesztése került napirendre, majd az intéző bizottság tagjai meghallgatták az augusztusban megrendezésre kerülő megyei vadászati, halászati és természetvédelmi kiállítás előkészítő munkáiról szóló jelentést. A Gyulán épülő húskombinátban a közelmúltban próbavágásokat tartottak a marhavágó vonalon. Ezek a berendezések kisebb hibáktól eltekintve sikeresen vizsgáztak. Most az elmúlt napokban megkezdték a próbáját a sertésvágó vonalnak is. Igyekezni kell a munkákkal, hiszen a kombinát ez évi tervében 370 ezer sertés és 16 ezer marha vágása, illetve feldolgozása szerepel. A képen villanyfűrésszel vágják kétfelé a sertést Fotó: Béla Ottó Új étkezőasztal A házgyári lakások méreteit és az ott lakók igényeit figyelembe véve készítette el legújabb étkezőasztal mintakollekcióját a veszprémi Balaton Bútorgyár. „Leporello” fantázianéven hozzák majd forgalomba a szögletes, ovális, illetve kerek asztalt, amely kinyitva négy személy számára elegendő az étkezéshez, összecsukva pedig csupán 20 cm széles. Az újdonság több színben készül majd, s ennek megfelelően a szobában, étkezőben és a konyhában is egyaránt praktikus és mutatás. Ugyancsak a kis lakások konyháinak sokszor keresett, de eddig nem gyártott bútora lesz a falra szerelhető, lehajtható szögletes és ovális asztalka. Ez utóbbit a gyárban összéállított csomagban árulják majd, amely tartalmazza a felszereléshez szükséges csavarokat és egyéb kellékeket is. Ezekben a napokban Méhkerék lakói a község szélén húzódó legelőn tevékenyednek. Gyepkockákat hasítanak ki a földből, amelyekbe az uborkapalánták kerülnek fóliasátrak alá Fotó: Béla Ottó Forog a pénz Almáskamaráson Mint egy tányér krumplipaprikás, lassan gőzölög lusta, •langy estében a piros palás rakás falucska. Itt is, ott is karcsú füst — remény — tűnődni, merre szálljon, áll kicsit a kémény küszöbén és int a tájon. József Attila A főutcán csend van, alig néhány ember csizmája, cipője ropogtatja a havat. A Kunágotára vezető út mentén hóba süppedve áll a Sal- lai Termelőszövetkezet telepe; az egyik apró, fehér házból középkorú asszony bújik elő, tőle tudom meg, hol kell a téeszközpontot keresni. Negyven, vagy tán több év is eltelt azóta, . hogy József Attila apró, szánandó, „törékeny” falvainkról a fentieket írta. Vajon milyen most egy aprócska falu, az 1650 főt számláló Almáskamarás élete — egyetlen, de nagyon fontos vonatkozásban?. .. „Egymázsás” lakosok % A közös gazdaság egyik irodájában nagy a sürgésforgás. Jönnek-mennek a gazdák, kinek bejelenteni valója, kinek egyéb teendője van, s akad, aki felvilágosítást kér, érdeklődik. Bálint Ferenc itt — egyéb feladatai mellett — a háztájifelelős ; magyaráz, mérlegel, gondolkodik, tűnődik, jogszabályt ■ néz, felvilágosít. Látszik, hogy jó kezekben van a háztáji sorsa -Almáskamaráson. Mutatja ezt, hogy mind a tej-, mind a sertésfelvásárlás növekedett az utóbbi két évben. Tavalyelőtt még „csak” 78 ezer liter tejet adtak át a feldolgozóknak a kamarásiak, tavaly viszont már csaknem 100 ezer litert. A sertések dolgára nincs egyértelmű adatunk, mert a szövetkezet ennek lebonyolítását az állatforgalmi vállalattól csak másfél éve vette át. Az azonban mindenképpen jót mutat, hogy tavaly a szerződésben vállalt 905 hízót mind leadták a faluban, s 1093 mázsa sertéshúst tettek ezzel az ország asztalára. Nem sokkal kevesebbet, mint egy-egy mázsát lakosonként. Beszabályozott malacok Sokféleképpen támogatja a háztájit a termelőszövetkezet. Egyebek közt például kedvezményes takarmány- vásárlással. Teljes évi keresményük 15 százalékának erejéig vásárolhatnak a tagok szemes takarmányt, s egyszeri vagy többszöri kaszálásra lucernát is igényelhetnek. Aki tehenet is tart, többet kap. Kitűnő a tápellátás; csupán a korpa kevés. — A sertéstartás növekedése azzal a felárral magyarázható, amit a több évre előre lekötött hízókra adunk — mondja Bálint Ferenc. — Vagyis: aki már 1977-re is szerződött, az az idén minden lekötött hízó kilójáért 1 forinttal többet kap. A gazdák nagy többsége ezt követi. Van azonban gondunk is. A felvásárló vállalat megköveteli a 90 napos tartást, de a gazdák pontosan nem tudják előre, hogyan gyarapszik az állat, így aztán a malacok „túlszaladnak”: magasabb súlycsoportba lépnek. Ez pedig veszteség, mert — például — egy 140 kilós állatért épp annyit kapnak, mint egy 125 kilósért. Megoldás az lenne, ha a legalsó súlycsoport határát fölemelnék 140 kilóig. Cirokból iparcikkel Forog a pénz Almáskamaráson. Tavaly csaknem 3 millió forintot kaptak a kolbásznak valók „előállítói”; a tejért több mint félmilliót fizettek ki. Mindennek jelentős részét természetesen újból be kell invesztálni, ez a következő évi otthoni gazdálkodás alapja. Sok olyan gazda van, aki évente kétszer, háromszor is szerződik; lead, szerződik, újból vásárol, ismét lead; a pénz tehát évente többször megfordul, öt—hat évvel ezelőtt mindenki a téesznél daráltatott; ma már csak alig néhányan teszik ezt: megvették a darálót az iparcikküzletben. f — Jövedelmük egynegyedét a háztájiban termelik meg az almáskamarásiak — mondja a falu életének alapos ismerője, Sallai Károly tanácselnök. — Amióta fellendült a háztáji, szemmel láthatóan jobban öltözködnek, több bútort vesznek, nőtt az építkezések. kocsik száma — 35—40 ífeemélyau- tó van most a községben. Magától értetődik, hogy, a pénzforgalom is élénkült; több háztartási gépet — többek közt például villanyvagy gáztűzhelyt — vesznek, tv van minden házban. Nemcsak állatot tartanak, hanem például cirkot is termesztenek a háztájiban, s mikor a leadásának ideje van, észrevehetően megnő a bolti forgalom. Sőt, ezt helyben nem is lehet lemérni: ipari terméket, igényesebb ruházati cikket inkább Mezőkovács- házán vásárolnak, ott nagyobb a választék. — Italra mennyit költenek? — Sajnos, elég sok forintot leengednek a torkukon. Toriion leönteni? Forog a pénz Almáskamaráson. A postai egyéni takarékbetét-állomány megközelíti a hat és fél milliót, két év alatt másfél millió forinttal nőtt a lakossági betét. 1977-ben 7 ezerrel több totóvagy lottószelvényt vettek — 47 ezret —, egy év alatt csaknem hatezerrel több levelet adtak föl és mintegy hatszázzal több utalványt, átutalási postautalványt töltöttek ki a postán a falubeliek. A betétállomány jelentősen növekszik a takarékszövetkezetben is; 1974 óta — 1976 kivételével — folyamatos a növekedés. 1977 decemberének végén 1 millió 612 ezer forintja volt az al- máskamarásiaknak a szövetkezeti takarékban, ahonnan ezt megközelítő mértékben vettek fel különböző kölcsönöket is. A község ABC-áruháza hét és fél millió forintos forgalmának a felét 1976-ban még az élelmiszer tette ki. Tavaly viszont már — amellett, hogy a forgalom mintegy 20 százalékkal növekedett — kevesebbet költöttek élelemre a kamarásiak, több jutott ruhára, vas-, műszaki és háztartási cikkekre. Ez mindenképpen jót jelent : magasabb színvonalú, igényesebb életet. ♦ A hétköznap délelőtt kellős közepén 4—5 férfi iddo- gál csendesen az almáska- marási presszóban. — Nem idevalók — néz feléjük Adám József boltvezető —; nagykamarásiak, a téeszben dolgoznak. Árukárnak a presszóba az idevalók is, természetesen. A község italt mérő három helyiségében mintegy 250 ezer forint árú bor, sör és rövid ital talál fogyasztóra havonta. Forog a pénz Almáskamaráson. Sebesebben, csillogóbban forog — de korántsem mindegy, merre és mire forog. Varga János JEGYZET Üzemanyag Egyetlen mezőgazdasági szárító naponta 10—15 ezer liter folyékony tüzelőanyagot használ fel. Ma már Békés megyében szinte valamennyi gazdaság ha másképpen nem, hát közös vállalkozás formájában rendelkezik ilyen berendezéssel. Ebben az évben újabb nyolc — közülük 6 még az aratás előtt — kezdi meg működését. De nemcsak a szárítók fogyasztanak mérhetetlenül sok tüzelőolajat. A nagy teljesítményű traktorok is több üzemanyagot használnak fel, mint jóval szerényebb teljesítményű elődeik. Egyszóval megnőtt a modern mezőgazdaság energiaigénye. Ez természetes folyamat. Aligha lehet azonban ugyanilyen szükségszerűnek nevezni azt, hogy a tűzelő- és üzemanyaghiány miatt a szárítók egy része a nagy munkák időszakában leáll. Ez annál is inkább érthetetlennek tűnik, mivel elegendő üzemanyag van az ÄFOR- telepeken az év minden időszakában. S hogy miért nem jut el a kívánt időre a gazdaságokba? Az ÁFOR, mint forgalmazó vállalat feladatai között elsősorban a saját, és az AFÉSZ-kezelésű kutak, valamint a TÜZÉP-telepek tartályainak feltöltése szerepel. A szabad kapacitást a mezőgazdasági üzemekbe történő szállítással kötik le, de a nyári és az őszi időszakban képtelenek az ugrásszerűen megnövekvő igények egyedüli kielégítésére. Tény az is, hogy a folyamatos ellátásra a gazdaságokban sem fordítottak mind a mai napig kellő figyelmet. Kevés a tartálykocsi, szűk a tárolótér. Ezért néhány helyen tüzelő- és üzemanyagellátással bajlódtak, és ez kisebb-nagyobb kiesést jelentett többek közt Kötegyánban, Méhkeréken, Mezőgyánban, Eleken a helyi gazdaságokban. Békés megyében tavaly huszonnégy, egyenként 25 és tizenhárom 10 köbméteres tartályt, továbbá 20 tartály- kocsit vásároltak az üzemek. Ez azonban még mindig kevés. Tárolásra megfelelő tartályból az igényeket az AGROKER jelenleg is ki tudja elégíteni. Szállításra alkalmas felszerelhető tartályból, tartálykocsiból azonban nem. Ráadásul a kocsira szerelhető üzemanyagtartály hazai gyártását megszüntették. Akadnak azonban olyan gondok is, amelyek már nem a technikai feltételek hiányával jellemezhetők. Arról van szó, hogy a megépített tárolókat sem töltik fel mindig a mezőgazdasági „hoIt”-időszakban. Sőt, sokszor még az ÁFOR szállításajánlatait is visszautasítják, s néhány helyen képtelenek megszervezni az éjszakai fogadást. így azután feltöltetlen tartályokkal várják a legnagyobb munkák időszakát. Pedig egy-egy nagyobb teljesítményű szárító, keverő nyáron és ősszel napi több tízezer liter folyékony tüzelőanyagot használ fel. Az üzemanyaghiány miatti kiesésekről eddigi nem készült számítás, mint ahogy arról sem, mennyi költségmegtakarítást jelentene, ha az üzemanyagot a nagy teljesítményű traktorok munkahelyére szállítanák tartálykocsikban és nem a gépek járnának be minduntalan a tárolóhoz. S ha már a gazdaságosságnál tartunk, talán nem irtana a ha a szomszédom üzemekben a közös szállítás megoldásáról is szót ejtenének. A tüzelő- és üzemanyagszállítás fejlesztését pedig — igaz sok más fontos feladattal együtt — mielőbb meg kell oldani. A technikai feltételek m *»- remtése mellett azonban meg fom^abb, hogy a^. üzemet irányítók gondoljanak a körültekintőbb szervezésre is, a már meglevő tartályok időbeni feltöltésére. — kepenyes —
