Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

1978. január 13., péntek e II kölni vásárra készülnek A kölni vásárra induló virágmintás tálcákat csomagolják a készáruraktárban Jó évet zárt a Mezőberényi Műszaki-Vasipari Szövetke­zet. Tervezett árbevételüket — a 60 millió forintot — kétmillió forinttal túlteljesí­tették és a tőkés export is na­gyobb lett a vártnál. Növeli ezeknek az eredményeknek az értékét, hogy közben pro­filtisztítást is végrehajtottak a szövekezetben és új gyárt­mányok készítéséhez fogtak hozzá. Új gyárak Lengyelországban Lengyelországban rövid időn belül két beruházás be­fejezésére kerül sor. Néhány hónap múlva elkészül egy korszerű, mezőgazdasági gé­peket gyártó üzem; Gdyniá- ban pedig átadták az új ha­jófestékgyárat. A két beru­házáshoz a KGST bankja több millió dolláros hitelt nyújtott. Egyébként nem ez az első eset, hogy Lengyel- ország egyes beruházásait a KGST bankja finanszírozza. Példaképpen említhető Eu­rópa egyik legnagyobb gép­kocsi-fékberendezés gyára, amelyet Czestochowa mellett építettek fel. Köztudott, hogy a KGST bankja a hitelnyújtásnál több szigorú feltételt állít a hitelkérőkkel szemben. Így például azt, hogy a termelés kizárólag korszerű lehet, s nem csupán a saját, hanem a szocialista országok igé­nyeinek kielégítését is szol­gálja. Az említett mezőgazdasági gépgyár a többi között hol­land licenc alapján gyártja a takarmányszárítókat, ame­lyek ma már szinte nélkülöz­hetetlenek az állattenyésztés­ben. E keresett berendezé­sek teljesíményére jellemző, hogy 16 óra alatt 24 tonna takarmányt állítanak elő. Ebben az évben a gyár meg­kezdte kétszer nagyobb tel­jesítményű berendezés gyár­tását is. A gyár bővítése a KGST- hitellel lehetővé teszi, hogy a hazai igényeken kívül évi 500—800 takarmányszárítót gyártson exportra: a Szov­jetunió, Bulgária, Csehszlo­vákia, az NDK, valamint né­hány nyugati vásárló számá­ra. A Gdyniában épített hajó­festékgyár ugyancsak első­sorban exportra termel majd, méghozzá kétszeresen is: egyrészt, mivel kiváló minő­ségű festéket szállít külföl­di megrendelőinek. Másrészt mert a lengyel hajóipar ex­portra épített hajóihoz is ad­ja a festéket és köztudott, hogy a lengyel hajó keresett cikk a világpiacon. A két­milliárd zloty költséggel fel­épített gdyniai gyár nem csupán megszünteti az im­portot, de komoly exportra is számíthat a nyugati, első­sorban az olasz, spanyol, nyugatnémet piacokon. (PA Interpress — KS) A legjelentősebb újabb ter­mék a különböző iratszek­rények és számítógép tarto­zék tároló szekrények voltak. Ezeknek gyártását a meg­szűnt Békéscsabai Vasipari Szövetkezettől vették át úgy, hogy rögtön egy rendkí­vül jelentős megrendelést is teljesíteniük kellett: mintegy 5 millió forint értékben szál­lítottak a Szovjetunióba, pon­tosabban a Kámai Autógyár­ba különféle lemezszekrénye­ket. Ez a nagy munka sok nehézséget okozott, de lehe­tővé tette, hogy a lakatosok jól begyakorolják az egyes munkafolyamatokat és így határidőre, kifogástalan mi­nőségben tehettek eleget szál­lítási kötelezettségüknek. A Szovjetunión kívül még mint­egy másfél millió forint ér­tékben szállítottak a szocia­lista országoknak, elsősorban az NDK-nak, különféle tálcá­kat, gyermekjátékokat, szek­rényeket. A tőkés országok közül a Német Szövetségi Köztársa­ság a mezőberényi szövetke­zet legnagyobb megrendelő­je, de ezenkívül még mint­egy 10 fejlett tőkés országba szállítanak elsősorban litog­rafált tálcákat. A tervezett 3,5 millió forinttal szemben 5,7 millió forint volt a tőkés export 1977-ben, jól kamato­zott az a beruházás, melyet tőkés exportárualap-bővítő hitelből fedeztek. Üj termékként még a ka­rácsonyi vásár előtt elkészül­tek egy szép gyermekjáték­kal, a Forma I. versenyautó modelljével. A budapesti Harris testvérek — Európa- hírű autómodellezők — által tervezett játék nemcsak ha­zánkban aratott nagy sikert, hanem a zágrábi vásáron is megnyerte a kereskedők tet­szését. Ezt egy 17 ezer dara­bos megrendelés igazolja, emellett a TRIÁL-nak is 15 ezret készítenek az idén. A szövetkezet legfontosabb exportcikke a már említett tálca, melyből mindig a di­vatnak megfelelő mintázatba, kát szállítanak. A tavalyi na­gyon keresett szíves tálca az idén egyáltalán nem kell a külföldi vevőknek, most a stilizált virágmintákat kérik. Ilyenekből indul útnak a na­pokban egy kollekció a kölni háztartásicikk-vásárra, me­lyen — az ARTEX-en keresz­tül — a szövetkezet is kép­viselteti magát. Minden év­ben tekintélyes megrendelé­seket is kapnak, melynek jó­részét azonban vissza kell utasítaniuk. Tálcagyártó ka­pacitásuk ugyanis — az el­múlt évi bővítések ellenére is — évi 1 millió darab kö­rül van, a külföld igénye pe­dig — miként az ARTEX kö­zölte — 20—25 millió darab lenne. Indokoltnak látszik te­hát a fejlesztés, új modern gépek beállítása, csakhogy ezekhez sok pénz kell. Ilyen igények mellett azonban min­denképpen célszerű lenne megteremteni a termelés nö­velésének valamilyen lehető­ségét. A tavalyi nagy szovjet megrendelés után most újabb jelentős mennyiségű iratszekrény gyártásáról folynak tárgyalások, de ezút­tal az NSZK-val. Az INTE- RÁG-SHELL Részvénytársa­ság az NSZK-szabványnak megfelelő tervek szerint kéri a bútorokat, de ezek nem sokban térnek el a most gyártottaktól, így nem lesz nehéz az átállás. Amennyiben az üzlet létrejön, akkor ter­mészetesen a mostani 7,5 mil­lió forintos tőkésexport-elő- irányzatot is túlteljesítik. Emellett kielégítik a hazai igényeket is, többek között a Békéscsabán létesülő számí­tóközponthoz ők szállítják majd a speciális tárolószekré­nyeket. h. L. Az NDK-ba szállítják a gyerekek körében kedvelt lemez­perselyeket Fotó: Lónyai László Gyulai Húskombinát: Még az első negyedévben várhaté a teljes próbaüzem A hideg idővel dacolva se­rényen dolgoznak az építők és a szerelők a Gyulai Hús­kombinátban. A nagy mun­ka befejezésének közeledését jelzi, hogy már megkezdődött az üzem területén levő ideig­lenes színek és tárolók, rak­tárak bontása. A hatalmas üzemben járva találkoztunk Csíki Józseffel, a húskombi­nát vezérigazgatójával és Ko­vács Jánossal, a pártbizott­ság titkárával. — Elég gyakori vendégek vagyunk itt, kíváncsiak va­gyunk mi is arra, hogyan ha­lad az építkezés, hiszen sem nekünk, sem a népgazdaság­nak nem közömbös, mikor kezdődhet a munka. Az építésről, a szerelésről, a várható üzembe helyezés­ről beszélgettünk Homoki Károllyal, a beruházási fő­osztály vezetőjével. — Ha jól tudom, január 2-án már meg kellett volna kezdődni a próbaüzemnek. — Így van, sajnos nem si­került a próbaüzem feltéte­leinek megteremtése. Akár­mennyire is igyekeztünk, nem lehetett a hiánypótláso­kat elvégezni decemberben. A berendezések zöme már működik, részleges próba­üzemek már vannak a kom­binátban, de a teljes próba­üzemre várhatóan csak az első negyedévben kerülhet sor. — Milyen berendezések készültek már el? — Bent a Béke sugárúti üzemben gyakorlatilag min­den elkészült. Készen van a transzformátorállomás, a töl­tő, érlelő, a közművek oly­annyira, hogy ezek már ter­melnek is és ezeknek kö­szönhető, hogy már az el­múlt évben 21 vagon többlet szárazárut gyártottak: Itt, a most épülő kombinátban már üzemel a kazánház, készen van a gázfogadó állomás, a transzformátor, elkészültek a közművek, működik a hús- lisztüzem és próbaüzemeinek a hűtők. Fogadhatja a dol­A minap a kezembe akadt egy kék szórólap, amely arra 'hívta fel a figyelmemet, hogy az Orosházi Lakatos és Gépjavító Ipari Szövetkezet 1978. január elsejével Univer­zális Szolgáltató Ipari Szö­vetkezetre változtatta a ne­vét. Ennek nyomán kerestük fel a szövetkezet elnökét, Ónodi Istvánt. Többek kö­zött arról kérdeztük: — Hoz e valami lényeges újdonságot a névváltozás a szövetkezet életében? — A változás minimális, inkább azért választottunk új nevet, hogy tevékenysé­günket ezáltal jobban kife­jezzük. Továbbra is a már ismert szolgáltatásainkkal segítjük a város lakosságát, vagyis lakáskarbantartással, autó, motorkerékpárok, ke­rékpárok javításával, ház­tartási kisgépek karbantar­tásával. — Üj szolgáltatásunk: ta­valy óta hűtőgépeket is javí­tunk, ez évtől pedig gázké­szülékek szerelésével és kar­bantartásával is foglalko­zunk. Ez utóbbit elsősorban úgy kívánjuk megoldani, hogy dolgozóink közül ké­pezünk ki megfelelő szak­embereket, mivel jelenleg nincs lehetőségünk a lét­számbővítésre. Olyan dolgo­zókra van szükségünk, akik nemcsak egy szakmában jár­tasak, hanem a rokonszak­mában is kiismerik magu­kat. Éppen ezért az átképzés mellett különböző tanfolya­mokon is részt vehetnek dol­gozóink, hogy gyarapítsák ismereteiket. gozókat az öltöző, a konyha, az ebédlő, működik a liftek egy része. Az állatszállás is használható már. A marha­vágóvonal mái* indítható. — És milyen munkák foly­nak jelenleg az üzemben? — Ezek már kisebb jelen­tőségűek, de a próbaüzemelés megindításához elengedhetet­lenül szükségesek. Az építő­iparosok a hőszigetelést, bur­kolást csinálják, még tart az Nemrég búcsúztunk az óévtől, s köszöntöttük az újat. Kézenfekvő a kérdés: — Milyen eredményeket értek el 1977-ben, s mit ter­veznek ez évre? — A tavalyi tervünkben 17 és fél millió forintos árbe­vétel szerepelt. Ezt túltelje­sítettük, az előzetes számí­tások szerint csaknem egy­millió forinttal. Legnagyobb árbevételt autószervizünk ér­te el, amely az össztervnek harmadrészét teljesítette. De a nyomda és a hűtőgépjaví­tók is kitettek magukért. Ez évben 20 millió forint értékben szeretnénk szolgál­tatást nyújtani az orosházi­aknak. Elsősorban a lakás- tatarozó részlegünket kíván­juk erősíteni. Ezt oly módon érhetjük el, hogy kisgépek vásárlásával — mint a par­kettacsiszoló, betonkeverő — könnyítjük és gyorsítjuk dol­gozóink munkáját, s ezzel emeljük szolgáltatásunk szín­vonalát is. Mintegy 400 ezer forint értékben vásárolunk kisgépeket. Növelnünk kell autószervizünk hatékonysá­gát is, ezért a műhelyünket további műszerekkel látjuk el, csaknem 300 ezer forint értékben. Továbbá törekvésünk az is, hogy kialakítsunk egy olyan telephelyet, ami von­zóbb, kulturáltabb a jelenle­ginél. Ezért még az idén építünk egy 600 négyzetmé­teres műhelycsarnokot a régi helyén, a szövetkezet utcai frontját is felújítjuk, illetve tatarozzuk — mondta befe­jezésül Ónodi István. —vor elektromosszerelés, a vízbe­kötés, néhány lift szerelése. Már csökkentett létszámban, de még több üzem munkása dolgozik. A DIGÉP, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, a DÉLÉP, a Hő­technikai Vállalat, az ÉL­GÉP, a METRIPON és né­hány külföldi szerelő. — Tehát ezek szerint ké­sik az üzém átadásának ha­tárideje. — Szó sincs erről. Az ere­deti, előrehozott terveknek megfelelően a termelésnek július elején kell megkez­dődni, ekkor már két mű­szakban dolgoznak, és remé­lem, hogy sikerül már az ez évben kitűzött terveket vég­rehajtani, a vágásokat és a feldolgozást megkezdeni. Ne hangozzék szerénytelenség­nek, most már nem fáj a fejem, nem úgy mint de­cemberben. Most már látjuk a beruházás befejezésének végét. Mindenesetre az len­ne a kérésünk a jelenlegi ki­vitelezésben dolgozókhoz, hogy munkájukat továbbra is teljes odaadással folytassák, hiszen ezen múlik, hogy az eredetileg kitűzött átadási határidő, amely az év végén, december 31-én van, hat hó­nappal megrövidüljön és jú­lius 1-én zavar nélkül meg­kezdhessük a termelést. Fő­osztályunk munkájának csökkenését az is jelzi, hogy az itt dolgozó szakemberek egy része már átkerült az üzembe, és ott dolgozik to­vább. — Vajon hasonlóan nyu­godt-e Török Antal, a terme­lésszervezési osztály vezető­je. — Fejfájásra nincs okom, hiszen az üzem indításához szükséges létszám biztosí­tottnak látszik: 250 dolgozót vettünk fel, főleg segédmun­kásokat. Ezek az emberek már itt dolgoznak a válla­latnál. Egyrészük a húskom­binátban takarít, egyrészük pedig már az üzemben lesi el azokat a fogásokat, amelyek majd szükségesek lesznek a munkájukhöz. Július 1-ig még kétszáz dolgozót kell felvenni. Előzetes tájékozó­dások alapján remény van arra, hogy ez is sikerülni fog. B. O. Egy névváltozás ürügyén A vezérigazgató és a párttitkár gyakori „vendég” a kombi­nátban Fotó: Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents