Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-13 / 11. szám
MNilUMra a 1978. január 13., péntek A népfrontmozgalom tervei Szarvason Fegyverrel — fegyvertelenül Fejezetek egy vörSskatona életéből Molnár Mihály a békéscsabai általános munkásdalkör tagjai között Elkészült Szarvason a Hazafias Népfront városi bizottságának és elnökségének idei programja. A lényeges tennivalókról Vaskor Pál titkár adott tájékoztatót A tervben az elnökség fontos feladatként jelöli meg a politikai felvilágosító és nevelő munkát valamint a szövetkezeti munkásság, a termelőszövetkezeti parasztság és a társadalom minden rétegének, tagjának mozgalomba történő bevonását. A népfront munkabizottságaiba — a megüresedett helyekre — elsősorban nőket és fiatalokat kívánnak felvenni. A népfront a szarvasi Városi Tanáccsal az elmúlt évben együttműködési megállapodást kötött, írásban rögzítették a tanácstagok és az országgyűlési képviselők munkájának segítését. Ebbe a tevékenységbe fokozottabban kapcsolódnak majd be a lakó- és utcabizottságok; s e célból ebben az évben fórumokat szerveznek. A népfrontaktívák továbbra is részt vesznek nemzeti ünepeink, politikai, kulturális és történelmi évfordulók megünneplésében. Nagyon sok kondorosi volt már kíváncsi január 11-én, szerdán délelőtt a község központjában felépült és ünnepi díszt öltött élelmiszer ABC-áruház megnyitására. Következett ez abból, hogy bár az ÁFÉSZ az utóbbi években sokat költött a nagyközség bolthálózatának korszerűsítésére, mégis ez az első nagy alapterületű és igazán korszerű kereskedelmi egység a nagyközségben. Az áruház előtt várakozókat, s az eseményre Kondorosra érkezett Csatári Bélát, a megyei pártbizottság titkárát, a járási és a községi párt- és tanácsszervek vezetőit, a testvérszövetkezetek, a nagykereskedelmi vállalatok képviselőit Hajdú Mihály ÁFÉSZ-elnök köszöntötte. Bevezetőben elmondotta : az ABC-áruház megnyitásával tízéves óhaja valósult meg a lakosságnak. A szövetkezet igazgatósága 1970-ben határozta el, hogy a nagyközség centrumában fel kell építeni egy minden igényt kielégítő és korszerű kereskedelmi egységet. Megannyi kísérlet után végül is 1975-ben látszott biztosítottnak az áruház Legalapvetőbb feladatuknak tekintik a népfront VI. kongresszusának állásfoglalása alapján az V. ötéves terv céljainak elérését. Jobb szervezéssel, a termelőmunkát folytató népfrontbizottsági tagok példamutatásával segítik a munkaversenyek szélesítését. A gyermekintézmények fejlesztéséhez tartozik a nyolctantermes iskola felépítése, ezt társadalmi úton szeretnék megvalósítani. Szorgalmazzák továbbá napközi otthon és külterületi játszóterek létesítését. A munkabizottságok kezdeményezésére, segítőkészségére továbbra is számít a vezetőség. v Az elnökségi ülések napirendi pontjai a következő kérdésekkel foglalkoznak az első fél évben: Hogyan hajtották végre az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak időarányos részét? Hogyan folytatják tevékenységüket a kerületi népfrontbizottságok? Mit tartalmaz a béke- és szolidaritási munkaprogram? Milyen feladatai vannak a mozgalmi emlékek és hagyományok ápolásával foglalkozó bizottságoknak? —y—n megépítése, melyet a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet tíz és fél hónap alatt épített meg. Az élelmiszer ABC-áruház 608 négyzetméter alapterületű, építési és berendezési költsége 5 millió forintba került. Havonkénti forgalmát 1 millió 750 ezer forintra tervezte az igazgatóság, állandó árukészlete pedig 1 millió 300 ezer forint lesz. A korszerű kereskedelmi egységben 21 dolgozó szolgálja naponként a lakosságot. Az ABC megnyitásával egyidő- ben öt korszerűtlenné vált boltot szüntetnek meg, melyek felújítása után mező- gazdasági szakboltként, aprómag- és virágboltként, illetve egyéb felvásárlási raktárként szolgálják a szövetkezet tagságát. Ezután Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára méltatta a szövetkezeti mozgalom erejét, alkotó tevékenységét. Mint mondotta : Kondoroson ez különösen igaz, ahol alapvetően a mező- gazdasági és a fogyasztási szövetkezet formálja a nagyközség arculatát. Tízezer torokból időnként felharsant a hazai csapatot biztató kiáltás. A csabai Előre a Fradival játszott. A kegyetlenül hideg, metsző szél sem retentette vissza a szurkolókat. A sportpálya környéke teljesen kihalt; s amikor csend volt, csak a járművek sokasága jelezte a nagy eseményt. Véletlen találkozás Ezalatt a közeli falatozóban egy öregember bicegett végig a helyiségben. Bal kezével gőzölgő levesestálat egyensúlyozott, jobbjával pedig botjára támaszkodott. Megállt az egyik asztal előtt, melynél már négy vendég helyet foglalt, miközben ő az ételért ment. A társaság tagjai nem figyeltek rá, egymással beszélgettek. A stadion felől újabb hangorkánt és rekedtes közbe kiabálást hozott a szél. Az aggastyánt ékkor fúldokló köhögés vette elő. Csak a véletlenen múlt, hogy nem ejtette el a levesestálat. — Tessék idejönni — szóltam neki. Miután letelepedett, többször is fürkésző pillantásokat vetett a szomszéd asztal felé. Megláttam, hogy az egyik férfi alól egy szatyor füle kikandikált. „Biztosan ezt keresi” —gondoltam, és ránéztem az öregre. Mondani akart valamit, de újabb köhögési roham jött rá, és ezért csak a fejével intett. A vendégtől visz- szaszereztük a szatyort. Az idős ember erre megnyugodott, majd levette a meleg sapkát. — A lányom kötötte — mutatott rá és gondosan kettéhajtva letette a szatyra mellé. Nézegetni kezdtem a jelvényeit, kitüntetéseit. — Milyen kitüntetések ezek? — Tudja, mindnék megvan a maga története. Nem szívesen beszélek róluk — legyintett a kezével. — Nem akarom, hogy dicsekvésnek hasson... Bátorításomra csak elmesélt néhány történetet. A sportpályán befejeződött a mérkőzés. Rohanó emberekkel teltek meg a környező utcák. Az öregember újra belekezdett az evésbe. Búcsú- csúzáskor megkért, hogy látogassam meg. Sokáig előttem volt szemének fiatalos csillogása... Molnár Mihály ottlétemkor keresetlen szavakkal kezdte élete történetét. A millennium évében (1896) Keverme- sen, paraszti családból született. Az iskola elvégzése után kitanulta a kárpitosszakmát. Az első világháború kitörésekor bevonult a csabai 101-es gyalogezredhez. A fegyveres kiképzést mára fronton kapta meg. — Gyönyörű vidéken jártam, és ez örökre megmaradt emlékezetemben — mondta. Eközben felpattant helyéről és az ágya fölött levő képre mutatott. Az aranyozott rámájú olajfestmény egy hegyi tájat ábrázolt, s jól kivehető volt rajta az erdő, a befagyott patak és a mellette álló szarvas. — Ezt a 150 x 76 centiméteres képet emlékezetből festettem meg. Ugyanígy a többi kisebbet is. A Kárpátok egy-egy része látható. Harcban az intervencióval — Hogyan lett Molnár bácsi