Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
1978. január 6., péntek o Termelési agitácíé egy párthatározatért — Végeredményben nem más történt, mint hogy végrehajtottuk a Központi Bizottság határozatát a gazdaságos termelés fokozásáról — summáza Bjelik Béla, a Hajtómű- és Festékszóró Berendezések Békéscsabai Gyárának igazgatója az üzem 1975 óta elért eredményeit. Kissé részletezve, ez a sum- mázás azt jelenti, hogy a vállalat profiltisztítása révén a csabai gyár termeléséből kimaradt a felvonóalkatrészek, az autóbusz-sebességváltó alkatrészek gyártása, valamint a bakelitsajto- lás, melyek rengeteg élőmunkát emésztettek fel, gyártásuk a kis tételek miatt is gazdaságtalan volt. Helyettük tipizált, ipari és mező- gazdasági (450-es tengelytávig terjedő) hajtóműveket, szárítópályák hajtóműveit, a festőberendezések légtechnikai eszközeit és villamossági kellékeit készítik két esztendeje. A számok sem mondják el azonban azokat az erőfeszítéseket, melyek e kimagasló eredmények felé törtek céltudatosan, szervezetten, ösz- szehangolva és megteremtve a gazdaságosabb termelés objektív és szubjektív (azaz emberi) feltételeit. Hogyan segítette a 73 tagú pártszervezet vezetősége és egész kollektívája az évről évre megduplázódó termelés elérését? — erről faggatom Szentesi Lászlót, a gyári pártszervezet titkárát. Szavai visszaidézik az „indulást”, amikor előbb taggyűlésen tűzték napirendre a Központi Bizottság határozatából fakadó helyi tervet, mely óriási feladat elé állította az egész munkáskollektívát. „Egy év alatt megduplázni a termelést, méghozzá új gyártmányok készítése útján?!” — bizony akadtak kétkedő hangok. — A terv előttünk állt, nagy perspektívát kínált a korábbi években „kényelmesen” élést 5—6 milliós fejlődések helyett. De hát az volt a megszokott, az újtól pedig mindig idegenkedik és tart az ember. Am az élet úgy állította fel a kérdést: vagy előre haladunk, vagy előbb-utóbb csődbe jutunk a gazdaságtalan termelés miatt. A pártszervezet döntött: megvalósítjuk a szokatlanul nagy feladatot. — Csakhogy ezután következett a nagyobb nehézség: megértetni az 570 dolgozóval: nincs más út, ha versenyben akarunk maradni. Gyártmányainkat államközi szerződés alapján kell előállítanunk a Szovjetunió rendelésére, s a piac hosszú távon biztosított. Régi eszközökkel, a hagyományos módszerekkel pedig semmire sem megyünk. A dinamikusabb termelés új lendületű irányítást, nagy átcsoportosításokat követel a gyárban — mindezt vállalni kell... — Nos, voltak akik nem vállalták a nagyobb és kezdetben kényelmetlenebb feladatokat — mondja a párttitkár. — Erről kaptunk jelzéseket a pártcsoport-megbeszélésekről, üzemi gyűlésekről. Bonyolította dolgunkat, hogy ezekben a hónapokban került hozzánk a Berényi úton levő vasipari szövetkezet és mintegy 230 dolgozója (180 effektiv dolgozó), akik munkamorálja elütött a vállalati munkásokétól. A szövetkezetben még blokkolóóra sem volt, hogy csak ezt említsem. Nem fogadták ott sem jószívvel az átcsoportosításokat, amiket az új profilú termelés követelt. Hiába győzködtünk, sokan hagyták el akkoriban a gyárat és kerestek más vasipari üzemben munkát. A hajtómű kilenc pártcsoportja, a termelés mellett de- rekas agitációs munkát végzett ebben a „forgatagban” és szembe kellett néznie az olyan ellenérvekkel is, hogy „mit agitáltok, hiszen párttagok is elmennek a gyárból!” Mert néhány ilyen példa is akadt. — Azért mégis lassan ösz- szeverbuválódott minden — folytatja Szentesi László. — Feltöltődött a szakirányító gárda, a középszintű vezetők hálózata, s az új követelményeknek megfelelően alakultak ki a munkabeosztások. Emlékszem, a Berényi úti üzemben mennyit zúgolódtak az asszonyok, amikor a ne-' héz fizikai munkáról — a festőrészlegből — átirányítottuk őket a könnyebb, de szükségesebb villamossági munkahelyekre. „Ezt nem tudjuk csinálni, inkább elmegyünk!” — mondták sokan. Meggyőztük őket az átcsoportosítás hasznosságáról. Nemrég jártam körükben és megkérdeztem : „Na, asszonyok, ki is akar elmenni innen?” Együtt nevettünk az emlékeken. Megszerették a villamossági munkát, a pénzük is megvan, csak úgy, mint a többieknek. A gyári párttaggyűlések, az azokon hozott döntések, melyek segítették, sőt inspirálták a gazdasági vezetést a merészebb tervezésekre, a tömegszervezetek aktívahálózatán át is hatottak mind a versenyvállalások, mind a szakmai továbbképzések előmozdításában. Az az állás- foglalás, hogy a gazdasági vezetés ne elégedjen meg a „gyalog-galoppal” a termelésfejlesztésben, s a kisüzemi módszerek helyett nagyüzemi irányítást alkalmazzon — megvalósult, hiszen egybeesett a gazdasági vezetők elképzeléseivel is. Az ezzel járó agitációs feladatokat — a szakirányítás mellett a párt- és tömegszervezeti szervek vállalták magukra. Éppen a hetekben állapították meg Szentesi Lászlóék, hogy mintegy 20 középszintű vezető került új posztjába ezekben az években és jelenleg is 15 lakatos, 15 forgácsoló és 15 elektroműszerész ipari tanulóból kerül ki vizsgáik után a szakmai utánpótlás. (De meg kell jegyezni, hogy közülük mennek majd más üzemekbe is.) Ma már nagyjában egy nyelven beszélnek a Berényi útiak is az anyagyár dolgozóival, noha még megesik, hogy kicsúszik a szájukon a „nálunk ez így volt”. — A szokás hatalma ez. De ahogyan előbb a pártszervezet tagjai, majd a tömegszervezetiek forrottak össze, úgy kovácsolódott ki az egység az egész megnagyobbodott gyárban, amelynek legfényesebb bizonyítéka éppen a kimagasló termelési eredmény. Az ötéves terv végéig felépülő új gyárközpont (városrendezés miatt is el kell hagyniuk a Kazinczy utcai régi telephelyet) pedig még egységesebbé teszi és még nagyobb féladatok megvalósítására képesebbé kovácsolja majd a HAFE nagyszerű gárdáját. Varga Dezső Kis történet a demokrácia lényegéről S zó, ami szó, az üzemi demokrácia sem fenékig tejfel. Ezekkel a szavakkal állított be megyei vállalatunk egyik brigádvezetője az igazgatóhoz. Az előzmények: az igazgatót az év végi jutalmazásokat megelőző néhány héttel nevezték ki a szóban forgó vállalat élére. Így — ha mégoly antidemokratikus vezető lett volna is — semmiképp nem dönthetett a jutalomösszeg elosztásában egyszemélyileg. Az igazgató összehívta hát a vállalati tanácsot. A tanács pedig azt javasolta, hogy csak a szocialista brigádvezetők és a szakszervezeti bizalmiak véleményének figyelembevételével döntsön. Így is történt. A brigádvezetők és a bizalmiak elsődleges javaslatait az igazgató — az osztályvezetők észrevételei alapján apróbb módosításokkal — el is fogadta. A jutalmakat az igazgatói szobában végül is kis ünnepségen vehették át az érdekeltek az év utolsó napján. A hangulat kitűnő volt és ez alkalommal elégedetlen arcokat sem lehetett látni., örült az új igazgató is, joggal érezte, hogy helyesen cselekedett. Erre gondolt legalábbis az új év első munkanapján éppen, amikor a brigádvezető bekopogott. A fentebb idézett ki- fakadás után a brigádvezető kéretlenül is előadta méltatlankodásának okát. Ügymond, az új igazgató őt rendkívül kényes helyzetbe hozta a brigád tagjai előtt: a jutalmazás napja óta nem győzi nekik megmagyarázni, kinek miért javasolt annyit, amennyit kapott. A brigádvezető azzal zárta mondandóját, hogy jobb lenne visszatérni a régi formához, amikor a felsőbb vezetés döntött, mert neki így nem lesz megállása az emberek előtt. Szavait követően hosszúra nyúlt kettőjük között a beszélgetés. Amikor végezetül kezet ráztak, a brigádvezető megjegyezte: N em hittem volna, hogy a jutalomosztás is ilyen nagy munka. Most már értem, miért kell ezt is közösen megoldanunk. —kép— Pulykák Nagyszénásról A nagyszénási Október 6. Tsz pulykatelepén 50 ember dolgozik. Ez az ötven ember évente 50 millió forintos értéket állít elő, ami igazán nem kis teljesítmény. A telep termelésének arányait érzékletesen jellemzi az, hogy egyetlen órás áramszünet a nevelőházakban mintegy 3—4 millió forintos termeléskiesést okozna. Ennek a telepen saját áram- fejlesztővel veszik elejét. Az előbbieknél természetesen sokkal jellemzőbbek a végtermék kibocsájtásáról szóló adatok: évente 350 ezer hízott pulykát indítanak innen útra a külföldi piacokra, méghozzá 95—96 százalékban első osztályú minőségben. Ez több, mint 145 vagonnyi pulykahúst jelent A telepen dolgozók hozzáértését dicséri az is, hogy az elmúlt esztendőben nem haladta meg a 6 százalékot az elhullt állatok aránya, illetve másfelől az, hogy a hibrid pulykák 14 hét alatt érik el a telepen a 4,7 kilogrammos szállítási súlyt úgy, hogy egy kilogrammos súlygyarapodáshoz 2,8 kilogramm takarmányt fogyasztanak. Van, aki szereti. Van, aki nem. Egy biztos, még mindig nem termelünk annyit belőle itthon, amennyit elfogyasztunk. így azután a dévaványai rizshántolóban a hazai mellett import rizst is feldolgoznak. Az öntözőrendszerek bővülése — megyénkben a kö- rösladányi duzzasztó üzembe helyezése — mindenképpen alapot teremt a rizstermesztés kiterjesztéséhez. Erre már jelentkezők, vállalkozók is akadtak. Olyanok például —I hogy csak egyet említsünk —, mint amilyen a szeghalmi Sárréti Tsz is. Igaz, a szeghalmi rizst nem biztos, hogy Dévavá- nyára szállítják majd, de a rizstermesztés ebben a körzetben is fejlődik. Erre alapozva fogott a hántolóüzem jelentős rekonstrukcióba, új beruházásba, aminek eredményeként ettől az évtől összesen 1800 vagon rizst képesek itt korszerű körülmények között szárítani, hántolni, csomagolni és tárolni egy-egy évben. Hatalmas műkő hengerek között hántolják le a rizs héját A laboratóriumban különböző vizsgálatokkal határozzák meg a rizs minőségét A törmelékrizst zsákokba mérik és így szállítják el Ügyes kezű asszonyok csomagolják kilós tasa- kokba a rizst
