Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-17 / 41. szám
1978. február 17., péntek A forradalmár néptanító 100 éve született Czabán Samu Tudomány — technika — művészet — irodalom — sport A magyarországi szocialista tanítómozgalom kimagasló egyénisége 1878. február 17- én született Rozsnyón. Apjának öt gyermekéről keilet gondoskodnia. Az átlagosnál jóval nagyobb tehetségű legkisebb fiú — Czabán Samu — sikeresen végezte el 1897-ben Eperjesen a tanítóképzőt s kapoitt oklevelet. Egy évig próbaéves tanító a Pest megyei Alberti (Al- bertirsa) községben, majd ugyanitt véglegesítették. 1902- ben került Nyitra megyébe, Miava helységbe, ahol szintén nemzetiségi iskolában tanított. Itt került először szembe az úri Magyarország képviselőjével, a főispánnal, aki arra akarta rávenni, hogy a helyi képviselőválasztásról készített hamis jegyzőkönyvet hitelesítse. Czabán Samu tanító úr meg tagadta ezt. A megyei urakat ez a nem várt ellenállás annyira felbőszítette, hogy Czabán Samunak fiatal feleségével együtt az ország déli csücskében levő Ternes megyei Klopódiára kellett költöznie egy hét leforgása alatt. Űj helyén is a régi problémák vették körül: a nép nyomora, pusztulása, a segítő kéz hiánya. A tanító együtt érzett a szegényekkel, hamar megnyerte az egyszerű emberek bizalmát. Gazdakört vezetett. miközben önmagát is állandóan továbbképezte. A Wekerle- uradalom szegénysorsú lakói melletti kiállását a hatalmasok felforgatásnak, lázítás- nak tekintették. A cselédházakat sűrűn látogató tanítónak ismét mennie kellett... ..A veszedelmes tanító” következő állomáshelye Nagyszénás, az orosházi járásban. Segítő társai ebben az időben a polgári radikális Zigány Zoltán és a szociáldemokrata, később mártírhalált halt Somogyi Béla. Viharsarki időszaka alatt, 1912- ben lett Czabán Samu a szociáldemokrata párt tagja. A tanítók gondjairól és a közoktatás helyzetéről cikkei jelentek meg az ellenzékinek számító szaklapokban (Közoktatás, Űj Korszak). Megválasztották az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnökévé. Elnöki beszédében követelte többek között a felekezeti és községi iskolák államosítását. Harcot hirdetett a tanítok anyagi és társadalmi függetlenségéé! c. Ugyanolyan politikai jogokat követelt számúikra, mint amilyenekkel a nagybirtokok urai, a tőkések, a papok rendelkeztek. Beszéde a tanítói érdekeken jóval messzebbre mutatott: „Az egyes országok őrületes fegyverkezése valóságos átkává lesz a népeknek. Az a felfogás uralkodik, hogy a nemzetek közti ellentéteket csak a fegyverek küszöbölhetik ki. Mégis meggyőződéssel kell hirdetnünk, hogy a jövendő győztese az a nép lesz, amelyik kultúráját magasra emeli, kifejleszti a munka- és munkásszeretetét, és lerombolja a kiváltságos osztályállamot. Az így felszabadított gazdasági erők feltartóztathatatlan haladása egyszersmind legnagyobb biztosítéka lesz a 'békének is. Örök igazságként hirdetnünk kell, hogy nemzetünk újjászületése a nép felemelkedéséhez van kötve, minden erőnek, hatalomnak kút- forrása a nép”. 1914-ben izgatás címén elbocsátották állásából... A szociáldemokrata párt közbenjárására a fővárosban kapott munkát. Óradíjasként inasgyerekeket oktatott. Három év múlva az óbudai Vörösvári úti iskolában véglegesítették. A Magyarországi dai elnöke, egyben a munkásotthon kulturális életének irányítója lett. Háború ellenes agitációt folytatott az óbudai gyárak munkásai között. Az őszirózsás forradalom alatt a Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott személyzeti ügyek előadójaként. A Tanácsköztársaság alatt az elemi népiskolai ügyosztály vezetője. A III. kerületben a munkástanács elnökévé választották. Tevékenyen vett részt a Budapesti Munkástanács és a Tanácsok Országos Gyűlése munkájában is. Tagja lett a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Tanácsköztársaság megdöntése utón letartóztatták és súlyos betegen házi őrizetben tartották. Az illegális párt segítségével átjutott Csehszlovákiába, Kassára. Az ottani elvtársak ismerték Czabán tevékenységét, és rozsnyói születése alapján megszerezték számára a csehszlovák állampolgárságot. így lett ismét tanító a csehszlovák területen levő Beregszáz magyar nyelvű elemi iskolájában. Később családja is utána ment. Énekkart szervezett, gyermeklapot indított, magyar nyelvű olvasókönyvet állított össze s minden tudásával azon fáradozott, hogy emelje az ottani magyar oktatás színvonalát. ' Űj Korszak címmel kommunista szellemiségű antifasiszta újságot szerkesztett vejével, Iiku Pállal együtt. Elnöke volt a Szovjet Barátok Körének. Kárpátalja horthysta megszállása után Czabán Samut a csendőrök megkínozták, majd börtönbe vetették. A szenvedéseket nem élte túl. 1942. december 16-án hunyt el Nagyszöllősön (ma Vinogradov). Iskola, kultúrház, utca, tér viseli Czabán Samu nevét, akihez Ady Endre A magyar tanítóhoz című versét írta. Győry Dezső A veszedelmes ember című regényes életrajzban, Bihari Mór pedig A tanító című tanulmányában állított emleKet alakjának. Szociáldemokrata Párt óbuVida Sándor ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■! Kürti András: Csókol: Renate 4. Belépek a körbe, most már mindegy, elkurjanom magam: — Az a kívánságom, hogy üsse meg a guta az egész világot! Alighogy kimondom fohászom utolsó szavát, megszólal egy hang. Férfihang. Mond valamit. Nem értek belőle egy mukkot sem. Körülpillantok. Ki karattyol itten? A helyiségben változatlanul nincs rajtam kívül teremtett lélek. Viszont szemben, a falon észreveszek egy hosszúkás, nikke- lezett dobozt, az elején üveglap van, a két oldalán két félgömb alakú rá- tsozott valami. Igen, abból az irányból jöhetett az imént hallott hang. És már meg is szólal ismét, ezúttal németül : — Látom, és hallom önt — mondja. — Kérem, ismételje meg a kívánságát, lehetőleg a világnyelvek valamelyikén, magyarul nem beszélek. Megkönnyebülten sóhajtok fel. Ezek szerint mégsem bolondultam meg, nincsenek kényszerképzeteim. Egyszerűen arról van szó, hogy okos takarékossággal és dicséretes humanitással ipari televízió helyettesíti e kései órákban a hajóállomás személyzetét. Az a négyszögletes doboz lesz a kamera, mellette a mikrofon és a hangszóró. Valahol bent a városban, a hajótársaság központjában ül égy okostóni, és mindenkit lát, mindenkit hall, mindenkivel szót tud érteni, aki belép a lila karikába. A kollégái közben nyugodtan durmolhatnak. Nem mindennapi nyelvtudású fickó lehet, ha felismerte, hogy az imént magyarul óhajtottam megüttetni a világot a gutával. — Kérem uram — közlöm vele németül, és az üveglapra mosolygok —, most érkeztem a Sonderborggal, Kopra Tibor a nevem, magyar újságíró vagyok. Valahogy be szeretnék jutni a városba. Egy szállodai szoba is kellene, egy éjszakára, az olcsóbbikból. Végtelennek tűnő csend, legalábbis számomra. Most dől el a sorsom. Aztán újból megszólal a láthatatlan ember: — Tíz perc múlva ott lesz önért egy taxi. Fuvarköltség négy korona, húsz őre. A Folketing Szállóban biztosítottam önnek egyágyas szobát. Negyedik emelet, hu- szonhetes szám. Húsz korona. Kulcs a recepció pultján. A konyhai alkalmazottak már pihenni tértek. Meleg vacsorát már nem kaphat. Az ágya melletti asztalkán talál két szendvicset. Egy termoszban forró kávé lesz. Egy korona, húsz őre. Hű ez aztán gyors és mindenre kiterjedő intézkedés volt! — Igazán nagyon hálásan köszönöm és ... — Kérem — vág a szavamba —, ez a kötelességünk. Kellemes időtöltést kívánunk önnek városunkban. Vegye igénybe itt tartózkodása során továbbra is tájékoztató és szervező, ügyintéző szolgálatainkat. Ha szüksége van valamire, álljon be a lila körbe és közölje, mi a kívánsága. Lila kör a város minden pontján. Láttam és hallottam önt. Jó éjszakát. — Jó éjszakát — búcsúzom én is. — És még egyszer a köszönöm a szívességét. Kilépek a körből, visszamegyek a táskámhoz. Leülök. Hát eddig eljutottunk. Váratlanul megjavultak a kilátásaim. Nem kell ebben a váróteremben eltöltenem az éjszakát, ágyba kerülök, az éhségemet is csillapíthatom. Még azt a forró kávét is megiszom majd, legyen valami meleg is a hasamban. Attól nem kell félnem, hogy miatta nem tudok elaludni, az itteni feketét literszám ihatja az ember; gyenge, mint a harmat. Nem presszókávé, úgy készül, hogy az őrölt kávét szűrőpapírra teszik, forró vízzel nyakonöntik ... Karórámra pillantok, fogom a táskám, kiállók az Ki tud többet a Szovjetunióról? Szerda délután fél kettő. Izgatott fiúk, lányok a gyulai Erkel Művelődési Központ második emeleti csarnokában. Csoportokba verődve suttognak, beszélgetnek. Középiskolások. Négy belőlük egy csapat, az ötödik tartalék. Két óra körül asztalhoz ülnek. Egytől tizenötig választják a helyet, s ezzel a számot is. Ennyien versenyeznek. A sarkadi gimnázium csapata hasonló felállásban már harmadszorra játszik. — Második osztályban kezdtük a Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról című vetélkedőt. Most negyedikesek vagyunk. A folyóirat — a Szovjetunió — cikkei, képei adják a témát és az ismereteket. Tavaly nem jutottunk a középdöntőnél tovább, talán most sikerül — mondják. Egy kicsit arrébb négy kislány. A gyulai 613-as Szakmunkásképző Intézetből. — Vagyunk még többen is innen. Három csapat. Mi kötő-hurkoló tanulók vagyunk. Első évesek. — Miből állt a felkészülés? — Szeptember óta olvastuk, tárgyaltuk a lap minden írását. És most... — Nagy az izgalom? — De még mekkora, hiszen itt vannak a harmadéves fiúk is. A víz-gázszerelők. Meg az erkelesek három csapata. A gimnáziumé. román gimnázium, Elek, Kétegyháza, Szabadikígyós és a rendező iskola, a kertészeti szakközép is. Tanárnőjük, a „főrendező”, Szilágyi Ilona épp végignéz a termen, rendben van-e minden? Ügy látszik igen, együtt a zsűri is, indulhat a vetélkedés. Apró Tibor játékvezető — a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársa — közli, hogy villámkérdésekkel kezdenek, majd sporttotó következik, aztán meg fogalompárosítás. Ez az első fele a játéknak. ajtóba ... Reflektorfény, fékcsikorgás. Ezt nevezem pontosságnak ! Robogunk a város felé. A gépkocsivezető jó ötvenes, kövér kés, nagy fejű férfi. Eléggé szűkszavú. Vagy gyengén beszél németül, azért válaszolgat olyan röviden? őszinte elragadtatással mesélem el neki esetemet a lila körrel, hogy már mennyire el voltam keseredve, amikor ez a távdajka segített rajtam. — Igazán kitűnő, korszerű módszer, ugye? — Ha ön úgy véli uram. Na, lehetne egy kicsit lelkesebb. így nehéz társalogni. — Egy napig maradok Aarlesben — térek más tárgyra. — Mit érdemes megnézni itt? — Nincs nálunk semmi különleges látnivaló. Hát nem akadtam össze • Aarles első számú lokálpat- S riótájával, annyi szent. De : azért ilyen könnyen nem ■ adom fel a harcot. ■ — Tudja, kérem, én ma- ; gyár vagyok. Budapestről. • Most Odensében tanyázom, ; ide csak egy napra jöttem. ; Még otthon keresgéltem a S lexikonba * Aarles városát. ; Nincs benne. Sem külön ; címszó alatt nem leltem rá, • sem a Dániáról szóló rész- ; letes tájékoztatóban. Ebből ; néhány bölcs következtetést \ vontam le. Vagy azért nem ; említi a lexikon, mert égé- ; szén fiatal város, vagy i azért, mert a kisebbek kö- • zül való, vagy mert szóra- [ kozottak voltak a lexikon : szerkesztői, kifelejtették. (Folytatjuk) ! És ki képzelné, hogy pont a villámkérdésekikel lesz baj? Csak két csapat szerez pontot. De a másik két szám pótolja a veszteséget és egyben kialakítja az újabb mezőnyt. A nagy tábla — két fiú alapos munkája nyomán — mutatja az eredményeket és hirdeti, melyik 7 csapat versenyez tovább. Az Erkel teljes létszámmal, Elek, Sarkad, a kertészek és az ipari tanuló fiúk. Forrósodik a levegő. Jön az igazi küzdelem, de az igazi játék is, mert dramati- zálások következnek. A mininél is minibb jelenetek címe: brigádgyűlés, vendégfogadás, riporter érkezett, és még egy olyan is akad, hogy: problémák és dicséretek. És mindez úgy, hogy másfél (!) percre mindenki Orenburg- ban képzeli magát. Itt már nem a lexikális tudás dönt, hanem a fantázia, a villámgyors gondolkodás és talpraesettség. Nagy sikert és tapsot arat az elekiek riportja. Miért jöttek ide dolgozni? Milyen itt az élet? Mit csinálnak? Milyen tapasztalattal térnek majd haza? A maximális 8 pontot kapják, mert a szerkesztésen kívül az időbeosztásuk is jó. Találékonyságból viszont a 7-es asztalnál ülő erkeles Nyéki Katiék viszik a pálmát. Náluk egy „szovjet munkás” is részt vesz a brigádgyűlésen, és ez alkalom arra, hogy egyikük oroszul beszéljen, a másik meg fordítsa a többinek. Még két erős szám van hátra, de már alakul a kép. Az élen a gyulai Erkel három csapata és a 613-as fiúk. Fotó: Gál Edit Nyilván köztük dől el a továbbjutás, de ezt csak a táblát figyelő kívülálló látja, ők nem érnek rá odanézni, mert sürget a következő feladat. Gazdasági és politikai kérdések. A nehézségi fok: nagy. Nem könnyebb a „technikai röplabda” sem, ami az egymás közti kérdésfeleletet jelenti. Minden csapat a kihúzott cédula alapján faggatja a másikat, például ilyesmivel: VTR—2 — BSZA — RÁTÁN. Mi ez? És a többi kérdés se adja alább a központilag összeállított anyagból. De azért veszik az akadályokat, persze nem egyformán. Harmadik órája tart a verseny és egyszer csak — nincs tovább. Minden figyelem a pontokat összegző fiúké. A fekete táblán csikorog a 'kréta, s megszületik a végeredmény. Továbbjutott az Erkel Gimnázium 14-es és 7-es számú csapata, 62. illetve 61 ponttal. Hajszál különbség. Harmadikok lettek a 613-as ipari tanuló fiúk. A víz-gázszerelők, 57 ponttal. * A vetélkedők világát éljük. Gyerekek, fiatalok, felnőttek mérik össze tudásukat a legkülönbözőbb tárgykörben. Itt — és még a másik három középdöntőn — szinte mindenről szó esett, mégis egyetlen nagy területet ölelt föl a verseny: a Szovjetuniót. S nemcsak a döntőbe jutottak, a többiek is gazdagodtak tudásban általa. Vass Márta Mai tévéajánlatunk „A magas szerződő felek” Magyarország legújabb kori történelmének jelentős éve volt 1948., amikor sorra születtek meg a barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződések a szocialista államokkal. Ezeket a szerződéseket azóta is megújítják, azóta is érvényben vannak. A Horizont szerkesztőség műsora ma este 18 óra 30 perctől bepillantást enged a korszak diplomáciai eseményeibe. A műsor vendége: Péter János volt külügyminiszter, az országgyűlés al- elnöke.