Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

O 1978. január 6., péntek Hz emberiesség, az álhatatosság földjén írta: Hagy leni Izgalom, váltakozás szorítja fejünket a repülőgép ablaká­hoz. Gondolatainkban emlék­képek sokasága jelenik meg. Emlékképeké, amelyeket tu­dósítások, cikkek, filmhír­adók alakítottak ki; háború — pusztítás, dzsungel — lombtalanítás, szőnyegbom­bázás — kegyetlenkedés, hő­siesség — áldozatvállalás. Múlt és jelen! Budapest,- Moszkva, Ku- vait, Bombay, Rangoon, Vientiane után a nagynevű Mekong folyó, Rizses-köcsög síkság (Laosz) és a végcél, Hanoi közeleg. A hómező, homoksivatag, világító olajkutak után zöl- delő rizsföldek, pálmafák, citrom és banánültetvények váltogatják egymást. Jelezve azt a különbséget, amely az európai és indokínai tél kö­zött feszül 45 Celsius-fokban. hősiességüknek köszönhet­nek. Igen! A legnemesebb­nek örülnek, a szabadságnak, a békének, ami 30 évi le­mondást, sok-sok elszántsá­got követelt és nem keveseb­bet ma sem, mert a 30 év alatt Vietnam a frontnak dolgozott. Generációk nőttek fel, tánczene és túltápláltság nélkül, szülők és gyerekek nélkülözték egymást a hosszú harc idején. Látva az elszántságot, lel­kesedést, hazánk jutott eszünkbe, a háború utáni évek, az újjáépítés, amikor sok-sok kézre, a falu megér­tő támogatására volt szükség, kenyérre, tejre és sok min­den másra. Ez a sok minden más hiányzik Vietnamban is, mert az évszázados feudális elnyomás, az azt követő ke­gyetlen háború nem gyarapí­totta a nép javait. Mint min­ták a legtöbb segítséget és kik segítik az építő kibonta­kozást. Hosszú sorok várakoznak, idősek, fiatalok, hogy bejus­sanak az általuk tisztelt „Hó­apó” — ahogy ők mondják — mauzóleumába. Mintha hal­kan és tisztelettel mondanák; teljesítettük, ahogyan Te akartad, ahogyan együtt akartuk. De a tisztelők között sokasodnak azok is, akikről látszik, hogy nem ázsiaiak — távolabbi országok fiai —, turisták, küldöttségek, keres­kedelmi partnerek, akik a va­lóságban ismerkedhetnek meg a hős nép mai tetteivel. Meggyőződhetnek arról, hogy az agresszor nem tudott min­dent elpusztítani, hogy a nemzeti kultúra fontos kin­csei maradtak meg, amelye­ket őrző tisztelettel gondoz­nak. A felszabadított területeken a katonák első feladata az aknák felszedése volt. Ma már mind több harcos vesz részt a mezőgazdasági és az ipari munkában. Így a képünkön látható katonák is, akik az 5. katonai körzet 775. ezredében szolgálnak, egy kávéültet­vényt művelnek meg De mi van Hanoiban, Viet­namban! Látni-e a háború nyomait, mennyit haladtak előre? Az emberek tudják-e feledni a borzalmakat? Még repülünk, de az első benyomást a munkáról, a rendezett rizsparcellákról, a szorgoskodó emberekről sze­rezzük. Nekik és csakis ne­kik köszönhető, hogy a ro­mokat, a pusztítás nyomait nem látni, amely a háborúra emlékeztetne. De látni sok kis „víztározót”, amelyek szabályosak, kör alakúak, amelyeket az emberi kéz rendezett. Ma a termelést, né­hány éve a borzalmat jelen­tették, mert ezeket bomba, sok-sok bomba alakította. De minek betemetni? A mon­szun idején sok jó esővizet lehet bennük felfogni, és a száraz évszakban felhasznál­ni. Háborúban szerzett, há­ború utáni leleményesség. Mosolygó arcok, barátok fogadnak bennünket, a ná­lunk is kedvelt kardvirágok­kal, örülnek, hogy mind töb­ben utazunk hozzájuk, hogy a sok borzalmiat megért, de szabad Vietnamban köszön­hetik meg azt a támogatást, amit a haladó emberiség, köztük a magyar nép nyúj­tott. Amerre utazunk és me­gyünk, mindenütt derűs, jó­kedvű emberekkel találko­zunk, akiken látszik, hogy örülnek az életnek, a szabad­ságnak, békének, amit saját dig ilyenkor, marad a szorgos kéz, az építőmunka áldozat- vállalása. És ebben sincs hiány. Ezrek és milliók utat, csatornát, hidat, új földmű­velési lehetőséget teremtenek, nem egyszer puszta kézzel. Nehéz a munka, de ez már békés építőmunka. És le kell írjam, nem lát­szik az embereken fáradtság, pihenni vágyás, ami egy há- ,ború után természetes lenne. Talán azért sem, mert Viet­nam fiatal, úgy tűnik, mint­ha egyszerre születtek volna. Igaz, a háború pusztítása el­lenére Vietnam lakossága duplájára nőtt, és ma 50 mil­lió. A 6—8 és 10 gyermekes család elfogadott norma.- A gyermek ott is a figyelem kö­zéppontjában van. Ügy mondják, az ifjúság a jövő Vietnamja. Talán miattuk nem szívesen beszélnek a há­borúról, annál többet a jö­vőről, terveikről, az emberi méltóságról, arról, hogy a nép a haza tulajdonosa, és ezt a tulajdonosi érzést tapasztal­tuk mi is. A veszteség ott is fájdal­mas. A halottak napján so­kan Buddha előtt elégetik vékony gyertyáikat, családi körben emlékeznek az áldo­zatokra. Vietnamban az ame­rikai imperializmus gyűlölt kifejezés, erről meggyőződ­hettünk. Itt tudják ki az em­beriség fő ellensége. Tudják kik gyújtották fel házaikat, kik okoztak sok-sok bánatot és tudják azt is, kik nyújtot­Vasárnap van. Az emberek házuk táját csinosítgatják, sokan rokoni látogatásokra kerékpároznak, fiatalok a szebbnél szebb parkokban sétálnak, az utcán felállított televíziót nézik, vagy kis kertjükben salátát, zödhagy- mát, retket és más zöldségfé­léket kapálgatnak, locsolgat- nak. A magyar futball jutott eszünkbe, amikor láttuk, hogy mennyi a nálunk is jól ismert grund, ahol fiatalok százai kergetik a labdát, a la­kótelepeken röplabdáznak. Újságolják is, hogy Hanoi csapata szovjet csapatot fo­gadott, és győztek. Csodálat­tal néztük Hanoi utcáin a parkokban, hogy a reggeli órákban mennyi ember tor­názik. Hagyomány! A háború idején is így volt — ahogyan ők mondják —, a fizikai, a szellemi munka feltétele, de az idegállapotra is jó hatás­sal van. Sokat beszélek a munkáról, de ezt azért teszem, mert ezt ők is így tették. Elmondták, hogy mindazt, amit a hábo­rús pusztítás után a városok, falvak rendezésében elértek, Vietnam népe társadalmi munkával sok szombat és va­sárnap végezte el. Szokásos­sá vált, hogy minden máso­dik vasárnapot a köz javára fordítják. Ide kívánkozik, így kezdtük mi is. (Folytatjuk) Rendelet a távbeszélő-díjszabás módosításáról Annak az előfizetőnek, aki a telefonállomás üzembe he­lyezésére 1977. december 31- ig értesítést kapott — felsze­relés időpontjától függetle­nül — nem' kell fizetnie be­lépési díjat — hangzik a posta-vezérigazgató nemré­gen kiadott utasítása, amely részletesen intézkedik a táv­beszélő-díjszabás módosításá­ról. A telefonellátottság javítá­sa, a hálózatfejlesztés gyor­sítása érdekében — mint is­meretes — a kormány hatá­rozatára a közlekedés- és postaügyi miniszter január 1- től bevezette a belépési dí­jat (beruházási hozzájáru­lást), s egyúttal felemelte a közületek alközponti beren­dezéseinek előfizetési díját is. A Magyar Közlöny 95. szá­mában megjelent miniszteri rendelet szerint az új telefon- állomás felszereléséért a kö- zületeknek főállomásonként 30 ezer forint, ikerállomáson­ként 20 ezer forint, a ma­gánszemélyeknek ugyanezért hatezer, illetve négyezer fo­rint belépési díjat is kell fi­zetniük. A belépési díjat nemcsak az új állomások felszerelésé­ért, hanem házon kívüli át­helyezésükért is meg kell fi­zetni, s nemcsak annak, aki ezentúl kéri az áthelyezést, hanem aki már korábban kérte, de csak ezután szerelik fel részére az állomást. Nem kérhet a posta a házon kí­vüli áthelyezésért belépési díjat, ha a telefont a régivel azonos elosztón, azonos ér­páron és változatlan kapcso­lási számmal helyezik át. A rendelet intézkedik az átalakítással kapcsolatos díj­ról is. Eszerint, amennyiben a posta az állomás üzembe helyezésétől számított 5 éven belül az előfizető kérésére ikerállomást főállomássá ala­kít át, akkor az előírt belé­pési díj különbözeiét, vagyis kétezer forintot kell fizetni; ha meghatározott időn belül főállomást alakítanak át ikerállomássá, akkor — amennyiben a díjat koráb­ban kifizették — a beruhá­zási hozzájárulás különböze­iét visszatérítik az előfizető­nek. Ha a posta az áthelye­zéskor közérdekből, postai, műszaki vagy forgalmi okok­ból alakít át fő- és ikerállo­mást, akkor belépési díj kü­lönbözeiét nem számol fel, de nem is térít vissza. Amennyiben közületi tele­fonállomást magánelőfizető kap meg, a közületnek nem jár a belépési díj különbö­zet; az új előfizetőnek nem kell hozzájárulást fizetnie. Meghatározott eseteket kivé­ve kötelező a belépési díj a telefonállomás átírásáért is. Nem szabad belépési dí­jat szedni úgynevezett köte­lező átírás esetén, vagyis ak­kor, ha a telefonállomást kö- zületről — közületre: el­halt előfizetőről a vele kö­zös háztartásban élt özvegyé­re, élettársára, más család­tagjára, vagy szerződés alap­ján az eltartóra; az előfize­tőről a vele közös háztartás­ban élő családtagjára; há­zasság felbomlásakor az elő­fizetőről a lakásban maradt házastársra írják át. Ugyan­csak mentes a díjfizetés alól a lakáscserekor a két érde­kelt előfizető. A vezérigazgatói utasítás intézkedik egyéb esetekre is. így például, ha a posta az állomás üzemeltetését szol­gálati okból, közérdekből vagy az előfizető kérésére előreláthatólag egy évnél hosszabb ideig szünetelteti, akkor a belépési díjat visz- szatérítik. Természetesen, ha ismét üzembe helyezik az ál­lomást, a beruházási hozzá­járulást újból meg kell fizet­ni. Visszafizetik a belépési díjat akkor is, ha az előfize­tői jogviszonyt a felszerelés­től számított öt éven belül maga az előfizető mondja fel. Amennyiben a jogvi­szonyt az előfizetőnek felró­ható okokból a posta szünte­ti meg, belépési díj nem té­ríthető vissza. Akinek az elő­fizetői jogviszonya 2 hónap díjtartozás miatt megszűnik, s azt méltányosságból hely­reállítják, az állomást be­lépési díj nélkül kapcsolják vissza a forgalomba. Ameny- nyiben azonban az állomást már leszerelték, méltányos­ságból is csak akkor állítható vissza a jogviszony, ha az előfizető a díjtartozáson és a szerelési díjon felül a belé­pési díjat is megfizette. (MTI) Új gyógyszertár, ABC-áruház Orosházán Az orosházi Városi Tanács idei költségvetési és fejlesz­tési alapterve szerint célcso­portos beruházásokra 41 és fél millió forintot fordítanak az idén a fejlesztési alap összegéből. Az alakuló Haj­nal utcai új lakótelepen már megkezdődött egy 150 szemé­lyes óvoda és 60 személyes bölcsőde építése, amely az idén fejeződik be. A Tass utca, Könd utca sarkon meg­Dévaványán A körülbelül 11 000 lakosú Dévaványán mintegy három­ezer fiatal él. A tanáccsal jó a kapcsolata a községi KISZ- bizottságnak, amely összefog­ja az itt levő üzemek, válla­latok, tsz-ek KlSZ-alapszer- vezetçit és a tagok igényeit, problémáit továbbítja a ta­nácshoz. Gond a lakáshelyzet. A községben nincs telepszerű lakásépítés, a tanács és a vállalatok azonban jelen­tős anyagi segítséget nyújta­történt egy új gyógyszertár alapozása — ez az építőipari vállalat tájékoztatása szerint 1978 második félévében elké­szül. Az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat 1978-79- ben a Dózsa György utcában épít ABC-áruházat, amely­hez a tanács is hozzájárul. Az új üzlet a már említett Hajnal utcai lakótelepen, il­letve a környéken élők jobb ellátását hivatott szolgálni. nak a családi házak építésé­hez. A tsz saját építőbrigád­jával járul hozzá az otthon- teremtéshez. A szórakozási, sportolási le­hetőségek is kielégítik a he­lyi igényeket. Az MHSZ épü­letében működő ifjúsági klub rendezvényeire szívesen jár­nak a fiatalok. A tavaly épült két tekepálya fellendí­tette a község sportéletét. Ebben az évben tömegsport­rendezvényekre, községi sportnapokra készülnek. Saitéankít a harisnyagyárban A napokban a Budapesti Harisnyagyár Gyulai Gyárá­ban sajtóankétot rendeztek az üzemi lapok közül az egyik legnagyobb példány- számúról, a Harisnyagyári Dolgozó-ról, amely a köny- nyűipar „harisnyás” dolgo­zóihoz szól. Az ankét meghívott vendé­geit Mihucza József párttit­kár üdvözölte, majd a résztvevő lapterjesztők be­számoltak munkájukról és a dolgozók véleményét tolmá­csolták. Egyebek között el­mondották, hogy az 1978-as évre megkönnyítette a ter­jesztés munkáját az, hogy színvonalasabb írások jelen­nek meg a lakban, mint azelőtt. A szakmai cik­keken kívül a dolgozókat érintő témákról jelennek meg írások, továbbá a lap munkatársai a dolgozókat is megszólaltatják. A gyár ve­zetői pedig a tervekről, ered­ményekről, nehézségekről nyilatkoznak, s az olvasókat a lapon keresztül is jobban bevonják a vezetésbe. Az ankét végén Varga Fe­renc vállalati főkönyvelő, a legjobb munkát végző lap- terjesztőknek jutalmat adott át. Segítik a lakásépítést Előzetes tájékoztatás szerint május 1-én átadják Dévaványán az ÁFÉSZ mintegy 4 és fél milliós költséggel épült új áruházát Fotó: Martin Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents