Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-21 / 44. szám
1978. február 21., kedd Mondják, hogy jövője van... Lótenyésztés szakcsoporti tormában Távmásolás másodpercek alatt Képek a Gyulai Tejporgyárból Alakult a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ keretében 1977. május 11-én. A neve: Békéscsabai Verseny- és Sportlótenyésztő Szakcsoport. Létrehozója 14 békéscsabai és kömyéklbeli lótenyésztő. Többségük termelőszövetkezeti tag, de megtalálhatók közöttük a legkülönbözőbb foglalkozású és beosztású emberek. Egyben viszont valamennyien már az alakulás pillanatában azonosak voltak. És ezt úgy lehetne kifejezni, hogy mind a tizennégyen rajongói a szép lónak. Számukra a lótartás nem hobbi, hanem szenvedély. És amikor róluk ezt mondjuk, nem esünk túlzásba. Valószínű kevesen tudnak arról, hogy már ilyen szakcsoport is van megyénkben. Még kevesebb azoknak a száma, akik ismernék: milyen cél vezérelte az alapítókat a szakcsoport létrehozásakor. A közelmúltban randevút kértünk Boris Jánostól, a szakcsoport intéző bizottsági elnökétől. Érdeklődésünket örömmel fogadta és készséggel tájékoztattott. Tőle tudtuk meg, hogy az országban ez a második ilyen szakcsoport. Az első Hódmezővásárhelyen alakult meg, ahol a lóspart is nagyon aktív. A békéscsabai és környékbeli tenyésztők még most teszik a kezdeti lépéseket, tegyük máris hozzá, nem eredménytelenül. Hogy miért alakítottak szakcsoportot a békéscsabai és környékbeli lótenyésztők? Ügy vélik, szervezett formában könnyebben tudják értékesíteni hazai és külföldi piacokon az általuk felnevelt fajtiszta lovakat. Mert ők olyan egyedek tenyésztésére vállalkoztak, melyek jelentős valutát hoznak az országnak. Éppen ezért a békéscsabai és környékbeli lótenyésztők összefogása nemcsak elismerést, hanem támogatást is érdemel. Ami az utóbbit illeti, abban nincs hiány. Ugyanis a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ kilenc hónappal ezelőtt az első jelzésre odaá'llt á 14 alapító mellé, segítette a szakcsoport létrejöttét. Mint ahogyan azóta is megtesznek a szövetkezet vezetői mindent azért, hogy szilárduljon, majd pedig a megyén belül, s azon túl is elismert legyen a szakcsoport. Kilenc hónap nagyon rövid idő ahhoz, hogy bármilyen szakcsoport — így ez is — nagy eredményeket érjen el. A Békéscsabai Venseny- és Sportlótenyésztó Szakcsoport néhány hónapos múltjáról azonban máris el lehet mondani, hogy az erre illetékes szakmai szervek nemcsak felfigyelték a kis közösségre, hanem — amint fezt az intéző bizottság elnökétől megtudtuk — él is indult valami, ami reményeket ültetett el a szakcsoport tagjaiban. Ugyanis a Mezőhegyesen működő megyei lótenyésztő felügyélőég 1977 őszén a szakcsoport 23 lovából 12-t már törzskönyvi előjegyzésbe vett. A tenyésztők reménye azonban akkor teljesedik ki, ha az Országos Lótenyésztő Felügyelőség szakemberei véleményezik, illetve kiválasztják azokat az egyedéket, melyek törzskönyvezve lesznek. Tulajdonképpen ez jelenti majd a szakcsoport létének biztonságos alapját. A törzskönyvezett méneket — tájékoztatott Boris János — már nemcsak számon tartják, hanem a megyei és az Országos Lótenyésztési Felügyelőség utódaikat is Borok versenye Nyolcadik éve már, hogy Gyulán télutón megrendezik a helyi szőlőskertek gazdáinak részvételével a kertekben termett szőlőből készült borok versenyét. Az elmúlt napokban az Erkel Művelődési Központban 21 szőlő- termelő nevezett be a versenyre. A zsűriben ott volt Juhász Béla, a Délalföldi Pincegazdaság osztályvezetője, Danszki Károly szakkörvezető és Bor Pál, a kertészeti szakközépiskola tanára. A borok minősége valamivel jobb volt, mint az előző évben, és a zsűrinek fejtörést okozott a végső sorrend megállapítása. Fehérbor-termelők közül ifj. Gőg Mihály vitte el a pálmát, legjobb vörös bora Török Bálintnak volt. A desszertbor-verseny- ben Pénzes Sándor lett a győztes, a gyümölcsborok közül pedig Lindeisz Jakabé bizonyult a legjobbnak. A versenyzőket és a szép számú érdeklődőt a művelődési központ citerazenekara szórakoztatta, nagy sikert aratva zenéjükkel. Borverseny ide, borverseny oda, a bírálók és a résztvevők józanul tértek haza. Munkában a zsűri Fotó: Béla Ottó rendszeresen ellenőrzi, illetve azokra hazai és külföldi értékesítés miatt számítanak. Sőt a törzskönyvezett lovak utódait bélyegzéssel tartják nyilván. És ameny- nyiben az utódoknál minden tekintetben kitűnő tulajdonságokat ismernék fel a felügyelőségek szakemberei, úgy azok fejlődését már néhány hetes koruktól fokozottabb figyelemmel kísérik. A csabai és környékbeli tenyésztők bíznak abban, hogy lovaik többsége olyan egyed, amely értékes utódokat hoz majd világra. Amint a szakemberek már most megítélik, rendelkeznek a szakcsoport tagjai olyan lovaikkal is, melyek nemzetközi árverésen és hazai értékesítésen jó helyezést érhetnék el. Ilyen többek között Hursán György magas, félvér lova, melyet verseny- paripának mondanak. Az értékesítés miatt tagja akar lenni a szakcsoport az Országos Lóértékesítő Társulásnak. A Itársulási tagságot feltételezi az a tény, hogy már hat olyan lovat tartanak számon a szakcsoport- beliek, mélyek a legkritikusabb piacon is vevőre találnak. Egyébként a Békéscsabai Verseny- és Sportlótenyésztő Szakcsoport állományának értéke mintegy 5 millió 600 ezer forintra tehető. Lovaik közül hármat egyenként 50—80 ezer forintra taksálnak a szakemberek. A Békéscsabai Verseny- és Sportlótenyésztő Szakcsoportnak — minit mondják — jövőt jósolnak. S miközben a szakcsoport tagjai nagy reményeket 'fűznek a ló- tenyésztéshez, várják új tagokként mindazokat, akik ennek az állattartásnak magas fokon hódolnak. Balkus Imre A távmásolás iránti igény világszerte megnőtt, hiszen műszaki rajzok, kézírott szövegek, különleges jeleket — matematikai, kémiai képleteket — tartalmazó anyagok csak ezzel a módszerrel továbbíthatók gyorsan és hiba nélkül. A műszaki megvalósítás technológiai feltételei és gazdaságos módszerei azonban csak a legutóbbi időkben alakultak ki. Különösen a japán és az amerikai ipar jár az élen a távmásoló berendezések kifejlesztésében. A távmásoláshoz az eredeti anyag felületén levő információt (szöveg, kép, rajz) ponthálózatra bontják. A képpontok optikai tulajdonságait (fehér-fekete, szürke árnyalatok, szín) villamos jelekké alakítják, majd a hírközlési úton eljuttatva, a vétel helyén maradandó formában rögzítik, a képpontok összeállításával. A távmásolás minősége kompromisz- szum a felbontóképesség (minimálisan 2,5 vonal milliméterenként), a képpontok átviteli idő, valamint a rendelkezésre álló átviteli út tulajdonságai és az átvitel költsége között. Jelenleg elsősorban a telefonvonalakon történik az átvitel. Egy A/4 formátumú lapot, az általában használatos 3,85 vo- nal/mm-es felbontás alkalmazása esetén, kb. 1 millió képpontra kell felbontani. A távmásolás bizonyos esetekben persze nem helyettesíti az eredeti példányok továbbítását. Például jogi okok miatt szerződéseket, a kép gyengébb minősége miatt a különleges nyomdatechnikával készített anyagokat nem lehet távmásolással a címzetthez eljuttatni. Uj szerepkörökben a helikopter A Gyulai Tejporgyárban naponta 185 mázsa tojáslét poríta- nak, amiből 50 mázsa tojáspor készül. A baromfifeldolgozó részére készített tojásport tésztaipari célokra használják fel tartóztatásánál stb.) Ilyen helyzetekben igen tetemes idő„ és munkamegtakarítást lehet elérni a helikopteres „cölöpveréssel”. Gépesítették a joghurt csomagolását. Naponta hétezer pohárral készül ebből a közkedvelt tejtermékből, amelyből Békés megyén kívül Hajdú-Bihar megyébe is szállítanak Fotó: Béla Ottó Meliorációs munkák az orosházi Új Élet Tsz-ben Világszerte egyre általánosabbá válik a helikopterek békés célú használata. A kisebb teljesítményű gépeket mezőgazdasági feladatokkal látják el, mentőakciók céljaira veszik igénybe, személyszállításra használják. A nagy teljesítményű, erős „szitakötőkkel” súlyos terheket juttatnak el nehezen megközelíthető helyekre. Egy lengyelországi kis településre helikopterrel szállították felállítási helyére a bronzból készült jókora emlékművet. A helikopterek hasznosítására egy újabb lehetőséget találtak szovjet szakemberek, a Kaukázuson túli vasútvonal építői. Ahelyett, hogy a cölöpöket fokozatosan, mechanikai úton vernék a földbe, helikopterről dobják le őket. A pilóta 150 méter magasba emeli a cölöpöket, beirányozza, majd földi utasításra kinyitja a hatalmas „kopját” tartó hurkot, amely így lezuhanva belefúródik a talajba. Hogy a 4—5 méter hosszú vasbeton cölöp a repülés ideje alatt és a földet érés pillanatában is megtartsa függőleges helyzetét, ezért a fejrészében a szokásosnál több vasbetétet helyeznek el. A csúcsát egy vaskupakkal is ellátják, hogy a beton a földet érés pillanatában ne zúzódjék szét. A cölöp farokrészén speciális csapszegekre felszerelt stabilizátorokat helyeznek el, amelyek esés közben nem engedik forogni a sok mázsa súlyú rudat. Az új módszert elsősorban olyan építkezéseken lehet alkalmazni, ahol kisebb követelményeket támasztanak a cölöp pontos beverésével szemben (például lágy talajú folyópartok megerősítésénél, folyamágak elzárásánál, hegycsuszamlások felAz orosházi Üj Élet Termelőszövetkezet 1972-ben az elsők között lépett be, egy gépegységgel az IKR-be, illetve akkor még CPS-be. A következő évben további két gépegységnyi területtel kapcsolódtak be az Iparszerű Kukoricatermesztési. Rendszerbe. Az Uj Élet Tsz ugrásszerűen növekvő termés- eredménye volt az egyik legjobb példa arra, hogy az iparszerű termelési rendszer mennyire eredményes. 1974- ben az IKR kukoricatermesztési versenyében 76,77 mázsa hektáronkénti átlaggal országos első helyezést értek el. A múlt évi versenyen pedig a második csoportban a harmadik helyen végeztek. Erről az eredményről és a tervekről beszélgettünk Kovács Sándorral, a közös gazdaság ágazatvezetőjével. — 1977. évi átlagtermésünk 70,55 mázsa volt. Elégedettek ezzel a hozammal? — Termelőszövetkezetünk kukoricából 1977-ben 72 mázsa hektáronkénti termésátlagot tervezett — válaszolta az ágazatvezető. — A tervben szereplő 2036 hektár terület helyett a belvíz miatt 1907 hektáron tudtuk optimális időben elvetni a magot. A talaj felszáradása után még 93 hektáron sikerült pótvetést végezni. Ez természetesen kedvezőtlen hatással volt a termésátlag alakulására. És nem csupán a tavasszal belvíz alatt álló területek, hanem a többi tábla is megsínylette a kedvezőtlen körülményeket. Az említetteket is figyelembe véve a 70,55 mázsás termésátlagot elfogadhatónak tartjuk. Visszatérve a belvízre: szeretnénk mielőbb megszabadulni ettől a gondtól. Távlati tervünk a meliorációs program megvalósítása, ami nem kevesebb, mint 60 millió forintba kerül. Jelenleg csatornázási rendszert alakítunk ki a vízügyi hatóságok kivitelezésében. Ez 300 ezer forintba kerül, és egy 1200 hektáros tömbön, ahol kukoricát termesztünk — valósítjuk meg. — Történt-e tavaly előrelépés a kukoricatermesztésükben? — Már két éve foglalkozik • termelőszövetkezetünk nagyüzemi fajtaösszehasonlító kísérlettel, amely alapját képezi fajtakiválasztásunknak. Ez eddig is sok segítséget jelentett. Például: nem választottuk az MVTC— 596-os fajtát, mert úgy tapasztaltuk a kísérletek során, hogy gyenge a szál szilárdsága, egyenetlenül virágzik, rossz a cső elhelyezkedése és nem eléggé ellenálló. Viszont már második éve vetjük nagyobb területen a jól bevált, középérésű Aujon—530-ast. Egyébként hozzávetőlegesen 24 fajtával folytatunk kísérleteket. Emellett foglalkozunk lomb- trágyázási kísérletekkel is. — Megítélése szerint van-e lehetőségük a hozam növelésére és mit tesznek ennek érdekében 1978-ban? — A hozam növelésére természetesen van lehetőség. Ennek érdekében az idén, mint említettem meliorációs munkákat kezdünk. Talaj-tápanyag vizsgálat alapján kívánjuk adaptálni — még nagyobb odafigyeléssel — a növény számára szükséges műtrágya-hatóanyagot. Törekvésünk a helyi adottságoknak megfelelő magas termőképességű, jó szálszilárdságú és betegségeknek ellenálló fajták beállítása. T. I.
