Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

1978. január 29., vasárnap rcranji-f-ra Békésen az Ady Endre utcában újabb lakások épülnek s bontják a régieket. Az idén megyénk legfiatalabb városában 19 millió forintot fordítanak lakásépítésre Fotó: Martin Gábor Ne legyünk küzümbüsek egymás iránt! „Béla Ottó: Cserbenhagyás című írása nagyon megdöb­bentett, s ezért is ragadtam j tollat. Ezt a cikket feltétle- ; nül újságba kellett tenni, j mert annyira rossz hatást ; vált ki, hogy ezt közölni kell : az emberekkel. Főleg azok- j kai, akik gépiesek, közömbö- ; sek a másik ember életével, gondjával, bajával szemben. ; Fel kell ébreszteni az embe- j reket, hogy ilyen eset ne forduljon elő és ezért tar- \ tottam jónak ennek a cikk- j nek a megjelentetését. Re­mélem, csak kirívó esetről j j van szó, mert a többség nem j ; ilyen. j j Egyébként nagyon furcsá- j nak tartom, hogy ilyen eset ] faluban jelentkezik. Ugyanis ; : ott az emberek hosszú éve- ! ken át együtt élnek, egy kö- : zösségben. Azt hinnénk, hogy j ott segítik és szeretik egy- j ; mást. Én is faluban éltem, s ! ! tudom, hogy mi összetörtöt- \ j tunk, örömben és gondban. ; j Tapasztalható városokban, j hogy az újonnan ismerkedett emberek a bérházban ha- j marosan összebarátkoznak és i jól érzik magukat. De ha ott gond van, az nem is tűnik ; annyira fel, hiszen új embe- j rek kerültek össze, akik kü- lönböző gondolkodásúak és mások a szokásaik. Ügy vélem, hogy az eleki Vécsei úti szomszédoknak tanulniuk kell a felelőtlen­ségükből majdnem tragédi- |; ává váló esetből, s nem lesz- nek közömbösek. De azok az emberek sem, akik talán nem ilyen súlyosan felülete­sek, de tudnak másoknak kellemetlen perceket okoz­ni.” Tisztelettel: j Szabó Józsefné 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 7. sz. Érkezett egy másik levél ; is címünkre: „Tisztelt Szerkesztőségi j Nem hagyott békén az a j sokakat felháborító rendkíz : vüli eset, ami Eleken történt, j A cikk olvasása közben oly : annyira elszorult a szívem, I majdhogy sírva fakadtam. Ilyen embertelen emberek is akadnak! Arra gondoltam, mivel nekem is van kis- ; gyermekem, és a várostól 10 kilométerre lakom, hogy ta- ; Ión mégsem minden ember : egyforma a segítségnyújtás- j ban. Szerintem is megérde- ; melnék a szomszédok a mél­tó büntetést ugyanúgy, mint ; ; a karambolos cserbenhagyd- : j soknál.” ; Tisztelettel: : : Kövecses Istvánná ; : Kecskemét ; Eredményes együttműködés a határőrökkel Jó kezdeményezésnek bi­zonyult határszéli községe­inkben létrehozni az önkén­tes határőr csoportokat. Ezekben a lakosság minden rétege képviselve van, és ál­dozatkész munkájukkal je­lentős segítséget nyújtanak határőreinknek. A közelmúltban a geszti önkéntes határőr csoport tartotta meg értékelő beszá­molóját elmúlt évi tevé­kenységéről. Megállapítot­ták, hogy a 17 tagú csoport tevékenysége megfelelt a követelményeknek. Az ön­kéntes határőrök rendszere­sen részt vettek a foglalko­zásokon, jól ismerik jogai­kat és kötelességeiket. A foglalkozásokon J majdnem teljes létszámban vettek részt, különösen Tari Imre, Deák Lajos és Bíró Antal látogatták rendszeresen, hi­ánytalanul a foglalkozáso­kat. Kedvező tapasztalatokat hozott a szolgálat ellátása is. Az elméleti oktatás során el­sajátított ismereteket helye­sen alkalmazták a gyakor­latban. Mint köztudott — erről lapunkban is beszá­moltunk —, a domegyházi- ak felhívással fordultak a határőr községek lakossá­gához, amelyben mozgósítot­tak arra, hogy minél ered­ményesebben munkálkodja­nak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­ja alkalmából. A felhívás­ban megfogalmazott köve­telményeket a gesztiek ma­radéktalanul teljesítették. Az. elmúlt évben 688 járőr- szolgálatban vettek részt, több mint háromezer órát teljesítve. Tizenöt esetben láttak el közös szolgálatot határőrökkel és önkéntes rendőrökkel. Részt vettek egy gyakorló riadón, ame­lyen számot adtak felké­szültségükről. Az önkénte­sek egy bűncselekményről, két határrendsértésről és hat egyéb eseményről adtak jel­zést a határőrségnek. A cso­port tagjai közül Deák La­jos, Tari Imre, Bíró Antal, Bíró Géza, Mezőfi István, Sólyom Sándor és Kincses Gergely példamutatóan lát­ták el a szolgálatot. Jó mun­kájuk eredményeként 16 önkéntes határőrt 23 esetben részesítettek jutalomban, il­letve dicséretben. A BM Ha­tárőrség Országos Parancs­noka „Kiváló határőr” jel­vényt adományozott Deák Lajosnak. Az orosházi ha­tárőrkerület parancsnoksága dicsérő oklevéllel és pénzju­talommal ismerte el Bíró Géza és Sólyom János lelki- ismeretes munkáját. B. O. A tanács tömegbázisa a népfront Áprilisban lesz hat éve annak, hogy Szarvason a vá­rosi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága együttműködési megállapo­dást kötött. Ennek eredmé­nyeképpen hatékonyan köz­reműködnek a képviselő- és tanácsválasztások politikai, szervezeti előkészítésében és a végrehajtásban. A fejlő­désből adódó újabb felada­tok is szükségessé teszik, hogy időnként felülvizsgál­ják és esetenként módosít­sák a megállapodás egyes pontjait. A hosszabb időre szóló célok közül itt csak a legfontosabbakat emeljük ki. A tanács és a népfront jó együttműködése révén lehe­tőség nyílik a tömegkapcso­latok, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésére és erősítésére. Ennek érdeké­ben szem előtt tartják az üzemi és lakóterületi kap­csolatok ápolását, megvitat­ják a város lakosságát érin­tő politikai, gazdasági és kulturális tennivalókat, va­lamint tájékoztatják az ál­lampolgárokat is. Az infor­mációcsere és a kölcsönös képviselet szintén a munka jobb összehangolását segíti a két szerv között. A megállapodás részlete­sen felsorolja, mik azok az alkotmányjogi és közjogi feladatok, melyek sikeres megoldására mind a tanács, mind a népfront képviselői­nek fokozott figyelmet kell fordítaniuk. Jelentős előrelé­pésnek tekinthetők azok a viták és fórumok, melyeket a HNF bizottsága várospoli­tikai kérdésekről, törvény- tervezetekről és a készülő tanácsi rendeletekről tart. A tanácsi szakigazgatási szervek munkájának segítsé­gével, közös rendezvények, értekezletek szervezésével, a gazdasági és várospolitikai feladatokkal kapcsolatban is számos javaslat született. Ezek részletes ismertetésére nem térünk ki. A közös cé­lok egyértelműen bizonyít­ják, hogy a népfront mind­inkább a tanács tömegbázi­sává válik napjainkban. Zárt és nyitott kapuk a féldeci előtt Valaki nevetve mesélte, hogy január első napjaiban Gyulán, a Szupermarket ABC-áruház előtt egy zsákra- való féldecis üveget szedtek össze. A munkába igyek­vők népes tábora így állt bosszút a „szesztilalmon”. Tu­lajdonképpen mi a lényege a január 1-én életbe lépett belkereskedelmi miniszteri rendeletnek? Tömören fo­galmazva: a vendéglátóipari üzletekben munkanapo­kon reggel 9 óráig nem szabad szeszes italt kiszolgálni. Többek között a megyeszékhelyeken, idegenforgalmi te­rületeken kivételt lehet tenni. Ennek eldöntése az ille­tékes tanács szakigazgatási szervére tartozik. Rábám az RBC-ben Reggel fél hét. Békéscsa­bán, a József Attila-lakótele- pi ABC-áru'házban alig van forgalom. Szabó János, az üz­let helyettes vezetője mond­ja: — Mindjárt kezdődik a roham. A munkásszállító autóbuszok itt állnak meg a bejárat előtt. Egy óra lefor­gása alatt mintegy 100 félde­cis, és 70-80 kétdecis pálin­kát, rumot adunk el, és ke­lendő ital a sör is. Egyéb­ként a fél- és egydéois pa­lackozásé italokból jó az el­látás, az a szerencse, hogy már nem gyártják, június 30-ig lehetnek csak forga­lomban. Közben tódulnak befelé az építőmunkások. A kosarak­ban a kifli, a felvágott mel­lett általában ott van az itó- ka is. A szakállas fiatalem­ber kétdecis vegyest és fél­decis cseresznyét szorongat a markában. A pufajkás az aj­tó mögött, miután lehúzta a tartalmát, az üveget gondo­san a táskájába rejti. Egy magas, svájcisapkás férfi ér­kezik. Kosarában összekoc­cannak a pálinkás-, rumos­palackok. — Hogy megárt? — néz rám csodálkozva. — Ennyi az adagom minden reggel. 'Beteg lennék, ha nem jutnék hozzá. Háromnegyed hétkor már két pénztár működik. Az italpolcon foghíjak jelzik e különleges áruk népszerűsé­gét. — Nem tudom, milyen le­het a munkafegyelem az építkezéseken — szólal meg a fiatal pénztárosnő. — Nap­közben is sűrűn felkeresik a boltot: sört és bort vásárol­nak. „Csendélet” a presszóban A szomszédos presszóban fél kilenckor még nyugalom van. A színes Pepsi-Cola, Márka reklámok sápadtan világítanak. Egy lány na­rancslét iszik. Küenc óra előtt néhány perccel hosszú fiatalember lép be az ajtón, kezében szatyrot lóbál és az óráját nézegeti. — Féldecis cseresznyét ké­rek. — Még nincs kilenc óra — szabadkozik a kiszolgálónő. — Ugyan, mit számít az a két perc — mosolyog, s lát­hatóan jólesik neki, hogy most már szó nélkül elébe teszik az áhított italt. Egyre sűrűbben nyílik az ajtó. Menetrendszerűen jön­nek a munkaruhás, gumi­csizmás emberek. Kinéznek az ablakon. Két kerékpárt támasztanak a hirdetőoszlop­hoz, egyiken szerszámostás- ka. Gazdáik kényelmesen le­telepednek az asztalhoz. A pohárban csobban a sörital. Amikor megisszák, eltávoz­nak, majd öt perc múlva visszatérnek hármasban, s folytatják, ahol abbahagy­ták. „Három sör, konyak, kávé, kóla” — rendel egy fiatal­ember, ugyancsak harmad­magával. Néhány perc és ügyesen lépked a megra­kott tálcával az asztalok kö­zött. — Nem fizettünk rá a szesztilalomra — összegzi a helyzetet röviden a kiszol­gáló fiatalasszony. — A be­vételünk nem több, nem ke­vesebb. Kilenc óra után be­pótolják, amit esetleg reggel elmulasztanak. Deciszámra isszák a töményt. Tíz óra. Egyetlen asztal sincs üres. A „kilencórás” vendégek még mindig itt vannak. Azt mondják, dél­ben lanyhul a forgalom. Mi lesz a bisztróval? Gyula, harmadosztályú bisztró az Április 4. téren. Állítólag idegenforgalmi cé­lokat szolgál, ezért itt már reggel hat "órától árulják a szeszes italt. Az üzletben vágni lehet a füstöt. Az egyik asztalnál a középkorú férfi lógó fejjel szundikál, a másiknál jóízűen falatozza a hazai szalonnát egy öregem­ber. Remeczky Jánosné, az egység vezetője nem túlsá­gosan elégedett: — Nincs okunk az öröm­re. Régen fél hétkor nyitot- -tunk. Egy csapos is győzte a tömény kimérését. Most már ketten