Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

1978. január 28., szombat---------------------------------------------­K edvezményes áruszállítás az év első három hónapiéban Emberi kéz nélkül A Villamosipari Kutató Intézetben a plazmatechnika ipari alkalmazásának új lehetőségét kutatják. A több ezer fokos hőmérsékletű plazmaláng üvegkeménységűvé égeti a beton felületét. így az égetett kerámiához hasonló felületet kap­nak, amely az eddigieknél jóval olcsóbb és színezhető is Keverék—búzából, kukoricából, hallisztből A sertés mindenevő állat. Ez annyit jelent, hogy akár­milyen emészthető táplálékot vetünk elébe, fölfalja, és a gazda szemét gyönyörködtetően, hétről hétre gömbö- lyödik. A nagyüzemi sertéstartásban — és ugyanígy a kisüzemiben — egyáltalán nem mindegy, hogy az álla­tok milyen és mennyi takarmánytól gyarapítják kilói­kat. Többek között a költségek szempontjából sem kö­zömbös ez a kérdés. A szakosított sertéstelepek lakóit tehát tudományos módszerekkel kidolgozott receptúrák szerint kell takar- mányozni. A tudományosan kialakított étlapon szereplő ételeket viszont csak jól felkészülten lehet előállítani. Elegendő-e naponta 12-13 ezer vasúti teherkocsit áru­val megrakni az első ne­gyedévben — erről a fontos kérdésről tanácskoztak csü­törtökön a MÁV Vezérigaz­gatóságán a Tárcaközi Ope­ratív Bizottság, a Központi Szállítási Tanács, a MÁV, a Volán, a MAHART, a kül­kereskedelmi vállalatok és az árufeladó nagyvállalatok képviselői. A vasúti áruszállítás telje­sítményei az elmúlt évben jól alakultak; több mint 133 millió tonnát fuvarozott el a vasút. Ebben az évben a MÁV intézkedési tervei sze­rint már 136 millió tonna árut kell elszállítani, ehhez az idei első fél évben a ta­valyi őszi forgalom szintjén kell lebonyolítani a szállítá­sokat. Ennek feltétele, hogy az év folyamán egyenlete­sebbé, ütemesebbé tegyük a szállításokat. Közismert, hogy az év el­ső hónapjaiban a vasútnak szabad fuvarozási kapacitása van, már tavasztól azonban égető kapacitáshiány lép fel. Olyankor fordul elő, hogy gyakran hetekig nem tud a MÁV elegendő vasúti kocsit a vállalatok rendelkezésére bocsátani, s ennek súlyos népgazdasági következménye lehet. Vannak olyan árufélesé­gek, melyek minőségi állaga nem romlik a tárolás miatt. Ezeket kell most minél na­gyobb mennyiségben elszállí­tani a későbbi felhasználás — az építkezések — helyére, hogy akkor amikor már a fuvarozási kapacitást leköti a mezőgazdasági termékek, a gyorsan romló áruik szállí­tása, ezek fuvarozása már ne vegye igénybe a vasúti te­herkocsikat. Az ilyen áruk közé tartozik a kavics, a zú­zott kő, a kohósalak, az út- burkolókő, a sokféle vasbe­tonáru, a homok,' a bauxit, a tégla, a cserép stb. Ezek legnagyobb része nélkülözhe­tetlen építőanyag, melyeket az év folyamán az ország különböző vidékein nagy mennyiségben használnak fel. Ezek az áruk a gyártó­telepeken szállításra készen állnak és egy kis előrelátás­sal van lehetőség arra, hogy ezekben a hetekben nagyabb mennyiséget adjanak fel ezekből vasúti fuvarozásra. A MÁV-nak a feladó vál­lalatokkal az ilyen áruk szál­lítására megállapodása van. A megállapodásban vállalt feladási mennyiségen felül feladott tonnákért a vasút je­lentős fuvarkedvezményt nyújt a feladóknak. A meg­állapodásban rögzített meny- nyiségen felül 20 százalékos mennyiség feladása esetén januárban és februárban ton­nánként 12 forint, március­ban tonnánként 8 forint a fu-> varkedvezmény mértéke. Húsz százalékon felül pedig az év első két hónapjában 18 forinttal, márciusban 12 fo­rinttal olcsóbban fuvaroztat­hatják a vállalatok az épí­tőanyagok minden tonnáját. Ezt a jelentős, ún. „élő­szállítási” kedvezményt a gondos előrelátással gazdál­kodó vállalatok igénybe ve­hetik. Az előszállítás sikere nemcsak a vasút, hanem még inkább az ilyen árukat feladó és fogadó vállalatok — tehát egész népgazdasá­gunk érdeke. B. I. A korszerű vegyi üzemek­ben a látogató nem vegyüle- tekkel, hanem berendezések­kel, gépekkel találkozik. A folyamatok ezek belsejében játszódnak le, azok nem lát­hatók, előrehaladásuk mérté­kéről, az átalakulásokról mű­szerek adnak tájékoztatást. A petrolkémiai gyárakban a fő berendezések azok, ame­lyekben valamely anyag át­alakulása megy végbe. Ilyen pl. a benzin hőbontására szolgáló kemence-, vagy a vinilklorid polimerizálását végző keverős tartály. A be­rendezések számszerű több­sége azonban éppen nem az alapvető folyamatokra, ha­nem azok kiszolgálására va­ló. A folyadékokat szivattyúk szállítják, a gőzöket és gá­zokat ventillátorok és komp­resszorok: ha a keletkezett gázok forróak, azokat to- vábbfeldolgozás előtt le kell hűteni — ehhez hűtőgépek, hűtőfolyadékok szolgálnak. Az energiával való takaré­kosság miatt a forró gázdk hőjét feltétlenül szükséges hasznosítani, amit hőcserélő berendezésekkel lehet meg­valósítani. A korszerű petrolkémiai üzemek gyártása folyamatos, napi 24 órát, hetenként 7 na­pon át működnek, és általá­ban 1,5—3 évenként kell le­állítani javítás és karban­tartás céljából. A folyamatos üzem szük­ségessé teszi, hogy az anyag- áramok egymáshoz zavarta­lanul kapcsolódjanak, legye­nek közbeeső edények, osz­lopok, tartályok is, hogy ki­sebb, néhány perces fenn­akadások esetén ne kelljen az egész gyártást 'beszüntetni:] A berendezésekben végbe­menő folyamatokra jellemző adatokat a műszerek ^to­vábbítják a vezérlőterembe és jelzik az áramló anyagok mennyiségét, hőmérsékletét, a gázok nyomását. A műszerek időnként vagy folyamatosan mintát vesznek az áramló folyadékokból, gázokból,'Űzök vegyi összetételét meghatá­rozzák, rögzítik. A vezérlő­terembe érkező távjelzések összevetése lehetővé teszi a folyamatok optimális értékei­nek a kiszámítását. ACfáv- irányító berendezések és az automatikus szabályozó^ kö­rök a legjobb, legnagyobb hatékonyságú állapotot rög­zítik, az ezeket zavaró kö­rülményeket utánszabályozó- val kiküszöbölik. Az előbbiek vezették Kon­doros térségének 9 mezőgaz­dasági termelőszövetkezetét jó néhány évvel ezelőtt arra a gondolatra, hogy közös ta­karmánykeverőt hozzanak létre. Ez vette át a takar- mányellátás igazán nem könnyű feladatait ettől a 9 tsz-től, felszereltségében, szakembereiben, tevékenysé­gében szakosodva a takar­mánytápok előállítására Vizsgáljuk meg most azt a folyamatot, amely az alap­anyagok beérkezésétől az áru értékesítéséig tart. Beszerzés A keveréktakarmány­gyártás három legfontosabb alapanyaga a kukorica, a takarmánybúza és a fehér­jehordozók. Korábban ezek közül arányait tekintve a kukorica volt a legjelentő­sebb. A helyzet az 1976-os kukoricatermés után meg­változott. A kondorosi ta­karmánykeverőben — amely a kondorosi termelőszövet­kezetek egyesülése után je­lenleg 6 közös gazdaság tu­lajdona — 1977-ben 62 szá­zalékról 40 százalékra csök­kent a keveréktakarmányba bedolgozott kukorica meny- nyisége, ezzel egyidőben a takarmánybúza aránya 13 százalékról 34 százalékra emelkedett. Ehhez azonban tavasszal mintegy 700 va­gon búzát vásároltak a me­gyei gabonaforgalmi válla­lattól. Az ismertetett kukorica­hiánynak köszönhető félig- meddig, hogy az üzem fenn­állása óta az elmúlt nyáron érte el a rekordot búzafel­használásból, mintegy 2100 vagonnal. Ebben az évben a gondot majd az okozza, hogy az 1977-es kukoricater­més a keverő körzetében nem érte el a tervezettet és a kukorica vetésterülete is csökkent. A felvásárlás szervezőit dicséri viszont, hogy mindezek ellenére is több mint 3000 vagon kuko­rica érkezett be az üzem tá­rolóiba. Mindent egybevet­ve, most januárban 250 va­gonnal több alapanyag vár feldolgozásra, mint egy év­vel korábban. A kukorica és a búza be­szerzése egyébként az is­mertetett nehézségekkel együtt is könnyebb, mint a keverékek összeállításához elengedhetetlen harmadik alapanyagé, a fehérjehordo­zóké, amelyeknek nagy részét országosan is importból kell fedezni. Az elmúlt évben ebben is sikerült a kondo­rosi takarmánykeverőnek előbbre lépnie: a gabona­forgalmi vállalat mellett most a Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombináttól is vásá­rolhattak ebből a fontos anyagból, de még így i$ sokszor veszélyeztetni lát­szott a termelést a gyorsan fogyó szója és hallisztkész­let. A beszerzés gondjairól csak azért szóltunk ilyen részletességgel, hogy kitűn­jön: mennyi erőfeszítésbe került az üzem termelési tervét több mint 25 száza­lékkal túlteljesíteni. Ez sok egyéb mellett alapvetően a takarmánykeveréshez szük­séges termékek beszerzésén múlott. Eredetileg ugyanis úgy tervezték, hogy 6000 va­gon tápot gyártanak és az év elején még ennek az ér­tékesítése is bizonytalannak látszott, tudniillik, a szerző­dések alapján 500 vagon tápra a 6000-ből senki nem tartott igényt. Gyártás A nagyarányú tervtúltel­jesítésnek elsősorban a munka- és üzemszervezés­ben kpll keresnünk a ho­gyanját. Ha a műszakok számát hasonlítjuk össze az egy évvel korábbiakkal, nem juturik közelebb a megol­dáshoz: 1977-ben ugyanis az 19761-os 539 műszakkal szentben csak 521-et telje­sítették a keverőüzem dol­gozói. Ez azonban már kö­vetkeztetni enged arra, hogy a kapacitások kihasz­nálása átlagon felül javult egy év alatt. És ez így is van. Az üzem egy órára ju­tó 10 tonnás névleges telje­sítményét átlagosan csak­nem négy és fél tonnával szárnyalták túl az év folya­mán. Ez a szám önmagáért beszél, mindenekelőtt a tmk-t dicsérve. A gyártásról szólva meg­említhetjük még, hogy a kondorosi takarmánykeverő az elmúlt esztendőben kísé­relt meg először koncentrá- tumokat előállítani, és eb­ben a kezdet annak ellenére is bíztató, hogy az előirány­zatokat nem sikerült teljesí­teni. Még egy figyelemre méltó dolog ebben a téma­körben : mindennél sürge­tőbb a keverőüzem ikresíté­se, hiszen az egyre növekvő igények alapján fokozódó tehertétel megköveteli a gondosabb karbantartást. Ehhez azonban a szokottnál hosszabb időre kellene le­állítani az üzemet, ami egy hónap alatt 6—700 vagon keveréktakarmány-kiesést jelent. Ezt a luxust a keve- rők csak akkor engedhetik meg maguknak, ha a takar­mányt tulajdonképpen két üzemben állítják elő és a karbantartást váltva oldják meg. A bővítéshez négy újabb tsz társulásával előre­láthatólag a közgazdasági feltételek meg is teremtőd­nek. Értékesítés A termelés bővítésének természetesen nemcsak mű­szaki és finanszírozási fel­tételei vannak. Ehhez az is szükséges, hogy a portéká­nak piaca legyen. Igaz, attól különösebben nem kell tar­tani, hogy a takarmányok iránt csökken majd a ke­reslet. Ezzel együtt sem mondhatjuk ki, hogy a kon­dorosi takarmánykeverőnek nem kell időnként új piaco­kat keresnie, illetve a meg­levőket karbantartania. Csak két példát. Az el­múlt évi túlteljesítésben igen nagy szerepet játszik az, hogy az üzem a hunyai tsz-szel közös kísérletet folytatva igen kelendő ba­romfitápot állított elő. Így a régiek mellett 6 új part­ner jelentkezett, s ezeknek igényei alapján gyártott a kondorosi üzem több mint 1700 vagon tápot a szokásos 400 vagonnal szemben. A másik: Régi kívánsága a háztáji gazdáknak, hogy a tápot ömlesztve, azaz pa­pírzsák nélkül vásárolhassák meg. A zsák ára ugyanis fölöslegesen növeli a hizla­lás költségeit. A kondorosi ÁFÉSZ az ömlesztett keve­réktakarmányok árusításá­hoz tárolósilókat épített. Ez az a követendő példa, amelynek nyomán másutt is a kistermelők érdekeinek fi­gyelembe vételével oldhat­ják meg a kondorosi keve- réktakarmányok forgalma­zását. * * * A termelőszövetkezetek. kondorosi takarmánykeverő és értékesítő közös vállalko­zása egyébként 1977-ben a tervezett 272 millióval szemben 384 millió forintos árbevételt ért el. Ebből a várt 11 millió helyett 34 és fél millió forint gazdagítja a vállalkozást. Kőváry E. Péter Az orosházi Petőfi Tsz a zárszámadás után Az Orosházi Petőfi Tsz 13 százalékkal növelte termelé­si értékét, 8 százalékkal ár­bevételét, s ugyanennyivel a nyereségét 1977-ben, a meg­előző évhez viszonyítva. Ér­demes részletesen megvizs­gálni fejlődésüket. Fő ágazatuk továbbra is a növénytermelés, ami bevéte­lük csaknem felét — 39 mil­lió forintot eredményezett. Ezen belül is legfontosabb növényük a kukorica volt. A több mint 900 hektár ku­koricaföldről hektáronként 75,2 mázsát takarítottak be. Hasonló jó eredményt értek el a búzatermesztésben is, amely hektáronként 60 má­zsát adott a 600 hektáros ve- testerületről. A földterület 23,5 százalé­kán olajnövényeket termel­tek: repcét és szóját. Ugyan­akkor rekordtermést hozott az • SZKR-rendszerben ter­melt kender, amelyből több tízezer mázsát takarítottak be 100 hektárról. Zöldségtermesztésben főleg fólia- és üvegházban termelt primőráruval jeleskedtek, amely 2,5 millió forint bevé­telt jelent. Szőlő- és gyü­mölcságazatban az alma-, meggy- és szőlőtermesztésből adódott jelentős bevétel. Állattenyésztés területén a tejtermelésben érték el a leg­jobb eredményeket: az egy tehénre jutó tejtermelés meg­közelítette a 4000 litert, ami 9 százalékos emelkedést je­lent 1976-hoz viszonyítva, lé­nyegében változatlan tehén- állomány mellett. Csaknem 1 millió forintos többletet ho­zott a hízó sertéstenyésztése is. A húscsirkenevelésből 7 millió forintnál is nagyobb árbevételre tettek szert. Az állattenyésztés értékelésénél különösen említést érdemel az, hogy az 1977. évi tervet mind a három ágazat túltel­jesítette. A háztáji gazdálkodás ser­kentésére tett intézkedések is hatásosnak mutatkoztak. En­nek eredményeképpen a ta­gok 1977-ben 15 százalékkal több — 1625 darab — hízó sertést adtak o népgazdaság­nak. Tavaly 9 millió forintos beruházást valósítottak meg. Ennek az összegnek a felé­ből új szárítót és bekötő uta­kat építettek, valamint át­adtak egy kazánt is. Gépi beruházásra 4,5 millió forin­tot fordítottak. Mindezekkel az eredmé­nyekkel az orosházi tsz 300 dolgozója az elmúlt évben mintegy 78 millió forintos bevételt ért el. Évente mintegy 5 ezer darab, Csongor fantázianevet viselő, kultúrtermekben és oktatási intézményekben használható kárpitozott széket készítenek Gyulán, a Fa- és Fémbútor- ipari Szövetkezetben Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents