Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-05 / 4. szám
1978. január 5., csütörtök o A vasút dolgozóinak munkájáról Beszélgetés Farkas Ferenccel, a békéscsabai vasútállomás főnőkével Még egyszer 1977-ről Az elmúlt hetekben sokszor és sokféleképpen értékeltük 1977-et. Most, még egyszer visszapillantva az elbúcsúzott esztendőre, 1977 újdonságaiból adunk ízelítőt: milyen új létesítményekkel gazdagodtunk az év során? A társadalmi termelés eredményességének elengedhetetlen feltétele, hogy a különböző anyagok, gépek, berendezések és készáruk időben érkezzenek rendeltetési helyükre. Hasonlóan fontos az emberek utazási lehetőségeinek a biztosítása. Ebben — bár a közúti szállítás egyre fejlődik — főként nagyobb távolságokon továbbra is fontos szerep hárul a MÁV-ra. A békéscsabai vasútállomás a MÁV Szegedi Igazgatósága területén a legnagyobb személy- és teherforgalmat bonyolítja le. Naponta több mint 5 ezer bejáró utas érkezik és indul vissza, az átmenő forgalom sem kevesebb 5—6 ezer utasnál. Tehervonat átlagosan 22 érkezik és ugyanennyi indul, tranzitforgalomban pedig 30 halad át az állomáson. Az elmúlt év gazdaságilag eredményesen zárult. Egyes dolgozók azonban 1976-ban a társadalmi tulajdon megkárosításával bűncselekményt követtek el, ami csorbát ejtett a vasútállomás jó hírnevén. A békéscsabai vasutasok az idén arra törekednek, hogy ismét elnyerjék az előzőleg már többször kiérdemelt Élüzem, illetve Kiváló Vasúti Csomópont címet. Erről beszélgettünk Farkas Ferenc állomásfőnökkel, aki nemrég került ebbe a beosztásba. — Mit vár az állomás dolgozóitól? — Becsületes munkát, fegyelmet. Vannak szabályzatok, előírások, melyek alól felmentést senki sem adhat. Azt hiszem, megérti mindenki, hogy a MÁV tevékenysége szolgáltatás, ezért az utasok és a szállíttatok iránti udvariasság éppen olyan fontos, mint a menetrend, valamint a fuvarozással kapcsolatos kötelezettségek betartása. II bősé A z ember szívesebben tekint előre, mint hátra. Természetének, gondolkodásának ez a rejtett automatizmusa úgy húzza a holnap felé, mint mágnes a tűt. Amikor hátranéz, azt is azért teszi, hogy pontosabban mérje fel a jövőt. Nemcsak az egyén, hanem a ki- sebb-nagyobb munkaközösségek, gazdasági egységek is ezt teszik. Az új esztendő első hónapjai megyeszerte a mérlegkészítés ideje. Ám, ha pontos mérleget akarunk készíteni, akkor a serpenyőbe kell rakni a tévedéseket, s a hibákat is. Nem azért, hogy megrettenjünk tőlük, hanem hogy minél pontosabban felmérhessük a tennivalókat. Jóllehet az eredmények kedvesebben csöngenek, bizako- dóbbá tesznek, de olykor el- bizakodottá is. Hát milyen is volt a múlt esztendő? összességében sikeres. Sőt, néhány téren kimagasló eredmények születtek. Mégpedig olyanok, amilyenekkel nem is számoltunk kellőképpen. Váratlanul .ért a bőség a zöldség és a gyümölcs termesztésében. Pedig ha tüzetesebben vizsgáljuk az elmúlt éveket, számítani lehetett erre a kimagasló eredményre. A kétkedés talán abból fakadt, hogy a termesztés fellendítésére hozott intézkedések csak jókora idő múltán éreztették hatásukat. Számos zökkenő fordult elő, s mi több, még értetlenség is. Sőt, volt időszak, amikor a jól kidolgozott program sem vezetett a várt eredményhez. Az elmúlt év azonban kétséget kizáróan igazolja, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalók. Volt ebben némi szerepe az időjárásnak is, de elsősorban a termelés ösztön— Megvannak az eredményes munka feltételei? — Igen. Egyebek közt sokat jelent, hogy ma már csaknem teljesen Diesel-mozdonyokkal történik a tolatás, amelyek rádió adó-vevőkészülékkel is fel vannak szerelve. Biztosítottak a munkavédelmi eszközök, jók a szociális körülmények. Még hadd említsem meg, hogy tavaly szeptemberben a fordulószolgálatot teljesítő munkakörökben bevezették a műszakpótlékot. Komolyabb nehézséget okoz, hogy néhány fontos (kocsirendező, kocsitisztító, takarító és vonatfékező) beosztásban munkaerőhiány van. — Hogyan oldható meg ez a gond? — Az állomás vezetése jobb szervezéssel tudja pótolni a hiányt. Igyekszünk érvényesíteni azt az elvet is, hogy a vezetők a munkájuk és a magatartásuk szerint bírálják el munkatársaikat, ami a jó légkör alapja. Ha pedig jó a légkör, könnyebben áthidalhatók az akadályok. — Kiktől kaphat ehhez segítséget? — Elsősorban a közvetlen munkatársaimtól, akiket régen ismerek, mert 1956 óta dolgozom a békéscsabai vasútállomáson. Segítenek a feladatok teljesítésében a párt- és a tömegszervezetek vezetői. Számítok a törzsgár- datagokra, valamint a különböző fokozatokat elért 34 szocialista brigádra és valamennyi becsületes dolgozóra. — Bizonyára az utasok is sokat tehetnek... — Sajnos előfordul, hogy egyes utasok a vasúti kocsikban megrongálják a berendezéseket, leszerelik a villanyt, a kilincset, összevagdossák az ülések műbőrhuzatát. Ebből csak itt nálunk évente több tízezer fo« zésére hozott intézkedések hozták meg a sikert. A felvásárlás is jelentősen javult, szervezettebbé vált, s a kis- árutermelők széles körét vonták be a lakosság áruellátásába. Végeredményben ezzel magyarázható, hogy a múlt év a bőség esztendeje volt. És mégis! A bőség zavarba ejtette a felvásárló szerveket. Vitathatatlan, hogy számoltak az eredményekkel. Hiszen csak az ÁFÉSZ-ek a múlt évben kétszer annyi zöldáru felvásárlására kötpt- tek szerződést, mint az előző évben. A ZÖLDÉRT is átvette a szerződésen felüli többletet. Mindez örvendetes és valóban elismerésre méltó. De ami ezután következik, arról kevésbé lehet ilyen szavakkal nyilatkozni. Csak egy példa. A ZÖLDÉRT Vállalat júniusban, júliusban és augusztusban 66 vagon árut semmisített meg, amely a felvásárolt áruk 4-5 százaléka volt. A romlás értéke meghaladta az egymillió forintot. A megsemmisített áru nagy részét 25—50 százalékos áron értékesíteni lehetett volna. A nem várt bőség itt- ott felborította terveket. Kapkodás volt a felvásárlásban is. Több helyen az árut az időjárás viszontagságainak kitéve az udvaron tárolták. A békéscsabai kirendeltség raktárainak csak mintegy a fele szolgált a zöldség- és a gyümölcsáru megóvására. B őségesen termett zöldség és gyümölcs a múlt évben. Sikeres év volt. De szolgáljon tanulságul is. A jövőben jobban kell gazdálkodni a megtermelt javakkal. Ez legalább olyan fontos, mint maga a termelés. Serédi János g zavara rint kár származik, a javítás pedig igen sok többlet- munkát jelent. Vannak, akik a szemetet nem a tartókba, hanem az állomás területén és a vasúti kocsikban szanaszét szórják. Dolgozóink nem győznek takarítani utánuk. Jóval könnyebb lenne a munkánk, ha mindenki óvná a közösség tulajdonát és ügyelne a rendre, tisztaságra. Megjegyzem, hogy azt a pénzösszeget, amit a rongálások kijavítására vagyunk kénytelenek költeni, a vasút fejlesztésére fordíthatnánk. — Mivel segíthetik elő a vasút munkáját a fuvaroztatók? — Azzal, hogy időben hajtják végre a vagonokból való ki- és a vagonokba való berakást. Sokat beszéltünk róla, többször írt már erről a Népújság is, felesleges lenne most újra ismétlésekbe bocsátkozni. De azt meg kell érteni, hogy a késések hátráltatják a szállításokat, aminek az egész ország kárát vallja, az állomás dolgozóinak pedig hátráltatja a munkáját. Szerencsére azonban egyre ritkábban fordul elő. — Évek óta tart az állomás rekonstrukciója. Mikor fejeződik be? — Az idén. Addig is türelmet kérünk az utazóközönségtől. — Mit kíván az új évre? — Jó utazást az utazóközönségnek és eredményes szállítást a fuvaroztatóink- nak. Az állomás dolgozóinak balesetmentes, sikeres munkát, hogy ismét elnyerhessük a Kiváló Vasúti Csomópont címet — fejezte be a beszélgetést Farkas Ferenc. Pásztor Béla Megkezdte útját új vonalán a metró: egy éve utazhatnak a fővárosiak a föld alatt a Deák tér és a Nagyvárad tér között (MTI-fotó — Bara István felvétele — KS) Céhektől a húskombinátig Kiállítás a Vajdabunyadvárban Cj oxigéngyárat adtak át az Ózdi Kohászati Üzemekben (MTI-fotó — Horváth Péter felvétele — KS)-------------------------------------------------—----------------------------------------------1---------L étkérdés: a rekonstrukció A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban a napokban nyílt meg A magyar húsipar című időszaki kiállítás. A városligeti Vajdahunyadvárban rendezett időszaki kiállításon fotók, grafikonok, tárgyak, dokumentumok és makettek segítségével, hét fejezetben tárják a látogatók elé a hazai húsipar történetének alakulását. A kiállítás anyaga az állattartás változásával, a levágott állatok húsának és melléktermékeinek a feldolgozásával, továbbá a termékekkel kapcsolatos bel- és külkereskedelemmel foglalkozik. Érdekessége a kiállításnak az 1484-ben keletkezett céhszabályzat. Foglalkozik a bemutatott anyag a húsfeldolgozás évszázados hazai fejlődésével, különösen szemléltetően tárja elénk azt a nagyarányú átalakulást, mely az elmúlt 30 évben bekövetkezett. Húsiparunk ugyanis ebben az időszakban fejlődött modern, feldolgozó nagyiparrá. A húsipari szakosítási rész ismerteti a felszabadulás előtti hentes- és mészárosképzést, majd bemutatja a mai szakmunkásképzést, a technikusi minősítést és az üzemmérnöki képzést. Ennek fontosságát érzékelteti, hogy 1920-ban hazánkban mindössze 5000 hentes és mészáros dolgozott, ma csupán az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vállalatainál 33 ezer munkást alkalmaznak. Bemutatják a kiállításon a húsipar távlati fejlesztési tervét, a korszerűsítést, a gépesítés növekedését, a meglevő feldolgozó üzemek rekonstrukcióját, az új húskombinátok építését. A kiállítás egyik nagy fotója kilenc új termékcsoportot mutat be. A grafikon szemlélteti a töltelékárugyártás technológiai típus- modelljét. Az ipar jelenleg gyártott termékeinek száma meghaladja a kettőszázat. A kiállítás bemutatja a különlegesebb technológiát igénylő dobozolt és szárítással tartósított húskészítmények gyártását is. A dobozolt hús- készítmények körébe a sonka, lapocka és egyéb húskonzervek tartoznak. Ezek gyártása magasszintű technikai felkészültséget és a műszaki előírások szigorú betartását igényli. A gyártás különféle műveleteit, továbbá a raktározást is kiválóan szemléltetik a fotók. Láthatják az érdeklődők a különféle húskészítményeket, melyek a hazai és a külföldi piacokra kerülnek. Ezekből jelentős külkereskedelmi bevételünk: tavaly 26 országban árusították e termékeket, amelyek között több világmárka. Az öt hónapig nyitva tartó kiállításon az 1970—1990 között tervezett fejlesztés főbb mozzanatait is szemlélteti. Bemutatja a Bajai Húskombinát makettjét is, mely az első társulásos formában létesült húsipari egység hazánkban. A magyar húsipar című kiállítást hétfő kivételével, naponta 10—17 óráig nézhetik meg az érdeklődők. Szente Erzsébet Az iparágak közül az embereket legérzékenyebben, közvetlenül érintő ágazat a textil-ruházati ipar. Az említett iparág a könnyűipar termelésének mintegy 60—70 százalékát adja. Az iparágban foglalkoztatottak száma több mint 280 ezer fő. A textil-ruházati ipar termelése több mint kétszerese a belföldi fogyasztásnak. Ezért a termékek 25 százaléka a szocialista, 25 százaléka pedig tőkés piacokon talál vevőt. A negyedik ötéves tervben a korábbi időszakhoz viszonyítva jelentős hazai és exportforgalom-növekedéssel kellett számolni. Ez a termékek és a termékstruktúrák fejlesztése nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ezért a kormány 1970-ben elrendelte a textil-ruházati ipar nagyarányú rekonstrukcióját és kijelölte a végrehajtás ütemét, irányait. R könnyűipar nehéz gondja Általában a könnyűipar, ezen belül is az említett iparág az, amely évtizedek óta a legnagyobb munkaerőhiánynyal küzd. A rekonstrukció során tehát már az előző ötéves tervben és a jelenlegi tervidőszakban is a munkaerőt kiváltó beruházásokra kellett koncentrálni. Ily módon lehetett a növekvő szükségleteket állandóan csökkenő létszám mellett kielégíteni. Az iparág az előző ötéves tervben 16 milliárd forintot költött fejlesztésekre. Ez az összeg az azt megelőző időszak fejlesztési költségeinek több mint kétszerese volt. Nagyobb része vállalati fejlesztésként valósult meg. A tervidőszak egyetlen nagy állami beruházása a győri Graboplast Műbőrgyár fejlesztése volt. A gazdálkodó vállalatok kicserélték a fonó- és orsógépek jelentős hányadát, a konfekcióiparban jelentősen nőtt a speciális varrógépek száma. A bőriparban mechanizálták a vegyi folyamatokat. Ezen túlmenően a vállalatok jelentős összegeket — öt év alatt 1,5 milliárd forintot — költöttek az élet- és munkakörülményeket javító szociális, kommunális beruházásokra. Gyorsabban és lassabban A beruházások hatékonyságát mutatja, hogy a tervidőszakban a ruházati ágazat termelése 60 százalékkal nőtt. Az ötödik ötéves tervben tovább folytatódik a létkérdéssé vált rekonstrukció. Beruházásokra 17,5 millió forintot irányoztak elő. Ebből történik majd a három nagy beruházás: a Budapesti Finom- kötöttáru-gyár debreceni és mátészalkai új üzemegységének, a Halasi Kötöttárugyárnak és a Simontornyai Bőrgyárnak a fejlesztése. Üzembe állításuk után ezek a termelő egységek mintegy 500— 550 tonna áru előállítására lesznek alkalmasak. A két kötöttárugyár a tervezettnél gyorsabb, a bőrgyár valamivel lassabb ütemben készül. Az állami nagy beruházásokon kívül a gazdálkodó egységeknél nyolcvan jelentősebb — nyolcvanmillió forinttól fél milliárd forintig terjedő értékű — beruházás van folyamatban. Folytatódik a berendezések, technológiák korszerűsítése is. Elment ötezer ember A szakemberek a tervidőszakban körülbelül tízezres létszámcsökkenéssel számoltak. Az első évben azonban már mintegy ötezer ember hagyta ott az iparágat. A létszámcsökkenést némileg lassította az az intézkedés, mely az alapbéreket és a műszak- pótlékokat rendezte. A súlyos munkaerőgondok egyik, s talán alapvető oka az, hogy a textil-ruházati ipar berendezéseinek jó része három műszakban termel. Az ipar átlagában a gépek kihasználási mutatója 1,2, míg a textil- ruházati iparban 2,6. Gondban van az iparág azért is, mert termékei alapanyagának jó részét importálja, valamint a ruhaipar termékszerkezete az összes iparág közül szinte a legbonyolultabb. A belföldi fogyasztás egy idő óta stagnál, a szovjet piac meghatározott választékban kéri az árut, míg a tőkés piac az állandó és folyamatos termékkorszerűsítést követeli meg. Ezért a textil-ruházati ipar a növekvő igényeknek csak ,a rekonstrukció révén tud megfelelni. Dogassy Katalin