vannak. A környező italboltokból kiszorult ven­dégek mind idejönnek. Na­ponta 30 literrel több pá­linkát adunk el, amelyből 20 liter a reggeli órákra esik. — De jobban is keresnek majd. — Nem hiszem. Ugyanis egymillió forinttal megemel­ték az éves tervünket. Így nehéz megtartani a dolgozó­kat. Ráadásul teljesen kocs­ma jellegű lett az üzlet. Lát­ná mi van itt nyitáskor. Hosszú sorokban állnak az italpult előtt. Hogy milyen hatással lesz mindez az ide­genforgalomra? Majd elvá­lik. A kecske ós a káposzta Kétségtelen, felemás meg­oldás ez a szeszkorlátozás. Óhatatlanul a kecske és a káposzta meséje jut az em­ber eszébe. /Gsak az a kér­dés: mennyire lakik jól a kecske, és mennyi káposzta marad meg. Nézzük az egyik oldalt. Mint láttuk, a példák azt mutatják; a zárt ajtók mellett nem nehéz a nyitva hagyott kiskapun besétálni. Igaz, országosan a napi sze­szesital-forgalom 20-25 szá­zalékkal, az éves 'bevétel pe­dig másfél milliárd forinttal csökken. Ugyanakkor nem számították ki: hogyan ala­kul az élelmiszerboltok ital- forgalma? Arra sem lehet még egyértelműen válaszol­ni, hogy szükség van-e né­mely idegenforgalmat lebo­nyolító városban annyi ki­vételre? Itt van a gyulai Halászcsárda esete. Tavaly még délelőtt 11 órakor nyi­tottak, most reggel 6 órától „kénytelenek” féldeciket mérni a gyérszámú vendé­geknek. A nyáron talán meg­változik a helyzet? Ha már a kivételeknél tartunk, ér­demes elgondolkozni azon is, hogy nem-e lett volna cél­szerűbb a nagy építkezések, üzemek szomszédságában le­vő élelmiszerboltokra is ki­terjeszteni azt a néhány órás szesztilalmat? Mindezek ellenére már az is nagy eredmény, hogy ez a rendelet megszületett. Gon­doljuk végig: nem lehet más célja, mint az italfogyasztási lehetőségek szűkítése, bo­nyolultabbá tétele, a fo­gyasztói magatartás befolyá­solása. Ha csak a vasúti és az autóbusz-pályaudvarokat vesszük figyelembe, hány ezer, tízezer ingázó nem tud hajnalban italhoz jutni. Per­sze van közöttük olyan, aki beviszi a zsebében és az öl­tözőben, a műhely sarkában megissza a féldecit, vagy még annál is többet. De egy­általán miért van erre lehe­tőség? Miért tartják bocsá­natos bűnnek az építkezése­ken a munkaidő alatti ital­boltba való járkálást? Miért hunynak szemet a műveze­tők, csoportvezetők afelett, hogy beosztottaik fél napot a presszóban üljenek? Lehet, hogy mindez néma kereskedelem és a rendelet hibája? Seres Sándor Befejezés előtt áll a Hotel Zemplén építése Sátoraljaújhe­lyen. A 27 szobás, 83 ágyas szálló februártól fogad vendé­geket (MTI-fotó, Kerényi László felvétele — KS) Védett hársfasar Az ország egyik leghíre­sebb, védett fasora, a nagy­cenki hársfasor felújítását az idén tovább folytatják. A 250 éves fasor gondozására, felújítására az elmúlt évek­ben jelentős összeget fordí­tottak. Sikerrel fejeződött be az a négyéves kísérlet, amelynek során az öreg hár- sak terméséből suhángokat neveltek, s azokat elültették a fasorba. Az óriás fák elszáradt ágainak eltávolítása is rész­ben megtörtént, a törzsek sé­rült részeit fertőtlenítették. A nagycenki hársfasort Széchenyi Antal telepítette 250 évvel ezelőtt. A nagycen­ki Széchenyi-kastély főbejá­ratától vezet nyílegyenesen a Fertő tó partjára. Hosszakét és fél kilométer. Eredetileg több mint 600 hársfa dísz­lett benne. A jelenlegi faál­lomány darabszáma 400 és 500 között van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents