Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
1978. január 29., vasárnap o Minden kezdet...? Hab- klubb — legklubb Ki ne tudná, hogy ezt a némiképp rendhagyó, ám kitűnő fokozást Karinthy Frigyes találta ki. Tudják a kö- tegyáni ifjúsági klub tagjai is, vezetőjük, Ungvári Mihály mégsem merte kerekperec megmondani, melyik „csoportba” rangsorolná a klubot. Minden valószínűség szerint szerénységből — pedig a kötegyáni klub immár több mint öt éve jól, mondhatni: közmegelégedésre működik. Alkotók klubjaként indult, ilyen címen-néven rendeztek már 1973-ban művészeti és politikai rendezvényeket, vetélkedőket, kirándulásokat. Hamarosan megalakult egy magnós és egy fotós csoportjuk. Eredménye: nagyobb, jelentősebb programjaikat még jobban el tudják látni műsorral, szemléltetőanyaggal. Igazán nehéz lenne felsorolni, mi mindennel foglalkoznak. Annyit mondunk csak: mindennel, ami érdekli a fiatalokat, s amire lehetőséget tudnak teremteni. Elmúlt évi legnagyobb megmozdulásuk egy egész falura szóló, jelmezes, zenés szüreti mulatság volt. Most érdekes előadások vannak soron; legújabb tervük az, hogy megkeresik a falu nagy öregjeit, s — magnó előtt — megkérdezik őket a régmúlt időkről, életükről, emlékeikről. A klubnak csaknem negyven fiatal tagja van, de mások is látogatják. Itt működik — a klúb részeként — a vezetők és agrár szakemberek klubja, s 23 általános iskolás is náluk ismerkedik a klubélettel, a kötetlen, szórakoztató művelődés formáival. Nem hagyhatjuk szó nélkül: mindez csak a falu első számú gazdasági egysége: a helyi termelőszövetkezet, valamint a tanács támogatásával valósulhatott meg. Nemcsak anyagilag támogatják a klubot — a vezetők rendszeresen eljárnak a foglalkozásokra is. Klub, „klubb”, „legklubb”? Én az utóbbihoz sorolnám... — v. j. — Ha színtelen, szagtalan, íztelen kotyvalékká sikeredik az ifjú háziasszony első főztje, a megértő anyós így vigasztalja őt: minden kezdet nehéz! És ezzel biztatja a műhelyben az ügyetlen tanulót az öreg szaki, ezzel billenti vízbe az úszni tanulót az úszómester. S ha általában igaz ez a mondás az élet apró dolgaiban, hatványozottan igaz sorsfordulóinkon. Ilyen időszak a pályakezdés is, amit iskolás éveinkben a következőképpen emlegettek tanáraink: „...ha majd kiléptek a nagybetűs Életbe.. Nehéz volt ez a kezdet, az első, meg a második lépés ebben a nagybetűs Életben, maguk mögött hagyva az iskolát? Két fiatal szakembernek, Tóth Mátyás lakatosnak és Becz Gyula kertész üzemmérnöknek tettük fel a kérdést. * * * Tóth Mátyás a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat lakatosüzemében dolgozik Békéscsabán, ahol a tanulóéveit is töltötte. Egy éve szerezte meg a szakmunkás- bizonyítványt : — Szerencsés voltam a pályakezdéssel, mert ritka jó brigádba kerültem már tanulókoromban. Harmadikba, a második félévtől ugyanis itt, az üzemben dolgozhattam, rendes teljesítménybérben. Jól tanultam, a Kiváló Ifjú Szakmunkás versenyen megyei második lettem abban az évben. — Az első hetekben szinte féltem a műhelyben az önálló munka miatt — mert csak más az, ha tudom, hogy amit csinálok, azt egy építkezésen felhasználják, mint amikor a tanműhelyben bütykölök valamit. Meg féltem az emberektől is. nem tudtam, kiben mi lakik, csak járkáltam közöttük. Nem vártam meg, hogy hívjanak maguk közé, elébe mentem a dolgoknak, igyekeztem alkalmazkodni, beilleszkedni. Persze, hiába igyekszik az ember, ha a kollektíva nem akarja befogadni. De a mi brigádunk nagyon rendes, Tóth Mátyás nemhiába Kiváló, meg Élenjáró. Emlékszem, egyszer megbeszéltük. hogy elmegyünk egyik brigádtaghoz segíteni a házépítésben. Dolgoztunk, utána szalonnát sütöttünk, beszélgettünk, zsu- gáztunk egyet. Valahogy attól kezdve érzem, hogy igazán közéjük tartozom, hogy befogadtak. — Egyszóval, jól érzem itt magam. A keresetemből is jól kijövök, felét hazaadom, a többi pedig megy az ifjúsági takarékba, meg zsebpénznek. Egyébként, minden szabad időmet a sport és a tanulás köti le. A Kemény Gábor Szakközépiskolába járok, szeretném letenni az érettségit! • • • Becz Gyula, a dombegyhá- zi Petőfi Tsz kertész üzemmérnöke: — Nehéz volt-e a kezdet? Nekem nehéz. Meghatározó ugyanis, hogy milyen közegbe kerül az ember. Amikor én tulajdonképpen elindultam a pályán, 1968-ban, szaktechnikusi képesítéssel a zsebemben, éppen akkor kezdődött a váltás a mező- gazdaságban: az idősebb, kevésbé képzett szakemberek helyébe, vagy mellé kezdtek felsorakozni a fiatal, jól felkészült pályakezdők. Ez a Becz Gyula váltás nem kis szakmai féltékenységgel járt abban a Csongrád megyei tsz-ben, ahová én az iskoláról kikerültem; a felgyői Alföldi Rónába. Fizetés 1200—1300 forint, és ezért mindent csináltattak az emberrel, csak épp abba nem volt beleszólása, amihez értett. Sokunk kedve elment akkoriban a pályától, kiváltképp, ha hozzávesszük, hogy az iskola minden kényelmet megadott. De aki kibírta ezt az időszakot, annak lett becsülete. — Nyolc éve dolgoztam már abban a tsz-ben, amikor megszűnt a kertészet. Gondolkoztam, hová tovább? Maradhattam volna, de az üzemgazdászi állás, amivel megbíztak, távol állt tőlem, annál is inkább, mert 1975- ben elvégeztem a főiskolát, kertész üzemmérnöki képesítést szereztem. És akkor megtudtam, hogy a dombegyházi Petőfi Tsz pályázat útján kertészeti szakembert keres, mert 100 hektáron gyümölcsöst telepít! Ilyen feladat pedig nem minden fiatal szakembernek adatik ! Közel 15 millió forintos beruházásról van szó. Egy éve költöztünk ide a családdal — a feleségem kertésztechnikus —, lakást is kaptunk. Tóth Ibolya Piramis a piramis csúcsán Még három éve sincs talán, hogy először hangzott el a rádióban a Piramis együttes neve. Azóta viszont gyors karriert futottak be, gondoljunk csak a „Szállj fel”, vagy a „Becsület” című számaikra. Aztán jött a Metronom ’77, ahol sláger lett az „Égni kell” című számuk is. Kislemezeik után az elmúlt évben megjelent első nagylemez, amely ma is gyorsan fogy a boltokban. A Piramis megalakulásáról és kiemelkedő sikerükről beszélgettünk Köves Miklóssal, az együttes dobosával: — Csaknem másfél évig, 1974 végéig, Som Lajossal az NSZK-ban, Svájcban és Franciaországban zenéltünk. Már ott kialakult bennünk, ha hazajövünk, itthon is együtt kellene folytatnunk, így 1975 elején megkerestem régi barátomat, Závodi Janót, aki a gitár egyik legjobb hazai tépője, s ő is csatlakozott hozzánk. A kezdetiben két billentyűsünk volt, Gallai Péter és Lévai Tibor. Aztán különböző okok miatt az utóbbi megvált tőlünk, de jött egy kitűnő, madár- torkú énekes, Révész Sanyi. Azóta lényegében változatlan összeállításban „követjük el zenénket”. Amiről meg kell jegyeznünk, nem is kis sikerrel és eredménnyel. Tinik és idősebbele egyaránt szívesen hallgatják, meglehetősen nagy táboruk alakult ki az országban. Már 1976-ban is jegyzett zenekar volt a Piramis a hazai piacon, de az 1977-es esztendő hozta első osztatlan sikerüket: a szava- zólisták alapján az „év együttese” lettek, nem kisebb neveket maguk mögött tudva, mint az LGT, Omega, Generál. — Milyen irányzatnak nevezhető a zenétek? — Kimondottan kemény rockzenét játszunk, amit időnként lírai hangvételű, lassú számok váltanak fel. — A közelebbi terveitekről hallhatunk valamit? — A napokban a lemezgyár stúdiójában nekivágtunk a második nagylemez felvételeinek. Ez eltart legalább egy hónapig Aztán irány Lengyelország Csehszlovákia, ahol hangverseny- kőrúton veszünk részt. Ezt követi egy itthoni, tavaszi turné, amit egy kisstadion- beli koncerttel lehetne befejezni. Közben szeretnénk egy angol nyelvű lemezt is kiadni az NSZK-ban. Májusra van meghívásunk, Amerikába is. Ez komoly elismerése a hazai rockzenének, hiszen ennek az irányzatnak éppen Amerika a bölcsője. — Az elmúlt év végén szerepeltetek Gyulán és Orosházán. Mikor láthatja újra a Piramist Békés megye közönsége? — A tavaszi hazai turnénk során, tervünkben szerepel, hogy fellépünk többek között Békéscsabán is. — Befejezésül egy személyes kérdés: hogyan lettél dobos? — Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor megalakultak az első hazai együttesek, én is sokat jártam a klubokba hallgatni a zenéjüket. Egy ilyen alkalommal „cukkoltak”, hogy a szünetben kérjem el a dobos ütőit és verjem egy kicsit a bőrt. Voltam olyan bátor, hogy megkörnyékeztem a zenekar ütő- sét, de ő elzavart. Akkor megfogadtam, hogy csak azért is dobolni fogok. Hát így tévedtem erre a pályára. — jávor — Diáklapszemle Nyolcadikosoknak A közelmúltban jelent meg a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szak- középiskola lapja, a MIKE- GISZ, amelyet a szerkesztők teljes egészében a beiskolázás segítésének szenteltek. Ménesi Györgyné, az iskola beiskolázási felelőse a lap első oldalain igyekszik tömören összefoglalni intézményük képzési célját, annak jövőre vonatkozó terveit, s a lehetőségeket, amellyel majd élhetnek a jövendő elsősök. Az „Irodalomtanításunk, anyanyelvi nevelésünk helye a mai középiskolában” címmel dr. Takács Lászlóné nemcsak e két tantárgy emberformáló, a tanítási órákon is túlnövő jelentőségéről szól, hanem felvázolja a tanórán kívüli lehetőségeket is. „Az orosz nyelv tanulásának jelentősé- gé”-ről, a gimnáziumi és szakközépiskolában folyó orosz nyelv oktatásáról s az e téren jelentős sikereket elért Mikes-diákokról Kun Barna tanár ír, míg a matematikáról, a diákok „mumus” tárgyáról Mag István igazgatphelyettes szól közvetlen hangon. A bemutatkozás egy „Mit kell tudni a mezőgazdasági gépészeti szakközépiskoláról” című írással folytatódik, majd a nagy hagyományokkal rendelkező fiú- és leánykollégium életét, törtéi netét elevenítik fel a kollégiumi diáktanácstagok írásai. Végezetül, az iskolában folyó tartalmas KISZ-élet mozzanatait foglalja röviden össze Pintér Marianna, az iskolai KISZ-bizottság titkára írásában. A szerkesztő bizottság jól sáfárkodik a diáklap adta lehetőségekkel. Helyesen ismerték fel a beiskolázási feladat fontosságát, s kitűnő ötlet volt ennek szolgálatába állítani egyik legjelentősebb fórumukat, a diákújságot. B. S. E. Mikor kezdjük a szépségápolást? Fotó: Martin Gábor Ifjúság — szépség — mondják az öregek. Nem egészen ez a fiatal lányok véleménye, akik női természetüknél fogva pénzt és időt nem sajnálnak azért, hogy fokozzák meglevő bájaikat. A tizenéves kor nagy hatással van a későbbi évekre, ekkor rögződnek a szépségápolási szokások is. A házilag nyomkodott mitesszerek életre szóló nyomokat hagyhatnak az arcbőrön, ezért ebben a korban sem mellékes egy-két 'alapvető kozmetikai tanács betartása. Mikor kell kezdeni a rendszeres szépségápolást? A kérdés nem újkeletű, s a válasz is régi : amikor igényli a bőr, vagyis' ez egyénenként változó. Szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy a kozmetikai szerek mit sem érnek egész- - séges életmód, megfelelő étkezés, alapos és rendszeres tisztálkodás nélkül. Mivel az arcbőr különösen ki van téve a környezeti szennyeződésnek, fokozott alapossággal kell tisztítani. S hogy mikor' bízzuk magunkat szakemberre? A korai kezelések gyakran épp olyan károsak, mint a későbbi hanyagság. Az egészséges, üde arcbőrt rontja a mesterséges beavatkozás, de a mitesszerek tisztítását már tizenéves korban bízzuk a kozmetikusra. Csúnya károkat okozhatnak az olyan elterjedt „pattanáspusztító” házi szerek, mint például a kölnivíz. Viszont közismerten hasznos az otthon is elkészíthető élesztő, uborka és kamillás pakolás, amely pórusösszehúzó és gyulladásgátló hatású. A tej regeneráló, üdítő hatását már az ókori asszonyok felfedezték. Előszeretettel használják a kozmetikában a különböző növényi részeket, még a magokat is. Persze, ilyen pakolások elkészítését is jobb szakemberre bízni, hiszen ő tudja, hogy melyik növény milyen vitamint tartalmaz. És hogy állunk az illatszerboltok sokféle és nem túl olcsó kozmetikai készítményeivel? A kozmetikus szerint tinédzser korban nem érdemes a fürdés utáni félzsíros krémen kívül ilyesmit használni, hiszen a bőr még rendelkezik természetes rugalmasságával. A fiatal lányok előszeretettel veszik igénybe anyukájuk festékkészletét, majd gondosan sminkelt ábrázat- tal vonulnak a randevúra, s csodálkoznak, ha partnerük kezét csókolomot köszön nekik. Festéket csak mértékkel — hiszen öregít! És végezetül : máris fogjunk hozzá a tavaszi szépségápoláshoz Együnk sok vitamintartalmú konzervet, sétáljunk minél többet a levegőn, főleg ha süt a nap, a szeplőre hajlamosak pedig kezdjék el a fényvédő krémek használatát. G. K.
