Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-17 / 41. szám
------------------------------------------—l?HdUkTiTc!T A téli Fiizesgyarmat a 1978. február 17., péntek 60 éves hadsereg I. Hz atompajzs történetéből ...A szovjet atomkutatásokat, amelyek 1940-ben ígéretesen haladtak, a fasiszta támadás után egy időre fel kellett függeszteni, de A*kí- sérleteket 1942-ben ismét felújították. Abban az időszakban a szovjet kormánynak már értesülései voltak arról, hogy mind Németországban, mind pedig az Egyesült Államokban meggyorsították egy új, hatalmas erejű fegyver kifejlesztését. Az égő Szevasztopol- ból hajón vitték a kísérletek irányítására kijelölt Igor Kurcsatov fizikust Potiba, aztán Murmanszkba, majd megint tovább és 1942 végén az Állami Honvédelmi Bizottság titkos határozatával kinevezték az atomkutatás vezetőjévé, és megbízták, nyomban lásson munkához Moszkvában. Mi készül a grafitbél? 1944-ben a kormány a színesfémkohászati népbiztosságot megbízta a kísérletek szempontjából létfontosságú tiszta uránfém és grafit előállításával. Azokat a kísérleteket, amelyeknek célja a nagy tisztaságú grafit előállítása volt, két fiatal tudós vezette, Vlagyimir Goncsa- rov és Nyikolaj Pravgyuk. ö a háború legnehezebb hónapjaiban a harckocsiipari népbiztosságon az új típusú harckocsik tömeggyártásának megszervezésével foglalkozott, amikor táviratilag Kur- csatovhoz rendelték „egy összehasonlíthatatlanul fontosabb feladat elvégzésére”. Nem akart hinni a fülének, amikor meghallotta, hogy ez a feladat a grafit előállítása. Később hozzá tartoztak azok az üzemek, amelyekben a kísérletek folytak. A munka annyira titkos volt, hogy ezeknek az üzemeknek vezető személyzete sem tudhatott róla, mi a kísérletek célja. Pravgyuk egy ízben elmesélte beszélgetését az egyik üzem kísérleti főosztályának vezetőjével, aki félrevonta és bizalmasan ezt mondta neki: „Természetesen értem, miért kell maguknak a nagy tisztaságú grafit. Csak azt mondja meg elvtárs, hogyan állítanak elő aztán ebből a grafitból gyémántot? Higgye el, elolvastam az egész tudományos irodalmat, de még most sem értem, miként érik el a gyémántgyártáshoz szükséges nyo• A szerzőnek a szovjet fegyveres erőkről a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában a közeljövőben megjelenő könyve alapján. másviszonyokat, és milyenek lesznek a gyémántok...” A kutatások az egész országban folytak az alárendelt központokban, de ' a munka szíve az újonnan felépült moszkvai 2. számú laboratórium volt. 1945 júliusának közepén az Egyesült Államokban az alamagordói telepen kísérleti atomrobbantást hajtottak végre. Aztán pedig a japán városokra mindenfajta katonai cél és értelem nélkül ledobott bombák tűzgolyójának vakító fényében világossá vált: az Egyesült Államok megkezdte hidegháborúját — a Szovjetunió, tegnapi szövetségese ellen. Hz eisä száz miatt Űj veszedelemtől kellett megvédelmezni a Szovjetuniót. A kormány felhívta a tudósokat és mérnököket: alkossák meg minél gyorsabban a szovjet atombombát! A „Szerelőcsarnok”-ban 1946. december 24-én este 10 órakor legközelebbi munkatársaival Kurcsatov helyet foglalt a vezérlöasz tálnál. Most kellett megtenni a legdöntőbb lépést. Ki kellett húzni a szabályozó rudakat. Amíg ezek a rudak bent voltak a reaktorban, az atomenergia „zár alatt volt”. A neutronok elnyelésével a rudak megakadályozták a nukleáris reakció bekövetkezését. Mihelyt azonban kivették őket a reaktorból, meg kellett indulnia a reakciónak. Minél magasabbra vonták fel a rudakat, annál jobban fel kellett a reakciónak gyorsulnia, és annál több atomenergiának kellett felszabadulnia. Lassan megkezdték a rudak felvonását. Mindenkit izgalom fogott el. Először lassan indult meg a reakció, 20—30 percig eltartott, amíg intenzitása megkétszereződött. Amikor a szabályozó rudakat magasabbra vonták, a megkétszereződési idő 134 másodpercre csökkent és a számláló műszerek „fulladoztak”. Kurcsatov felbecsülte az energiát. — Íme, az első száz watt maghasadásos láncreakcióból! — mondta. Nem merték magasabbra vonni a rudakat. Hajnali i órakor a diadalmas Kurcsatov és munkatársai leengedték a rudakat, és „elzárták” az Európában első ízben — urániumhasítással — előidézett láncreakciót. Kurcsatov 1947-ben kereste föl az első ipari reaktor építkezési helyét. Hatalmas, titkos város nőtt itt fel, amelyet a munka különféle ágazataiban jártas munkások, technikusok és mérnökök ezrei népesítettek be. n véletlennel is számoltak Kísérlet kísérletet követett. A fizikusok igyekeztek mindinkább megközelíteni a robbantási feltételeket. A fizikusokat sürgették, hajtsák végre az első kísérletet, és robbantsák fel a bombát. A katonai egységek házakat és más objektumokat építettek a robbantási övezetben, hogy kipróbálják a robbanás hatóerejét. Védett parancsnoki állást készítettek, ahonnan irányítani lehetett a robbantást, valamint föld alatti laboratóriumokat, hogy a tervezők és fizikusok rögzíthessék a robbantás folyamatát. Dolgoztak éjjel-nappal, a kísérlet vezetői maguk ellenőriztek mindent a kísérleti telepen, a bomba szerelésénél és a föld alatti vasbeton laboratóriumokban. Természetesen tudatában voltak annak, milyen sok függ a robbantás eredményétől. Ezért előzőleg a legkiválóbb kísérleti fizikusok bevonásával ismételten ellenőrizték, hogyan zajlik majd a láncreakció a nukleáris szerkezetben. A kísérleteket a legnagyobb óvatossággal végezték: vigyáztak, hogy a reakció „el ne szabaduljon”, ugyanakkor gondjuk volt arra is, hogy a folyamatok és jelenségek a lehető legjobban megközelítsék azokat a körülményeket, amelyek közepette a robbanás majd végbemegy. Az esetleges véletlenekkel számolva sürgették a bomba „másodpéldányának” elkészítését is, mert tudták, hogy a vártnál kisebb robbanóerő vagy kudarc esetén hosszabb ideig tartana egy újabb robbantás előkészítése. A bomba szerelését Kurcsatov személyes felügyeletével végezték el. A már élesre, töltött, robbantásra kész atombomba mellől Zavenja- ginnal, a műveletek egyik felelősével együtt ő távozott utoljára... A kísérlet színhelyén automata filmfelvevők örökítették meg a pillanatot, amikor felemelkedett, majd szétoszlott a hatalmas gomba alakú felhő. Az Egyesült Államok atommonopóliuma — amelyre a hidegháborús dullesi külpolitikát alapozták — azon a napon megtört. Vajda Péter (Következik: Így születtek az óriás rakéták) — Kérek egy kiló karajt. — Csak bőrös malacom van, egy kicsit szalonnás. Nem baj? — Akkor adjon egy kiló combot, de szépet. — Náluhk csak szép van — teszi hozzá hamiskásan hunyorítva a mester. A füzesgyarmati hatósági húsbolt vezetője, Orbán Sándor szakavatott gyors mozdulattal sújt a húsra a bárddaL Ráteszi a mérlegre, s máris csomagolja a kért combot. Szeretik a közKérek egy kiló combot ségben, mondhatnánk, népszerű ember, nemcsak azért, mert sok emberrel találkozik az üzletben, hanem azért is — gondolom a sportrajongóknak ismerős a név —, mert két fia neves ökölvívó. Negyven éve dolgozik a szakmában, a bolt havi forgalma meghaladja a 120 ezer forintot. A község lakosságának ellátásában jelentős szerepe van a hatósági húsboltnak. Van még a tsz-nek és az ÁFÉSZ-nek Is hasonló szakboltja, s ezeknek köszönhető, hogy a megyében kevés helyen dicsekedhetnek ilyen jó hús- és húskészítmény-ellátással. A tanácselnököt, Szőke Istvánt nem találom a hivatalban. — Átment a tsz-be, jön azonnal. Tessék addig leülni az irodában, van ott újság, tessék nézegetni — invitál a titkárnő. Nem kell sokáig várni, megérkezik az elnök. Kabátján vastagon áll a hó, lerázza magáról. — Cudar idő van, visszajött a tél. Nem baj, most essen, ne márciusban. Csak ne legyen megint belvíz, mint tavaly. A vízről jut eszébe, hogy az bizony gondot okoz akkor is, ha nincs. A törpevízmű kerül szóba, amely talán a legtöbb álmatlan éjszakát okozza mostanában a község vezetőinek. Egyre több új ház épül — évente 30—40— természetesen fürdőszobával. Két évvel ezelőtt készült el a vízmű, azóta 700 házat kötöttek rá a hálózatra. Jelenleg is 180— 200 bekötési kérelem fekszik az illetékeseknél. Naponta 1200 köbméter ivóvíz kellene, ezzel szemben a kutak csak 800 köbmétert adnak. Nagy szükség lenne egy harmadik kútra, amely 1,7 millió forintba kerülne. Éppen ennyi a nagyközség ez évi fejlesztési alapja. Mindet nem fordíthatják erre. Ezernyi más helye van a pénznek. Életveszélyessé vált a Széchenyi úti óvoda, a 60 gyermek szükséghelyen zsúfolódik össze. A vízműtámogatásra kell 700 ezer forint. A költségvetési üzem fejlesztésére — erre is nagy szükség van — 600 ezer forint. Folytatják a járdaépítést, erre az idén 150 ezer forint van. Hetvenezer forintot szánnak a tisztasági mozgalomnak, amelyet „Tiszta tanácstagi körzet, tiszta tanácsi intézmény” néven hirdettek meg. A fürdő fejlesztésére is kell vagy 200 ezer forint. Ha már fürdőről van szó, nem hiszem, hogy a megyében sok helyen lenne hasonló, mint Füzesgyarmaton. Itt ugyanis télen is nyitva tart a meleg vizű strand, igaz most nem állnak sorban jegyért az emberek, de azért 20—30 ember megmártózik a hóval körülkerített gőzölgő vizű medencében. Latolgatják azt a gondolatot is, hogy átadják a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek, amely ha létrejön az üzlet, tovább fejlesztené, különösen az itt levő éttermet, jobb ellátást ígérve a jelenleginél. A megyében is jó hírű helytörténeti szakkör 20 tagú. Minden évben rendez összegyűjtött anyagából, kiállítást a kutatómunka során összegyűjtött anyagból. Van a Széchenyi utcában egy tájjellgű ház — az országos műemléki felügyelőségtől kaptak némi ígéretet a segítségre —, amit tájházzá alakíthatnának át. Ezzel nagyszerű otthonhoz jutna a még „hontalan” szakkör. Ha valaki Füzesgyarmaton jár, nem kerülheti el a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. Már csak azért sem, mert az egyik legnagyobb közös gazdaság a megyében. Baranya Ferenc főmérnök nincs rózsás hangulatban. De erről beszéljen ő maga. — A téli időszak a gépjavítások szezonja. Nagy részüknél jó az alkatrészellátás, haladunk is szépen a munkával. A vetéselőkészí- tő-gépek zöme már kijavítva várja a tavaszi rajtot. A növényvédőgépekkel is végzünk február végére. Ami bosszant bennünket, az az, hogy a Zetor 120-as gépekhez szinte egyetlen alkatrészt sem kapunk. Ügy tudom, ez országos gond. Máshol sincsenek jobb helyzetben. Ez pedig hátráltatja a munkánkat. Pedig igazán nincs szégyellni valónk, olyan jól állunk, hogy 20 szerelőt kölcsön adtunk a kertészetnek, hogy a metszés is haladjon. Ebben az évben hozzávetőlegesen 10 millió forintot költünk a gépek javítására, karbantartására. Nem messze a fürdő bejáratától áll egy hatalmas tartály, gyakran megfordulnak itt az emberek. — Egyre több az olaj- i kályha a községben, ponto-1 san nem tudnám megmondani mennyi, de biztos, hogy több száz lehet, mert naponta 2—3 ezer liter fűtőolajat adunk el — mondja a kút kezelője és pumpálja az olajat a kannákba. Hull a hó, puha takarót terít a községre. Tél van Füzesgyarmaton is, ahol azonban már a közelgő tavaszra készülnek, mint a termelőszövetkezet gépműhelyében és a község vezetői is már törik a fejüket, hogyan lehetne a rendelkezésükre álló kis összegből minél eredményesebben gazdálkodni. Nagy segítséget jelent számukra a lakosság községszeretete, amely hárommillió forint értékű társadalmi munka- vállalásban nyilvánul meg az idén. Ezzel pedig már lehet mit kezdeni. Béla Ottó Naponta háromezer liter olaj fogy Légpárnás csapatszállító hajók közelednek a partvonalhoz
