Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

O 1978. január &, vasárnap Az emberiesség, az állhatatosság földjén írta: Nagy leni Küldöttségünk Ho Si Minh háza előtt A világ haladó emberisége nagy elismeréssel adózik Vi­etnam népének, aki sok év­tizedes áldozatokat követelő harcával a szabadság, a nem­zeti függetlenség, a szocia­lizmus eszméinek zászlaját tartotta magasba és vitte győzelemre. Sikert, győzel­met elérni, ahogyan erről maguk is beszélnek, csak a nép elszántságával és a ha­ladó világ támogatásával le­hetett. Minden forradalmi harc törvényszerűsége, hogy győzni csak az igazában hinni tudó nép és a harcot irányító párt vezetésével le­het. Történelmi tény, Viet­nam mindkettővel rendelke­zett. A harc, tapasztalatok­ban gazdag pártot, népet ko­vácsolt eggyé. Nehéz törté­nelmi pillanatokban kellett dönteni, hogyan tovább; har­colni, vagy megállni? Vá­laszt a világhelyzet helyes, marxista—leninista elemzése adta. Vietnami elvtársaink is így mondják; a marxizmus nem dogma, annak szellemét, dialektikus alkalmazását kell tanítani, a társadalmi folya­matokba átültetni. A vietnami nép pártja nemcsak harcolt, a győze­lemre is készült. Egy pilla­natra sem feledkezett meg arról, hogy a harcban, de az építőmunkában is sok jól felkészült káder szükséges. A harc közben is tanultak és tanítottak. Jóleső érzéssel ta­pasztaltuk tárgyalásaink me­netében, hogy elvtársaink magasan képzett intellektuá­lis káderek, akik tökéletes biztonsággal végzik munká­jukat, jelölik ki a vietnami társadalom előtt álló fel­adatokat. Nem volt akadály, ha kevés volt a tolmács, készséggel francia. orosz nyelven folytatták a tárgya­lást. Lenyűgöző csodálattal beszéltek az építőmunkában kialakított elképzelésükről. Pedig tudtuk, hogy 2—3 éve még maguk is a felszabadító harc nehéz ösvényeit járták. Harcolni és újrakezdeni. Mert amit most végeznek, az sem könnyű. Ez az, amire nem lehet mást mondani : „életút, forradalmi odaadás”. Beszélgettünk Ho Si Minh- város agit. prop, bizottság elnökével. Ruházata, tekin­tete, egész viselkedése sze­gény, de amiről és ahogyan beszél, rögtön érezni lehet, hogy művelt, tapasztalt elv­társsai van dolgunk. Beszél a kibontakozás, a nehézsé­gek megoldásának módjairól, mindarról, amit rövid idő alatt máris' elértek. Ügy érezzük magunkat, mintha a marxista tanítás gyakorlati megvalósításának leckéjét hallgatnánk, annyira tiszta világos okfejtés, hogy kétség nem fér hozzá; elvtársaink értik dolgukat. Hogy egy kicsit a múltról is érdeklődjünk, megkérdez­zük, korábban mivel foglal­kozott. Hallgat, majd meg­szólal. Harcoltam, mint agi­tátor, hét évet a hírhedt „tigrisketrecben” ültem, azokban a börtönökben, amelyeket a világ közvéle­ményének is volt alkalma megismerni. 1975-ben, a fel- szabaduláskor 4000 társam­mal szabadultam, pontosab­ban kiszabadítottuk magun­kat. Azután mosolyog; és folytatjuk a máról a be­szélgetést. Főorvos, a legnagyobb kór­ház igazgatója, 15 évig a dzsungelkórházat vezette. Operált, gyógyított, nagy- nagy szenvedések részese és szemtanúja. Higgadt beszédét finom kis mosoly. kíséri. Di­cséri a magyar orvosi mű­szereket, amelyek jól vizs­gáztak minden időjárási kö­rülmények között, ugyanúgy, mint azok a magyar kollé­gák, akik nehéz munkájukat segítették, örül, hogy meg­ismertük mostani munkáját. Kérdezzük, nem fáradt? Is­mét mosolyog. Most már nem lehet elfáradni. Miniszter, 60 éven túl, mérnökember. Minden moz­dulata lendületes, dinamikus. A Mekongon áthajózva talál­koztunk a hatalmas kompon. Megtudja ittlétünket, szívé­lyes mosollyal köszönt ben­nünket. Rögtön kérdezi, mi újság Magyarországon. Ná­lunk gyógykezelték meséli, itt kezdte írni visszaemléke­zéseit. Kapunk az alkalmon, mi is kérdezni kezdjük. Hosszú a történet, mindezt mosolyogva mondja. Tudják, már a franciák ellen is har­coltam, az már több mint 30 éve. Éppen itt a Mekong- deltában, ahol most tartóz­kodunk, de hát a franciákat felváltották az amerikaiak, én itt maradtam és irányí­tottan) tovább a partizánhar­cot. Nyakában fényképező­gép, munkatársai mondják, anélkül nem utazik. így tett a háború idején is. Ma leg­nagyobb filmarchívummal rendelkezik, benne a nép, a nagy forradalom epizódjai. Mi is arra kérjük, egyet meséljen. A legemlékezete­sebb, kezdi a történetet, ami­kor innen a Mekong-deltá- ból, ahol harcoltunk, elindul­tam északra a párt kong­resszusára. Az út nyolc hó­napig tartott. Gyalog, bi­valyháton, ladikkal, szeké­ren, hegyen-völgyön, közben harcok, sok-sok elszomorító látvány. Visszatértem és folytattuk. Én voltam a rob­bantó parancsnok. Azután mosolyog. Tudják, amikor már biztosak voltunk és kö­zeledett a győzelem, keve­sebbszer robbantottunk, ar­ra gondolva, hogy később ke­vesebbet kelljen nekünk új­jáépíteni. Hirtelen elénk ül és kéri kíséretét, hogy a ma­gyarokkal készítsenek róla egy fényképet, öt is meg­kérdezzük, nem fáradt. Mo­solyog, hogyan lennék fá­radt, hiszen alkotnom kell. Sok utat, vasutat és hidat kell építeni. Egymásra nézünk, mennyi erő, mennyi odaadás ebben a népben. Hanoi, Vientiane, Ran­goon, Bangkok ... Indokína, Vietnam szomszédai. Más­más társadalmi berendezke­déssel. Múltjuk közös, va­lamennyien gyarmati feudá­lis országok voltak. Első be­nyomásra felismerhető a kü­lönbség az építési stílusok­ban, ami a franciát és az angolt megkülönbözteti egy­mástól. De a társadalmi kü­lönbségek is jól észrevehe­tők. Rangoon repülőterén elegáns személyzet, jól öl­tözött tisztviselők fogadnak. Alig lépünk néhányat, vé­kony, rosszul táplált, mezít­lábas gyerekek könyörögve kérlelik az utazót, hogy cso­magjukat egy pár fillérért cipelhessék. Anya gyerme­két mutatja, neki kér és közben magára is gondol. Előkelő szálló mellett ha­ladunk el, előtte luxusko­csik, európai zene hangja száll. Kétmilliós nagyvárosa maga ellentmondásaival. Járatos segítőinket kérdez­zük, a szomszédos Thaiföl- dön is így van? Jobb, ha sa­ját maguk győződnek meg, majd megjegyzik; Thaiföld szép ország, Bangkok a fő­város, hasonlít Saigonra. Valóban. Az első benyomás amerikai—japán technika, reklám, toronyházak, luxus­szállók, sok-sok személyzet­tel, kereskedők, ügynökök, akik egy pillanatra nem hagyják békén az utazót fi­gyelmes, erőszakos ajánlata­ikkal. Idegesítő. Egy pilla­natra nem érzi az utazó, hogy valamiben is maga dönthet. Ha észreveszik, hogy bizonytalan, annál na­gyobb az igyekezet. Nem önzetlenül. A szolgáltatás minden kategóriája borra­valót vár, harcol érte. De ki tudja ezt megfizetni? Azok, akik Saigonban is annak idején meg tudták. Itt ugyanazok vannak, ponto­sabban azok egy része is itt van. De itt vannak az el­esettek milliói is, a betegek, a fertőzöttek, a koldusok, az utcalányok. Ugyanazért, ugyanazokat szolgálják. Itt vannak a céltalanul tengő­dök, akiktől semmit sem várnak, de ő sem várhat semmit. ök a szervezett nincstelenek. Fejükben már valami mo­toszkál, mint egész Indokí­nában. Már megsejtették, hogy lehet ezt másként is csinálni. Van már példa, nem is olyan messze. A mil­liók pedig egyszerűen em­berek akarnak lenni, embe­ri módon akarnak élni. És, hogy lehet így élni, ott van Vietnam példája, ahol min­denki tudja, hogy a társa­dalom számít rá, ma is, hol­nap is, holnapután is, együtt a nagy közösség. Számítanak munkájára, leleményességére, számíta­nak, mint emberre. De nem­csak számítanak rá, hanem gondoskodnak is róla, mely gondoskodás egyre több lesz. Az ebből fakadó nyugal­mat, a bizakodást láttuk a vietnami emberek arcán, és ezt nem tudtuk felfedezni távolabbi szomszédjaiknál, útban hazafelé. Igazad volt kedves Pram Khac Lám, amikor azt mondtad „Az emberi bol­dogság nem attól függ, meny­nyi anyagi javakkal rendel­kezünk.” Ha valaki tudja, ti tudjátok, de másokat sem rossz emlékeztetni. Erre ta­nított benneteket Ho Si Minh, ahogy tisztelitek, „Ho- apó”, aki iránt és egész né­pe iránt ezúton is kifejez­zük tiszteletünket. (Vége) Tájékoztató az ingatlanszerzési eljárás egyszerűsítéséről A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendelettel módosította az ingatlannyil­vántartásról szóló jogsza­bályt. Az új rendelkezés je­lentősen egyszerűsíti az in­gatlanszerzési eljárást azzal, hogy csökkenti a „hatóságtól hatósághoz” való küldözge­tést. Az ingatlanok tulajdonjo­gának átírásáról 1978. január 1-től általában az illetékhi­vatalok intézkednek. Ez azt jelenti, hogy az ingatlanszer­zésről szóló okiratot (szerző­dést), valamint a tulajdon­jog bejegyzéséhez szükséges mellékleteket nem a szerző­dő felek, hanem az illetékhi­vatalok juttatják el a föld­hivatalokhoz a tulajdonjog bejegyzése céljából. Az ál­lampolgár tehát lényegében mentesül attól, hogy külön kérelmet nyújtson be a föld­hivatalhoz, vagy azt emiatt személyesen felkeresse. To­vábbi egyszerűsítés az is, hogy a tulajdonjog bejegyzé­sével kapcsolatos eljárási il­letéket nem a földhivatalnál külön, hanem az illetékhiva­talnál kell a vagyonátruhá­zási illetékkel együtt megfi­zetni. (Mindezek gyors intézése érdekében azonban az is szükséges, hogy az állam­polgárok az ingatlan szerzé­sére vonatkozó eredeti szer­ződést és ennek két másolati példányát — az ehhez tarto­zó igazolásokkal, valamint a tulajdonjog bejegyzési kére­lemmel együtt — a szerző­dés megkötésétől számított 30 napon belül az illetékhi­vatalhoz nyújtsák be.) Ha a szerződést a vagyon­átruházási illeték kiszabása céljából nem kell bemutatni, az ingatlannyilvánításról ké­szített okirat egy eredeti és egy másolati példányát, va­lamint a tulajdonjog bejegy­zési kérelmet — a kapcsoló­dó egyéb okiratokkal együtt — továbbra is az ingatlan fekvése szerint illetékes já­rási földhivatalhoz keli be­nyújtani. A benyújtás határ­ideje az okirat keltétől, 3 más hatósági jóváhagyás ese­tén a jóváhagyástól szá­mított 30 nap. A 30 napon túl, de még 90 napon belül benyújtott okirat esetén 1000 Ft, a 90. nap után benyújtott kérelem esetén pedig 1500 Ft késedelmi bírságot kell ille­tékbélyeggel megfizetni. Ebbe a csoportba főleg a szocialista szervezetek közötti ingatlanátruházások, vala­mint a tartós földhasználati jogról kötött szerződések és az OTP ingatlanforgalmi te­vékenysége során keletkező okiratok tartoznak. Ha a tulajdonjog átruhá­zás mező- és erdőgazdaság • ingatlan — a (földre) vonat­kozik, az erről készített ok­irat egy eredeti és négy má­solati példányát, valamint a bejegyzési kérelmet — a kapcsolódó egyéb okiratok­kal és a vevő által kiállított földtulajdoni nyilatkozattal együtt — az ingatlan fekvé­se szerint illetékes járási földhivatalnál kell benyújta­ni. A benyújtás határideje az okirat keltezésétől — más hatósági (pl. gyámhatóság) jóváhagyás esetén a jóváha­gyástól — számított 30 nap. Az ingatlan tulajdonjogá­nak átírásáért fizetendő el­járási illeték nagysága janu­ár 1-től az ingatlan értéké­hez igazodik, és attól függő­en 100-tól 1000 forintig ter­jedhet. (MTI) Otthont nyújtó otthon Hivatalosan az egészségügyi hálózat egyik szociális in­tézménye — az itt élő, gyakran család, rokon nélkül ma­radt idős, beteg emberek számára viszont a végső me­nedék: a szociális otthon. Jól tudják ezt a szarvasi városi szociális otthon vezetői, dolgozói, ezért az intézetben min­den tevékenységet a gondozásnak, az ellátásnak rendel­nék alá. Útiagéletk«’ 74 év Az otthonban jelenleg 144- en élnek, zömmel idős em­berek, a lakók 66 százaléka 70 év feletti, az átlagéletkor 74 év. Bár hivatalosan álta­lános jellegű az intézet, ahol viszonylag egészséges, ön­maguk kiszolgálására képes emberek helyezhetők el, egy­re több a fekvő beteg. Ko­rábban a fekvő beteggé vá­ló lakókat más otthonba he­lyezték át, - ám ez nagyon megviselte az idős embere­ket, E helytelen gyakorlato­kat megszüntették, megte­remtették a betegápolás tech­nikai feltételeit, és jelenleg 28 fekvő beteget gondoznak. Egészségügyi, pszichés, fizikai ellátás A lakók rendszeres orvo­si ellátásban részesülnek, az intézet orvosa heti két al­kalommal rendel. A szakor­vosi ellátásról az Egyesített Gyógyító-megelőző Intézet szakrendelői gondoskodnak. A szükséges gyógyszereket az otthonbeliek maradékta­lanul megkapják, az intézet költségvetésében biztosított a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás. A pszichés ellátás foga­lomkörébe tartozik az ott­honon belüli társas kapcso­latok kiépítése és a kapcso­lat fenntartása a külvilág­gal, a családdal, társadalom­mal. A lakók lelki egészsé­ge szempontjából rendkívül fontos a jó közösségek ki­alakítása. Ez nem könnyű, és megteremtésében része van az otthon valamennyi dolgozójának. A legfonto­sabb, hogy derűs, türelmes, megértőek legyenek a gondo­zottakhoz. Nem könnyű azért sem, mert a hat-, nyolc-, tízágyas szobákban különböző beállítottságú, lel­ki alkatú emberek kényte­lenek együtt lakni, s az egymáshoz való alkalmazko­dás nem mindig sikerül. A lakók többsége rendszeres kapcsolatot tart a családdal — ha van — és a külvi­lággal. Megnyilvánul ez lá­togatásokban, a levelezés­ben, s ide tartozik a patro- nálás is; társadalmi szervek, termelő egységek, iskolák, óvodák képviselői keresik fel rendszeresen az otthonbelie­ket. Nagy gonddal alakítják az intézet dolgozói a kör­nyezetet. Barátságossá te­szik a lakószobákat és kö­zös helyiségeket, az épületek környékén sok a növény, gondozott a park, amelyet a lakók segítségével tartanak rendben. Időtöltés Fontos szerep jut az ott­honban a célszerű és hasz­nos időtöltés megszervezésé­nek. Idetartozik a ház kö­rüli munka. A lakók részt vesznek a helyiségek és az udvar takarításában, kisebb ház körüli munkában és ezért havonta pénzjutalom­ban részesülnek. Egy szocia­lista szerződés alapján be­dolgozói tevékenységet is végeznek a Plastolus szövet­kezet számára. Működik egy kulturális bizottság, mely­nek feladata kultúrcsoport szervezése és felkészítése ön­álló műsorra. Évenként ki­ránduláson vesznek részt, van az intézetben hat tele­vízió, 12 rádió, könyvtár, lemezjátszó, újságok. A munka és a szórakozás egy­aránt hasznos időtöltést, tartalmas elfoglaltságot je­lent az otthon lakói számá­ra- Tóth Ibolya MVMIHtiMMItMtMiMMMMMHMMMMHMIMMMWWMMMHMtMMMMtMIMMM Nyári előzetes Megyénkben is évről évre nő az IBUSZ-utek kedvelői­nek tábora. Ezt bizonyítja, hogy Békéscsabán, a megyei irodán máris sokan érdek­lődnek a nyári programok iránt. Az utazni vágyók a már megjelent nyári prog­ramfüzetekből tájékozódhat­nak az egyéni és csoportos utakról. Továbbra is megszervezik az évek óta népszerű szov­jet, NDK, cseh, lengyel, ro­mán, bolgár utakat. A több országot érintő utazások le­hetővé tes?ik Mongólia, Vi­etnam és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság meg­ismerését. Számos körutazást szerveznek a nyugat-európai országokba is. Előrelátható­lag ismét nagy lesz az ér­deklődés Görögország és Spanyolország iránt. Üj uta­kat indítanak Brazíliába, Tu­néziába, Kanadába. Mivel az utóbbi években megnőtt az egyéni utazások iránti érdeklődés, az IBUSZ ilyen irányú szolgáltatásai is kibővültek. Fotó: Martin Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents