Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
O 1978. február 25., szombat Hum-««! Javítják az idegenforgalmi szolgáltatásokat Az utazási irodák és az utasok közötti kapcsolat szabályzására hozott rendelet megalkotását az indokolja, hogy az elmúlt években erőteljesen megnövekedett az utazási irodák forgalma: évente mintegy 320 ezer hazai turistának a külföldi, egymilliónak pedig a belföldi útjait szervezik s megközelítően 700 ezer külföldi vendég magyarországi utazásáról, programjáról gondoskodnak. A nagy forgalom zökkenőmentes, színvonalas lebonyolítása megkívánja, hogy pontosan rögzített előírás szerint érvényesüljenek az utasok jogai. Eddig ezek jobbára rendezetlenek voltak, maguk az irodák határozták meg az utazási feltételeket. Most .azonban a turisták érdekeinek fokozott védelmében, a magasabb szintű szolgáltatások biztosítására a rendelet egységesen szabályozza az utasok jogait. Eszerint például, ha egy út valamilyen ok miatt elmarad, az iroda köteles nemcsak visszaadni a befizetett összeget, de a korábbi gyakorlattal ellentétben másik ugyanolyan útr,a is helyet kell biztosítani a turista száAz AFESZ-ek küldöttgyűléseinek beszámolóiban sóik más mellett ott vannak azok a számadatok is, melyek arról tanúskodnak : emelkedik e szövetkezetek vendéglátóipari egységeiben a szeszmentes hűsítő italok fogyasztása. Következik ez abból, hogy az ÁFÉSZ-ék szakemberei, vendéglátó egységeinek vezetői keresik az ilyen cikkekből is a választékosabb beszerzés lehetőségét. így kerülték a megye szövetkezetei három évvel ezelőtt kapcsolatba a Debreceni Állami Gazdasággal. Amint Sajgó Mihálytól hallottuk, 1977-ben csaik ebből az állami gazdaságból — 0,25 literes palackra átszámítva — négymillió üveg meggy, jonatán alma, trau- bisoda hűsítő italt rendeltek, ami 10 millió forintos értéknek felelt meg. Békés megye fogyasztási szövetkezetei közül legtöbbet mára. Mostantól az utazás során külföldön elszenvedett kárért is az irodát terheli a felelősség. Az utasoknak kedvez az is, hogy ezentúl 35 nappal az utazás előtt költségtérítés nélkül lemondható a programon való részvétel. Az idegenforgalmi szolgáltatások színvonalának növekedését segíti a fizetővendéglátásról most jóváhagyott rendelet is. Ez jogvédelmet nyújt azok számára, akik lakásukat a fizetővendéglátás rendelkezésére bocsátják. Ez a szolgáltatás fontos helyet tölt be idegenforgalmunkban ; a főszezonban a 172 ezer kereskedelmi szálláshelynek csaknem felét adja, s a szállás- kapacitás bővítésének is egyik fő bázisa ez a szolgálat lesz. Az elmúlt években azonban nemegyszer előfordult, hogy a szerződés lejárta után huza-von,a keletkezett a kiköltözésnél, s megfelelő szabályozás híján nem volt egységes bírói gyakorlat a lakástulajdonos érdekeinek érvénybe juttatására. Ezért most a rendelet kimondja: hosszas perlekedés helyett a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ hozott forgalomba, mintegy 800 ezer forint értékben, 320 ezer palack hűsítő italt. A Szeghalam és Vidéke ÁFÉSZ 300’ ezer palackot igényelt. Ezeket a szövetkezeteket követi a békési, a békéscsabai, a gyomai ÁFÉSZ. Egyébként 1977-ben 25 százalékkal igényeltek több (hűsítő italt a megye fogyasztási szövetkezetei a Debreceni Állami Gazdaságtól, mint az előző évben. Ehhez minden bizonnyal a szeszforgalmazás korlátozása is hozzájárult. Amint Sajgó Mihálytól megtudtuk, máris nagy az érdeklődés az ÁFÉSZ-ek részéről az állami gazdaság új terméke, a „Róna” néven megjelenő meggy, alma, körte és egyéb bogyós gyümölcs aromájú szeszmentes hűsítő italai iránt. — Balkus — egyszerű bírói határozattal kiköltöztethető a jogtalanul bennlakó. A minisztertanácsi rendeletek március 1-től lépnek életbe. Ülésezett a KPV0SZ megyei bizottsága A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága február 23-án tartotta ülését Békéscsabán, az SZMT-székházban. Élső napirendi pontként meghallgatta a testület az együttes ülések, a bizalmi tanácskozások, valamint a működési szabályzat módosításáról szóló jelentést. Megállapították, hogy a Minisztertanács és a SZOT 1977-ben kiadott irányelveit az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről a vállalatok, szövetkezetek, pénzintézetek szakszervezeti bizottságai megvitatták. Meghatározták mindazokat a feladatokat, amelyek az új, demokratikus fórumok létrehozását segítették. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ülések előkészítése megfelelt az elvárásoknak. Az anyagokat előzőleg a bizalmi csoportok megkapták, s véleményt mondtak róla. így több hozzászóló konkrét javaslatot tett a szabályzatok módosítására. Ezt követően beszámoló hangzott el a kulturális bizottság megalakításáról, az 1978. évi nevelési program gyakorlati alkalmazásáról. Az 500 dolgozónál többet foglalkoztató vállalatoknál, szövetkezeteknél ugyanis meg kellett alakítani a bizottságokat ,az elmúlt év december 31-ig. Ez a békéscsabai és a békési ÁFÉSZ kivételével megtörtént. Elkészültek a szervezeti, működési szabályzatok, amelyek segítségével szélesebb alapokra helyezték a kulturális, nevelő munkát. Befejezésül Ábrahám György, a gazdasági bizottság vezetője tájékoztatta a testület tagjait az 1977. évi tagdíjfizetés alakulásáról, a gazdálkodásról és az 1978. évi feladatokról. Négymillió palack hűsítő ital a Debreceni Állami Gazdaságtól így látja egy községi pártlitkár Szatmári Sándort éppen három éve választották meg a csanádapácai községi pártbizottság titkárává. Addig a helyi általános iskola tanára volt, egyúttal a pedagógus pártalapszervezet titkára tisztségét is betöltötte. A tanári képesítését itt is hasznosítani tudja, mert a párt politikájának a megértetése egyúttal nevelői feladatot képez. A felnőttek gondolkozásában levő különbségek és bizonyos megszokottságok azonban nehezebbé teszik a munkáját. Az eddigi tapasztalatait így foglalja Össze: „Az elmúlt három évben három rendkívül jelentős esemény történt a községben: először a három tsz egyesüléséből létrejött a Széchenyi Tsz, majd a helyi ÁFÉSZ csatlakozott az Orosháza és Vidéke AFÉSZ- hez, végül a takarékszövetkezetből Tótkomlósi Körzeti Takarékszövetkezet lett. A tsz-ek egyesülése — bár különösen az alapító tagok körében voltak ellenzői — jó példaként hatott, mert hamarosan megmutatkozott az eredménySzervezettebbé vált a munka, ésszerűbb fejlesztés kezdődött és lehetőség teremtődött a kukorica-, valamint a búzatermesztési rendszerhez való csatlakozásra. A politikai meggyőző munka, az anyagi és szellemi tőke koncentrációja szükségességének az elismertetése kevesebb gonddal jár. Ahhoz azonban, hogy a párttagok képesek legyenek a párt politikája mellett felelősséggel kiállni, elengedhetetlenül fontos a rendszeres tanulás, tájékozódás, a taggyűléseken és más rendezvényeken való részvétel. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy még a beszámoló taggyűlésekről is jó néhányan hiányoztak. A községi pártbizottság most azt vizsgálja, mi az oka egyes párttagok ismételt távolmaradásának. Vajon nem formálisak-e a pártalapszer- vezetek vezetőségének a beszámolói? Olykor általánosságokat tartalmaznak, ismétlik a felsőbb pártszervek állásfoglalásait, határozatait, mondanivalójukat nem vonatkoztatják az adott területre. Ráadásul néha még a közérthetőséggel is baj van. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy az alapszervezetek beszámolója — bármiről van szó — legyen életszerű, ne pedig formális, hangulatában oldott és nem hivatalos ízű. Itt-ott a humor sem árt, ha az nem sértő, mert jó eszköz a fonákságok, tévedések feltárására. Az a tapasztalatom, högy a mindenkit érdeklő beszámoló nem marad hozzászólások nélkül. Erre példa az ÁFÉSZ alapszervezetének beszámoló taggyűlése, ahol 17 tag közül nyolcán szólallak fel. Igaz, a vezetőség — lémánként különválasztva — névre címezve, közérthetően, érdekesen fejtette ki a véleményét. Manapság már nem mondják: „azért nem beszélek, mert úgyis azt csinálnak, amit akarnak.” Attól sem tart senki, hogy a bírálatot megtorlás követi, vagy azt a vezetőség éppenséggel hagyja elmenni a füle mellett. A pártvezetőségek tagjai általában igen lelkiismeretes emberek. Képesek a rájuk háruló feladatokat teljesíteni. Ám a tanulásról nem szabad megfeledkezniük. Elsősorban a párttitkároknak, akiknek legalább a marxista—leninista esti középiskolai, öthónapos pártis- kolai, vany inkább a marxista—leninista esti egyetemi képzettségre volna szükségük. De valamennyi párttagnak arra kell törekednie, hogy minél műveltebb legyen. Mert aki megáll a fejlődésben és csak a régebben szerzett ismeretek alánján próbál például a közsén mai problémáival foglalkozni, az bizony aligha tudia a párt nniitikáját eredményesen szolgálni.” Lejegyezte: Pásztor Béla Munkásőrök hétköznapjai A nézőtéren nagy ítaps és háromszoros hajrá zúgott fel, amikor a parancsnok két kézzel magasba emelte „A területi parancsnokság legjobb egységének” járó serleget. Figyeltem az arcokat és a szemeket. Jóleső örömet, megelégedettséget lehetett leolvasni. Több év kemény munkájának eredménye csillogott a reflektorok fényében. Talán most, ebben az ünnepi pillanatban már nem is gondoltak a fárasztó gyakorlatokra, a könnyű feladatoknak éppenséggel nem nevezhető lövészetre, gázálarcban, a szolgálatban átvirrasztott éjszakákra, amikor nélkülözni voltak kénytelenek a családi otthon meghitt melegét. Abban a pillanatban csak a serleget látták és azt a jóleső érzést érezték, elsők lettek. * * * • Az ünnepi pillanat óta jó egy hónap telt él. Elég idő arra, hogy most már objektív számvetés készüljön az elmúlt kiképzési évről, ami olyan szép sikert hozott a gyulai, Kun Béla nevét viselő munkásőregységnek. Beszélgető partnereink : Komlósi Sándor egységparancsnok, Puju Jánosné, Dudás István, Budai László munkásőrök. A parancsnok szobájában ülünk. Először Komlósi Sándoré a szó: Komlósi Sándor — Örömmel vettem három évvel ezelőtt a kinevezést, hiszen a gyulai egység létszámában második legnagyobb a megyében. Nem féltem, mert elöljáróink bíztak bennem és ez a bizalom egyúttal segítséget is jelentett. Persze mert nem féltem, nem jelenti azt, hogy félvállról vettem volna a munkát. Voltak ellentétek még a parancsnoki állományban is, amikor idekerültem. Igyekeztem azonban megkeresni a közös hangot. Ez csak jóval később sikerült. Másfél év után éreztem igazán, hogy velem van az egység, értik és érzik mit akarok. Az egyetakarás, a közös „húzás” hozta meg szerintem az első helyezést. Legalábbis én úgy érzem. A legjobban talán annak örülök, hogy szinte kíméletlenül őszinték hozzám az emberek. Ez rendkívül nagy segítséget jelentett. Nemegyszer megmondták, ha valamiben nem értették velem egyet, de aztán a végrehajtással már soha nem volt vita. A másik dolog, az önállóság. Ezt is nagyon fontos eredménynek tartom. Nem kisebb jelentősége van annak sem, hogy az alegységparancsnokokra most már rá lehet bízni a legbonyolultabb feladatot is, nem kell attól tartanom, hogy nem hajtják végre megfelelően. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben a legjobbak vagyunk. Tudom, van több, jobb szakág a megyében, mégis úgy érzem, hogy sportnyelven szóljak, most már jó a csapatjáték, „fazonja” van az egységnek. Most arra törekszünk, hogy a gyengébbeknek ítélt szakalegységeket felhozzuk a jobbak szintjére. Puju Jánosné Puju Jánosné, a dobozi tsz ágazatvezetője,. szaktechnikus. Két évvel ezelőtt jelentkezett a munkásőrségbe : — A férjem is munkásőr, de nemcsak ezért léptem be. Tudtam, hogy a munka, a család mellett ez olyan többletet jelent, amihez férfierő kell. Éppen a kemény, férfit kívánó feladatok vonzottak. Megvallom, a női hiúság is serkentett arra. hogy bebizonyítsam, semmivel sem vagyok gyengébb, mint a férfiak. Mi is képesek vagyunk ugyanannyit teljesíteni, mint ők. Hogyne emlékeznék az első riadóra, lövészetre, gyakorlatra. A lövészet volt a legizgalmasabb. A férfiaknak talán nem olyan érzés, mint egy nőnek, ők voltak katonák, megszokhatták a lőporfüstöt. Hogy tésznek-e velem kivételt? Nem igénylem, de nem is éreztetik velem, hogy nő vagyok. Sőt, ilyert a férfi ka- jánság, engem jobban figyelnek hogyan rakom ösz- sze a fegyvert, hogyan hajtom végre a parancsot. Kire marad a gyerek, ha mind a ketten él jövünk? A szülőket is riadóztatjuk, ha jön a riadó. Mondta is édesanyám — hallod Marika, már mi is lassan annyit vagyunk szolgálatban, mint a munkásőrök. A gyerek nem bánkódik, ha el kell menni apunak meg anyunak, már ő is mondja, hogy megyek veletek. Felteszi a sapkát a fejére, bélebújik a zubbonyba, úgy nézi magát a tükörben. A munkahelyemen ? Ügy érzem, büszkék rám, különösen a nők. Dudás István Dudás István zubbonyának mellén a kitüntetések egész sora csillog. Civilben a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozója. Egy száz munkást foglalkoztató javítóműhely vezetője. Megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, az árvízvédelemért pedig három kitüntetést, a vízgazdálkodás és a vállalat kétszeres^ kiváló dolgozója. Tizenhárom évvel ezelőtt tett esküt arra, hogy ha kell, fegyverrel is megvédi népünk vívmányait. Most jár főiskolára, júliusban szerzi meg az üzemmérnöki diplomát. — A törzsnél dolgozom. A gyakorlatokon igyekeztem úgy segíteni, egyebek mellett a fegyverek előkészítésében, hogy az minél sikeresebb legyen. A technikai felszerelések állapota, jól tudom, meghatározója lehet a gyakorlat sikerének. Ezért tartom fontosnak, hogy azok mindenkor és .mindenhol olyan állapotban legyenek, hogy miattuk ne legyen fennakadás. Eddig még mindig sikerült. Mi a szép ebben ,a munkában? Megmondom én úgy, ahogy van. Középiskolás koromban kollégiumban éltem. Ott az egyik tanárunk nagyon belénk oltotta a hazaszeretetei. Ez az érzés — bár még nem voltam felnőtt —, tovább erősödött bennem. Barátokra leltem itt, akikkel közös minden gondolatunk, egy célért tevékenykedünk. Nem jelent semmit, hogy itt nem én irányítok, hanem nekem parancsolnak. Természetesnek veszem, más a munkahely és más a munkásőrség. Itt lettem párttag 1966-ban. Olyan politikai ismereteket szereztem, amit nagyon jól tudok hasznosítani a civil életben. Budai László A legidősebb az itt ülők között Budai László, a gyulai Köröstáj Tsz mezőőre. 46 éves volt, amikor felvételét kérte. Miért vállalta ősz fejjel a munkásőrséggel járó megpróbáltatásokat ?» — Apám Iván IVanov az I. világháború alatt került hadifogolyként Magyarországra. Gépész ember volt, hét gyereket nevelt. Precíz, pontos embernek ismerték. Amikor közeledett a II. világháború, naponta kellett a csendőrségre járni jelentkezni. 1953-ban lettem párttag. Az ellenforradalom engem is nagyon megrázott, nem azt mondom, hogy rögtön kapcsoltam, mi folyik itt, hiszen nálam jóval tanultabb emberek sem érték fel ésszel azonnal. Mindenesetre azt, hogy hol a helyem, egy percig sem volt kétséges előttem. Ide vezethetném vissza az elhatározásomat. Két éve infarktus döntött ágynak, mondták, kérjem magam tartalékállományba. Nem megyek én, érzek annyi erőt, hogy ellássam itt is a dolgokat. Jól érzem magam azért is, mert itt nincs se idős, se fiatal, egyformák vagyunk mindannyian. Budai László kiváló munkásőr. * * * A befejező mondatok ismét a parancsnoké. A szakmai munka mellett semmivel sem tulajdonítunk kisebb jelentőséget annak, hogy munkásőreink hogyan állnak helyt a munkahelyeken. Többségük szocialista brigádban dolgozik és eddig is derekasan helytálltak a gazdasági termelő munkában. Se szeri, se száma a „Kiváló Dolgozó” jelvénnyel kitüntetetteknek és egységes a vélemény, hogy úgy, mint eddig az idén is becsületes munkával járulnak hozzá népgazdaságunk sikereihez. Az adottságok megvannak mindahhoz, hogy magunknál tartsuk a serleget. Ezzel élni kell tudnunk, és bízom abban, hogy munkásőreink élni is tudnak majd vele. Béla Ottó
