Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

1978. február 19., vasárnap o Ensnsusj1 Szövetkezet a vizen Arany és ezüst Szinte már közhelynek szá­mit, ha egy beszámoló a kö­vetkező szavakkal kezdődik: nehéz küzdelmes évet zár­tunk. .. Bármennyire is meg­szokottnak tűnik ez a szó­fordulat, a gyomai Viharsa­rok Halászati Termelőszövet­kezet elmúlt évére ez több­szörösen igaz. Az év elején ugyanis egy olyan természe­ti csapás sújtotta őket, mely a szakértők szerint 100-éven- ként, ha egyszer előfordul. A kedvezőtlen időjárási körülmények, a növényi rot­hadások, és még számos más hatás egybeesése azt okozta, ugyanis, hogy rendkívüli módon felszaporodott a vi­zekben az ammónia és a kén­hidrogén mennyisége, ugyan­akkor lecsökkent az oxigén- tartalom. Mindez oda veze­tett, hogy szinte órák alatt 3,5 millió forint értékű hal­állománya pusztult el a szö­vetkezetnek. Ezzel a hiány­nyal kellett tehát elkezdeni­ük az évet. légre is mentek Természetes, hogy ezután a szövetkezet munkája első­sorban arra irányult, hogy a lehető legkisebb megrázkód­tatással vészeljék át a csa­pást. Ez szigorú takarékos- sági intézkedéseket követelt, növelték a fegyelmet és a felelősségre vonást. Nyilván nem találkozott az érintettek helyeslésével, hogy több fe­gyelmi és kártérítési eljárást folytattak le 1977-ben, mint a korábbi években együttvé­ve. Utólag azonban látható, hogy e szigorú intézkedések nélkül — végül is — nem zárhatta volna eredménnyel az elmúlt évet a szövetkezet. Más problémák is nehezí­tették az elmúlt évi munkát. A természetes vízi halászok 4200 mázsa halat fogtak ki tavaly, ez 12 százalékkal ke­vesebb az előző évinél. Mindez a furcsa novemberi és decemberi időjárásnak .köszönhető”, ugyanis olyan jégviszonyok alakultak ki, a Körösön, hogy az emberi élet kockáztatása nélkül le­hetetlen volt halászni. Emi­att több vizük lehalászatlan maradt. Hátrányosan befo­lyásolta az időjárás a halak súlygyarapodását is, a kihe­lyezett busák nem nőttek olyan nagyra, mint az várha­tó volt. Ez azért is kellemet­lenül érintette a szövetkeze­tét, mert még 1976-ban 534 mázsa tenyészhalat helyez­tek ki, 1977-ben már 746 mázsát. Kedvezően alakult viszont az első és a másod- osztályú halak aránya az össztermeléshez képest. Ez az odafigyelést, a tenniakarást bizonyítja, elmondható te­hát, hogy nem a halászokon múlott, hogy nem sikerült teljesíteni a tervet. Amikor vízre vagy jégre lehetett menni, akkor teljes energiá­val halásztak, de azt a csak­nem egyhónapos kiesést, amit a kedvezőtlen időjárá­si viszonyok okoztak, nem le­hetett pótolni. Hasítva kell a busa A későbbi idők bő zsák­mányát a szokásokhoz híven alapos munkával készíti elő a szövetkezet. Rövidesen ki­helyezned 160 mázsa kétnya- ras pontyot, emellett 600 ezer zsenge csukaivadékot he­lyeztek ki vizeinkre. Az iva­dékolás összértéke több mint 2 millió forint volt, és ebből 1 millió 174 ezer forint ju­tott a horgászok által is lá­togatott vizekre. A halastó termelése is el­maradt mennyiségileg a ter­vezettől, ez az elmaradás azonban előre várható volt, ezért keresni kezdték, ho­gyan hozhat többletbevételt mégis a szövetkezetnek. A kedvező ajánlatok miatt há­rom tavukat már nyáron le­halászták és összesen 546 mázsa ponty került NSZK exportra. Ezzel a nyári ha­lászattal elvesztették ugyan a július, augusztus, szeptem­beri halsúlygyarapodásból adódó haltömeget, a gazda­ságosság szempontjából még­is jó döntésnek bizonyult a nyári lehalászás. A szövet­kezet jelentős exportfelárat kapott a jó minőségű, 1,3 ki­logrammos pontyokért. Nagy jelentőségű 'kisegítő ágazata a szövetkezetnek a halfeldolgozó üzem, melynek termelési eredménye lassan­ként meghatározó lesz a szövetkezet gazdálkodása szempontjából. Az üzemiben tavaly 2550 mázsa halat dol­goztak fel, ezer mázsával többet, mint 1976-ban. Le­gyártottak 280 ezer doboz kö­rösi halászlét, 1511 mázsa halszeletet és 350 mázsa kü­lönböző vegyes haltálat. Ha­sított busatestből 1217 má­zsa exportra került. Mint a számokból látható, a halfeldolgozó üzem már nemcsak a szövetkezet saját termelését dolgozza fel, ha­nem más gazdaságok halait is. Ezzel az elmúlt évben feldolgozott haltermékek mennyisége már országosan is számottevő. A kereslet nagy a feldolgozott halak iránt, de az üzemet a jelen­legi helyén már nem lehet fejleszteni. Megkezdődtek az előkészületek egy új feldol­gozó építésére, rendelkezésre Lapunkban már beszámol­tunk arról a nagy jelentősé­gű kísérletről, mely tavaly kezdődött a nagybánhegyesi Zalka Termelőszövetkezet­ben. A Füzesgyanmati Lu- cematermesztési Rendszer az elmúlt év elején vásárolt Dá­niából egy TAARUP szal­mafermentáló gépet, mely az addig jórészt veszendőbe ment gabonaszalmából a réti szénával csaknem egyen­értékű takarmányt készít. Nagy előnye a berendezés­nek, hogy vontatható és a meghajtását is a vontató- járműről kapja. Ezáltal le­hetővé válik, hogy a hely­színen, a szántóföldön dol­áll a pénz, kivitelezési kapa­citások, s a tervek szerint 198(l-ban kezdi meg a ter­melést. Gombház séf... Nagyban segíti a halfeldol­gozást, hogy jó kapcsolatot alakított ki a szövetkezet a Magyar Hűtőipar békéscsa­bai gyárával és a HALÉRT Vállalattal. A Békéscsabai Hűtőgyárral 'kooperációban gyártják a halászlét, és ezen­kívül több termékük mély­hűtését is lehetővé tették. Ez az alapja egy másik, egyre jobban szélesedő kapcsolat­nak, melynek keretében a HALÉRT az egész ország­ban értékesíti a gyomai ter­mékeket. Ezenkívül a HA­LÉRT alapanyagot is ad a feldolgozó üzemnek. A szövetkezet másik fon­tos kisegítő ágazata a gomb­üzem, mely számos cipő­gyár^, szövetkezettel áll kapcsolatban. Ezenkívül a gombüzem műszaki kollektí­vája készíti el a szövetkezet haífeldodgözó gépeinek egy részét is. Az ágazatok tevékenysé­gének eredményeként a szö­vetkezet az elmúlt évben több mint 55 milliós árbevé­telt ért el. Ennél azonban még fontosabb, hogy az év eleji nehézségek, a 3,5 mil­liós halpusztulás ellenére több mint 3 millió 700 ezer forintos nyereséggel zárhat­ták az 1977-es évet. Lónyai László gozza fel a szalmát és be­szállítani csak a jóval ke­vesebb helyet elfoglaló pel- leíet kell. Ráadásul ez a pellet granulátum formájá­ban jó áron exportálható, és ez hamar visszahozza a gé­pek vásárlásához szükséges tőkés devizát. Az etetési kísérletek so­rán kiderült, hogy a fermen­tált szalmával táplált szarvasmarhák súlygyarapo­dása és tejhozama, valamint a tej zsírtartalma nagyobb volt, mint azoké, melyeket hagyományos módon etettek. A szakemberek ezt a pellet rosttartalmával magyaráz­Kissé meglepődöm, ami­kor Perei István, a Buda­pesti Bútoripari Vállalat gyulai gyáregysége 7 tagú Béke Szocialista Brigádjá­nak a vezetője közli: — Már 1974-ben megkap­tuk az aranykoszorús jel­vényt. Jó ideig meg is tar­tottuk, de az idén csak ezüstkoszorúsok lettünk. — Ez visszaesést jelent. Mi volt az oka? — A program nem telje­sítése, ami azonban nem rajtunk múlott. Az egész műhely lemaradt, késve kaptuk a különböző bútor­alkatrészeket, amelyeket össze kellet volna állíta­nak. Emiatt minden brigád­tól, tőlünk is levontak 50 pontot. — Tehát az elbírálásnál az volt a szabály: „egy mindenkiért, mindenki egyért?” — Igen. A termelési ta­nácskozáson én magam is szóvá tettem ezt. Azt vála­szolták, hogy a pontozás szabályai ilyenek, az idén dolgozzunk jobban. Ludvig Ferencné, a bri­gád szakszervezeti bizalmi­ja nem szívesen szól bele ebbe a kérdésbe. — Ehhez én nem értek — mondja. — Ott van az érté­kelő bizottság, amely tudja, hogy mit kell teljesíteniük a brigádoknak. A bizottság dolga az elbírálás. — Helyes. Nyilvánvaló azonban, hogy azért valami egyéni véleménye is van. — A termelési tanácsko­záson azt mondták, hogy zá'k, mely jó hatással van az állatok emésztőrendszerére. A sikeres kísérlet után az FLR most megkezdi a gé­pek nagyobb arányú elter­jesztését. Még az év első fe­lében húsz TAARUP érke­zik, amelyből ötöt egy du­nántúli rendszernek ad az FLR kipróbálásra, míg ti­zenötöt a partnergazdasá- goknál helyeznék üzembe. Az év második felében további, az igényeknek megfelelő mennyiség beérkezése vár­ható, és így már ebben az évben hasznosítható lesz az eddig csaknem értéktelennek vélt melléktermék. majd rendezik a _dolgot, de maradt minden. — Azért a szakszervezeti bizalmi mégis tehet vala­mit ... — Nem lehet beleszólni. Szerintem harcolják ki azok, akik érdekeltek. Az én munkámat ki csinálja meg helyettem? No, persze van ebben igazság is. Mert amint meg­tudom, a brigádvezetők egyetértettek a pontozás szabályaival. Az sem vitás, hogy egy-egy brigád tevé­kenységének a megítélésénél elsősorban a munka ered­ményességét kell tekintetbe venni. De... Helyes-e az „egy mindenkiért” elv? Mi­ért nem csak azoktól vontak le 50 pontot, akik miatt a műhely brigádjai nem tud­ták teljesíteni a tervüket? Egyébként a Béke brigád — s ezt Petrina János, az szb tagja, bér- és termelési felelős megerősíti — teljesí­tette az exporttervét. Azt csinálta, ami a feladata volt. Az eléggé kényes munkát: a hat egységből álló szek­rénysor ajtószerelését és beállítását, valamint a dísz- lécszerelést. A meós legfel­jebb csak egy százalékot adott vissza kijavításra, ami nem több a megtűrtnél. A hibák pedig anyag- és mé­rethibából, valamint színel­térésből eredtek. Természe­tesen ki is javították, mi­előtt útnak indították volna. Minőségi okok miatt a meg­rendelő nem emelt kifogást. — Dollárról van szó ... Egyébként is a vállalat jó hírét óvnunk kell, máskü­lönben .bezárhatjuk a „bol­tot” — \*élekedik Galambos András. Petrina János a brigád tagjait elismert szakembe­reknek tartja. Pontosabban a férfiakat, Perei Istvánt, Galambos Andrást, Grósz Jánost és Gombkötő Mi­hályt. ök asztalosak. A há­rom asszony — Ludvig Fe­rencné, Szabó Lászlóné, és Kovács Istvánné — nagy gyakorlattal rendelkező be­tanított munkás. Már csak fél óra van hát­ra a munkaidő végéig. Ko­vács Istvánné bevallja, hogy bizony elég fáradt. — Nem könnyű emelgetni, rendbehozni, szállításhoz előkészíteni a szekrényeket. A férfiak kisgéppel és kéz­zel könnyedén, mi meg fizi­kai erővel dolgozunk. — Miért nem lett szak­munkás? — Fiatal koromban nem volt divat az ilyen szákma. Én szakácsnő lettem. De vi­dékre kellett volna járnom, ezért inkább ebbe a gyárba jöttem. Tizenkét éve itt va­gyak. Amíg segédmunkások is voltak, nekünk nem kel­lett szekrényeket cipelni. De aztán ránk maradt ez a feladat. Máshová azonban nem szívesen menne. Jól érzi magát ebben a környezet­ben. Rendesek, tisztelettu- dóak a brigádtársai és sze­reti azt is, hogy a műhely­ben fegyelmezett munka fo­lyik. S ha a kereset több lenne, a fáradtságot is köny- nyebben elviselné. A jó munkán kívül van még néhány más elismerés­re méltó erénye a Béke bri­gádnak. Kezdjük talán a város iskolaépítési akciójá­ban való részvétellel. — Az idén ezért két kommunista műszakot vál­lalunk — mondja Perei Ist­ván. Megnyugtató a brigád tagjai számára, hogy a gyárban senki sem „lóg ki a sorból”. Az alkalmazottak éppen úgy részt vesznek a munkában, mint ők. Mert nemcsak a munkások gyer­mekei járnak iskolába. — Ezt a példát érdemes len­ne másutt is követni. Ha pedig a gyulai 3-as számú iskolában van valami kisebb asztalosmunka, csak szólni kell és megy a bri­gád. Ugyanúgy a remetei gyermeknevelő-otthonba is. Sok — főként a munkát könnyítő és gyorsító — újí­tást is a brigád javára kell írni, bár ezek csaknem mind Perei István nevéhez fűződnek. Ügy vélik azon­ban, hogy az újításokat nem eléggé honorálják és az el­bírálás, bevezetés is lassú. Végül megtudom, hogy a brigádban még sohasem fordult elő baleset. Ezt az érdemek felsorolásánál ta­lán az első helyen kellett volna megemlíteni. A bevezetőben említett termelési tanácskozáson azt mondták nekik, hogy dol­gozzanak jobban. Ugyanezt még inkább lehet javasolni azoknak, akiktől a műhely brigádjainak a munkája függ. Mert az ezüst is fé­nyes, de az aranynak még­is szebb a csillogása. Pásztor Béla Még a tavalyi nagybánhegyesi kísérlet során készült képünk a TAARUP szalmafermentáló berendezésről, melyből újabb 20 érkezik az év első felében Fotó: Lónyai László A Mezőgazdasági Kiadó könyvei DR. TIBOLD VILMOS: GÉPEK ÜZEMELTETÉSE A MEZŐGAZDASÁGBAN A mezőgazdasági nagy­üzem gépparkjának ésszerű üzemeltetése az eredményes gazdálkodás egyik fontos fel­tétele. A kézikönyv pontosan eligazít a gépek használatá­nak és kiszolgálásának mind az elvi, mind pedig a gya­korlati tennivalói közöt Megismertet az üzemeltetés hez nélkülözhetetlen műsza ki ismerettel és szárnitá: módokkal is. Áttekintést a a legfontosabb agrotechn: kai tudnivalókról és azo géprendszereiről. ROMAN CZUBA: TANULMÁNYOK A TRÁGYÁZÁSRÓL A mű a KGST-országok mezőgazdasági kiadói együtt­működésének keretében ké­szült, és minden tagország­ban megjelenik. A nemzet­közi munkaközösség cikk- gyűjteménye tanulmányokat ad közre az egyes KGST- országokban folytatott trá- gyázási kísérletekről, vizs­gálva, hogy milyen újabb lehetőségek nyílnak a trá­gyázás hatékonyságának nö­velésére. DR. LORINCZ JÓZSEF: GYEPTERMESZTÉS ÉS HASZNOSÍTÁS A szálas- és tömegtakar­mány előállítása során alap­vető követelmény a minél kisebb energiafelhasználás és a gazdaságos takarmá­nyozás. A növénytermesztés és így a gyepgazdálkodás is a nap sugárzó energiáját épí­ti be a termésbe és jelentős szerepe van az energiater­melésben és -felhasználás­ban. A képekkel, rajzokkal és gazdaságossági táblázatok­kal bőségesen illusztrált könyv széles körű áttekin­+ n rí daság eddig kevésbé feltárt tartalékáról, a gyepgazdálko­dásról. Az idei mezőgazdasági könyvhónapra jelent meg dr. Fehér György: Állatpre­parátumok készítése, vala­mint Sárközy Péter: Rend­szerszemléletű módszerek a mezőgazdaságban című köny­ve. A Ma újdonság, holnap gyakorlat sorozatban Boncz Ernő : Az idényen kívül ön­tözés című munkáját veheti kezébe az olvasó. Új TJMRUP-gépek érkeznek

Next

/
Thumbnails
Contents