Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
1978. január 8., vasárnap o Hz Országos Anyag- ás írhivatal közleménye egyes fogyasztói árak 1978. jannár 9-i felemeléséről A világpiaci árak növekedése miatt — összhangban az 1978. évi népgazdasági terv előirányzataival — emelni szükséges egyes fogyasztói árakat. Az áremelések azt célozzák, hogy a tényleges költségeknek a termelésben és fogyasztásban való nagyobb fokú érvényesítésével csökkenthető legyen az állami költségvetésből folyósított ártámogatás. A pörkölt kávéfajták fogyasztói ára 45 százaléktól 55 százalékig terjedő mértékben, átlagosan 50 százalékkal emelkedik (arányosan emelkedik az eszpresz- szókávé ára is). A Nescafe 30 százalékkal drágul. Az áremelést az indokolja, hogy a nyerskávé importára az utóbbi hónapokban bekövetkezett csökkenés ellenére még ma is magasabb, mint ami a fogyasztói árból megtérül. Átlagosan 25 százalékkal drágulnak az édesáruk. Ezt elsősorban a kakaóbab importárában bekövetkezett nagymértékű (két év alatt mintegy két és félszeres) emelkedés, valamint az 1975 decemberében végrehajtott — és az édesiparban akkor nem érvényesített — cukor- áremelés indokolja. Az új árak kialakításánál fontos cél volt a kereslet és kínálat összhangjának a javítása. Ennek megfelelően az egyes termékek, választékok ára nem azonos, hanem eltérő mértékben emelkedik. Átlagosan 22 százalékkal lesznek drágábbak a cukorkafélék, mintegy 30 százalékkal a kakaóporok, 33 százalékkal a csokoládé és csokoládés áruk, 15 százalékkal a nugátok és 13 százalékkal az édesipari termékkörbe tartozó lisztes áruk (kekszek, nápolyi, teasütemények stb.). Egyes idényjellegű csokoládékészítmények (pl. csokoládés függelék) áremelkedése az átlagos mértéket meghaladja. A kávé, kakaó és csokoládé áremelkedése a cukrászati termékek árában is érvényesül. Átlagosan 8 százalékkal emelkedik a déligyümölcs fogyasztói ára. Ezt az importárak évek óta tartó folyamatos emelkedése miatt megnövekedett állami, támogatás mérséklése teszi indokolttá. Az átlagos árváltozáson belül a citrom ára kilogrammonként 1 Ft-tal (5 százalékkal), a narancs és banán ára pedig 2 Ft-tal (7—9 százalékkal) emelkedik; a datolya és a mazsola 10 százalékkal lesz drágább. A takarékosabb anyaggazdálkodás érdekében — a világpiaci árakhoz igazodóan — felemelésre kerültek a vaskohászati termelői árak. Ennek megfelelően emelkedik a vaskohászati termékek, néhány gépipari termék, valamint a vasbetontermékek és kábelek fogyasztói ára. Így pl. a finomlemez fogyasztói áremelkedése 21 százalék, a gáz- és vízvezetékcső áremelkedése átlagosan 25 százalék, a mezőgazdasági szeráruké átlagosan 60 sz'á- zalék, a csavaroké 20 százalék, a szegeké 16 százalék. A kerékpárok fogyasztói ára átlagosan 12—15 százalékkal drágul és emelkedik több vastömegcikk fogyasztói ára is. A vaskohászati termékek áremelése ellenére változatlan marad a főként alacsonyabb jövedelmű, illetve gyermekes családok vásárlásaiban számottevő egyes termékek, pl. a centrifugák, a nem automata mosógépek, a boylerek, a gyermekkocsik és a járókák fogyasztói ára. Az ezek termelésében bekövetkezett költség- növekedést továbbra is az állami költségvetés fedezi. A vaskohászati termékek áremelése növeli a lakosság építkezési költségeit. Annak érdekében, hogy a lakosságnak a lakásépítéssel kapcsolatos készpénzfizetési terhei számottevően .ne növekedjenek, módosított hitelfeltételek kerülnek alkalmazásra. Felemelték a lakásépítési és -vásárlási kölcsönök felső határát A vaskohászati termékek árának emeléséből adódó építési költségnövekedés ellensúlyozására, azért, hogy az érintett családok kész- pénzterhei csak kis mértékben növekedjenek, a kormány a lakásépítéshez és -vásárláshoz nyújtható kölcsönök felső határait január 1-től felemelte. A rendelkezés szerint a több szintes lakásépítéshez és a hagyományos családiház-épí- téshez 20—20 ezer forinttal több hitel adható. Az előzőeknél nagyobb mértékben emelték a hitel felső határát a családiházépítés korszerű csoportos formáinál, figyelemmel az elterjesztésükhöz fűződő népgazdasági, településpolitikai érdekekre. (MTI) Szakemberek szerint is igényes és szép kézimunka-kiállítást láthatnak még egy hétig az érdeklődők Békéscsabán, a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat pinceklubjában. A szocialista brigádok kezdeményezésére indult kiállításon néhány különösen értékes, megyei művészeti motívumokat feldolgozó darabot készítettek a vállalat nődolgozói Fotó: Martin Gábor Az endrődi művelődési házban szombaton reggel galamb- kiállítás nyílt, ahol a 199-es számú Galambegyesület tagjai mutatják be az érdeklődőknek vasárnap estig 200 legszebb galambjukat. Deák Mihály, egyesületi titkár és Gózon Lajos kisállattenyésztő a bírálói pálcával igazgatják a galambokat Fotó: Gál Edit Tanácsadás a kismamáknak Jól működik az anya- és gyermekvédelmi tanácsadó Dévaványán. A négy védőnő munkája különösen fontos, hiszen a községben ' nincs nőgyógyász. A vizsgá- s latokat havonta kétszer moz- ! gószakorvosi rendeléssel bo- : nyolítják le. A tanácsadó ; munka a házasság előtti fel- ; világosítással kezdődik. A I kismamák állandó orvosi felügyelet alatt vannak, és a szülés után-sem maradnak magukra. A csecsemők és kisgyermekek fejlődését is figyelemmel kíséri a tanácsadó szolgálat. Mivel gyermekgyógyász szakorvos havonta egyszer rendel a községben, betegség esetén a szülőik a védőnőkhöz fordulhatnak tanácsért. Megjeleni a Jászkunság legújabb száma A Jászkunság című iro- ! dalmi, társadalmi, művészeti ! és kritikai folyóirat elmúlt j évi utolsó száma a napokban j érkezett meg az előfizetők- I höz. A Szolnok megyei Ta- j nács művelődésügyi osztá- ! lyának gondozásában, és I Valkó Mihály szerkesztésé- ! ben megjelenő folyóirat ez- I úttal jelentős terjedelemben I mutatja be a mai észt írók j és költők műveit, a Való vi- I lág című rovatban pedig Rab I Nóra észtországi pillanatké- I pei kínálnak figyelemre ! méltó olvasmányt. A Hagyo- ! mánydk rovat is az észt iro- ! dalom bemutatását szolgálja, 1 ebben Fehérvári Győző ír a I száz éve született Anton í Hansen Tammsaare-ról, aki f az észak-észtországi albui ta- j nyavilág szülötte volt, on- I nan indult az irodalom csúcsaira. A folyóirat Közművelődés rovata is az északi vidékre kalauzolja az olvasót: „Falumúzeum a tenger partján” címmel Szabó László ' írása kínál ismeretgyarapító tájékozódást. A következő, a Képzőművészet-rovat szintén az észt művészeti élet bemutatásának szenteli teljes terjedelmét, míg végül Czine Mihály írását olvashatjuk, amelyben az észt népköltészet és az irodalom kapcsolatait ismerteti érdekfeszítő stílusban, lebi- lincselően, míg tanulmánya második részében az észt prózairodalom a vizsgálódás tárgya. A Szolnokon megjelenő Jászkunság e száma elismerésre méltó tett egy távoli nép életének, irodalmának bemutatására.- pályázati felhívás a magyar néphadsereg zenésztiszthelyettes-képzö szakközépiskolájára A Honvédelmi Minisztéri- j um pályázatot hirdet az ál- I talános iskola nyolc osztá- í; lyát végzett és zenei képzés- i ben részesült, 16. életévüket ; be nem töltött fiatalok ré- í szőre, ötéves időtartamú ze- nésztiszthelyettes-képző l szakközépiskolai felvételre Budapesten. Az oktatást a ’ Bartók Béla zeneművészeti ; szakközépiskola kihelyezett . tagozata végzi. A hallgatók zenei és kö- - zépiskolai, valamint katonai képzésben részesülnek, az iskola befejezése után tiszthelyettesként a magyar néphadsereg hivatásos fúvószenekaraiba kapnak beosztást. Az iskolai tanulók teljes és ingyenes ellátásban, továbbá a tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjban, az ötödik évben illetményben részesülnek. Felvételre azok pályázhatnak, akik vonzódnak a kato- nazenészi hivatás iránt. A jelentkezők a saját kezűleg írt önéletrajzot, az osztály- főnöki és-hangszeres szaktanári javaslatot és az általános iskolai félévi tanulmányi eredményeket tartalmazó hivatalos igazolást 1978. március 10-ig a Magyar Néphadsereg Központi Zenész- tiszthelyettes-képző Szakközépiskolára (Bp. 1456 Pf. 12/s IX. kerület, Üllői út 133. sz.) küldjék. A jelentkezés nem zárja ki más közép- vagy szakmunkásképző iskolára történő egyidejű jelentkezés lehetőségét. Honvédelmi Minisztérium Öregvédelem f ém olyan régen úgy adódott, hogy rövid időre vendége lehettem egy magára maradt idős bácsinak az Anna-völgyben meghúzódó maroknyi kolónia egyik szoba-konyhájában. Akarva se tudnám elfelejteni azt az igyekezetei, ahogy jócskán megkurtult mozgási képességével, asztmás mellkasával serénykedett a hamvadó parazsú tűzhely mellett. Valamikor, erős férfi korában, a szomszédos hegyet apasztotta, s a finoman szitáló porral szívta tüdejébe a levegőt. Gondját most a szomszédasszony gyermekgondozási segélyen levő lánya viseli — mintha az öreg lenne a másik gyermeke. Jobban telik így a magányban mindig ugyanazt az arcát mutató idő. Kerül az asztalra ebéd, s mi kell más egy lassan mindennel leszámoló embernek? — gyakran vacsorára is marad néhány falat. A gondozásért, hivatalos nevén házi szociális gondozásért, hétszáz forintot kap a fiatalasszony: jól jön kiegészítésnek a gyes mellé. Csakhogy egykettőre elszalad az a harminchat hónap, s a környéken nincs asszony, aki az emlékei, régi levelei, kitüntetései között matató bácsikát majd ellássa. Nem az akarat hiányzik az öregből, az erő hagyta cserben. Még annyi sem maradt mutatóban, hogy elvigye valamikor szilaj lábait az olyannyira imádott patak partjára, a boltba, vagy ha kedve tartja — sa nyugdíja sem ellenzi —, az italboltba egy sörre. , Mi lesz vele? Mi lesz a munkáséletük végére megrokkant, elhasználódott, társ- talanul maradt többi öreggel? Akik ott hasaltak a lövészárkokban két világháborúban, erejük megfeszítésével dolgoztak, kuporgattak, gyerekeket nemzettek, szültek — mi lesz velük? Mi lesz velük? — kérdezem. Pedig tudom a leckét: „társadalmi gondoskodással kell bearanyozni öreg napjaikat”. Valamennyi tanácskozásnak, amely a szociális gondoskodás hogyanjait vitatja meg, ez a summázata. A tapasztalatok'azonban lomha igyekezetről árulkodnak. A gyakorta emlegetett példák, akár a fehér hollók, s főleg túlságosan tetszetősek. Legbevál- tabb forma az öregek napközi otthona. Bekerülni azonban a legtöbb helyen semmivel nem könnyebb, mint például az orvostudományi egyetemre. S akkor még nincs, aki megtisztítsa ünnepek előtt az egyedül élő öregek ablakát, felvágja a fát, behordja az utcáról a vizet, koccintson születésnapon, ünnepkor. Arról nem beszélve, hogy vásár- és ünnepnapokon az öregek napközije is szünetel, márpedig akkor is kellene a főtt étel. A házi szociális gondoskodás is lényegében gyerekcipőben topog. Megszállott vagy kevésbé megszállott szervező gondozónők — fizetésük nem különösen magas, pedig jó néhányuknak tíz falu öregei miatt fáj a fejük — járnak házról házra, s próbálják rábírni a jóságos szomszédokat, hogy ugyan nyitnák már rá az ajtót Józsi bácsira vagy Erzsiké nénire, aki olyan egyedül él. Még fizet is érte a tanács. Aztán ha ráállnák: vagy kijönnek egymással, vagy nem. A gondozást, s a vele járó terjedelmes adminisztrációt többnyire olyanok vállalják, akik még — úgy ahogy — bírják magukat: ám hamarosan nekik is jól jönne majd egy kis segítség. Leginkább a pénzért teszik, a mellékesért a napi egyszeri látogatást. Így az esetek többségében éppen a legválságosabb pillanatokban nincs senki az öregek mellett. Kisipari módszerrel nem oldódik meg az öregvédelem, csak elszánt, következetes, szervezett társadalmi összefogással. A brigádok többnyire húzódoznak az ilyen jellegű feladatoktól, legfeljebb egy-egy akciót; festést, tüzelőlehordást, karácsonyi ajándékozást vállalnak magukra. S ki ne feledjem: évente egyszer, öregek napján fehér asztal mellé invitálják az egykori szakikat az üzembe. Az öregek meg ott ülnek megilletődötten, s zavartan kémlelik, ki hiányzik megint a tavaly még ittle- vők közül... Sp^Böztudott, mennyi és * milyen sok fajta teher nyomja a vállukat. De ezek között az öregekkel való törődés semmivel sem kevésbé fontos, mint például a már gyakorlatban is polgárjogot nyert gyermek- és ifjúságvédelem. Az esetlegesség a szociális gondozásban éppen olyan ártalmas, mintha a beteg hetente csak egyszer kapná meg a felgyógyulásához naponta nélkülözhetetlen gyógyszert. Vagyis az öregvédelem folyamatos — divatos szóhasználattal élve —, állandó tennivaló. Lelkiismeretünk, s az a tény, hogy előbb-utóbb valamennyien gondozásra szorulhatunk, diktálja ezt. Még akkor is, ha az öregek olykor rigolyásak, gyanakvók, s bizony nem fogadják el bárkitől az ételt, a jó szót. Kertész Péter Még egyszer egy HNF-értekezletről Korábban már beszámoltunk a Hazafias Népfront megyei nő- és rétegpolitikai munkabizottságának üléséről és részletesen szóltunk a városi és a lakóterületeken működő nőbizottságok tevékenységéről. Most visszatérünk ehhez a témához és röviden ismertetjük azokat a véleményeket, amelyeket annak idején terjedelmi okok miatt nem tudtunk közölni. Gál Józsefné, a HNF nő- és rétegpolitikai munkabizottságának megyei titkára hozzászólásában elmondta, hogy a bizottság tagjai 1977- ben jó munkát végeztek. Tervszerűbbé és folyamatosabbá vált a megyei és a helyi nőpolitikái szervek együttműködése. Ebben jelentős szerepet játszott a PB pt-osztályának és a helyi pártszervezeteknek segítőirányító munkája. A bizottság titkára hangsúlyozta, hogy a jövőben személyes elbeszélgetésekkel és ajánlások küldésével igyekeznek támogatni a nőpolitikái bizottságokat, valamint intenzív kapcsolatokat létesítenek a népfront választott testületéivel. Ezután a munkabizottság tagjai részletesen beszámoltak az elért eredményekről, majd Nagy Imréné, az MSZMP megyei bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársa beszélt a népfront szemléletváltoztató, nevelő tevékenységéről. Javasolta, hogy az 1978. évi munkatervben kiemelt helyet kapjon a szocialista közgondolkodás erősítése, a családpropaganda és az ifjúsággal való fokozott törődés kérdése. — y — n
