Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
60 íves hadsereg 1978. február 19., vasárnap likl3ÜI))»T‘Tt1 III. II rakétakorszak fegyverei A szovjet hadsereg haderőnemei közül első helyen a hadászati rakétacsapatokat kell említenünk. Az elmúlt években bemutattak a nyilvánosságnak olyan hadászati rakétákat is, amelyek — a szovjet sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint — „ikertestvérei” a Vosztok és Voszhod űrhajókat magasba emelő rakétáknak. Hajtóművük mintegy 20 millió lóerős (ez háromszorosa a brasztki erőmű kapacitásának). TBSZSZközleménvek Hadd tegyük hozzá Kazakov marsall szavait: „Egyetlen stratégiai rakéta tökéletes pontossággal a Föld bármely pontjára el tudja juttatni töltetét... A szovjet stratégiai rakéták indítóberendezései és maguk .a rakéták, rendkívül üzembiztosak, bármilyen körülmények közt működnek. Megjegyzendő, hogy az utóbbi időben csökkentettük a rakéta harci készenlétbe helyezéséhez szükséges időt és fokoztuk a találati pontosságot. A szovjet fegyveres erők új, kis térfogatú interkontinentális, hallasztikus rakétákat kaptak, amelyek szilárd üzemanyaggal működnek”. A TASZSZ évről évre közzéteszi közleményét azokról a rakétakísérletekről, amelyek során az utolsó fokozatok a Csendes-óceán térségének meghatározott pontjain csapódnak be. E közlemények felhívják a hajók figyelmét, hogy saját érdekükben az adott időpontban kerüljék el a koordináták által meghatározott övezetet. Még nem volt olyan év, amikor e tengeri térségben a felhívás után a szovjet megfigyelők mellett ne lettek volna ott hívatlan vendégként az amerikai megfigyelőhajók is. Tanúi lehettek, hogy a 12—13 ezer kilométeres utat megtett rakéták a megadott pont közvetlen közelében csapódtak le. Eltérésük, mint a szovjet hadászati rakétacsapatok helyettes főparancsnoka kijelentette, nem több egy kilométernél. E szovjet rakéták sebessége mintegy 25—30 ezer kilométer óránként, és útjuk nagy részét a kozmikus térségben teszik meg. Ez teszi lehetővé, hogy az égitestek pontosságával haladjanak pályájukon. A Krasznaja Zvezda című katonai napilap riportere volt az első, aki eljutott a hadászati rakétacsapatok egyik szigorúan titkos elhelyezési körzetébe és beszámolt a látottakról. Elmondotta: hajóárbóc nagyságú fenyők tövében meghúzódva, magányos házikó áll. Egész föld alatti labirintus bejáratát rejti. Alatta vezérlőtermek, folyosók, elektronikus berendezésekkel teli, légkondicionált helyiségek. Az irányítóközponthoz körben 20—30 méter mély aknák csatlakoznak. Mélyükben a bevetésre kész rakéták, 100 tonnás vasbeton lapokkal lefedve. Az indítóbázist fokozott harckészültség esetén csak a levegőjáratok kötik össze a külvilággal. A környéket érő esetleges atomcsapás lökőhulláma azonnal lezárja a szellőző biztonsági szelepét. A levegő ezután a regenerálóberendezésen keresztül jut el a bázisra, ahol erőmű és élelmiszerkészlet is van, így a személyzet huzamos ideig élhet a külszíntől elzárva. fl parancsnoki harcállásponton Széles ajtó és enyhén lejtő lépcső visz a mélybe. A folyosót puha gyajúszőnye- gek borítják. A szobákban pultok és állványok. Az automatika, a mechanika, az elektro- és rádiótechnika, az elektronika valóságos birodalma ez. Ha körülnézünk, elmondhatjuk, hogy a szovjet technika minden újabb vívmánya megtalálható itt. Embereket nem látni, az ügyeletes tiszten kívül nincs itt senki. Kábelkévék, vezetékek s a fejek felett a kosárkákban a szellőztetők zümmögnek. Mindezekre nem csupán a rakéták táv- irányítása miatt van szükség, hanem hogy a valóságos hadihelyzetben biztosítsák a személyzet számára a normális élet_ és munkafeltételeket. Erre igen nagy gondot fordítottak a föld alatti erőd építői — írja a riporter. Az itt levő elektronikus műszerek korszerűségére egyébként jellemző az az adat, hogy a célbajuttatáshoz szükséges számításokat egy magas matematikai képzettségű személy körülbelül két év alatt végezné el, míg a rakétákat kiszolgáló elektronikus számítógép-rendszer percek vagy pillanatok alatt”. Mi a különbség? A rakéta-atomfegyver fejlődésével együtt tökéletesedtek ,a hagyományos eszközök is: a tüzér, és lövészfegyverek. Az ágyús és a tarackos tüzérség fegyverzete újonnan szerkesztett, illetve korszerűsített löveg- fajtákkal bővült, amelyeket nagy mozgékonyság, manőverezőképesség, lőtávolság, továbbá nagyobb hatóerejű lövedék jellemzett. Fejlődtek és tökéletesedtek a harckocsicsapatok. Az összes harci gépjárművek közül a harckocsit sikerült a leginkább alkalmassá tenni az atomfegyver alkalmazásának viszonyai közötti tevékenységekre. Hadd idézzük Lazigin szovjet vezérőrnagy válaszát egy újságíró kérdésére: miben különbözik a szovjet T 55-ös harckocsi az amerikai M 60-astól, vagy a sokat reklámozott nyugatnémet Leopárdtól? — El kell ismerni, hogy az M 60-as is, a Leopárd is korszerű harckocsi, sok jó tulajdonsággal rendelkezik. A Leopárd például alacsony építésű, ami a harcászatban igen előnyös. De a hadműveleteknél a sebesség a döntő, s ebben a T 55-ösök verhetetlenek. Manőverező képességük, mozgékonyságuk is jobb, mint a nyugatiaké. A mi kezelőszemélyzetünk például előnyösebb helyzetben tud tevékenykedni, mint az övéké — olyan a belső elrendezés. A T 55-ös páncélvédettsége, tűzereje kiváló. Nézzük például a víz alatti átkeléshez szükséges előkészítési időt. A mienk is, a Leopárd is képes víz alatt átkelni. De amíg a mienknek 20 perc is elég az előkészületekre, a Leopárdnál ez sokkal hosszabb időt igényel. Kitűnő az infratechni- kánk — éjszaka is tökéletes látást biztosít parancsnoknak, harckocsivezetőnek, lövegkezelőnek egyaránt; a stabilizátorrendszer, vagyis, hogy menetközben a löveg csöve ne vegye fel a harckocsi mozgását, hanem mozdulatlan állapotban biztosítsa a pontos célzást, megbízhatóbbak a T 55-ösök lánctalpai, tökéletes a sugárvédettsége stb. Pedig a szovjet harckocsiépítés technikája nem állt meg a T 55-tel... Vajda Péter Hadászati interkontinentális rakéita A segítség hálája Dr. Sárosi Tiborné, Szántó Ferencné a véradás szervezői Simon István többszörös véradóval beszélgetnek „Tudja Ön, hogy a mezőgazdasági munka is sok veszélyt rejt magában? Évről évre nő a mezőgazdasági balesetek száma. A sérültek gyógykezelésében pedig igen jelentős szerepet tölt be a vér és a vér- készítmény. Beteg, balesetet szenvedett embertársaink megmentéséhez kérjük a segítséget”. A Magyar Vöröskereszt egyik kiadványából idéztem e sorokat, melyek megszív- lelésében kiemelkedő példát mutatnak a dombiratosiak. Olyannyira, hogy a pénteken megtartott véradáson az 1200 lakosú községben csaknem 300-an adtak vért. Köztük olyan is, aki saját magán tapasztalhatta a fenti sorok igazságát. Elek Ferencet még az őszszel baleset érte. A cukorrépaszedő gép megroncsolta a lábát. Azóta is csak mankóval tud járni és gipszkötéssel. Ekkor sok vért kapott, most mankóval is eljött, hogy ő adhasson hálából, mások életének megmentéséhez viszonzásul a saját véréből, özv. Baráth Pálné a bal kezét törte el, de a jobb keze ép, és azt nyújtotta véradásra. Ezek persze kirívó esetek, de bizonyítják a dombiratosiak áldozatvállaló készségét. A művelődési otthon, mint minden évben, most is átalakult felvételi irodává, laboratóriummá és műtővé, s a helybeliek jöttek, ki egyedül, ki családostól. Valóságos ünnepszámba megy már itt a véradás. A segítség ezúttal is gyorsan kellett. Arra bizonyítok, hogy Szegedről, a klinikáról már ott állt a gépkocsi a 0—RH, negatív, frissen levett vérért. Egy szívbeteg fiatalember műtétjéhez kellett. A véradás fő szervezői : dr. Sárosi Tibor körzeti orvos és felesége, aki egyébként körzeti nővér és a Vöröskereszt helyi titkára is. Valamint Szántó Ferencné vezetőségi tag. Szabó Sándor vb-titkár csak tavaly június óta van Dombiratoson. Azelőtt Domb- egvházán, a tanácsnál dolgozott. Most ez volt az első olyan véradónap, amelyen részt vett mint vb-titkár. E»"éhként kilencszeres véradó. Örömmel nyugtázta a helybelieknek ezt a példa nélkül álló aktivitását: „Az a szép benne — mondotta —, hogy őriként jelentkeztek ennyien és ugyanez nyilvánul meg a társadalmi munkában. Aki vért ad azért, hogy idegen embereken segítsen, az hogyne adna segítséget a falu szépítéséhez, szűkebb hazája fejlesztéséhez! A véradás szervezése és a készülődés azt is eredményezte, hogy rendkívül megnőtt az érdeklődés a Vörös- kereszt munkája iránt. A korábbi 70-ről 153-ra nőtt a helyi Vöröskereszt-alapszervezet tagjainak a száma. Közöttük vannak új és többszörös véradók is, s ez utóbbiban élen járnak a tsz szocialista brigádjai. A helyi Béke Termelőszövetkezet egyébként minden évben sokat segít, és ezúttal is, például a véradók megvendége- léséhez. A napot ugyanis közös vacsorával zárták. A tanács pedig azzal jutalmazta a véradókat, hogy szombaton a Jókai Színház művészeinek műsorát tekinthették meg térítésmentesen. Kasnyik Judit Hőmérőzés, próbavétel vizsgálat céljából Fotó: Martin Gábor Legyünk cselekvő részesei a nagyszerű mozgalomnak! Újabb felajánlások az öregek megsegítésére Telex érkezett Békésről, a Hungaronektár brigádjától, amely a mozgalmat elindította. Idézünk: „Nem gondoltunk elég korán az öregekre, de végképp nem feledkezhetünk meg róluk, a gondoskodásra szoruló, magatehetetlen, idős emberekről. Békés megyében az 1977. évi felmérés szerint 2960 szocialista brigád van, 40 ezer taggal. A mozgalom fő jelszava : szocialista módon élni. Ez azt is jelenti, hogy a brigádok tagjainak olyan közösségi emberekké kell válniuk, akik az élet bármely területén mindenkor készek segíteni embertársaikon. Az „Egy nap az öregekért” mozgalom elindításával nem kívánunk lehetetlent. Csak azt kérjük, minden brigádtag érezze magáénak céljainkat. Legyen cselekvő részese e nagyszerű mozgalomnak.” Az eddigi tapasztalatok szerint ez nem is marad el, hiszen naponta érkeznek a jelzések a megyei tanácshoz. A brigádok megküldik felajánlásaikat. Az elmúlt néhány napban a Békéscsabai Kötöttárugyár több kollektívája is csatlakozott ,a mozgalomhoz. Az Április 4., a Láng, az Arany János, a Váci Mihály nevét viselő brigád csatlkozott és ajánlotta fel egy napi keresetét. Knyihár Jánosné munkaver- seny-szervező pedig azt vállalta, hogy minden kollektívához ellátogat, szervezi az újabb csatlakozásokat. Ennek eredménye, hogy a Szabadság, a Kulich I. és II., a Törekvés, az Alfa, a mezőkovácsházi telephelyről a Radnóti, a József Attila, a Haladás, az Ifjúsági, illetve a Béke brigád, a békési telephelyről a Törekvő, a Béke és az Április 4. nevét viselő kollektíva vállalta, hogy befizeti egy napi keresetét az új szociális otthon építésére. Ha csak ezt a néhány kollektívát számoljuk, s átlagosan 25—30 embert, akkor is már több száz azoknak a száma csupán egy üzemből, akik magukévá tették a békésiek felhívását. De a megye más területéről-is érkeztek felajánlások. A békési Városi Tanács szociális otthonának 38 dolgozója ajánlotta fel egy napi keresetét, és azt is vállalta, hogyha építkezésre kerül a sor, akkor dolgozni is mennek. A Szőrme- és Kézműipari Vállalat Allende, a battonyai Május 1- Tsz Barátság brigádja, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Kállai Éva és Dobó Katica nevét viselő kollektívája is csatlakozott. Ezenkívül a Hidasháti Állami Gazdaság központi gépjavító műhelyének 20 tagú, dr. Münnich Ferenc nevét viselő brigádja is felajánlotta keresetét és a gazdaságon belül felhívást intézett a szocialista brigádokhoz. A MEZŐGÉP békéscsabai központjának Ascota alkalmazotti kollektívája hasonlóképpen felhívással fordult a vállalat valamennyi brigádjához. A 16 tagú Ascota brigád egyébként március 2-i keresetét adja e nemes cél megvalósításához. Az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat dekorációsai — 14-en — szintén ezt tették, és befutott az első összeg is, mégpedig egy idős embertől: Sztankó Márton békéscsabai lakostól. Február 2-án, már a felhívás napján feladott 500 forintot e célra, ami a napokban érkezett meg. K. J.
