Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

1978. február 17., péntek Lebbencs vagy bécsi szelet? Zárszámadások, gyűlések, tanácskozások ideje van. Az előbbiekre jó okot ad a ter­melőszövetkezetek előtt álló tavaszi munkakezdés, az utóbbiakra nem kell különö­sebb ok, hiszen — százával terem a példa — szívesen •gyűlő, tanácskozó nép va­gyunk. Természetes gyakor­lat már az is, hogy miután — éppenséggel — több mint fél napig vitával, érvekkel, adatokkal és cigarettafüsttel terheltük tüdeink és agyunk, később jóféle falatokkal és nedűkkel szeretünk emészt­hető ellensúlyt adni a sok­sok emészthetetlenségnek. Megbízható forrásból hal­lottam: valamelyik minapi tanácskozás szünetében máj- galuskalevest kanalaztak, majd rántott húst falatoztak a résztvevők. Bizonyára íz­lett nekik, váljék egészsé­gükre ! Csakhogy ugyanek­kor az odarendelt — a ta­nácskozás sikerét a maguk módján szolgáló — kisegítő személyzetnek történetesen csak lebbencsleves jutott. Ez a csekélység akkor jutott eszembe, amikor a napokban a Budapesti Harisnyagyár il­letékesével eszmét cseréltem a gyár és a pesti anyaüzem kommunális ellátásáról, üze­mi jóléti, szociális alapjairól. A szóban forgó, az ország­ban több leányvállalatot működtető nagyüzemben ta­valyelőtt 500 forintot tett ki a jóléti alap személyenként. A nyereség részeként tehát ennyit lehetett szociális, kul­turális célokrat sportra, se­gélyre, beiskolázásra, mos­dóra, öltözőre költeni. Igen ám, de ez mást jelentett Gyulán és megint mást Pes­ten. Azaz: a fővárosban 946, Gyulán viszont csak 289 fo­rintot ért ez a nagy átlagot tükörző 500 forint. Nemcsak a pesti üzem lépéselőnye, a rosszul értelmezett „hagyo­mány” alakította ezt így, lu­dasak benne a gyulaiak is. Korábban ugyanis — alapjá­ban véve jó szándékkal — pénzben osztották ki a nye­reségnek azt a részét, amit helyesebb lett volna az üze­mi szociális célokra, létesít­ményekre egy összegben el­költeni. A jobb munka több nyere­séget hozott, s tavaly átla­gosan már 600 forintot for­dítottak a harisnyagyárak szociális célokra. Ez annyit jelent, hogy a pesti üzemben 940 dolgozóra 940 ezer fo­rintot költhettek, Gyulán vi­szont — a dobozi és szeg­halmi egységekkel együtt — kereken ezerötszáz munkás­ra jutott mindössze 656 ezer forint. Tehát a pestiek át­lagban ezer forintot kaptak szociális támogatásként, a gyulaiak viszont csak 450-et. Természetesen nem megr oldás, ha a különbséget egyik napról a másikra egyenlítik ki. Ugyanis gondolni kell arra is: ha pél­dául Gyulán egy év alatt nagyon megnövelnék a jó­léti alapot, ennek a fedezetét máshonnan kellene elvonni. Mondjuk, a nagybátonyi gyártpl, amelyik még rosz- szabbul áll. Es a pesti üzem­ben is kell időről időre az öltözőkre, ebédlőre, segélyre, tanfolyamokra költeni. Az anyaüzem vezetőinek, társadalmi munkásainak dolgg. megértetni és elfogad­tatni a pestiekkel, hogy ná­luk most nem nőhet olyan mértékben a szociális célok­ra szánt összeg, mint ko­rábban. Egyszerűen azért nem, mert a vidéki egysé­geknek sok évtizedes lema­radást keH e téren pótolni­uk. Hiszen ki fogadná el, hogy egy gyulai kötőnő ép­pen 550 forinttal ér keve­sebbet a gyárnak, mint bár­melyik, ugyanazt a munkál végző pesti társa? Senki sem fogadhatja el, mégis ez a helyzet. Pedig ekkora különbség megma­gyarázhatatlan, nincs rá jó­zan érv. A pesti és vidéki üzemek közt fennálló indo­kolatlan különbségek felszá­molásáért még többet kell tenni, s bár nem egyik nap­ról a másikra, de még na­gyobb léptekkel előre lépni. Egészen addig, míg Gyulán is lesz tiszta, derűs üzemi ebédlő, ahol a harisnyagyá­riak jó étvággyal fogyaszt­hatják el a heti legalább egyszeri bécsi szeletet. Varga János Kelendőek a malacok és a süldők Élénk a kereslet az állat­piacokon a növendék serté­sek iránt, az árak ennek megfelelően magasak, ami azt jelzi, hogy várhatóan 1978-ban sem csökken a ta­valyi élénk termelői kedv. A kistermelők szívesen vásá­rolnak malacokat, süldőket az állatpiacokon, annak elle­nére, hogy 12 kilogrammos Súlyig a malac kilóját átla­gosan 60 forintért árusítják, és a süldőkért is 10—20 szá­zalékkal nagyobb összeget kérnek, mint az elmúlt év­ben ilyenkor; egy-egy sül­dőért a hivatalos felvásárlá­si árnál 6—8, sőt gyakran 10 forinttal is többet adnak ki­lónként. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok az elmúlt hetekben malacot nem is tudtak felvásárolni az állat­piacokon, az árak olyan ir­reálisan magasak voltak, hogy az ipar „nem jutott szóhoz”, és süldőből is töb­bet vásároltak volna, mint amennyire végül is lehető­ségük nyílott. Viszont ja­nuárban mintegy 28 ezer süldőt vásároltak a koráb­ban megkötött szerződések alapján. Az év első heteiben tehát az állami felvásárlás szabadpiaci árszabályozó szerepe csak kis mértékben érvényesült, a tavasz vége felé. azonban — akárcsak máskor — várhatóan mér­séklődnek majd a szabad­piaci árak, amelyek különö­sen a Dunántúlon mentek fel, főleg Zalában, Vasban és Veszprém megyében. Az állami ipar erőfeszíté­seket tesz a kistermelők ko­camegrendeléseinek kielégí­tésére. Az első félévben vár­hatóan 30 ezer kocát helyez­nek ki a kistermelőkhöz, mégpedig kedvezményes fel­tételekkel. (MTI) A zárszámadásokról jelent ük (Folytatás az 1. oldalról) Mindebből természetesen nem szabad azt ,a következ­tetést levonni, hogy Kever- mesen valószínűleg azért iz­mosodik a háztáji, mert a közös nem képes megfelelő jövedelmet adni tagjainak. Az 1977-ben elért mintegy 94 millió forintból — amely 17 és fél millióval szárnyal­ta túl a tervezettet —, csak­nem 23 millió forint nyere­séget oszthatott most föl a tagság a különböző alapok­ra. A figyelemre. méltó ered­mény összetevői közül fel­tétlenül szólni kell a hektá­ronként várt 47 mázsával szemben 62 mázsát produká­ló búzatermesztésről, amely ezzel a mezőkovácsházi já­rás közös gazdaságai közül első helyre juttatta a kever- mesi Lenin Tsz-t. Ugyanígy nem maradhat ki a hektá­ronként tervezett 450 má­zsás termésátlagot 165 má­zsával felülmúló cukorrépa­termesztés sem a sorból. A csaknem 81 mázsás hektá­ronkénti kukoricatermés sem vet rossz fényt a kever- mesi közösre, amely — vall­juk meg — a tavaszi és ko­ra nyári kedvezőtlen időjá­rás után. igazán nem is re­ménykedhetett ilyen kiugró jó évben. Ehelyütt kell rög­tön megjegyezni azt is, hogy az 1978-as év indítása sem mondható a legkedvezőbb­nek: a cukorrépa átvételének lassúsága miatt még a leg­utóbbi hetekben is mintegy 800 hektár szántójuk állt szántatlanul. A növénytermesztés len­dületét menet közben az ál­lattenyésztés is fölvette: a tehenészetben 300 literrel nőtt az egy tehénre jutó éves tejtermelés átlaga, a gondo­zók a tervezett 400-zal szem­ben 476 hízómarhát adtak át értékesítésre. A tervét pon­Batlonyai Május 1. Tsz Csaknem 29 millió Jó hangulatban' zajlott" le a zárszámadás a battonyai Május 1. Tsz-ben. Ez annak köszönhető, hogy Mák Fe­renc elnök a szövetkezet fennállása óta a legkiemel­kedőbb eredményekről adha­tott számot. Elmondotta töb­bek között, hogy a 4095 hek­táron gazdálkodó szövetke­zetben — elsősorban a tag­ság rendkívüli szorgalmából fakadóan — a termelési ér­ték egy év alatt 84 millió fo­rintról 101 millióra növeke­dett. A mérleg szerinti ered­mény megközelíti a hét és fél millió forintot. A tagság munkadíja csaknem egy­millió forinttal volt nagyabb 1977-ben, mint egy évvel ko­rábban. À növénytermelési ágazat a tervezett 50 milliós árbe­vétel helyett 61,3 milliót pro­dukált, pedig 300 hektárnyi terület belvízkár miatt tel­jesen kiesett a termelésből. Ehhez hasonló eredmény nem volt még a Május 1. Tsz történetében. As állatte­nyésztési ágazat a legutóbbi két év alatt megduplázta az árbevételét és tavaly elérte a 25 millió forintot. A kö­zösből 2180 hízott sertést és negyedmillió pecsenyecsir­két adtak a népgazdaságnak. De nagyon sokat segítettek tosan teljesítő sertéstartástól nagyobb produktumot a bat- tériázási program befejezté­vel várnak a kevermesiek, K. E. P. forint beruházás a lakossági ellátásban a ház­táji gazdaságok is. Termé­szetesen a szövetkezet ta­karmánnyal, kihelyezett ko­caállománnyal és felvásár­lással segíti a tagok munká­ját. A háztáji portákról egye­bek között 31 hízott marhát és 5360 hízott sertést értéke­sítettek a szövetkezet köz­benjárásával. Ezért is első­rendű feladatként kezelik a Május 1. Tsz-ben a szemes­és a zöldtakarmány-terme- lés fejlesztését. Beszámolt az elnök arról is, hogy a Nagy Október tiszteletére indított munka­verseny meghozta a maga gyümölcsét. A szocialista bri­gádok minden területen maximális eredményeket produkáltak. Ezt a munka­versenyt az idén tovább folytatják. Szó volt arról is, hogy a Május 1. Tsz-ben a szakmai tudás gyarapítására igen nagy gondot fordítanak. Je­lenleg 16 ösztöndíjasuk ta­nul különböző felsőbb fokú intézményben. A felnőttek szakmai továbbképzésében tavaly 200-an vettek részt. Csakis ilyen felkészültség mellett vállalkozhattak árra, hogy csaknem az egész te­rületen iparszerű mezőgaz­dasági termelésre rendez­Menni vagy maradni? Ezer ember otthona Körösújfalu A község régi nevét már alig ismerik. Az a múlt zsel­lérvilágával együtt a feledés homályába tűnt. Ihrázpusz- ta... Legfeljebb néhány ke­serű emlék fűződik e név­hez. Három évtizede még in­kább tanyaközponthoz ha­sonlított, mint faluhoz. Mai nevét 1955-ben kapta, de a nagy változások kezdete csak néhány évvel később kezdő­dött el. A földönfutóvá lett káptalan A Rákóczi Termelőszövet­kezet megalakulása hozott gyökeres fordulatot. A haj­danvolt tulajdonos, a nagy­váradi káptalan igencsak el­csodálkozna, ha ismerné a szövetkezeti gazdálkodás eredményeit, ö földönfutóvá, a falu népe pedig gazdájává lett a földnek. Ma a község­ben úgy ezren élhetnek. Tíz éve még 1400 lelket szám­láltak, de sokan elköltöztek a falut körülölelő, lassan megszűnő tanyavilágból. Mi­ért mentek el? Hiszen a köz­lekedés jó, itt sem rosszab­bak a körülmények, mint másutt. Elmentek, hát az ő dolguk — mondják a falubeliek. Erővel még nem tartottak itt senkit. Munkát a helybe­lieknek a termelőszövetke­zet ad. De sokan járnak át Szeghalomra, Békéscsabára, sőt Budapestre is dolgozni. Vannak úgy 150-en. A ter­melőszövetkezetben, mint az egyetlen itteni gazdálkodó egységben, már nem egyszer kíséreltek meg munkaalkal­mat teremteni az asszonyok­nak. A zöldségtermesztés nagyüzemi meghonosításán fáradoztak. Nem sok siker­rel. Víz kellett volna az ön­tözéshez, de hát honnan, ho­gyan szerezzenek? Hz éjszakai akció Ott a Sebes-Körös 500 mé­terre! A Körös, ezt tudják a falubeliek is, hát már hogy­ne tudnák, hiszen szívesen időznek szabad óráikban a kedtek be. Egy év alatt saját erőből és állami támogatás­ból csaknem 29 millió fo­rint beruházást valósítottak meg, ebből ötmilliót nagy teljesítményű gépekre, gép­sorokra költöttek. Az ilyen drága masinák kezelését csak hozzáértő szakmunká­sokra bízhatják. Általában arra törekszenek, hogy több szakmát tanuljanak a fiata­lok, így gyorsan át lehet cso­portosítani az időszerű mun­kákra a gépkezelőket. Az idei feladatokról Tóth Pál termelést irányító fő­mérnök beszélt. Hangsú­lyozta egyebek között: az őszi betakarítás, szántás, ve­tés jól sikerült, ami alapja az 1978. évi jó termésnek. Igyekeztek a battonyai viszo­nyoknak legjobban megfe­lelő búzafajtákat vetni. A cukorrépa alá kitűnően elő­készítették a talajt, jelentős növény lesz még a seprűci­rok és a napraforgó is. Ku­koricából szintén a legjobb fajtákat vetik tavasszal. Lu­cernát, silókukoricát és egyéb takarmánynövényt 400 hektáron vetnek, hogy a kö­zös állatállományon kívül jusson a háztáji állatok szá­mára is. Célul tűzte a szö­vetkezet egyebek között a tejhozamot tehenenként 400 literrel megemelni. Csupán baromfihúsból 34 vagonnal adnak közfogyasztásra. A háztáji portákra a sertés­program megsegítésére töb­bek között 220 vemhes koca­süldőt és 400 választott ma­lacot ad a szövetkezet, ami­nek az ellenértékét később természetben törlesztik a ta­gok. Az eddiginél is több és jobb minőségű takarmányt adnak a háztáji gazdaságok­nak, hogy még több állati terméket termeljenek érté­kesítésre. — Ary — Varga József húsz malacot nevel vízparton. Még csatorna is van, igaz, csak belvíz leve­zetésére használták jó ideig, de talán öntözni is lehetne belőle a nyári nagy forró­ságban. Akkorra azonban a csatornák már éppen üresek, eltűnik az összegyűlt talaj­víz, vizet meg a Körösből a kanálisba juttatni a gát mi­att a folyóból nem lehetett. Egy hajnalban azután mégis megteltek a csator­nák. Néhány ember a főag- ronómus vezetésével éjjel átvágta a gátat. Lett is be­lőle nagy riadalom. Alig ön­töztek néhány napot, amikor megjelentek a vízügy szak­emberei és betemettették az átvágást. A főagronómus el­len fegyelmit indítottak. En­nek már jó néhány éve, de az öntözés azóta is csak igen kis területen megoldott. Pe­dig hát ott a Körös néhány száz méterre, 4 kilométer hosszan a szövetkezet földje mellett. A zöldségtermesztésből te­hát nem lett semmi. Az asz- szonyok, akik már nem akarnak eljárni, munka hiá­nyában otthon maradnak, s a háztájiban- keresnek el­foglaltságot. Megy a gyerek vándorútra... A termelőszövetkezet a háztáji kisgazdaságokból ta­valy 4,3 millió forintért vá­sárolt fel hízott sertést, szarvasmarhát, tejet. Az ál­latok tartásához takarmányt a szövetkezet adott. Takar­mányt 2 millió forintért ér­tékesítettek. A szállítás ked­vezményes, s e szolgáltatá­sokban azok is részesülnek, < akik nem tagjai a téesznek, de a községben élnek. Az állattartók között ta­láljuk Varga József téeszta- got is. Most azonban leg­nagyobb gondja, mi lesz a Fotó: Veress Erzsi fiából, aki jövőre végzi el a nyolc általánost. — Nemrég Szeghalmon voltak az iskolával a Csepel Autó gyárában üzemlátoga­táson — magyarázza a felesé­ge. — Mondta, oda megy majd tanulni. Hát majd meg­látjuk, mert jobb szeretném, ha maradna... — A termelőszövetkezet ösztöndíjat fizet a fiatalok­nak — hallottuk Herceg Ist­ván téeszelnököt. — Mégsem maradnak, vándorútra kel­nek, szétszóródnak a megyé­ben. Az elmúlt években csak egy szakmunkástanuló ma­radt itt, pedig jól fizet a szö­vetkezet. Törpevízmű a legfőbb óhaj Az ellenkezőjére is akad azért példa. Fekete Károly, a „megtértek” közé tartozik, nemrég jött vissza nyolcéves budapesti kirándulásáról, ahol gépkocsivezetőként dolgozott. Körösújfaluban a takar­mányboltban talált munkát. Elmenni egyhamar nem szándékozik. Átépíti az istál­lót, ahol most öt tehenet tart. A falu lakóinak igénye folytan nő, változik. Tegnap még megfelelt a két községi kút, ma már törpevízmű a legfőbb óhaj. A termelőszö­vetkezet felajánlotta, hogy a talajmunkákat elvégzi gépei­vel. A vízműhöz azonban pénz is kell, de egyelőre nem sok biztatást kaptak. A Rákóczi Tsz gazdagodá­sa a község gazdagodása. A tsz közös vagyona az elmúlt évben II millió forinttal nőtt. Lehet, még ma is sokakat foglalkoztat a kérdés Körös­újfalun: menni vagy marad­ni? Tény azonban, hogy a szövetkezetből él a falu la­kóinak 60 százaléka. Kepenyes János Kígyós! vadászok Az újkígyósi Petőfi-va- dásztársaság vadászmezői a gyula—újkígyósi kövesút, a budapest—lökösházi vasút­vonal és a kétegyháza— medgyesegyházi kövesút kö­zötti térségben mintegy 8 ezer hektáron terülnek el. Az 1946-ban alakult, s ma 26 tagot számláló társaság felelőssége a vadgazdálko­dásban és természetvédelem­ben azzal fokozódik, hogy a szabadkígyósi tájvédelmi körzet ugyanúgy része ennek a térségnek, mint öspuszta, az ismert vadpihenőhely. A kígyósi vadászok fácán­neveléssel veszik ki részüket a vadgazdálkodás feladatai­nak teljesítéséből. Az el­múlt esztendőben 2 ezer 300 fácánt engedtek ki a nevelő­ből. Emellett külföldi ven­dégvadászokat fogadva is hozzájárulnak valutatartalé­kaink növeléséhez. Az utóbbi években a Pe- tőfi-vadásztársaság és a köz­ségi Aranykalász Tsz között gyümölcsöző együttműködés alakult ki a természet- és a vadvédelemben, amire most azért van különösen is nagy szükség, mert a nyúlállo- mány a rendkívül csapadé­kos időjárásban erősen meg­ritkult a környéken. V

Next

/
Thumbnails
Contents