Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
1978. február 25., szombat NÉPÚJSÁG Megyénkben először Békéscsabán rendezik meg a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt Megtiszteltetésként fogadták megyénk és Békéscsaba város irányító szervei, s a különböző kereskedelmi vállalatok azt a hírt, hogy egy országos esemény megrendezésének lehetnek közvetlen részesei. Ugyanis a KISZ Központi Bizottsága, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa március 15—17 között Békéscsabán rendezi meg a belkereskedelemben dolgozó fiatalok Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt. E rendezvény védnökei lesznek: Kassai Béla, az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Krizsán Miklós, a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Sarkadi István, a MÉSZÖV elnöke. Erről a közelgő országos eseményről kérdeztük dr. Fekete Antalnét, a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Iskola igazgatóját. Az említett iskola és tanári kara ugyanis szervezője lesz ennek az országos rendezvénynek. Amint az iskola igazgatójától megtudtuk, megyénk, illetve Békéscsaba első alkalommal ad otthont a Szakmai Kiváló Tanulója országos versenynek. Majd arról tájékoztatott dr. Fekete Antal- né, hogy az ország összes megyéjéből az állami és szövetkezeti kereskedelemben dolgozó és eddig legjobb tanulmányi eredményt elért 170 tanulója a szakma öt alapvető ágában bizonyítja majd elméleti, illetve gyakorlati felkészültségét. Az élelmiszer eladók a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai 100-as áruházában, a hús- és hentesáru tanuló eladói ugyancsak a vállalat 64-es számú húsboltjában fogadják a vásárlókat. A ruházati, kozmetikai, illetve a vegyes és híradástechnikai cikkek tanuló eladói az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai nagy áruházában, a háztartási felszerelések áruféleségeinek tanuló eladói ugyancsak e vállalat 42-es számú vas-edény boltjában állnak a pultok és a gondolák mellé. A vegyesbolti eladók pedig a Békés és Vidéke ÁFÉSZ 53-as ABC- áruházában bizonyítják bizottság jelenlétében gyakorlati tudásukat. A versenyzők az áru- és technikai, valamint eladási gyákorlati ismeretek mellett az adott szakmai tárgyakból írásbeli dolgozatokat is készítenek, ami része lesz a verseny összesített eredményének. Az írásbeli dolgozatok elkészítéséhez a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző iskola ad jó lehetőséget. Egyébként a verseny tisztasága miatt a tanulók nem név és helység megjelölésével, hanem számok alatt mérik össze tudásukat. És csak az értékelés befejeztével derül ki a versenyző és felkészítőjének neve. Az is a verseny tisztaságára utal, hogy a tanulókat felkészítő szakemberek nem vehetnek részt a zsűrikben. Megyénk kereskedelmi tanulóit hét fiatal képviseli ezen az országos versenyen. Az I—II—III. helyezést elért versenyző fiatalok megkapják a szakmunkásbi- zonyítványt, illetve a külföldi, vagy belföldi jutalomüdülésben való részvételt, valamint oklevelet és pénzSzabadkígyóson, a szakmunkásképző intézetben a falusi filmnapok keretében a Békés megyei Moziüzemi Vállalat filmvetítéssel egybekötött fórumot tartott. A rendezvény címe: „Mai fiatalok' időszerű problémái” volt. Először a „Kenguru” című jutalmat vehetnek át. Továbbá az országos verseny tíz legjobb eredményt elért versenyzője megkapja a megyei és a békéscsabai KISZ-bizottság, a KPVDSZ megyei bizottsága, az Univerzál, illetve a MÉSZÖV és az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat értékes kü- löndíját. Együtt lapoztuk dr. Fekete Antalnéval a Szakma Kiváló Tanulója országos verseny előzetes forgatókönyvét, melyből megtudtuk, hogy e nagyszabású eseményt március 14-én délelőtt a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola aulájában „Alkotó Ifjúság” címszó alatt a megye szakiskolás tanulóinak munkáiból nagyszabású kiállítást nyitnak meg. Majd e napon, este 7 órakor Békéscsabán, az egészségügyi szak- középiskola aulájában dr. Becsey József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője a versenyzők és a vendégek jelenlétében megnyitja az országos eseményt. A két napon át tartó nagyszabású rendezvény ünnepélyes eredmény- hirdetésére pedig március 17-én délelőtt fél 11-kor Békéscsabán az ifjúsági és úttörőház nagytermében kerül sor. Itt dr. Sebők Éva, a KPVDSZ Országos Elnökségének titkára mond beszédet és adja át a Szakma Kiváló Tanulója országos verseny helyezettjeinek a díjakat és a szakmunkásbizonyítványok elnyerését tanúsító okleveleket. magyar filmet vetítették a résztvevő mintegy 100 diáknak, majd Panyi Márta és Bogdán Edit, a moziüzemi vállalat munkatársai, valamint Köves László igazgató- helyettes válaszolt a fiatalok kérdéseire. A filmet követő élénk vita a fórum sikeréről tanúskodott. Balkus Imre Fórum a falusi filmnapok keretében Kürti András: Csókol: Renate n. Már alkalom is nyílik rá, hogy gyakoroljam magam. Szeplős képű kölyök fékezi le a rollerját a túloldalon, és int, hogy menjek utána. Mi ez itt?! Timur és csapata! Renate ilyen srácokkal irányít engem?! Gyerünk, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem megyünk messze, jobbra-ibalra pár száz métert kanyargunk mindössze, a szeplős egy alacsony kerítés előtt megáll, körülnéz, nép- telen a táj, áthajítja a rollert, átmászik, aztán kézzel- lábbal mutatja, hogy tegyem én is ugyanazt. Dobom a táskám, ugróm én is, iszkolás a srác után. Megkerülünk egy lugast, a kert végében levő garázshoz szaladunk. Résnyire nyitva a kétszárnyas műanyag kapu. Besurranunk. A félhomályban nem sokat látok, de azt érzem, hogy két vékony, kellemesen hűvös karocska fonódik a nyakam köré, lehúzza a fejemet, és vagy száz apró csókot kapok hamarjában. Renate! — Te menj vissza a kerítéshez, Erik! — utasítja Lins kisasszony a vezetőmet. — Őrködj ! Hát ez pompás! Kettesben Renatéval a sötét garázsban! Erre az aarlesi kirándulásra semmiképpen nem fizethetek rá. Renate megfogja a kezemet, és beljebb húz. Két gépkocsi között préselődam át, aztán falba verem az orrom, megtorpanok. Renate kinyit egy keskeny ajtót, fény csap a szemembe. Belépünk. Körülpillantok. Lőttek az édes kettesnek! Egy -ísúfolt kis bárban találom magam. Igen, egy bárban. Garázsbárban. Bill oldalt italos pult, egymásra rakott gumiabroncsokból az asztalok, kiszerelt gépkocsiülésekből a székek, jobbra egy heverőféle, gépkocsialvázból. Féltucat vendég. Férfiak, nők — vegyesen. Többnyire a fiatalabb korosztályból. Kíváncsian nézegetnek. — Ö az! — mutat rám Renate, oly büszkén, mintha valami filmsztárt, Holdat járt űrhajóst, vagy világhírű táncdalénekest prezentálna a nagyérdemű közönségnek. Mosolygok, meleg kézfogások, elmormolom féltucat- szor a nevemet, hallok féltucat dán nevet, csak azt tudom megjegyezni, hogy csaknem mindegyik „sen”-re végződik. Feltűnik egy férfi arca, néhány számmal nagyobb méretben ugyanaz, mint a szeplős gyereké. — Ugye, le sem tagadhatná a fiát? — nevet Renata. — Öt is Eriknek hívják, ő a Nagy Erik. ö meg Ilse — int egy csontos, szemüveges fiatal nő felé —, Erik felesége, a legjobb barátnőm, ök a házigazdáink, övék a ház és a garázs. Erik elektronikus mérnök az Omni- sapban, Ilse fizika—kémia tanár. Majd később a többieket is megismered közelebbről, jó? Rólad nem kell semmit mondanom nekik, rengeteget meséltem már budapesti kalandjainkról. Ülj le ide. Miit iszol? — Gint talán — mondom legnagyobb csodálkozásomra, mert általában nem iszom semmi szeszt. Elvem átmeneti feladásának valószínűleg az öröm az oka. Az, hogy Renate tegez. Immár nemcsak írásban, hanem élőszóval is, a barátai előtt. Ehhez járul utólag az a gyakorlatias felismerés, hogy itt Hókirálynő a gyermekszínházban Jelenet a mesedarabból: Széplaky Endre, Körösztös István és Pintér Gyula Fotó: Demény Gyula A gyermekek feszült várakozását, érdeklődését, színházban való otthonosságát vagy még csak ismerkedő, félénk kíváncsiságát látva válik még nyilvánvalóbbá a mondás, hogy gyermekeknek úgy kell írni, játszani, mint a felnőtteknek — csak jobban. Ezt a magas mércét elérni azonban csak úgy lehet, ha a szerző és a színházi együttes önmagával szemben igényes elsősorban. A kettős követelményből a Hókirálynőben az egyik valósult meg: a színészi játék igényessége. A hármas szerzőgárda — Svarc—Romhányi—Lendvay — darabja, a szegény asz- szony két unokájának története: szokványos. Az első tíz percben pusztán azért, mert megcsókolta a Hókirálynőt, Kei, a kisfiú eltűnik a színről, hogy aztán Gerda, a kislány egész előadás alatt kereshesse. A darab felépítése különben hasonló a Tűzpiros virágéhoz, annak lélektani indítékai és látványossága nélkül, s igazán érdekessé csak a második részben válik, a kalandos helyzetek, s a hatásosabb szöveg révén. Ekkor bontakozik ki a kapcsolat a közönséggel, s így mire befejeződik a történet, a darabra is áll, hogy minden jó. ha jó a vége. A Jókai Színház együttese Szász Károly vendégrendező irányításával közepes színdarabból jó előadást teelőbb-utóbb akkor is berúgok, ha egy kortyot sem iszom. Az alacsony helyiségben a levegő meglehetősen telített alkoholgőzzel, ha ragaszkodom ahhoz, hogy lélegezzem, a sorsom amúgy- sem kerülhetem el. Az nem jelent semmit, hogy a társulatban — amennyire meg tudom ítélni — senki sem lészeg, ezek a dánok rettenetesen bírják az italt. Miközben Renate a bárszekrénynél foglalatoskodik, leülök egy élemedett gumiabroncsra és a szomszédaimmal közhelyeket cserélünk az időjárásra vonatkozóan, összegezem magamban a tényállást. Lopva jöttünk be ide, jóllehet a tulajdon js vendégei vagyunk. Ilyen ragyogó időben nem a házban, vagy még inkább a verandán foglalunk helyet, hanem ebben a garázsból kiszakított fülledt zugban. Továbbá a dánókról az a hír járja, hogy munkaszerető, szorgalmas, fegyelmezett emberek, ezek meg délben, dologidőben szivomyáznak, happe- ninget, vagy micsodát tartanak itten. Persze, problémát nem csinálok magamnak mindebből, a derék kanadai .lovasrendőr példája lebeg a szemem előtt. Renate visszajön az itallal, mellém kuporodik, koccintások, ivás. (Folytatjuk) remtett; a színészek szívvel- lélekkel játszanak, s hol mókával, hol jellemformálással pótolják a szöveg helyenkénti gyöngeségét. Széplaky Endre a gonosz tanácsnok egysíkú szeretjébe árnyalást visz és fokozatokat, Körösztös István IX. Kelemen királya pedig minden szavában, mozdulatában kidolgozott, s a Lata- bár- és Bilicsi-féle humort úgy ötvözi, hogy mégis egyéni, az övé marad. A komikus figurák közül a leghálásabb feladat Cseresnyés Rózsáé, aki a szerep adta lehetőség kihasználásával játssza a „hivatását” és gyermekét szerető tűzről pattant rablómamát. A zsiványromanti- kát Máhr Ágnes lopja be a színpadra akaratos, ám érzelmes rablókislányként. A Jót képviselők, mint általában a mesékben, itt is színtelenebb szerephez jutnak, mint a Rosszak. Viszont izgulni lehet értük, mint Bajka Bea kedves, csupaszív és bátor Gerdájáért, akit buzgó furfanggal segít Pintér Gyula, a Mesemondó, és a furcsaságában is megnyerő hollópár: Jancsik Ferenc és Mézes Violetta. A Hókirálynő szerepe szerint ugyan a Rosszak táborába tartozik, valójában inkább a semleges természet ö, és Tóth Katalin pont olyan szép és fagyosan csillogó, mint amilyennek lennie kell. Szász Károly jelmezei és a szintén vendég Langmár András díszletei a darab Î hangulatát erősítik. ■ ■ Vass Márta Öregek Régi eszkimószokás, hogy tél vége felé, amikor az élelem már szűkiben volt a családnak, az öregek beültek egy-egy ladikba és elindultak a Nagy Útra, a jéghegyek közé, ahonnan nincs visszafordulás. Sajnos, még csak távoli hómezők rideg- . nek tűnő világába se kell mennünk, ha a közösség számára „felesleges” emberek önkéntes tragédiájáról akarunk hallani. Sánta Ferenc Büdösbarlang című novellája tanúskodhat, hogy 40—50 évvel ezelőtt nálunk is akadtak olyan települések, ahol természetes dolog volt, ha a munkából kidőlt idős emberek az életüktől is megváltak. Minden társadalom anyagi és erkölcsi állapotának egyik legérzékenyebb fokmérője, ahogyan az öregekkel bánnak, vagy éppen elbánnak. Szocialista társadalmunk számára egyik legnemesebb feladat, hogy a mai eredmények megalapozóiról, a „hőskorszák” harcosairól lehetőségeinkhez mérten gondoskodjunk. A különböző segélyektől és juttatásoktól az öregek napközi otthonain át a szociális otthonokig terjed az a segítség, amellyel a közösség enyhíteni próbálja az öregek gondját. Különösen a magányosok és a betegek igényelnek több szeretetet és figyelmet, számukra egy-két jó szó, aprónak hitt figyelmesség többet érhet minden pénzzel mérhető adománynál. Aki nyitott lélekkel jár a világban, tapasztalhatja, hogy milyen sokat beszélünk (és teszünk is !) az öregekért. Az idei tél számomra legemlékezetesebb televíziós riportsorozata volt az élmúlt hónapban sugárzott műsor, amely a tanyasi öregekről adott megrendítő erejű képeket. A sajtóban is gyakorta felbukkanó téma az idős emberek helyzete, s a rádióban sem múlik el hét, hogy valamilyen formában ne szólnának az öregekről. A Rádiószínház legutóbbi bemutatóján Kopányi György Lekésett szüret című hang- játékában az élettől való elfordulás egy furcsa esetéről volt szó. Arról, hogy az anyagi javakban dúskáló fiatalok „státusszimbólumnak” tekintik tulajdon apjukat, akit csupán azért halmoznak el minden kényelemmel, hogy a szomszédoknak dicsekedhessenek jó szívükkel, emberségükkel. Persze, a h ang j áték kisöregje — Páger Antal kitűnő megformálásában — elúnja az üres ajnározást és vén köpés vásottsággal igaz kalandokat hazudik magának. Kopányi György hőse azt példázza, hogy a csöpögő mézbe is bele lehet fulladni, ha hiányzik az éltető szeretet, a meleg emberi szó. A másik rádióműsor, amelyet a Falusi esték sorozatban csütörtök este sugárzott a Petőfi adó, Perjés Klára Élő tanyavilág című riportja volt. Egy termelőszövetkezet százmillió forintokkal számoló vezetői és tagjai beszélték munkájukról, terveikről, s közben megszólaltak az alapítók is, akik egy-két gebe lóval, sovány tehénkével kezdték a közös gazdálkodást. Mint oly sok nemzedéken át minden parasztember energiáját, az ő életük nedveit is kiszívta a föld, mégis különböznek ők valamennyi ősüktől, hiszen először esett meg a történelem során, hogy láthatják is gyötrelmes munkájuk eredményét, s élvezhetnek valamicskét az emberibb életből. A mi kötelességünk, hogy ne fáradjunk bele a köszönetbe, ha az öregekről kell gondoskodni. önmagunkat becsüljük meg, ha teljesítjük e nemes feladatunkat. (Andódy) Mai tvrüjánlatunk: „RENDEZTE: FABRI ZOLTÁN" Fábri Zoltán a mai magyar filmművészet markáns egyénisége. írók alkotótársa, díszlettervező, rendező egy személyben. Alig né“ hány napja mutatták be Balázs József regényéből készült filmjét, a Magya- rok-at. A film a második világháborúban játszódik, s egy kis csoport sorsát mutatja be, akik a világégés elől a tűzfészekbe menekültek: Németországban vállaltak munkát. A hat férfi és a négy nő: parasztok, napszámosok. Ennek a filmnek a megszületését kiséri végig a ma, 16.25 órai kezdettel vetítésre kerülő műsor, műfaját tekintve : „forgatási napló”, bemutatva a játékfilmkészítés műhelytitkait, megszólaltatva az írót, a rendezőt, az operatőr Illés Györgyöt, a vágó Szécsényi Ferencet és a díszlettervező Vayer Tamást. A televízió jókor tűzte műsorra ezt a filmet, hiszen így akár egészen '■gyidőben nézheti meg bárki magát a filmet — a Ma- gyarok-at — és a tévéfilmet, a filmről.