vöröskatona? — Békéscsabán, a Csaba szálló irodájában jelentkeztem unokatestvéremmel együtt. Ma is azt mondom: meggyőződésből léptünk be akkor a Vörös Hadseregbe, és nemsokára már .felvettük a harcot a románokkal. Tizedesből géppuskás szakaszvezető lettem. Gerendásnál egy francia csaptatot szállító szerelvényt tartóztattunk fel. A katonákat lefegyvereztük, de egy felsőbb parancsra szabadon kellett engedni őket. így azok átmentek Erdélybe és csatlakoztak a román intervenciósokhoz. — Milyen harcokban vett részt? — Az ellenség Mezőtúrig szorított vissza bennünket. Többen is elhagyták a csapatunkat, de én tovább akartam harcolni. Mezőtúr után a következő állomáshelyünk Hidasnémeti volt. Onnan Kassabéláig mentünk. Megtudtuk, hogy tizennyolc kerékpárosunkat a cseh intervenciósok gyűrűbe zárták, s lemészárolták őket. Mi egy magaslaton ástuk be magunkat. Az ellenséget tűz alá vettük, s valósággal lesepertük... — Hogyan alakult ezután az ütközet? — Bármennyire is szerettünk volna együtt harcolni, a körülmények úgy hozták, hogy le kellett tennünk a fegyvert. Noha Temesváron még három napig mi, vöröskatonák tartottuk fenn a rendet, de azután mégiscsak haza kellett jönnünk. És azután... Nincsen hely kitérni Molnár Mihály életének minden olyan állomására, amely talán külön fejezeteket igényelne. Amit viszont le kell írni : a Tanácsköztársaság bukása után, a fehér terror évei alatt és később is sok nehézséggel kellett megküzdenie. Közben előkerült egy tabló is. — Kiket lehet látni a képen? — Ök az általános munkásdalkör tagjai. Fehér-kék tányérsapkánk volt. A hatóság hol adott, hol nem adott engedélyt a szereplésre. — Kitől kapta Mihály bácsi a pártmegbízatásokat? — Kezdetben a szociáldemokrata párt baloldali irányzatának vezetőitől. Segítettem a választások előkészítésében és megfigyeltem, melyik társunkat tartóztatta le a rendőrség. — Mikor nősült meg? — Ezerkilencszázhuszonki- lencben. Feleségem 1972-ben meghalt. Azóta nincsen, aki gyűrött párnámat lesimítsa... — Hány gyereke van? — Négy, két fiú és két lány. Rajtük kívül hét unokám és nyolc dédunokám. — Ki lakik itt ebben a házban? — Magam vagyok itt, pedig a gyerekeim már többször is kértek, hogy lakjak náluk. Én azt tartom, egyedül sem jó, de velük együtt sem lenne jó... — Hogyan gondoskodnak Mihály bácsiról? — Különösen a kisebbik fiam felesége pártfogol engem. Misa fiam is eljön és mint tegnap mondtam, ő hordta két hétig az ebédet. Lányaim takarítanak és mosnak rám. Szóval megvan, aki gondomat viseli. — Hol dolgozott? — A pamuttextilben mint karbantartó dolgoztam 1956- ig. Most 1412 forint nyugdíjat kapok. Ez a pénz elég nekem, mert nem iszom, nem dohányzom, és amint látja, elég szerényen élek ebben a házban. — Hogy telik el egy nap? — Általában reggel fél ötkor ébredek, de előfordul, hogy azután újra elalszom. Mindig van mit csinálni a ház körül, meglátogatom a szomszédokat, gyermekeimet, itthon pedig olvasok és rádiót hallgatok... ★ Simone de Beauvoir írja, hogy az öregség az élet paródiája. Amikor a test elfárad, nem könnyű megszokni egy másik életritmust, különösen egy olyan embernek, akinek egész életét az állandó tennikarás töltötte ki. Molnár Mihály bácsi és felesége — amit több kitüntetés és oklevél is tanúsít — fáradhatatlanul dolgozott és erőn felül tett eleget sok társadalmi-politikai megbízatásnak. Életük, küzdelmük nem volt hiábavaló... Bukovinszky István I Szocialista I brigád j nagybetűvel a ■ ■ „Tisztelt Szerkesztőség! > Hetvenhét éves, féllá- : ; bú, nyomorék ember va- • » gyök, beteg feleségem- [ mel élünk szerény nyug- t : díjunkból. A nyáron há- ; : zunk előtt vezették el a ; 1 gázt, és úgy gondoltuk, • • hogy OTP-segítséggel \ ■ mi is bevezetjük a la- : ; kásba. Kérelmünket el- ; ■ fogadták, de a sok mun- ! ! ka miatt sajnos határ- : ; időre nem sikerült vol- • ; na a bevezetés.” Fábián János, a DÉ- i S GÁZ gyulai kirendeltsé- ; ; gének Egyetértés Szó- ; j cialista Brigád vezetője: S • a brigád célkitűzései : : között szerepel társadul- ■ ; mi munka is. — örül- ! J tünk, amikor meghallot- ; [ tűk, hogy egy idős há- ; ■ zaspárnak segíteni tu- ■ • dunk a gáz bevezetésé- ! : ben. Megbeszéltem a : ■ fiúkkal, senki nem húzó- • « dott, sőt örömmel vál- Ï : lalták, hiszen mindenki- : ; nek vannak idős szülei, ■ ; tudjuk mit jelent a ! • gyors segítség. „A DÉGÁZ gyulai ki- • ■ rendeltségének SZOCIA- ■ j LISTA BRIGÁDJAI — : ; így nagybetűvel írva — : ■ elvállalták a soronkívü- ; • li szerelést. Fütyürész- : I ve, dalolva, reggeltől ; : estig dolgoztak, pedig \ • zuhogott az eső, még ! j szabadszombaton is és : ; két nap alatt elkészül- ; ; tek a szereléssel. Ilyen- ■ í re még nem volt példa, i ; ahogyan én másoktól • I hallottam.” ; A brigádvezető: Né- • ; gyen mentünk, Tóth ■ ; Sándor, Mócz János, Vi- : ! neter Marci és jóma- ; ; gam. Van gyakorlatunk, ! » meg se kottyant az a : ; szerelés. Igaz, kutyaidő ■ volt, november vége, de ! ■ melegített bennünket az • j a tudat, hogy jó helyen ; ; segítünk. „Amikor készen lettek • ■ és a gáz már vidáman : lobogott a konvektor- j ; ban, tehetségemhez ké- j ■ pest szerény borravalót ; ; akartam adni a fiúknak, * • de nem fogadták el.” — Hogyan is fogadtuk : volna el attól az idős ; házaspártól. Jól kere- \ sünk, nem vagyunk rá- » szorulva, de még ha rá ; lettünk volna is, dehogy ■ fogadtuk volna el. Elég « köszönet volt nekünk az, : amikor láttuk, hogy a \ két ember milyen bol- ■ dog, úgy örültek, mint i a gyerekek, hogy égett ; a gáz és melegített, nem » kellett fát vágni, szenet : behordani az udvarról ! a néninek, összepakol- * tűk a szerszámokat, és : elköszöntünk jó erőt, i egészséget kívánva. „Ekkor értettem meg, ! hogy mi is az a szocia- lista brigád, és milyen I embereket tud formálni. • A köszönő szó álig jött • ki a torkomon, talán • nem is hallották. Ké- ! rem a szerkesztőséget, : hogy ha jónak látják, ; lapjuk hasábjain tolmá- ■ csolják őszinte köszöne- : temet a brigád tagjai- * nak. Tisztelettel: idős • Krasznai Ferenc, Gyű- : la”. • « • ■ Az Egyetértés brigád ! tagjai a város különbö- : ző pontjain dolgoznak. A ; Törökzugi lakótelepen • hegesztett csöveket Fá- - bián János, ott sikerült ■ néhány szót váltanom ■ vele. Magáról keveset i mondott, a brigádról is : csak annyit, hogy két- ; szer érdemelték ki az ■ aranykoszorús jelvényt, : és azon iparkodnak, : hogy elnyerjék a Válla- \ lat Kiváló Brigádja ki- \ tüntető címet. Ehhez bi- zonyára figyelembe ve- \ szik majd az értékelés- \ nél önzetlen, minden el- \ ismerést megérdemlő : társadalmi munkájukat • B. o. ■ Hajdú Mihály AFESZ-elnök (balról) bemutatja Csatári Bélának, a megyei pártbizottság titkárának az új kereskedelmi egységet Kép, szöveg: Balkus Imre Új szövetkezeti ABC-áruház nyílt meg Kondoroson
