Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-10 / 8. szám
1978. január 10., kedd o EHSIZHíEJ Varrónők és bébiholmik L dél-alföldi amatőr filmszemle Gyulán A BÉKÖT 1976. január 1- én költözött véglegesen Vésztőn a szarvasi Háziipari Szövetkezet üzemépületébe. Akkor 44 lány és asszony talált itt munkát, ma pedig már százan dolgoznak — egyre nagyobb hatékonysággal — a korszerű varrógépeken. A vésztői lányok, asszonyok naponta 2500—3000 bébi alsó- és felsőruhát, tipegőt, hálózsákot és pizsamát gyártaI Gondolat Kiadó újdonságai mák, sőt az eltelt időszak 'alatt annyim megtanultak a gépekkel bánni, hogy most már exportra is szállítanak, francia megrendelésre. Jól alakult a nők átlagkeresete, amely meghaladja a kétezer forintot. Ma már az üzem munkaerőhiánnyal küzd, hiszen a jelenlegi kapacitásnak csak a felét használják ki, még száz asszonynak tudnának munkát adni. Lehetőség van arra, hogy az üzemet tovább bővítsék, ám erre csak akkor kerülhet sor, ha munkaerőt tudnak biztosítani. Ez pedig Vésztőn is egyre nehezebb. A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a gyulai Városi Tanács művelődésügyi osztálya és a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ az idén is megrendezi a már hagyományossá váló amatőr filmszemlét három megye — Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye — filmeseinek részvételévéi. A január 14-én, szombaton délután 4 órakor kezdődő kétnapos programban 27 filmet mutatnak be, amelyet neves zsűri értékel majd. A zsűri tagjai között lesznek: Péterfia András rendező, Zá- gon Bertalan, a Népművelési Intézet munkatársa, Ambrus Zoltán, a Békés megyei Tanács népművelési csoportvezetője és Papp István, a Megyei Művelődési Központ igazgatója. A program második napján a versenyfilmek alkotói konzultációk keretében elemzik az alkotásokat. Vasárnap kerül sor a hagyományos díjkiosztó ünnepségre is, amelyen az első három helyezett film készítőjét jutalmazzák. Érdemes kiemelni, hogy a versenyen Békés megye képviselteti magát a leggazdagabb filmanyaggal. Békésről 7, Békéscsabáról 4, Gyuláról 3, Orosházáról pedig 2 filmmel jelentkeznek a megye amatőrfilm-alkotói. A dolgozók már hozzászoktak a modern technikához Fotó: Béla Ottó Rendelet a kikötők használati rendjéről Több mint száz hazai — dunai, tiszai, balatoni — kikötő használati rendjét szabályozza a közlekedés- és postaügyi miniszternek — a belügyminiszterrel és az Or-, szágos Vízügyi Hivatal elnökével egyetértésben hozott — rendelete. A hajózási törvény többek között előírta, hogy a kikötők üzemeltetési feltételeit a hajózási hatóság állapítja meg. A törvényből adódóan látott napvilágot az új rendelet, hiszen ez ideig egy 1950-ben kiadott szabályozás intézkedett a kikötők használatáról, s az is csak Nagy-Budapest területére vonatkozott. A rendelet — amely általános, minden kikötőre egyaránt érvényes szabályozásokat tartalmaz — fokozottabban előtérbe helyezi a hajózás, a kikötők üzembiztonságát. szigorítja a munkavédelmi előírásokat. így például külön engedélyhez köti a veszélyes anyagokat szállító hajók kikötőbe való belépését, meghatározza azokat, a hajózás rendjét és biztonságát veszélyeztető, akadályozó eseteket, amikor a kikötő üzemben tartója megtilthatja a behajózást, megszabja a kikötő üzemben tartójának kötelmeit is. Többek között előírja, hogy a kikötőben a hajók zavartalan közlekedéséhez szabad vízterületet kell rendelkezésre bocsátani, közforgalmú kikötőkben pedig a menetrend szerint közlekedő hajóknak mindenképpen elsőbbséget kell biztosítani. Ezért írja elő azt is, hogy a sport- és kedvtelési célú kishajók, csónakok a kikötők vízterületét csak akkor használhatják, ha az egyéb hajók közlekedését nem zavarják, s megtiltja részükre a kikötést is az egyéb hajóknak fenntartott állomásokon, kikötőhelyeken. Figyelembe veszi a rendelet a környezetvédelmi törvényből adódó tennivalókat is. Szigorú előírás például, hogy a hajón és a kikötő partján keletkezett hulladékot csak az arra kijelölt helyen szabad elhelyezni. A rendelet meghatározza azokat a közforgalmú kikötőket, horgonyzó. helyeket, amelyeket a" különböző rakományú, idegen lobogó alatt közlekedő hajók igénybe vehetnek. A kijelölt kikötők rendelkeznek ugyanis azokkal a feltételekkel, amelyek biztosítják a külföldi hajók megfelelő ki. szolgálását. Újabb két halottja van a győri robbanásnak A történelem izgalmas kérdéseit népszerűén, de tudományos igénnyel dolgozzák fel, magyarázzák a Gondolat Kiadó közelmúltban napvilágot látott új kötetei. A népszerű magyar história sorozatban megjelent Széchenyi és Kossuth vitája című kiadvány. A két kimagasló politikus vitáján keresztül mutatja 'be a magyarországi polgári átalakulás fő kérdéseit a reformkorban, mindenekelőtt a XIX. század 40-es éveiben. A könyv szerzője, Lackó Mihály, arra keres választ, hogy mivel magyarázható e vita korabeli nagy hatása és kisugárzása a későbbi korokra. Gonda Imre—Niederhauser Emil A Habsburgok című kötetének első része a császári méltóság elnyerésétől a polgári forradalomig, a második fejezet pedig a polgári forradalom talaján megvalósított restaurációtól a dinasztia teljes történelmi csődjéig dolgozza fel a Habsburg-ház történetét. Bár Magyarország királyai több mint 400 éven át a Habsburgok családjából kerültek ki, a mű nem a magyarországi, hanem az uralkodó dinasztia európai hatását tárgyalja. Történeti, filozófiai, esztétikai kérdésekkel foglalkozik Mátrai László tanulmánykötete, amely az elmúlt másfél évtizedben keletkezett tanulmányokat, előadásokat adja közre. IV—XVI. századi oszmán birodalomba kalauzol az Így látták... című kötet, amely az egykori hiteles feljegyzéseket gyűjtötte össze. Az egyes művek kivétel nélkül olyan magyarországi szerzők alkotásai, akik az első török betörések és a hódoltság teljes megszilárdulása közötti másfél évszázad alatt hosszú időt töltöttek az oszmán birodalom szívében. A január 4-i győri öntödei robbanás okozta károk helyreállításán vasárnap is dolgozott a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár egyik megerősített szerelőbrigádja. A gyáróriás üzemeinek nagy szüksége van az öntvényekre, ezért a helyreállítási munkák az ünnepnapon sem szüneteltek. A robbanás következtében már az első napon elhunyt négy dolgozó közül hármat szombaton nagy részvét mellett temettek el Győrött, negyedik társuk temetése pedig vasárnap volt, a györúj- baráti temetőben. A győri kórház baleseti sebészetén napokon át megfeszített küzdelem folyt további két súlyos sérült életéért, sajnos eredménytelenül. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban történt öntödei robbanás során szerencsétlenül jártak közül a Budapesti Központi Honvéd Kórház különleges osztályán kezelt három súlyosan sérültből ketten — minden orvosi erőfeszítés ellenére — vasárnap életüket vesztették. Elhunyt Elek Miklós 47 éves lébény- miklósi és őt követően Fűzi Imre, 38 éves győri lakos is. Nagy Ferenc életéért még küzdenek az orvosok. tMMMUMMMHmumMWutwmummtMtmimMWHMmmmHumMW A téli hideg idő ellenére is dolgoznak a tótkomlósi kultúrház és könyvtár építkezésén. Lehet, hogy mégis ~ elkészül ebben az esztendőben? Fotó: Veress Erzsi A helyi tájékoztatás és a pártszervezet területi pártbizottság ülésén nagy figyelem kísérte az egyik pártbizottsági tag — egy gép mellett dolgozó munkás — felszólalását. Azt fejtegette, milyen rendellenességek tapasztalhatók üzemükben az irányítás, a munkaszervezés körül. A vállalati központ rendelkezésére gyáregységüknek abba kellett hagynia fontos megrendelések teljesítését, elmarad a géppark fejlesztése, időnként mértéktelen a túlórázás és így tovább. A helyileg másutt fekvő vállalati központtól senki nem volt ott a megbeszélésen, a területi pártbizottság első titkára azonban érdemben tudott reagálni erre a. felszólalásra is. Javasolta, hogy bizonyos kérdésekben indítson a pártbizottság vizsgálatot, a megrendelés teljesítésével kapcsolatos intézkedés jogos indokairól és a géppark fejlesztésének terveiről viszont — miután szünetben tájékozódott a gazdaságpolitikai osztály vezetőjével — máris tájékoztatni tudta a jelenlevőket. „Éppen ezért — tette hozzá — terjedjen ki a vizsgálatunk arra is, milyen ott az üzemben dolgozók tájékoztatása, s miért nem ismerik még felelős pártaktivisták sem fontos intézkedések okait, a fejlesztési koncepciókat.” Bizonyos, hogy ez a közelmúltban történt eset nem jellemző a helyi tájékoztatás általános állapotára. Ahol például a gyáregység és a vállalati központ helyileg nem válik el egymástól, inkább eljutnak a dolgozókhoz az információk. Ám az ilyen esetek figyelmeztetnek, hogy a munkahelyi kérdésekről való rendszeres és mélyreható tájékoztatás mindenütt és állandóan a figyelem előterében kell hogy álljon. Hiszen — sokszor elhangzott már, de aligha ismételhető elégszer — a szocialista demokráciának, ezen belül az üzemi, munkahelyi demokráciának alapvető és elengedhetetlen feltétele a dolgozók megfelelő tájékozottsága. Hogy ez így legyen, abban nagy a pártszervezet szerepe, felelőssége. Ez irányú teendőit — nagy vonalakban — három fő feladatban lehetne összefoglalni. Gondoskodnia kell arról, hogy minden illetékes gazdasági és mozgalmi vezető rendszeresen adjon tájékoztatást a dolgozóknak; maga is nyújtson információt a pártszervezet állásfoglalásairól, tevékenységéről ; segítsen eligazodni az információk tömegében, magyarázza a történtek összefüggéseit, mélyebb okait. A tapasztalatok szerint ma már az üzemekben, intézményekben, szövetkezetekben általában elegendő számú fórum és forma létezik az információk továbbítására. Egy nagyüzemi pártbizottság néhány évvel ezelőtti felmérése szerint a gazdasági és mozgalmi vezetésnek harminc—negyven eszköz áll ehhez rendelkezésére, s az azóta eltelt időben e szám inkább növekedett, s nem csökkent. A mennyiséggel tehát nincs baj — a helyi tájékoztatás javításának, továbbfejlesztésének útja semmiképpen sem az információs csatornák számának további bővítése. A tartalmon kell elsősorban javítani, s ahol erre szükség van, a szándékon, a készségen. Ügy is mondhatnánk ez utóbbit, hogy a szemléleten. A tájékozottság helyenkénti zavarai ugyanis arról tanúskodnak, hogy néhol a helyi vezetés lebecsüli a rendszeres tájékoztatás fontosságát, elzárkózik az információtól, vagy „kegyet gyakorol”, ha megteszi. Van, ahol kényelmességből tesznek így, s van hely, ahol misztifikálják a vállalati, intézményi vezetés döntéseit és az azokat motiváló tényezőket, gondolván, az ilyesmit nem szabad az „egyszerű dolgozók” orrára kötni. A pártszervezet politikai munkájának fontos feladata, hogy fellépjen az ilyen szemlélettel szemben, megértesse az érintett vezetőkkel a tájékoztatás és a szocialista demokrácia belső ösz- szefüggéseit, érvényt szerezzen annak a sarkalatos elvnek, hogy a megbízható, gyors, az összefüggéseket bemutató tájékoztatás minden testület, szerv és vezető politikai kötelessége. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a kötelesség magára a pártszervezetre, annak vezetésére is érvényes. A pártbizottság, a pártvezetőség irányító munkájának szerves, elválaszthatatlan része a párttagság és a pár- tonkívüli dolgozók folyamatos politikai tájékoztatása. Ezen belül most hadd emeljünk ki csupán egyetlen dolgot: a helyi közvélemény informálását a pártszervezet és vezető testületéinek állás- foglalásairól, mindennapi tevékenységéről. Sok helyen ugyanis ezt valamiféle titokzatosság ködfátyolába burkolják. Holott a pártszervezet tevékenységének túlnyomó részéről nemcsak tudomást szerezhet a szélesebb közvélemény, de hasznos, jó, sőt szükséges is tudomást szereznie róla. Léteznek természetesen párttitkok, melyeket gondosan meg kell őrizni, bizalmas határozatok, melyeket kifecsegni fegyelmi vétség, de a pártmunka döntő többségében nem ilyen jellegű. Ezért helyesen járnak el azok a pártszervezetek, amelyek ismertetik a munkahelyi közvéleménnyel saját állásfoglalásaikat, az azokat meghatározó tényezőket, s adott esetben az állásfoglalást megelőző vitákat, a szóba került egyéb alternatívákat is. A pártszervezet tevékenysége azonban nem merülhet ki abban, hogy gondoskodik a szükséges információk továbbításáról, a dolgozókhoz való eljutásáról. Mint politikai szervnek, magyaráznia is kell az információkat, elő kell mozdítani megértésüket, helyes értelmezésüket, a szükséges következtetések levonását. A tájékoztatás nem független a párt eszmei-politikai munkájától, hanem beleilleszkedik a szemlélet és a magatartás formálásának, a cselekvésre való késztetésének átfogó tevékenységébe. Ö tájékoztatás ily módon a mindennapi pártmunkában szervesén kapcsolódik az agitációhoz' és a propagandához. Mondani sem kell, ez nem a kedvezőtlen tények elhallgatását vagy megszépítését, a valóság képének szebbre festését, lakkozását jelenti (az ilyesmit az MSZMP mindig is egyértelműen és következetesen elutasította), hanem az események mögöttes rétegeinek bemutatását, az ösz- szefüggésekbe való elhelyezését és nem utolsósorban a mindennapi cselekvés számára adódó következtetések levonását. Vagyis a „mi történt”, „mi van” elmondásával együtt a „miért, milyen tényezők, miféle előzmények hatására van”, és a „mit tehetünk és mit kell tennünk” bemutatását is. Az élet ezt a leckét a pártszervezeteknek nap mint nap feladja. De — mint számos jó példa tanúsítja — e feladvány átgondolt munkával újra és újra sikeresen meg is oldható. Gyenes László
