Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

60 íves hadsereg 1978. február 19., vasárnap likl3ÜI))»T‘Tt1 III. II rakétakorszak fegyverei A szovjet hadsereg had­erőnemei közül első helyen a hadászati rakétacsapatokat kell említenünk. Az elmúlt években bemu­tattak a nyilvánosságnak olyan hadászati rakétákat is, amelyek — a szovjet sajtó­ban megjelent nyilatkozatok szerint — „ikertestvérei” a Vosztok és Voszhod űrhajó­kat magasba emelő rakéták­nak. Hajtóművük mintegy 20 millió lóerős (ez háromszo­rosa a brasztki erőmű kapa­citásának). TBSZSZ­közleménvek Hadd tegyük hozzá Kaza­kov marsall szavait: „Egyet­len stratégiai rakéta tökéle­tes pontossággal a Föld bár­mely pontjára el tudja jut­tatni töltetét... A szovjet stratégiai rakéták indítóbe­rendezései és maguk .a raké­ták, rendkívül üzembiztosak, bármilyen körülmények közt működnek. Megjegyzendő, hogy az utóbbi időben csök­kentettük a rakéta harci ké­szenlétbe helyezéséhez szük­séges időt és fokoztuk a ta­lálati pontosságot. A szov­jet fegyveres erők új, kis térfogatú interkontinentális, hallasztikus rakétákat kap­tak, amelyek szilárd üzem­anyaggal működnek”. A TASZSZ évről évre köz­zéteszi közleményét azokról a rakétakísérletekről, ame­lyek során az utolsó fokoza­tok a Csendes-óceán térségé­nek meghatározott pontjain csapódnak be. E közlemé­nyek felhívják a hajók fi­gyelmét, hogy saját érde­kükben az adott időpontban kerüljék el a koordináták által meghatározott övezetet. Még nem volt olyan év, ami­kor e tengeri térségben a felhívás után a szovjet meg­figyelők mellett ne lettek volna ott hívatlan vendég­ként az amerikai megfigye­lőhajók is. Tanúi lehettek, hogy a 12—13 ezer kilomé­teres utat megtett rakéták a megadott pont közvetlen kö­zelében csapódtak le. Eltéré­sük, mint a szovjet hadásza­ti rakétacsapatok helyettes főparancsnoka kijelentette, nem több egy kilométernél. E szovjet rakéták sebessége mintegy 25—30 ezer kilomé­ter óránként, és útjuk nagy részét a kozmikus térségben teszik meg. Ez teszi lehető­vé, hogy az égitestek pon­tosságával haladjanak pályá­jukon. A Krasznaja Zvezda cí­mű katonai napilap ripor­tere volt az első, aki elju­tott a hadászati rakétacsapa­tok egyik szigorúan titkos elhelyezési körzetébe és be­számolt a látottakról. El­mondotta: hajóárbóc nagy­ságú fenyők tövében meg­húzódva, magányos házikó áll. Egész föld alatti labirin­tus bejáratát rejti. Alatta vezérlőtermek, folyosók, elektronikus berendezésekkel teli, légkondicionált helyisé­gek. Az irányítóközponthoz körben 20—30 méter mély aknák csatlakoznak. Mélyük­ben a bevetésre kész raké­ták, 100 tonnás vasbeton la­pokkal lefedve. Az indítóbá­zist fokozott harckészültség esetén csak a levegőjáratok kötik össze a külvilággal. A környéket érő esetleges atomcsapás lökőhulláma azonnal lezárja a szellőző biztonsági szelepét. A levegő ezután a regenerálóberende­zésen keresztül jut el a bá­zisra, ahol erőmű és élelmi­szerkészlet is van, így a sze­mélyzet huzamos ideig él­het a külszíntől elzárva. fl parancsnoki harcállásponton Széles ajtó és enyhén lej­tő lépcső visz a mélybe. A folyosót puha gyajúszőnye- gek borítják. A szobákban pultok és állványok. Az automatika, a mechanika, az elektro- és rádiótechnika, az elektronika valóságos biro­dalma ez. Ha körülnézünk, elmondhatjuk, hogy a szov­jet technika minden újabb vívmánya megtalálható itt. Embereket nem látni, az ügyeletes tiszten kívül nincs itt senki. Kábelkévék, veze­tékek s a fejek felett a ko­sárkákban a szellőztetők zümmögnek. Mindezekre nem csupán a rakéták táv- irányítása miatt van szük­ség, hanem hogy a valóságos hadihelyzetben biztosítsák a személyzet számára a nor­mális élet_ és munkafeltéte­leket. Erre igen nagy gondot fordítottak a föld alatti erőd építői — írja a riporter. Az itt levő elektronikus műsze­rek korszerűségére egyéb­ként jellemző az az adat, hogy a célbajuttatáshoz szükséges számításokat egy magas matematikai képzett­ségű személy körülbelül két év alatt végezné el, míg a rakétákat kiszolgáló elektro­nikus számítógép-rendszer percek vagy pillanatok alatt”. Mi a különbség? A rakéta-atomfegyver fej­lődésével együtt tökélete­sedtek ,a hagyományos esz­közök is: a tüzér, és lövész­fegyverek. Az ágyús és a tarackos tüzérség fegyverze­te újonnan szerkesztett, il­letve korszerűsített löveg- fajtákkal bővült, amelyeket nagy mozgékonyság, manő­verezőképesség, lőtávolság, továbbá nagyobb hatóerejű lövedék jellemzett. Fejlődtek és tökéletesed­tek a harckocsicsapatok. Az összes harci gépjárművek közül a harckocsit sikerült a leginkább alkalmassá tenni az atomfegyver alkalmazásá­nak viszonyai közötti tevé­kenységekre. Hadd idézzük Lazigin szovjet vezérőrnagy válaszát egy újságíró kérdé­sére: miben különbözik a szovjet T 55-ös harckocsi az amerikai M 60-astól, vagy a sokat reklámozott nyugat­német Leopárdtól? — El kell ismerni, hogy az M 60-as is, a Leopárd is korszerű harckocsi, sok jó tulajdonsággal rendelkezik. A Leopárd például alacsony építésű, ami a harcászatban igen előnyös. De a hadmű­veleteknél a sebesség a dön­tő, s ebben a T 55-ösök ver­hetetlenek. Manőverező ké­pességük, mozgékonyságuk is jobb, mint a nyugatiaké. A mi kezelőszemélyzetünk pél­dául előnyösebb helyzetben tud tevékenykedni, mint az övéké — olyan a belső el­rendezés. A T 55-ös páncél­védettsége, tűzereje kiváló. Nézzük például a víz alatti átkeléshez szükséges előké­szítési időt. A mienk is, a Leopárd is képes víz alatt átkelni. De amíg a mienk­nek 20 perc is elég az elő­készületekre, a Leopárdnál ez sokkal hosszabb időt igé­nyel. Kitűnő az infratechni- kánk — éjszaka is tökéletes látást biztosít parancsnok­nak, harckocsivezetőnek, lö­vegkezelőnek egyaránt; a stabilizátorrendszer, vagyis, hogy menetközben a löveg csöve ne vegye fel a harc­kocsi mozgását, hanem moz­dulatlan állapotban biztosít­sa a pontos célzást, megbíz­hatóbbak a T 55-ösök lánc­talpai, tökéletes a sugárvé­dettsége stb. Pedig a szovjet harckocsi­építés technikája nem állt meg a T 55-tel... Vajda Péter Hadászati interkontinentális rakéita A segítség hálája Dr. Sárosi Tiborné, Szántó Ferencné a véradás szervezői Simon István többszörös véradóval beszélgetnek „Tudja Ön, hogy a mezőgazdasági munka is sok veszélyt rejt magá­ban? Évről évre nő a mezőgazdasági balesetek száma. A sérültek gyógykezelésében pedig igen jelentős szerepet tölt be a vér és a vér- készítmény. Beteg, bal­esetet szenvedett em­bertársaink megmenté­séhez kérjük a segítsé­get”. A Magyar Vöröskereszt egyik kiadványából idéztem e sorokat, melyek megszív- lelésében kiemelkedő példát mutatnak a dombiratosiak. Olyannyira, hogy a pénte­ken megtartott véradáson az 1200 lakosú községben csak­nem 300-an adtak vért. Köz­tük olyan is, aki saját ma­gán tapasztalhatta a fenti sorok igazságát. Elek Ferencet még az ősz­szel baleset érte. A cukor­répaszedő gép megroncsolta a lábát. Azóta is csak man­kóval tud járni és gipszkö­téssel. Ekkor sok vért ka­pott, most mankóval is el­jött, hogy ő adhasson hálá­ból, mások életének meg­mentéséhez viszonzásul a saját véréből, özv. Baráth Pálné a bal kezét törte el, de a jobb keze ép, és azt nyújtotta véradásra. Ezek persze kirívó esetek, de bi­zonyítják a dombiratosiak áldozatvállaló készségét. A művelődési otthon, mint minden évben, most is át­alakult felvételi irodává, la­boratóriummá és műtővé, s a helybeliek jöttek, ki egye­dül, ki családostól. Valósá­gos ünnepszámba megy már itt a véradás. A segítség ez­úttal is gyorsan kellett. Ar­ra bizonyítok, hogy Szeged­ről, a klinikáról már ott állt a gépkocsi a 0—RH, negatív, frissen levett vérért. Egy szívbeteg fiatalember műtét­jéhez kellett. A véradás fő szervezői : dr. Sárosi Tibor körzeti orvos és felesége, aki egyébként körzeti nővér és a Vöröske­reszt helyi titkára is. Vala­mint Szántó Ferencné veze­tőségi tag. Szabó Sándor vb-titkár csak tavaly június óta van Dombiratoson. Azelőtt Domb- egvházán, a tanácsnál dolgo­zott. Most ez volt az első olyan véradónap, amelyen részt vett mint vb-titkár. E»"éhként kilencszeres vér­adó. Örömmel nyugtázta a helybelieknek ezt a példa nélkül álló aktivitását: „Az a szép benne — mondotta —, hogy őriként jelentkeztek ennyien és ugyanez nyilvá­nul meg a társadalmi mun­kában. Aki vért ad azért, hogy idegen embereken se­gítsen, az hogyne adna se­gítséget a falu szépítéséhez, szűkebb hazája fejlesztésé­hez! A véradás szervezése és a készülődés azt is eredmé­nyezte, hogy rendkívül meg­nőtt az érdeklődés a Vörös- kereszt munkája iránt. A ko­rábbi 70-ről 153-ra nőtt a helyi Vöröskereszt-alapszer­vezet tagjainak a száma. Közöttük vannak új és több­szörös véradók is, s ez utób­biban élen járnak a tsz szo­cialista brigádjai. A helyi Béke Termelőszövetkezet egyébként minden évben so­kat segít, és ezúttal is, pél­dául a véradók megvendége- léséhez. A napot ugyanis kö­zös vacsorával zárták. A ta­nács pedig azzal jutalmazta a véradókat, hogy szombaton a Jókai Színház művészeinek műsorát tekinthették meg térítésmentesen. Kasnyik Judit Hőmérőzés, próbavétel vizsgálat céljából Fotó: Martin Gábor Legyünk cselekvő részesei a nagyszerű mozgalomnak! Újabb felajánlások az öregek megsegítésére Telex érkezett Békésről, a Hungaronektár brigád­jától, amely a mozgalmat elindította. Idézünk: „Nem gondoltunk elég korán az öregekre, de végképp nem feledkezhetünk meg róluk, a gondoskodásra szoruló, ma­gatehetetlen, idős emberek­ről. Békés megyében az 1977. évi felmérés szerint 2960 szocialista brigád van, 40 ezer taggal. A mozgalom fő jelszava : szocialista módon élni. Ez azt is jelenti, hogy a brigádok tagjainak olyan közösségi emberekké kell válniuk, akik az élet bár­mely területén mindenkor készek segíteni embertársai­kon. Az „Egy nap az öre­gekért” mozgalom elindítá­sával nem kívánunk lehe­tetlent. Csak azt kérjük, minden brigádtag érezze magáénak céljainkat. Legyen cselekvő részese e nagyszerű mozgalomnak.” Az eddigi tapasztalatok szerint ez nem is marad el, hiszen naponta érkeznek a jelzések a megyei tanácshoz. A brigádok megküldik fel­ajánlásaikat. Az elmúlt né­hány napban a Békéscsabai Kötöttárugyár több kollektí­vája is csatlakozott ,a moz­galomhoz. Az Április 4., a Láng, az Arany János, a Váci Mihály nevét viselő brigád csatlkozott és aján­lotta fel egy napi keresetét. Knyihár Jánosné munkaver- seny-szervező pedig azt vál­lalta, hogy minden kollektí­vához ellátogat, szervezi az újabb csatlakozásokat. En­nek eredménye, hogy a Sza­badság, a Kulich I. és II., a Törekvés, az Alfa, a mező­kovácsházi telephelyről a Radnóti, a József Attila, a Haladás, az Ifjúsági, illetve a Béke brigád, a békési te­lephelyről a Törekvő, a Béke és az Április 4. nevét viselő kollektíva vállalta, hogy be­fizeti egy napi keresetét az új szociális otthon építésére. Ha csak ezt a néhány kol­lektívát számoljuk, s átlago­san 25—30 embert, akkor is már több száz azoknak a száma csupán egy üzemből, akik magukévá tették a bé­késiek felhívását. De a megye más területé­ről-is érkeztek felajánlások. A békési Városi Tanács szo­ciális otthonának 38 dolgozó­ja ajánlotta fel egy napi ke­resetét, és azt is vállalta, hogyha építkezésre kerül a sor, akkor dolgozni is men­nek. A Szőrme- és Kézmű­ipari Vállalat Allende, a battonyai Május 1- Tsz Ba­rátság brigádja, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Kállai Éva és Dobó Katica nevét viselő kollek­tívája is csatlakozott. Ezen­kívül a Hidasháti Állami Gazdaság központi gépjavító műhelyének 20 tagú, dr. Münnich Ferenc nevét vise­lő brigádja is felajánlotta ke­resetét és a gazdaságon be­lül felhívást intézett a szo­cialista brigádokhoz. A MEZŐGÉP békéscsabai köz­pontjának Ascota alkalma­zotti kollektívája hasonló­képpen felhívással fordult a vállalat valamennyi brigád­jához. A 16 tagú Ascota bri­gád egyébként március 2-i keresetét adja e nemes cél megvalósításához. Az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vál­lalat dekorációsai — 14-en — szintén ezt tették, és be­futott az első összeg is, még­pedig egy idős embertől: Sztankó Márton békéscsabai lakostól. Február 2-án, már a felhívás napján feladott 500 forintot e célra, ami a napokban érkezett meg. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents