Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

1978. február 17., péntek A forradalmár néptanító 100 éve született Czabán Samu Tudomány — technika — művészet — irodalom — sport A magyarországi szocialis­ta tanítómozgalom kimagasló egyénisége 1878. február 17- én született Rozsnyón. Apjá­nak öt gyermekéről keilet gondoskodnia. Az átlagos­nál jóval nagyobb tehetségű legkisebb fiú — Czabán Sa­mu — sikeresen végezte el 1897-ben Eperjesen a tanító­képzőt s kapoitt oklevelet. Egy évig próbaéves tanító a Pest megyei Alberti (Al- bertirsa) községben, majd ugyanitt véglegesítették. 1902- ben került Nyitra megyébe, Miava helységbe, ahol szin­tén nemzetiségi iskolában ta­nított. Itt került először szembe az úri Magyarország képviselőjével, a főispánnal, aki arra akarta rávenni, hogy a helyi képviselővá­lasztásról készített hamis jegyzőkönyvet hitelesítse. Czabán Samu tanító úr meg ­tagadta ezt. A megyei urakat ez a nem várt ellenállás annyira felbőszítette, hogy Czabán Samunak fiatal fele­ségével együtt az ország déli csücskében levő Ternes me­gyei Klopódiára kellett köl­töznie egy hét leforgása alatt. Űj helyén is a régi prob­lémák vették körül: a nép nyomora, pusztulása, a segí­tő kéz hiánya. A tanító együtt érzett a szegényekkel, hamar megnyerte az egysze­rű emberek bizalmát. Gaz­dakört vezetett. miközben önmagát is állandóan to­vábbképezte. A Wekerle- uradalom szegénysorsú lakói melletti kiállását a hatalma­sok felforgatásnak, lázítás- nak tekintették. A cselédhá­zakat sűrűn látogató tanító­nak ismét mennie kellett... ..A veszedelmes tanító” következő állomáshelye Nagyszénás, az orosházi já­rásban. Segítő társai ebben az időben a polgári radikális Zigány Zoltán és a szociál­demokrata, később mártírha­lált halt Somogyi Béla. Vi­harsarki időszaka alatt, 1912- ben lett Czabán Samu a szo­ciáldemokrata párt tagja. A tanítók gondjairól és a köz­oktatás helyzetéről cikkei je­lentek meg az ellenzékinek számító szaklapokban (Köz­oktatás, Űj Korszak). Meg­választották az Állami Taní­tók Országos Egyesületének elnökévé. Elnöki beszédében követelte többek között a fe­lekezeti és községi iskolák államosítását. Harcot hirde­tett a tanítok anyagi és tár­sadalmi függetlenségéé! c. Ugyanolyan politikai jogokat követelt számúikra, mint ami­lyenekkel a nagybirtokok urai, a tőkések, a papok ren­delkeztek. Beszéde a tanítói érdekeken jóval messzebbre mutatott: „Az egyes orszá­gok őrületes fegyverkezése valóságos átkává lesz a né­peknek. Az a felfogás ural­kodik, hogy a nemzetek köz­ti ellentéteket csak a fegy­verek küszöbölhetik ki. Még­is meggyőződéssel kell hir­detnünk, hogy a jövendő győztese az a nép lesz, ame­lyik kultúráját magasra emeli, kifejleszti a munka- és munkásszeretetét, és lerom­bolja a kiváltságos osztály­államot. Az így felszabadí­tott gazdasági erők feltartóz­tathatatlan haladása egy­szersmind legnagyobb bizto­sítéka lesz a 'békének is. Örök igazságként hirdet­nünk kell, hogy nemzetünk újjászületése a nép felemel­kedéséhez van kötve, min­den erőnek, hatalomnak kút- forrása a nép”. 1914-ben izgatás címén el­bocsátották állásából... A szociáldemokrata párt közbenjárására a fővárosban kapott munkát. Óradíjasként inasgyerekeket oktatott. Há­rom év múlva az óbudai Vö­rösvári úti iskolában végle­gesítették. A Magyarországi dai elnöke, egyben a mun­kásotthon kulturális életének irányítója lett. Háború elle­nes agitációt folytatott az óbudai gyárak munkásai kö­zött. Az őszirózsás forradalom alatt a Közoktatásügyi Mi­nisztériumban dolgozott sze­mélyzeti ügyek előadójaként. A Tanácsköztársaság alatt az elemi népiskolai ügyosztály vezetője. A III. kerületben a munkástanács elnökévé vá­lasztották. Tevékenyen vett részt a Budapesti Munkásta­nács és a Tanácsok Országos Gyűlése munkájában is. Tagja lett a Szövetséges Központi Intéző Bizottság­nak. A Tanácsköztársaság meg­döntése utón letartóztatták és súlyos betegen házi őri­zetben tartották. Az illegális párt segítségével átjutott Csehszlovákiába, Kassára. Az ottani elvtársak ismerték Czabán tevékenységét, és rozsnyói születése alapján megszerezték számára a csehszlovák állampolgársá­got. így lett ismét tanító a csehszlovák területen levő Beregszáz magyar nyelvű elemi iskolájában. Később családja is utána ment. Ének­kart szervezett, gyermekla­pot indított, magyar nyelvű olvasókönyvet állított össze s minden tudásával azon fá­radozott, hogy emelje az ot­tani magyar oktatás színvo­nalát. ' Űj Korszak címmel kommunista szellemiségű an­tifasiszta újságot szerkesz­tett vejével, Iiku Pállal együtt. Elnöke volt a Szov­jet Barátok Körének. Kárpátalja horthysta meg­szállása után Czabán Samut a csendőrök megkínozták, majd börtönbe vetették. A szenvedéseket nem élte túl. 1942. december 16-án hunyt el Nagyszöllősön (ma Vinog­radov). Iskola, kultúrház, ut­ca, tér viseli Czabán Samu nevét, akihez Ady Endre A magyar tanítóhoz című ver­sét írta. Győry Dezső A ve­szedelmes ember című regé­nyes életrajzban, Bihari Mór pedig A tanító című tanul­mányában állított emleKet alakjának. Szociáldemokrata Párt óbu­Vida Sándor ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■! Kürti András: Csókol: Renate 4. Belépek a körbe, most már mindegy, elkurjanom ma­gam: — Az a kívánságom, hogy üsse meg a guta az egész vi­lágot! Alighogy kimondom fohá­szom utolsó szavát, megszó­lal egy hang. Férfihang. Mond valamit. Nem értek belőle egy mukkot sem. Körülpillantok. Ki karattyol itten? A helyiségben válto­zatlanul nincs rajtam kívül teremtett lélek. Viszont szemben, a falon észreve­szek egy hosszúkás, nikke- lezett dobozt, az elején üveglap van, a két olda­lán két félgömb alakú rá- tsozott valami. Igen, abból az irányból jöhetett az imént hallott hang. És már meg is szólal ismét, ezút­tal németül : — Látom, és hallom önt — mondja. — Kérem, ismé­telje meg a kívánságát, le­hetőleg a világnyelvek va­lamelyikén, magyarul nem beszélek. Megkönnyebülten sóhaj­tok fel. Ezek szerint még­sem bolondultam meg, nin­csenek kényszerképzeteim. Egyszerűen arról van szó, hogy okos takarékossággal és dicséretes humanitással ipari televízió helyettesíti e kései órákban a hajóállo­más személyzetét. Az a négyszögletes doboz lesz a kamera, mellette a mikro­fon és a hangszóró. Valahol bent a városban, a hajótár­saság központjában ül égy okostóni, és mindenkit lát, mindenkit hall, mindenki­vel szót tud érteni, aki be­lép a lila karikába. A kol­légái közben nyugodtan durmolhatnak. Nem min­dennapi nyelvtudású fickó lehet, ha felismerte, hogy az imént magyarul óhajtottam megüttetni a világot a gu­tával. — Kérem uram — közlöm vele németül, és az üveg­lapra mosolygok —, most érkeztem a Sonderborggal, Kopra Tibor a nevem, ma­gyar újságíró vagyok. Vala­hogy be szeretnék jutni a városba. Egy szállodai szoba is kellene, egy éjszakára, az olcsóbbikból. Végtelennek tűnő csend, legalábbis számomra. Most dől el a sorsom. Aztán új­ból megszólal a láthatatlan ember: — Tíz perc múlva ott lesz önért egy taxi. Fuvarköltség négy korona, húsz őre. A Folketing Szállóban biztosí­tottam önnek egyágyas szo­bát. Negyedik emelet, hu- szonhetes szám. Húsz koro­na. Kulcs a recepció pult­ján. A konyhai alkalmazot­tak már pihenni tértek. Me­leg vacsorát már nem kap­hat. Az ágya melletti asz­talkán talál két szendvicset. Egy termoszban forró kávé lesz. Egy korona, húsz őre. Hű ez aztán gyors és min­denre kiterjedő intézkedés volt! — Igazán nagyon hálásan köszönöm és ... — Kérem — vág a sza­vamba —, ez a kötelessé­günk. Kellemes időtöltést kívánunk önnek városunk­ban. Vegye igénybe itt tar­tózkodása során továbbra is tájékoztató és szervező, ügyintéző szolgálatainkat. Ha szüksége van valamire, álljon be a lila körbe és kö­zölje, mi a kívánsága. Lila kör a város minden pont­ján. Láttam és hallottam önt. Jó éjszakát. — Jó éjszakát — búcsú­zom én is. — És még egy­szer a köszönöm a szívessé­gét. Kilépek a körből, vissza­megyek a táskámhoz. Le­ülök. Hát eddig eljutottunk. Váratlanul megjavultak a kilátásaim. Nem kell ebben a váróteremben eltöltenem az éjszakát, ágyba kerülök, az éhségemet is csillapítha­tom. Még azt a forró kávét is megiszom majd, legyen valami meleg is a hasam­ban. Attól nem kell fél­nem, hogy miatta nem tu­dok elaludni, az itteni feke­tét literszám ihatja az em­ber; gyenge, mint a harmat. Nem presszókávé, úgy ké­szül, hogy az őrölt kávét szűrőpapírra teszik, forró vízzel nyakonöntik ... Karórámra pillantok, fo­gom a táskám, kiállók az Ki tud többet a Szovjetunióról? Szerda délután fél kettő. Izgatott fiúk, lányok a gyu­lai Erkel Művelődési Köz­pont második emeleti csar­nokában. Csoportokba verőd­ve suttognak, beszélgetnek. Középiskolások. Négy belő­lük egy csapat, az ötödik tartalék. Két óra körül asz­talhoz ülnek. Egytől tizen­ötig választják a helyet, s ezzel a számot is. Ennyien versenyeznek. A sarkadi gimnázium csa­pata hasonló felállásban már harmadszorra játszik. — Második osztályban kezdtük a Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjet­unióról című vetélkedőt. Most negyedikesek vagyunk. A folyóirat — a Szovjetunió — cikkei, képei adják a té­mát és az ismereteket. Ta­valy nem jutottunk a kö­zépdöntőnél tovább, talán most sikerül — mondják. Egy kicsit arrébb négy kislány. A gyulai 613-as Szakmunkásképző Intézet­ből. — Vagyunk még többen is innen. Három csapat. Mi kötő-hurkoló tanulók va­gyunk. Első évesek. — Miből állt a felkészü­lés? — Szeptember óta olvas­tuk, tárgyaltuk a lap minden írását. És most... — Nagy az izgalom? — De még mekkora, hiszen itt vannak a harmadéves fi­úk is. A víz-gázszerelők. Meg az erkelesek három csa­pata. A gimnáziumé. román gimnázium, Elek, Kétegyháza, Szabadikígyós és a rendező iskola, a kertésze­ti szakközép is. Tanárnőjük, a „főrendező”, Szilágyi Ilo­na épp végignéz a termen, rendben van-e minden? Ügy látszik igen, együtt a zsűri is, indulhat a vetélkedés. Apró Tibor játékvezető — a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársa — közli, hogy villámkérdésekkel kez­denek, majd sporttotó kö­vetkezik, aztán meg fogalom­párosítás. Ez az első fele a játéknak. ajtóba ... Reflektorfény, fékcsikorgás. Ezt nevezem pontosságnak ! Robogunk a város felé. A gépkocsivezető jó ötvenes, kövér kés, nagy fejű férfi. Eléggé szűkszavú. Vagy gyengén beszél németül, azért válaszolgat olyan rö­viden? őszinte elragadtatással mesélem el neki esetemet a lila körrel, hogy már mennyire el voltam kese­redve, amikor ez a távdaj­ka segített rajtam. — Igazán kitűnő, korsze­rű módszer, ugye? — Ha ön úgy véli uram. Na, lehetne egy kicsit lelkesebb. így nehéz társa­logni. — Egy napig maradok Aarlesben — térek más tárgyra. — Mit érdemes megnézni itt? — Nincs nálunk semmi különleges látnivaló. Hát nem akadtam össze • Aarles első számú lokálpat- S riótájával, annyi szent. De : azért ilyen könnyen nem ■ adom fel a harcot. ■ — Tudja, kérem, én ma- ; gyár vagyok. Budapestről. • Most Odensében tanyázom, ; ide csak egy napra jöttem. ; Még otthon keresgéltem a S lexikonba * Aarles városát. ; Nincs benne. Sem külön ; címszó alatt nem leltem rá, • sem a Dániáról szóló rész- ; letes tájékoztatóban. Ebből ; néhány bölcs következtetést \ vontam le. Vagy azért nem ; említi a lexikon, mert égé- ; szén fiatal város, vagy i azért, mert a kisebbek kö- • zül való, vagy mert szóra- [ kozottak voltak a lexikon : szerkesztői, kifelejtették. (Folytatjuk) ! És ki képzelné, hogy pont a villámkérdésekikel lesz baj? Csak két csapat szerez pontot. De a másik két szám pótolja a veszteséget és egy­ben kialakítja az újabb me­zőnyt. A nagy tábla — két fiú alapos munkája nyo­mán — mutatja az eredmé­nyeket és hirdeti, melyik 7 csapat versenyez tovább. Az Erkel teljes létszámmal, Elek, Sarkad, a kertészek és az ipari tanuló fiúk. Forrósodik a levegő. Jön az igazi küzdelem, de az igazi játék is, mert dramati- zálások következnek. A mi­ninél is minibb jelenetek cí­me: brigádgyűlés, vendégfo­gadás, riporter érkezett, és még egy olyan is akad, hogy: problémák és dicséretek. És mindez úgy, hogy másfél (!) percre mindenki Orenburg- ban képzeli magát. Itt már nem a lexikális tudás dönt, hanem a fantázia, a villám­gyors gondolkodás és talpra­esettség. Nagy sikert és tapsot arat az elekiek riportja. Miért jöttek ide dolgozni? Milyen itt az élet? Mit csinálnak? Milyen tapasztalattal térnek majd haza? A maximális 8 pontot kapják, mert a szer­kesztésen kívül az időbeosz­tásuk is jó. Találékonyságból viszont a 7-es asztalnál ülő erkeles Nyéki Katiék viszik a pál­mát. Náluk egy „szovjet munkás” is részt vesz a bri­gádgyűlésen, és ez alkalom arra, hogy egyikük oroszul beszéljen, a másik meg for­dítsa a többinek. Még két erős szám van hát­ra, de már alakul a kép. Az élen a gyulai Erkel három csapata és a 613-as fiúk. Fotó: Gál Edit Nyilván köztük dől el a to­vábbjutás, de ezt csak a táblát figyelő kívülálló lát­ja, ők nem érnek rá odanéz­ni, mert sürget a következő feladat. Gazdasági és politikai kér­dések. A nehézségi fok: nagy. Nem könnyebb a „technikai röplabda” sem, ami az egymás közti kérdés­feleletet jelenti. Minden csa­pat a kihúzott cédula alap­ján faggatja a másikat, pél­dául ilyesmivel: VTR—2 — BSZA — RÁTÁN. Mi ez? És a többi kérdés se adja alább a központilag összeállított anyagból. De azért veszik az akadályokat, persze nem egy­formán. Harmadik órája tart a ver­seny és egyszer csak — nincs tovább. Minden figye­lem a pontokat összegző fiú­ké. A fekete táblán csikorog a 'kréta, s megszületik a vég­eredmény. Továbbjutott az Erkel Gimnázium 14-es és 7-es számú csapata, 62. illet­ve 61 ponttal. Hajszál különb­ség. Harmadikok lettek a 613-as ipari tanuló fiúk. A víz-gázszerelők, 57 ponttal. * A vetélkedők világát él­jük. Gyerekek, fiatalok, fel­nőttek mérik össze tudásu­kat a legkülönbözőbb tárgy­körben. Itt — és még a má­sik három középdöntőn — szinte mindenről szó esett, mégis egyetlen nagy terüle­tet ölelt föl a verseny: a Szovjetuniót. S nemcsak a döntőbe jutottak, a többiek is gazdagodtak tudásban ál­tala. Vass Márta Mai tévéajánlatunk „A magas szerződő felek” Magyarország legújabb ko­ri történelmének jelentős éve volt 1948., amikor sorra születtek meg a barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződések a szocialista ál­lamokkal. Ezeket a szerző­déseket azóta is megújítják, azóta is érvényben vannak. A Horizont szerkesztőség műsora ma este 18 óra 30 perctől bepillantást enged a korszak diplomáciai esemé­nyeibe. A műsor vendége: Péter János volt külügymi­niszter, az országgyűlés al- elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents