Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

1978. február 18., szombat o Tizenhat és fél milliót hozott a munkaverseny a baromfifeldolgozónál A CHEMICAL Újkígyóson Napjainkban az építkezési költségek alig egy-két szá­zalékát teszi ki a tető- és a pinceszigetelés. Sőt, ha a házgyári épületeket nézzük, melyek általában 10 emelet magasak, akkor a költség a fél százalékot sem éri el. Csakhogy ez a fél százalék rendkívül fontos. Ha rossz a szigetelés, beáznak a lakások, vizes lesz a padló, megre­pedezik a beton. Nagy értékeket óvó termékekről van te­hát szó, ezért furcsa, hogy az ország egyik legnagyobb gyártója egy ÁFESZ-melléküzemág volt. Azért beszé­lünk erről múlt időben, mert nemrég kicserélték a táblát. A békéscsabai ÁFÉSZ Űjkígyósi Fedéllemez Gyárából a Szigetelőanyag Gyára lett. CHEMICAL A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalatnál a kö­zelmúltban értékelték az elmúlt évi munkaversenyt. A vállalat 61 szocialista bri­gádjának mintegy ezer tag­ja csatlakozott a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszte­letére indított munkaver­senyhez, amelynek eredmé­nyei minden várakozást fe­lülmúltak. A tervezett 11 millió forinttal szemben 16,5 millió forintot teljesítettek a kollektívák. A termeltetés és felvásár­lás területén hét szocialista brigád dolgozott, amelyek fő feladata a felvásárlási program túlteljesítése volt. Ez sikerrel járt, csaknem 400 vagonnal több barom­fit, 10 millióval több tojást vásároltak fel, mint 1976- ban. A jó szervezőmunka eredményeként bővült a li- batömő közösségek köre. így jelentősen nőtt a hízott li­ba, illetve a májliba-felvá- sárlás. A termelés és az ér­tékesítés területén dolgozó 21 szocialista brigád vállal­ta, hogy a korábbinál 300 vagonnal több árut dolgoz Galamb, kacsa, Békésszentandráson az el­múlt esztendőben a háztáji gazdaságokban és a község két tsz-ében egyaránt javult a tenyésztői kedv. Ez leg­szembetűnőbben a tejterme­lés növekedésében mutatko­zik meg. A két szövetkezet együttesen 30 százalékkal több tejet értékesített tavaly az egy évvel korábbihoz ké­pest, és a háztájiban is emelkedett a kifejt tej mennyisége annak ellenére is, hogy a portákon tartott tehenek száma egy év alatt kilenccel csökkent. örvendetes, hogy a Zalka és a Tessedik Tsz-ben együtt ma már 368 tehenet tartanak az 1974. évi 260-nal szemben. A tervek szerint év végéig az állomány 382-re szaporodik, ehhez a takar­mány és év végére a férő­hely is rendelkezésre áll a szövetkezetekben. A háztájiban tartott kocák száma 1977-ben 360 volt, hússzal több, mint 1976-ban. Ezzel szemben a háztáji juh­állomány az utóbbi öt év alatt kétharmadára csök­kent a tanyavilág sorvadá­sával. A Zalka Tsz-ben vi­szont elkészült az új juh- hodály, így az év végére a két tsz-ben jelenleg tartott 950 anyajuh mellé még 112-t állíthatnak be. Ahogy a tejtermelés növe­kedése jelezte a tenyésztői kedv fokozódását, ugyan­úgy mutatja ezt a háztáji baromfitartás, elsősorban pedig a húsgalamb- és a vá- gónyúlhizlalás iránt meg­nyilvánuló érdeklődés. Utób­biból mintegy 3—400-at szál­lítanak el Békésszentandrás- ról, főleg exportra. A háztá­ji baromfiállomány egyéb­ként az elmúlt esztendőben Fényállé krómfestéket gyártanak A Tiszamenti Vegyiművek porfestékgyárában megszün­tették a régi, ma már kor­szerűtlen krómsárga festé­kek készítését. Az angol Imperial Chemieais In­dustries (ICI) cégtől vásá­rolt know-how alapján fényálló krómfestékek gyár­tására tértek át. A mintegy 40 millió forintos beruhá­zást igénylő termékváltással lényegesen javultak a válla­lat exportlehetőségei. A legnagyobb tételben Angliá­ba, Jugoszláviába, Olaszor­szágba, az NSZK-ba és Bel­giumba szállít. Üjabban pe­dig Japán is belépett a ve­vői sorába. fel, gyakorlatilag változat­lan létszámmal. A békéscsa­bai gyárban egy univerzális pályát alakítottak ki és szá­mos egyéb korszerűsítés történt. Ennek hatására nőtt a termelés, és emelke- det az export. A baromfinál 6, a tojásnál 9 százalékkal növekedett az exportterme­lés aránya. Emellett javítot­ták a belföldi ellátást, bő­vítették termékeik körét. A jó munka eredménye sem maradt el, három kol­lektívát a vállalat kiváló brigádja kitüntetésre javasol­tak, 30 brigád érte el az aranykoszorús, 8 az ezüst-, 7 a bronzkoszorús jelvényt, 8 brigád zászlót, egy pedig oklevelet kapott. A közel­múltban megtartott mun­kásgyűlésen egyébként úgy döntöttek, hogy az idén a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére folytatják a versenyt. A vállalások között az idén is a termelés, ezen belül az export fokozása, a minőség javítása, a hatékonyság fo­kozása szerepel. nyúl megközelítette a 75 ezret. Baromfineveléssel a Tesse­dik Tsz is foglalkozik, így a községből tavaly több mint 87 ezer pecsenyekacsát és 138 ezer« húscsirkét vásárol­hatott fel a feldolgozóipar. A termelés folyamatában a gépek, berendezések meg- hibásodhatnak, mi több, egy részük alkalmatlanná válik a további munkára; ezeket kiselejtezik. A meghibáso­dott gépek sorsáról, javítá­sukról, felújításukról azután a gazdaságossági szempontok döntenek, megéri-e a vesződ- séget vagy érdemesebb újat vásárolni? így Van ez az iparban, a bányászatban, mezőgazdaságban, egyszóval mindenütt, ahol termelő­munka folyik. A javítási, felújítási tevé­kenység persze korántsem valami látványos, figyelmet vonzó. De ez is lelkiismere­tességet, helytállást, s nem kevés leleményességet köve­tel. Ezt a hálátlannak tűnő — valójában mégsem az — feladatot látja el többek közt a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat szarvasi gépjavító üzeme. El­sősorban a mezőgazdaságnak téve ezzel jó szolgálatot. Természetesen itt nem az történik, hogy a szarvasi gépjavító átvállal minden, a mezőgazdasági üzemekben folyó javítást. Továbbra is lánctalpas traktorok és toló- lapok felújításával, valamint az utóbbiak gyártásával fog­lalkoznak. A legnagyobb megrendelő éppen a mező- gazdaság. Ez az üzem terme­lési értékének, amely 1977- ben 91 millió forint volt, mintegy 66 százalékát jelen-- ti. A mezőgazdasági gépek foraalmazását ellátó AGRO- TRÖSZT 1977-bén először vásárolt nagyobb mennyiség­ben, 10 millió forintért toló­lapokat, nyesőládákat. A ja­vító, szolgáltató tevékenység iránti kereslet ebben az év­ben is tovább nő. A megrendeléseket kielé­gíteni azonban csak úgy lesz­nek képesek, ha tovább ha­ladnak a profiltisztítás út­ján. Vagyis, ha abbamarad a kazángyártás. Erre már várhatóan ez év elején sor kerül. így tehát egy újabb üzemrész kapcsolódhat a fel­újítás és tolólapgyártás mun­kálataiba. S hogy ez mennyire időszerű lépés volt, az Ko­vács Lajos üzemvezető sza­vaiból is kiderül: „Megren­Központi támogatás az építőipar gépesítésére Az építőipar munkaerő­gondjait enyhítik, kapacitá­sát növelik azok az újabb beruházások, amelyekhez pályázat útján négymilliárd forint értékű állami támoga­tást és hitelt kapnak köz­ponti erőforrásokból az ága­zat szervezetei. A múlt év közepén hirdették meg a pá­lyázatot, amelyre 139 válla­lat és szövetkezet nyújtotta be javaslatát, összesen 8 milliárdot kértek központi erőforrásokból, s jóllehet valamennyi pályázó indokolt fejlesztéseket javasolt, sze­lektálni kellett közöttük. A pályázatot értékelő bizott­ság eddig 56 javaslatot el­utasított, a 67 legjobbat pe­dig jóváhagyta. Ennek alap­ján 3,5 milliárd forint érté­kű központi támogatással és a pályázók saját erőforrásai­val csaknem ötmilliárd fo­rint értékű fejlesztés valósul meg. Néhány héten belül döntenek további 16 javas­lat sorsáról, illetve a mint­egy 500 millió forint értékű állami támogatás és hitel odaítéléséről is. A pályázat alapvető célja, hogy még az V. ötéves terv hátralevő éveiben erősítse az építőipart. A kivitelezési szektorok közül a leghaté­konyabban dolgozó állami építőipar vállalatai kapták a támogatás csaknem 80 szá­zalékát. A szövetkezeti épí­tőiparban a lakásépítésre koncentrálták a hozzájáru­lást és egy új építési mód­szer széles körű elterjeszté­sét, a kapacitás jelentős nö­velését tették lehetővé. delőin'kkel folytatott tárgya­lásaink során tapasztaltuk, hogy tovább nőnek a javí­tási igények. Ezek egy ré­szének azonban már nem tu­dunk eleget tenni, ugyanis javítóműhelyünkben 140 traktornál többet nem tu­dunk felújítani. A nyári idő­szakban műhelyen kívüli ja­vítással keresünk átmeneti megoldást.” Ha az üzem teljesítmé­nyét nem is, de a munka mi­nőségét javítja majd az a festőműhely, amelyet a kö­zeli jövőben adnak át ren­deltetésének. A munka gyor­saságát és pontosságát per­sze más módon is leihet nö­velni. Például a szerszámok, eszközök korszerűsítésével. De még ennél is fontosabb az üzemben folyamatosan meg­valósuló szakmai továbbkép­zés. Ezek után már nem meg­Nemrégiben egy riportfil­met sugárzott a televízió. Beázott lakóházakat mutat­tak több nagyvárosunkból. Az operatőr gépével végig- páztázta a tetőt. A képer­nyőn is jól láthattuk, hogy a tetőt szigetelő anyag két része átfedés helyett jó te­nyérnyire elvált egymástól. Bűnös: a neoacid A riportban nyilatkoztak a szakemberek is. Elmondták, hogy ezeket az épületeket új technológiával szigetelték. Egy hazai gyártmányú mű­anyagot, a neoacidot hasz­nálták erre a célra. Ez a műanyag könnyű, vékony, egyszerűen ragasztható, egy­szóval első pillanatra ideális tetőfedő anyagnak látszott. Ráadásul az előzetes vizsgá­latok is azt mutatták, hogy mindenben megfelel a kí­vánt célnak. Ez majdnem így van, de ez a majdnem-; használhatatlanná teszi az egészet. A műanyag ugyanis lepő, hogy 1977-ben a kislét- számú gépjavító 18 dolgozó­ja adott be újítást. így való­sul meg a felújítás újítással. A napokban készült el a prototípusa annak a föld­gyalunak, amelyet hidrauli­kus működtetésűvé alakítot­tak át. Ezzel nemcsak a sze­relési időt rövidítik le, ha­nem javul a berendezés üzembiztonsága is. A gépjavító munkásai, mű­szakirányítói, alkalmazottai tehát igyekszenek az ideális­nak éppen nem mondható körülmények között helytáll­ni. Már évek óta 10 százalé­kot meghaladóan nő a ter­melés, jelentősebb bővítő be­ruházások nélkül. Az egy fő­re jutó termelékenység ta­valy 12 százalékkal nőtt. Leg­fontosabb célkitűzés pedig a fejlesztési tevékenység szín­vonalának emelése. Kepenyes nem bírja a napfényt. Az ibolyántúli sugárzás hatásá­ra öregszik, zsugorodik. Ügy látszik, ezt nem vizsgálták elég ideig, vagy gyártás köz­ben romlott a fólia minősé­ge, de ez a lényegen már mit sem változtat: több száz ház ázik be emiatt. r Persze, egyszerű lenne el­intézni a dolgot annyival, hogy <rosszul vettünk át egy külföjdi példát, de a helyzet sajnos nem ez. A neoacidnál sokkal vastagabb és erősebb nyugatnémet fólia — melyet egy időben négyzetméteren­ként 200 forintért importál­tunk — sem sokkal jobb. A. gyártó szerint ugyan mint­egy nyolc évet bírna ki, a valóságban ennek alig több mint felét. Ezzel szemben a jó öreg kátránypapír, ahogy a köznyelv a bitumenes fe­déllemezfajtákat nevezi, 15— 20 évig állja az időjárás vi­szontagságait. Miért a CHEMICAL? Amit a fentiekben vázol­tunk, az napjaink helyzetké­pe. Amikor az újkígyósi ÁFÉSZ elhatározta a fedél­lemez melléküzemág elindí­tását, ' nem foglalkoztak mélyreható elemzéssel. Egy­szerűen egy olyan terméket kerestek, amely könnyen gyártható,- nagy iránta a ke­reslet, és ezért jó haszonnal értékesíthető. Erre a fedél­lemez látszott a legalkalma­sabbnak. Házilag gyártott gépekkel indult meg a mun­ka, eléggé rossz körülmé­nyek között. De termeltek, mégpedig nyereséggel, és a nyereségből tellett szociális létesítményekre, irodákra, és javultak a munkakörülmé­nyek is, bár ezek még min­dig távol vannak az ideális­tól. Mikor az újkígyósi és a békéscsabai ÁFÉSZ egyesült, az új gazda nem fordított különösebb figyelmet a fe- déllemezüzemre. Ügy voltak vele, hogy hozza ez szépen a nyereséget fejlesztés nélkül is, minek rá költeni. Ezért aztán, amikor „kinézett” egy 20 millió forintos központi támogatás, melyet a bank még 40 millióval megtoldott volna, hogy a pénzből kor­szerűsítsék, fejlesszék a gyártást, nem nagyon haj­tottak a pénzre. Kútba is esett a beruházás, maradt minden a régiben. És még maradt volna jó néhány évig, ha a krónikus szigetelőanyag-hiány . nem sürgette volna a központi döntést, a fejlesztést. Létre­jött a CHEMICAL Építőipa­ri Vegyianyagokat Gyártó Vállalat, az ő profiljába ke­rült a fedéllemezgyártás. Lo­gikusnak látszott, hogy új gyár építése helyett átveszik az újkígyósi fedéllemezüze- met, ahol már kialakult, ta­pasztalatokkal rendelkező szakgárda dolgozik. Ajánlatot tettek tehát az ÁFÉSZ-nek, amelynek egy­szerre igen kedves gyermeke lett a fedéllemezüzem. Ezen nincs semmi csodálkoznivaló. Az üzem évente 12—14 mil­lió forintos nyereséget pro­dukál és ez az ÁFÉSZ éves eredményének . tekintélyes hányada. Egy dolgot azon­ban nem vettek figyelembe. Az országos érdekek feltét­lenül megkövetelték, hogy valahol létrejöjjön egy kor­szerű, nagy kapacitású fe­déllemezgyártó bázis. Vagy Újkígyóson vagy másutt. De ha ez másutt valósul meg, akkor Újkígyósnak két-há- rom év alatt befellegzett, mert sem alapanyagot nem kap, sem értékesítési lehető­séget. Fejlesztés 250 millióért Az ügy tehát kényszerpá­lyán haladt, a döntést kés­leltetni lehetett, de elodázni nem. Ezért hosszas huzavona után tavaly szeptemberben megszületett a határozat, mely kimondta, október 1- től a CHEMICAL gyáraként dolgozik a fedéllemezüzem, bár az épületek és gépek ér­tékét a CHEMICAL még mindig nem fizette ki. Azt természetesen senki sem várta, hogy a puszta át­vételtől egyik napról a má­sikra gyökeresen megválto­zik minden. Azért egy előnyt rögtön tapasztaltak. A CHE­MICAL engedélyezte az alapanyagkészlet mintegy 10 millió forintos növelését, ami — lévén csaknem kizárólag import anyagokról szó — na­gyon fontos a termelés biz­tonsága és folyamatossága érdekében. De a többi csak ezután következik. Rövidesen nagyarányú fej­lesztés kezdődik Újkígyóson. Már készülnek a tervek an­nak a 250 millió forintnak a felhasználására, melyet a CHEMICAL akar Újkígyó­son befektetni. Először is vá­sárolnak a nyugatnémet AWA cégtől egy fedéllemez- gyártó gépet — 80 millió fo­rintért. Ez a gép csaknem teljesen automatikusan gyártja majd a fedéllemezt, gépesíthető lesz az anyag- mozgatás és a csomagolás is. Természetesen megvásárol­ják a gyártási technológiát is, tehát egy csapásra világ- színvonalon álló gyárt­mánnyal rukkolhatnak ki az újkígyósiak. Negyvenmillióba kerül majd a szükséges épü­let, a többi pénzt pedig utakra, raktárakra, szociális létesítményekre és a munka- körülmények javítására, kor­szerűsítésére fordítják. Min­dennek a tervek szerint 1980- ig kell megtörténnie. E fejlesztések eredménye­ként Újkígyós évente mini­mum 6—7 millió négyzetmé­ter nehéz fedéllemezt gyárt majd, a jelenlegi termelés két-háromszorosát. Ezzel Új­kígyós lesz a bitumenes fe­déllemezgyártás országos bá­zisa. De addig is, míg erre sor kerül, sürgősen be kell ru­házni legalább 20 millió fo­rintot, hogy az új beruházás elkészültéig folytatódhasson a termelés. Olyan — halasz­tást nem tűrő intézkedések­ről van szó — melyeket, ha nem tesznek meg sürgősen, akkor veszélybe kerül az emberek egészsége, testi ép­sége. És ha erre az ÁFÉSZ- nek hosszú éveken keresztül nem volt pénze, akkor nem valószínű, hogy most hirte­len elő tudná teremteni a 20 milliót. ♦ Lezajlott tehát a sok vitát kiváltó cégtáblacsere, me­lyet reméljük, sikerült a fentiekkel indokolni. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy ezáltal bizony sé­relem érte a csoportérdeket. A békéscsabai ÁFÉSZ-nek kevesebb a nyeresége, így kevesebbet fordíthat az üz­lethálózat fejlesztésére. Ezt a bevételcsökkenést nem lesz könnyű dolog bepótolni. Ez azonban másodlagos, mert a lényeg az, hogy a népgazda­sági érdek érvényesüljön a csoportérdekkel szemben. És ebben az esetben így történt. Lónyai László A munka könnyebbik része: magasnyomású gőzzel mossák le az olajréteget Fotó: Veress Erzsi Felújítás újítással

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents