Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
1978, január 29., vasárnap Barátaink életéből Latin-Amerika szabad földje: Kuba* O Az Antillák gyöngye A szovjet légibusz prébaúton . .Akiket meglep népünk bátorsága, elszántsága és hősiessége, jó, ha tanulmányozzák történelmét.” (Armando Hart, a Kubai .KP Politikai Bizottságának tagja.) Amikor Kolumbusz Kristóf 1492-ben Kuba szigetére lépett, így kiáltott fel: „Emberi szem még nem látott ilyen szépet!” Folyók partján zöl- dellő fák sokaságát, édesen daloló madarakat látott, a partokon házakat, melyekben halászok laktak, akik félve futottak el. Az egyik házban kutyára bukkantak, „mely sosem ugatott”. Itt fedezték fel az Óvilág számára a dohányt is. Az európai civilizáció azonban kardokkal kelt át a tengeren, hogy meghódítsa Kubát, az „Üjvilág kulcsát”. Diego Velázquez kapitány kincsre áhító spanyoljai számára indián rabszolgák mosták arany reményében a folyók iszapját. A sárga fém helyett azonban csak az indián sírok szaporodtak. A spanyolok elleni harcban születtek Kuba első indiánhősei. Hatuey törzsfőnök szervezte az ellenállást és a harcot a gyarmatosítók ellen, s alkalmazta először a sziget történetében a gerillaharcmodort. A gyalogos, meztelen, íjakkal felszerelt indiánokkal szemben a páncélba öltözött lovasok és a tűzfegyverek diadalmaskodtak. E küzdelemben pusztultak el Kuba indián népei: a tainókról, a siboney indiánokról csak a havannai múzeumok tárlói tájékoztathatnak. A kegyetlen munkakörülmények, a behurcolt járványok, az elégtelen táplálkozás is hozzájárult, hogy a XVI. század végén Kubában az indiánokat szinte teljesen kipusztították. A hős Hatuey is máglyán végezte. Utolsó elmondott beszédét az indiánvédő spanyol páter, Las Casas őrizte meg számunkra. Halála előtt egy spanyol inkvizíciós pap felajánlotta neki, vegye fel a kereszténységet, hogy a mennyországba juthasson. Hatuey állítólag megkérdezte, hogy a spanyolok is oda juítnak-e? A pap igenlő válaszára azután így felelt: „Nem akarok a mennyországban sem találkozni olyan emberekkel, mint a spanyolok” Kuba a népek kohója lett. Az elpusztult indiánok helyére Afrikából fekete rabszolgák százezreit szállították, Kongóból és Angola partjairól, akik magukkal hozták isteneiket és mítoszaikat, hangszereiket és táncaikat. A rabszolgaültetvények mellett megjelent a kisbirtokos fehér parasztság is, majd a mulattok számtalan árnyalata. A századok során Mexikó és Közép-Amerika térségeiből ismét megjelentek az indiánok, és a XIX. században több tízezer kínai kuli is. Ezért írhatta a nagy kubai költő, Nicolas Guillén: * Kuba ez évben a szokottnál jobban érdeklődésünk központi helyére kerül. A magyar Ifjúságot Is megmozgató Vlláglfjúságl Találkozó szállásadója lesz. Népes képviseletünkön kívül az Itthon maradók Is érdeklődéssel kísérik majd az Ifjúsági találkozó eseményeit. 1979. január 1-én lesz 20 éve, hogy Kuba felszabadult az amerikai és az osztályelnyomás alól. Mindkét esemény Indokolja, hogy e távoli szocialista országot közelebbről megismerjük. Cikksorozatunk, amelv minden hónap utolsó vasárnapján jelenik meg év végéig, ezt a célt szolgálja: Kuba múltjának és szocialista jelenének bemutatását. „Van néger meg fehér itt, [mulatt és kínai, no meg az olcsó színek [százai, mert az adás és a [viszonteladás kikeverte színekre mindig [lett ráadás.” A spanyol anyaország igája elleni küzdelem során korán felismerte a harcoló Kuba, hogy nem fajok, hanem osztályok közti ellentétek megoldásáért kell harcolni. Ezért mondhatta a gyarmati 'korszak végén a kubai forradalmár-költő, José Marti : „A harcmezőkön, Kubáért elesve, együtt szállt fel az égbe a fehérek és a négerek lelke. A védekezés, a hűség, a testvériség, a leleményesség hétköznapjaiban minden fehér oldalán mindig ott állt egy néger.” A gazdag és katonailag kulcspozíciót elfoglaló sziget története az európai nagyhatalmak marakodásának a története is. Angol kalózok franciákkal és hollandokkal vetélkedtek, s mindannyian a spanyolok ellen is harcoltak. A spanyol hatalom az európai államokkal azonban még képes volt megbirkózni, s a XIX. század végéig megtartotta a szigetet hatalma alatt. A fiatal és mohó étvágyú imperialista hatalommal, az USA-val azonban már nem bírt a hanyatló spanyol birodalom. Kuba az európai népeknek nemcsak a dohányt és a függőágyat adta az ismerkedéskor, de a későbbi korokban egyre inkább a cukrot is. A dohánytermelés és cukorültetvények közötti vetélkedést a szárnyaló kubai fantázia Don Tabaco és Dona Azucar, tehát Dohány Űr és Cukor Asszonyság közötti küzdelemként ábrázolta. Maga a harc kevéssé volt költői. A kubai dohánytermelők, döntően szabad parasztság küzdelmét jelentette ez a cukortermelő rabszolgaültetvényekkel szemben, melyek a spanyol Korona támogatását is élvezték. A dohánytermelők három nagy felkelésben igyekeztek a XVIII. században helyzetükön javítani, megszerezve a dohány feletti szabad rendelkezés' jogát. Amikor a XX. századi haladó gondolkodók a történelmi múltat vizsgálták, ezért tarthatták a dohánytermelőket a kubai függetlenségi gondolat hordozóinak. Kuba azonban a „hűséges sziget” maradt a spanyolok számára a XIX. században, 1885-ig megtartva a rabszolgaság intézményét is. Kubának erről a korszakáról magyar krónikás is beszámolt, Rosti Pál, aki 1857-ben járt Kubában, s készítette — talán a sziget történetében a legelső — fényképeket. A havannai dámák, a kakasviadalokon izguló férfiak, a virágoskerthez hasonlító sétányok mellett megismertet a rabszolgasorssal is: „A szerecsenyek szobái valóságos lyukak, sötét börtönök, s hogy a fogház színe még inkább rajtok legyen, az udvarra nyílé vaskaput éjenként becsukják” írja. A rabszolgamunkára alapozva lehetett Havanna utcáit felkövezni és este kivilágítani, épülhetett meg az első színház, a Colosseo, s indulhatott meg igen korán. már 1837-ben az első vasútvonalon a forgalom. A cukorfeldolgozók is gőzgéppel működtek. Rosti Pál csak Havannában 150 szivargyárat számlált meg: „egy elsőrendű szivargyár évenkint 2—3 millió szivart készít, 60—80 (részint rabszolga, részint szabad) munkással, kik egy- egy ezer darab szivarért 3— 4 dollárt kapnak...” írja. A korábban hűséges sziget egyre inkább bilincsnek érezte a gyarmati helyzetet. A század második felében kétszer is fegyvert fogtak függetlenségükért. Először a tízéves háborúban (1868—78), amikor Manuel Céspedessel az élen kikiáltották az első köztársaságot. Ekkor azonban a győzelem néhi lehetett végleges: a kubai nádvágó kés, a macsete nem lehetett sikeres a reguláris spanyol seregek ellen. A harc azonban nem ért véget. A nagy kubai költő, José Marti vezetésével, aki a Forradalom Apostola jelzőt kapta népiétől, ismét megkezdődött a harc 1895-ben. Mexikóban szervezte a harcot, s mint fél évszázaddal később Fidel Castro, ő is egy kis hajóval érkezett a szigetre, hogy a felkelők élére álljon. A partra lépve boldogan mondta : „Végre embernek érzem magam. Eddig egész életemben szégyenkezve vonszoltam hazám láncait”. „Mindenkivel, mindenki javáért” harcolva esett el a háború elején, 1895 májusában. A felkelő sereg Gómez és Maceo vezetésével végig- taüzdötte a háborút. A harcot 300 000 spanyol katona ellen is sikerrel vívták meg, amikor az Egyesült Államok Kuba „segítségére” sietett. Földünk első imperialista háborújává így lett a kubai függetlenségi háború : az USA és Spanyolország küzdött a szigetért. A békekötést már az Egyesült Államok diktálta, s Kuba így került — függetlenség helyett — az USA „védőszárnyai” alá. A függetlenségért folyó harcot immár az ú j gyarmatosító, az észak-amerikai imperializmus ellen kellett folytatni. Tóth Ágnes, József Attila Tudományegyetem Megkezdődött a Voronyezsi Repülőgépgyár sorozatban gyártott IL—86-os légibuszainak a kipróbálása. Az új óriás utasszállító repülőgép 350 utast szállíthat, leszállás nélkül 4-5 ezer kilométert képes megtenni. Utazósebessége 900—950 kilométer óránként, repülési magassága 9—10 ezer méter. A repülőtér tervezői és kivitelezői gondoskodtak az utasok és a kiszolgálószemélyzet maximális kényelméről. A beszálláshoz nincs szükség a szokásos repülőtéri lépcsőkre, a beszállólépcsőket egybeépítették az ajtónyílás zárólapjával, s belső energiaforrások bocsáthatják ki vagy vonhatják be. Az utasok a magukkal hozott A Csehszlovák Szocialista Köztársaságot évente több mint tízmillió külföldi turista keresi fel, akik elégedetten távoznak a gyógyfürdőkből, üdülési és turistaközpon- tokból. Ez annak a gondoskodásnak az eredménye, amit a szállodák kellemes környezetével, a magas színvonalú és jó minőségű étkezéssel és az idegenforgalom keretében, a többi Szolgáltatással nyújtanak a látogatóknak. Csehszlovákia idegenforgalmi felvirágoztatásában a fogyasztási szövetkezeteknek is nagy részük van. Szlovákiában a fogyasztási poggyászokat az alsó térben helyezik el, ahol a polcok számozása megegyezik az utastérben az ülések számozásával. Ez lényegesen lerövidíti a ki- és beszállás időtartamát. Az IL—86-os a szovjet utasszállító repülőgépek harmadik nemzedékéhez tartozik. Ezek a repülőgépek tökéletes aerodinamikai ké- pességekkel rendelkeznek és navigációs berendezéseik lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag bármilyen időjárási viszonyok között repülhessenek. Alkalmazásuk jelentős mértékben tehermentesíti a nagy utasforgalmú járatokat: egy repülőúton a légibusz körülbelül annyi utast szállíthat, mint az IL—18-as vagy szövetkezeteknek több korszerű és igen látogatott létesítménye van. Nyugat- Szlovákiában, Szlovákia egyik legfejlettebb vidékén a turisták a fogyasztási szövetkezetek több attraktív vendéglátóipari létesítményét találhatják meg. Ezek egyike Bnatislavában, a szlovák fővárosban levő Klástomá vináren (Kolostori borozó). Az óváros szívében húzódó tekervényes kis utcák egyikében áll a ferenc- rendi szerzetesek volt kolostora Az ősrégi földalatti pincében már a középkorban a TU—104-es három repülőút során. A tizedik ötéves tervidőszakban (1976—1980) a Szovjetunióban a légi szállítások volumene jelentősen növekszik, főként a távoli területekre és a nehezen megközelíthető körzetekbe. Az utas- forgalom 1,3-szeresére növekszik. Ehhez járul majd hozzá a repülőgéppark jelenleg folyó felújítása. Már megkezdte a rendszeres járatot a TU—144-es szuperszonikus utasszállító repülőgép. Hamarosan követi az IL—86-os és a JAK—42-es. A jövőben ezek a gépek alkotják majd az Aeroflot utas- szállító repülőgépparkjának az alapját. APN—KS vendégfogadó volt, ahol a királyi koronázások után válogatott nemesi társaság jött össze. Innen ered a borozó elnevezése is — Klástomá vináren. A Magas-Tátra felé vezető főútvonal mentén pedig az autósokat, motorosokat és más vendégeket ellátó sok vendéglátóipari üzem található. A sok közül említsük meg például a Trenoin melletti Ránc motoresztet. Ezt az autóscsárdát az egykori paraszti udvarházak stílusában rendezték be. Pragopress — KS Lengyelország-szerte elterjedtek a nádból készült bútorok, amelyeket nemcsak a kertekben, teraszokon használnak, de sokhelyütt a lakást is díszítik (Fotó CAF — MTI — KS) MACEO HADJÁRATA AZ EGYKORI ORIENTE TARTOMÁNYBAN 1895 Turistautak Csehszlovákiában
