Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

1978. február 21., kedd Forró-e a kása? Amikor a két körzeti stú­dió, a szegedi és a pécsi először bemutatkozott, le­hangolódva tapasztaltuk, hogy a pécsiek bizony keri- terben verték a szegedieket. A változás az utóbbi hóna­pokban következett be, és figyelve a két stúdió adása­it, arra a következtetésre juthat a szemlélő, hogy a szegediek is tudják már azt, amit a pécsiek. Pénteken kora este sem volt más­képp. A „Honnan jössz, ho­vá mégy?” alaposan a problémák közepébe vá­gott, a jobbítás nem min­dig visszafogott szándéká­val. Rosszul is tették volna, ha körbejárják a kérdést, mint az a bizonyos közmon­dásbeli macska a forró ká­sát; szerencsére egyre köz- tudottabb, hogy a körbejá­rással csak a baj növekszik, és a jobbítás iránti érzé­kenységet altatjuk el. Miről is volt szó ebben — a már címében is — fi­gyelmet keltő előadásban ? Arról, hogy főiskolai, egye­temi pedagógus diplomával hová kerülnek a fiatalok? Gondolhatná valaki, aki egy kicsit ismerős az elhelyez­kedés dzsungelében, hogy természetesen katedrára, vagy esetleg olyan funkció­ba, ahol a közoktatás csa­táit kell vívni nap mint nap. Gondolhatná valaki, hogy most, amikor az egye­dül üdvözítőnek kikiáltott pályázati rendszer korát él­jük, egyáltalán lehet-e élet­bevágó gond a végzősök el­helyezkedése, munkába ál­lása? Meg aztán: gondol­hatná valaki azt is, hogy aki pedagógus pályára ké­szül éheken át, és diplomát is csúsztathat a zsebébe, máshová menne dolgozni? Három variációt említet­tünk, sajnos, a valóság ezektől eléggé távol esik. Ha pedig érdeklődéssel hallgat­tuk a szegediek riportmű­sorát, tisztán csengtek a válaszok. Közben azt is be­bizonyították, hogy az élet — no lám, itt is! — sokkal bonyolultabb, minthogy le­egyszerűsítve, fekete-fehér alternatívákra bonthatnánk. Sajnos, igen nagy azok­nak a száma, akik nem ke­rülnek katedrára. Az egyik interjúalany például elmon­dotta, hogy nem azért dol­gozik a szegedi kenyérgyár­ban (!), mert nem szeretne tanítani, de a középiskolai tanári oklevele egyelőre csak dísz a fiókjában, mert nem tudott elhelyezkedni! A pályázati rendszer hellyel- közzel nagyobb esélyt ad a protekciósoknak, s neki nem sikerült ilyet szereznie. Je­lentkezett aztán a Zala me­gyei Tanácsnál, de ott in­kább képesítés nélkülieket (!!) alkalmaznak szívesen. Közben végzősök is mikro­fon elé kerültek. Válaszaik a pedagógussá válás számos gondját-baját érintették, a hivatástudat lassú elveszté­sétől egészen addig, hogy „még mindig nincs meg a pálya kellő presztízse, me­lyet valódi fontossága meg­követelne.” És ebből a vá­laszból korántsem anyagi igények szóltak csak, hanem valami más, amiről hossza­sabban kellene eszmét cse­rélni. „Ha bekerül az ember egy tantestületbe, akkor már nem sokat lehet vál­toztatni azon, ami van. Csak kívülről és felülről.” Elgon­dolkoztató, hogy aki ezt mondta, laboratóriumvezető Szegeden, egyébként bioló­gia-kémia szakos gimnáziu­mi tanár. Az is elgondolkoz­tató, amit még hozzátett az előbbihez: „Sok a szélma­lomharc. Elhatároztam, hogy nem vesztegetem az energi­ám, csak ott harcolok, ahol érdemes.” önzés? Realitás- érzék? Leplezett konformiz­mus 25 évesen? Kitűnő riport volt! Mert változatlanul hinnünk kell abban, hogy csak az viszi előre a társadalmat, ha nem vállalkozunk a közmondás­beli macska szerepére. Sass Ervin Az elmúlt hét végén Gyu­lán a Komló Étteremben rendezték meg a román bált. Erre az alkalomra a ha­gyományokhoz híven ezúttal is a szomszédos Romániából érkezett népi zenekar és szólisták. Az Aradi Filhar­monikusok népi zenekara húzta a talpalávalót és a román folklór legszebb da­lait Olivia Cotuna, Marioara Mican, Lucia Moraru és loan Costea tolmácsolta. A zenekar vezetője loan Ko­vács volt. A hajnalig tartó jó hangulatú román bálon tombolahúzást is rendeztek. Képűnkön Olivia Cotuna. Nemcsak román táncokat a hórát járták, hanem a csár­dást is. Fotó: Béla Ottó Hobbija a rejtvény Beszélgetés a színházról A békéscsabai AGROKER Vállalat November 7. Szo­cialista Brigádját együttmű­ködési szerződés köti a Jó­kai Színházhoz. A baráti kapcsolat egyik tartalmas eseménye volt a közelmúlt­ban az a találkozó, amikor Bede László, a színház me­nedzsere színháztörténeti be­szélgetésre hívta a November 7. Szocialista Brigádot. A számviteli csoport Kállai Éva Szocialista Brigádja is el­ment a találkozóra, amelyen érdekes és hosszas vita ala­kult ki a színházművészet­ről és a Békés megyei Jókai Színház előadásairól. kedvenc szórakozása ugyan­is a rejtvényfejtés. — Nagyon régi szenvedé­lyem ez, több mint negyven éve nem hagy nyugodni. Itt a vállalatnál sem a hosszú éjszakákon, de az igazi „munka” otthon zajlik. A kis egyszobás bérházi lakásban a kézikönyvek özö­ne a szépirodalmi művek és verseskötetek mellett. Lexi­kon lexikon hátán. A nagy Pallasztól a kisebb egyköte­tes szakosítottakig. Zene, irodalom, film, színház, ter­mészettudományok és ki tud­ná mind sorba venni. Az idegen szavak szótárán kívül tíz különböző idegen nyelvű, közte orosz, német, angol és eszperantó. Meg a világat­lasz. — Ez a nagy apparátus mind a rejtvényfejtést szol­gálja? — Nagyban dolgozom. Ti­zenöt-húszféle lapot járatok, s mindnek a rejtvényét meg­fejtem. Vagy inkább tejtjük, mert a feleségem is ebben leli a szórakozásai. Így az­tán nincs mit egymás szemé­re hányni. — Pedig elég drága kedv­telés két kisnyugdíjasnak — jegyzi meg Margit néni —, még akkor is, ha sokszor nyertünk már életünkben. De nem is ezért csináljuk elsősorban. — Hogy is mondjam? — folytatja Józsi bácsi —, talán a kíváncsiság viszi állandóan az embert. Kipróbálni, hogy tudom-e? Mert az én szisz­témám az, hogy csak akkor nézek a könyvekben utána valaminek, ha már végképp nem tudom másképp mego'- dani. Van úgy, nögy napo­kig töröm a fejem, s aztán eszembe jut Ilyenkor örü­lök igazán. Pe-sze, a sok lexikonból rengeteg ismere­tet összegyűjtöttem ahhoz a nagyon régen végzett négy polgárihoz. És ez jó érzés. — Es a nyeremények? — Nagyon sok könyvet nyertem már, meg könyv- utalványt. De mást is. Régebben ruhaanyagot, fény­képezőgépet, kávéfőzőt. Most legutóbb meg a helyiipari szakszervezet hat hónapig tartó jubileumi rejtvényver­senyén egy Philips táskará­diót. És majdnem elfelejtet­tem, hogy 42-ben egy két­személyes, egyhetes balaton­füredi üdülést. Az akkor borzasztó nagy szó volt ilyen embereknek, mint mi vagyunk. — Ezenkívül még mivel szórakoznak? — Tévét nézünk, meg van egy kis telkünk, ahol elka- pálgatunk. Mert mozgás is kell és a zöldség is jó, ha van a háznál. Vass Márta Két és fél millió forint az iskolák javára A közelmúltban értékelték a mezőkovácsházi Járási Hi­vatal művelődésügyi osztá­lyán az 1977. évi társadalmi munka eredményeit. Az ösz- szesítésből kitűnik, hogy a járás területén 2 millió 607 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az általá­nos és középfokú iskolák ja­vára. A Itöbb mint két és fél millió forintból 61 ezer fo­rint a szemléltető eszközök és 360 ezer forint az egyéb felszerelések értéke. A járásban első helyen Mezőhegyes áll 554 ezer fo­rint társadalmi munkával és vásárlással, a második Bat- tooya, ahol 485 ezer, a har­madik Medgyesbodzás, ahol 405 ezer forint értékű tá­mogatást kaptak az iskolák. A járás székhelyén, Mezőko- vácsházán 261 ezer forint volt az 1977. évi társadalmi munka és vásárlás összege. Jelentős a kevermesiek összefogása, ahol az általá­nos iskola bútorait, az isko­la ajtóit, ablakait a szülők, a pedagógusok és a tanulók együtt festették át. Fotópályázat fiataloknak A békéscsabai Városi Ta­nács művelődésügyi osztálya, a KISZ városi bizottsága, a Békés megyei Pályaválasztá­si Tanácsadó Sbtézet, a Gyopár Klub, valamint a Kul'ich Gyula Ifjúsági és Üt- törőház 30 éven aluliaknak hirdet fotópályázatot Munka és ifjúság címmel. A bekül­dött képek témájaként a fia­talság életét munkában, ta­nulásban való részvételét je­lölték meg. A legjobb négy kép alkotóját pénzjutalom­ban részesítik. Az elfogadott képekből az ifjúsági és úttörőház kiállír tást rendez, amelynek meg­nyitója — a- Békés megyei ifjúmunkás napok keretében — április 27-én lesz. aBBaBBaaaaaaaaiaaaaaBBaBaBBaaBBaaaaaaaaaBBaBBaaBaaaaBaaBaaaBBaBBBBBaBBaaaBBBBaaaaaaBaaaaaBaBaBaBBBBBaBBaBaaBaBaaaaaBaaaaaBaBB«aBaBBBaaaaaaBaBaBaBBaaaBBBBaaaaBBBBaBaaBB»| A középiskolás korosztály jár Székelyhídi Attila rajztanár szakkörébe, a gyulai Erkel Művelődési Központban. A szak­kör hetenként egyszer tart foglalkozást. Tagjai közül töb­ben rajzszakos pedagógusok szeretnének lenni, szakköri munkájuk jó előkészület erre Fotó: Gál Edit Mikor elül az esti mozgás, s a takarítónők is befejezték munkájukat, az éjszakai portás végigjárja a víz- és csatornamű vállalat Körös- parti székházát szobáról szo­bára. Ellenőrzi, kikapcsol- ták-e az olajkályhát, aztán elfoglalja helyét a telefon mellett. Éjszakai ügyeletet tart. Az asztalán egy-két új­ság, vagy képeslap mindig található a rejtvényoldalon kinyitva. Várszegi József bé­késcsabai nyugdíjas portás Kürti András: Csókol: Renate 7. Lássuk csak, pillanatnyi­lag mi gondom van? A leg­sürgősebben azt kell eldön- tenem, hogy a szálló étter­mében reggelizzem-e, vagy keressek valami olcsóbb tal­ponállót a városban? Nem mintha különösebben spóro­lós lennék, de ennek a ki­rándulásnak a költségeit megsínyli majd a napidíjam, bár itt a szálloda sokkal ol­csóbb, mint Odensében. Ti­zenegykor indul vissza a ha­jó, a táskám könnyű, gyalog sétálok majd a kikötőhöz, megtakarítom a taxizást. Helyes, de addig mivel ütöm agyon az időt? Üljek be egy délelőtti mozielőadásra? Nem értem a szöveget. Az­zal fájdítsam a szívemet, hogy a kirakatokat bámu­lom? Keressek valami ri­porttémát, helyi különleges­séget? A honi lapokból már kicsordulnak az útijegyzetek, aztán meg a fényképezőgé­pemet is Odensében felejtet­tem, ki vesz meg útirajzot néhány fénykép nélkül, ame­lyen a múlt találkozik a je­lennel? Ugyan, minek áltatom ma­gam, hisz igazából nem is ezek a dolgok érdekelnek engem. Reggeli, taxi, ri­port... fütyülök rájuk! Re­nátát kellene valahogy fel­kutatnom, hátha mégis itt van Aarlesben, csak nem kapta meg a táviratomat, vagy valamilyen más okból nem jelentkezett eddig. Ki a kádból, gyors zuha­nyozás, öltözés. Kár minden percért. Már a 'kezemben a kilincs, amikor tekintetem a lila körre esik. Miért nem kérdezhetném meg azt a ro­konszenves éjszakai fickót, hogyan jutok el legkönnyeb­ben a Jesperson utca hét­hez? Miért bóklásszam körül a várost, miért állítsak meg fontoskodó rendőröket, vad­idegen járókelőket?! Belépek a lila körbe. — Látom, és hallom önt — szólal meg egy fiatalos női hang a falról, németül. — Miben lehetünk szolgála­tára? — Kezicsókolom, — hajo­lok meg az apró kamera fe­lé. — Magyar újságíró va­gyok, tegnap érkeztem és ... — Ismerjük önt — mond­ja a doboz. — A neve Kop­ra Tibor. Tegnap éjjel hu­szonhárom óra két perckor szállítási és szállásbiztosítá­si ügyben álltunk a rendel­kezésére. Most mit óhajt? — Hát... hát először is köszönetét szeretnék mon­dani az éjjeli ügyeletes kol­légájának a gyors és töké­letes intézkedésért. Príma ez a kis szoba. Most meg kü­lön hálás vagyok neki azért, hogy szolgálata lejártával kegyedet is informálta ró­lam. Megható ez a figyel­messég. Ezúttal egyébként csak egy kis kérdésem vol­na. Nem tetszik tudni vé­letlenül, hogyan jutok el leggyorsabban a Jespersen utcába? — Hányas szám? — Hét. Jespersen utca hét. Talán ötmásodpercnyi csend. Aztán egy férfihang szólal meg, az, amelyik a hajóállomáson beszélt. Ez biztos, a hangokra jobban emlékszem, mint az arcok­ra, vagy a járásra. — A Jespersen utca — mondja — a hatos körzetben fekszik, a tenger felőli vá­rosrészben. A főútról nyílik, a Martin térnél végződik. Kétszáztizenhét méter hosz- szú. Szélessége hat méter nyolcvan centiméter. Három utcá keresztezi, a Kraaten, a Piter és a Steffensen. Szá­mozása a főúttól kezdődik. A hetes számú ház baloldalt a negyedik. Johan Lins pro­fesszor és családja lakik benne. A Folketing Szállótól gyalogosan tíz-tizenkét perc­nyire van. Jobbra, a kilen­cedik mellékutca, a túlolda­lon. Gépkocsival történő megközelítés esetén felhívjuk a figyelmet, hogy egyirányú az utca forgalmi rendje, és nappal hat órától tizenki­lenc óráig parkolni csak a páros számozású házak előtt lehet. Végül tájékoztatnom : kell önt, hogy a Lins család ; tegnap kéthetes nyaralásra ; Svédországba utazott. — Bocsánat — tapogatom ; meg a homlokomat —, azt ; már értem, hogyan juthat- £ nék el a keresett címre, de ! azt nem tudom felfogni, £ hogy ezt önök hogyan esi- : nálják?! — Mit, kérem? — érdeklő- : dik most ismét a női hang. £ — Hát... hát mindent. A : villámgyors intézkedést, az £ azonnali és ijesztően részle- £ tes adatszolgáltatást? Ke- : gyed hogyan emlékezett ; rögtön a nevemre, honnan £ tudta, hogy németül beszél- ! hét velem? És nemcsak a ; keresett utcát ismerik, ha- £ nem a házat, a tulajdonost : is! Mindent tudnak! A szokásos szünet, izgatot- ! tan várom a választ. — Aarlesben — hallok £ most egy eddig ismeretlen ; basszust — a tájékoztató, £ szervező, ügyintéző szolgál- : tatások az Omnisap kíberno- £ automatájának hatáskörébe £ tartoznak. Az aarlesi Omni- : sáp vállalat gyártmányai £ precízek, gyorsak, megbízha- £ tóak. Vásárolja ön is az £ Omnisap kibernetikus be- £ rendezéseit, automatáit. Elő- £ nyös árak, tízéves garancia. £ Kis térfogat, maximális tel- £ jesítménv. Műszaki ismerte- £ tőket árjegyzékkel kívánsá- i gára azonnal küldünk. Kiszédelgek a körből. Ilyet még nem pipáltam! i Nem emberekkel társalog- £ tam, hanem egy kiberno- £ automata magnószalagaival ! £ (Folytatjuk) KÉP- „ ERNYŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents