Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

IgHîlW&M 1978. Január Z7„ péntek zük, mennyit ér egy végzett szakmunkástanuló. De néznünk kell ! Kell az utánpótlás A Kazinczy utcai üzem forgácsolóműhelye éppen olyan, mint minden forgá­csolóüzem. A tágas csarno­kot legalább ötven gép mo­noton zúgása tölti be; vas­as olajszag üli meg a leve­gőt. — Nem rosszabbak, mint mi voltunk — állítja a nyá­ron munkába állt fiatal szakmunkásokról Fió Mi­hály művezető. — Egyetlen baj van velük: nem bírják a nyolc órát, hamar elfárad­nak. A szakmunkásképzés régi rendszere ilyen, szem­pontból ösztönzőbb volt: ad­dig ugyanis, míg a tanuló nem kapta meg az okleve­lét, pénzt sem kapott, tehát érdekeltebb volt a szakmai fogások minél gyorsabb el­sajátításában. Most viszont mi történik? A tanulóidő alatt kevésbé strapáljáR magukat, amikor aztán szakmunkások lesznek, ne­hezen alkalmazkodnak a nagyobb (követelményekhez, s gyakran kevesebbet is ke­resnek. Jórészt ezért is mennek el — nemcsak esz­tergályosnak, hanem más munkára is. — Sok Olyat láttunk itt, amit eddig el sem tudtunk képzelni. Rengeteget tanu­lunk a régi szakmunkások­tól: ők „flottul” megcsinál­ják azt, amit mi csak kör- rülményesen. Az iskolában sok mindent elsajátítottunk — de itt dolgozni kell, für­gén, pontosan, s ezt csak az üzemiben tanulhatjuk rpeg. — Sok olyat tanultunk, amit talán soha nem hasz­nálunk majd. Ha hamarabb kikerülnénk a gyárakba, ha­marabb tudnánk gyorsab­ban, pontosabban dolgozni. — Miért megy el sok fia­tal szakmunkástanuló az üzemből? Szétforgácsolódó forgácsolók — Más munkahelyeken több a pénz, meg jobb az anyagellátás és a munka- szervezés is. Kétezer-kettő­Megkezdték a nádvágást a Fertő tavon. Az évi mintegy 3 millió kéve nádból sokat exportál­nak a tőkés országokba is (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) Kinek tanulsz, flam? száz—kétezer-ötszáz között keresünk, s ezért nagyon meg kell dolgozni. Sok a nehéz munka, nagyon szorít az idő. A pontatlanság és a selejt jelentős része ebből adódik... A forgácsoló-tanműhely világos, tágas és tiszta. Az új lakatosműhelyről is csak a legjobbakat mondhatom. Az előbbit most 'bővítik: szellősebb lesz, biztonságo­sabb, és több gép fér majd el. Oldalt katonás rendben sorakoznak az élénkzöldre festett esztergapadok; olajos ruhás fiatal srácok hajolnak föléjük. Lipták Pál szakoktató nem kis büszkeséggel mondja el, hogy nemrég kaptak egy modern síkkö­szörűgépet, s mi több két új E—400-as komplett eszter­gapad is frissen érkezett — egyenként 170 ezer forintért. — Arra, hogy ilyen vado­natúj gépeket kapjon egy tanműhely — mondja —, nem tudok példát a megyé­ben. Szó sincs arról, hogy nem bírják a nyolcórás munkát a fiatal szakmunkások, hiszen — hagy mást ne (mondjunk — élsportoló, országos és megyei bajnok is számos akad köztük. Inkább talán a lustaság, a nemakarás le­het imitt-amott a gyengébb teljesítmények magyarázata. Alapjában az oktatás jelle­ge, menete is megfelelő, hi­szen az emelt szintű szak­munkásképzés célja éppen aiz, hogy munkásaink elmé­letileg jól képzettek, sokol­dalúak legyenek, kár lenne tehát az elméletre szánt­időt csökkenteni. Ám az is igaz, hogy a gyári tapaszta­latokat az oktatás az eddi­gieknél jobban hasznosít­hatná, s olyan módszereket vezethetne be, amelyek ál­lóképesebbé, a sajátos üze­mi viszonyokhoz alkalmaz- kodóbbá tennék a fiatalo­kat. • * • — A forgácsolóképzés ma már csak alapképzésnek te­kinthető — összegezi a szak­oktató. — Ez a szakma is bonyolultabbá, sokrétűbbé vált: nem önmagától, ha­nem a gyakorlati élet, a ter­melés megnövekvő követél­ményei tették ilyenné. Esz­tergályosnak igazán • csak kélt-három év után tekint­hető a végzett szakmunkás­tanuló. Abban látom a bajt, hogy nem foglalkoznak ve­lük az üzemben úgy, mint kellene. Belátom: egy mű­vezetőnek bőven akad más tennivalója, problémája is. De akkor mást kellene meg­bízni ezzel. A legfrissebb adatok sze­rint à HAFE ~44~ másod- és harmadéves szakmunkásta­nulója közül 35 dévaványai, szeghalmi, mezőhegyesi, vésztői és füzesgyarmati. Otthon is találnak munkát. A (Sábái gyár viszont — érthetően — nem más üze­meknek akar szakmunkáso­kat képezni. Varga János Sátoralapanyag Békésszentandrásról — exportra Kukorica, pulyka, Nagyszénás Jó tíz éve foglalkoznak a szakmunkásképzéssel a HA­FE 5. sz. Gyárában, Békés­csabán. A kezdet kezdetén ez még nem jelentett mást, mint a tanulás, a szakmai fogások elsajátításának leg­egyszerűbb módját. A fiúk, akik az esztergályos, marós vagy lakatosszakmához ked­vet éreztek, odaálltak a szakmunkások mellé, és megtanulták, amit tudni kell. Elméleti oktatás jósze­rével nem is volt Olyan szakmunkások tanították meg őket a mesterfogások­ra, aMknek ehhez kedvük, türelmük volt. Zömmel for­gácsoló-szakmunkásokat és — ritkábban — lakatosokat „képezitek”, s a szakmun­kásképzés alaposabb megol­dása elé még gátat emelt az iq, hogy (bizonytalannak lát­szott a gyár sorsa, profilja is. Esztergályosok gyerekcipőben Amikor tisztázódott, hogy a csabai üzem ipari hajtó­műveket és festőberendezé­seket fog gyártani, az lát­szott célravezetőnek, ha a csabai 611. sz. Szakmunkás­képző ■■ Intézettel közösen alakítják ki a fiatal szak­munkások képzésének kere­teit. A gyárnak ezután lé­pésről lépésre kellett az ok­tatás feltételeit megteremte­nie. Mindenekelőtt egy for­gácsoló-tanműhelyt alakítot­tak ki, és felszerelték a szükséges gépekkel. Nem részletezzük, hogy s mint léptek ebben tovább. Lássuk inkább, hogyan s mivel támogatja az oktatást az üzem napjainkban, és — ami ennél is fontosabb — eredményes-e a képzés, megtérülnek-e a ráfordított összegek? Munkaruhára, társadalmi és tanulmányi ösztöndíjra, tisztálkodószerekre, vala­mint a tanműhely és a gé­pek karbantartására, felújí­tására az ezt megelőző ok­tatási évben több mint 850 ezer forintot költött a csa­bai HAFE. Ez annyit jelent, hogy egy-egy tanuló képzé­sére tavaly 17 720 forintot áldoztak. Ez akkor is tekin­télyes summa, ha nem néz­A Békésszentandrási Sző­nyegszövő Háziipari Szövet­kezetei nagyon sokan isme­rik gyönyörű szőnyegeiről, de azt csak kevesen tudják, hogy jelentős mennyiségben szállít tőkés exportra — sá­torponyvát. Igaz, ez nem tel­jesen önálló termék, a Bu­dakalászi Lenfonó és Szövő­ipari Vállalattal gyártják kooperációban a kemping­sátrak alapanyagát. Három éve kezdődött az együttműködés a gyár és a szövetkezet között, akkor kö­tötték meg a tív évre szóló szerződést, melynek értel­mében szövőgépeket telepí­tettek Békésszeníandrásra. Először harminc automata szövőgépet állítottak munká­ba, majd az új mechanikai szövődé felépítése után to­vábbi tizenkettőt. Az elmúlt évben már hét­százezer méter alapanyagot készítettek Békésszentandrá- son 17 millió forint értékben. Ez ugyanennyi devizabevé­telnek felel meg, mert a sá­torponyva — feldolgozás, varrás után — gyakorlatilag teljes egészében exportra ke­rül. Sátorként persze már sokkal.többet ér, mintegy az alapanyag négyszereséért le­het eladni. Ezek után érthető, hogy a budakalászi gyár minél több anyagot szeretne kapni Bé­késszentandrásról és persze ez a szövetkezet érdeke is. Az idén már egymillió mé­ter kerül le a gépekről és a jövőben még további fejlesz­tés várható. Szóba került újabb gépek letelepítése is és várhatóan még ebben az év­ben elkészül a cérnázó is. Ezzel megszűnik a fonal sok száz kilométeres utazgatása. Jól bevált tehát a gyár és a szövetkezet együttműködé­se, mindkét fél megtalálta a számítását. A Budakalászon munkaerőhiány miatt álló gépek Békésszentandráson három műszakban termelnek, a szövetkezet pedig — a to­vábbra is fő profilnak te­kintett szőnyegszövés mel­lett — létrehozhatott egy olyan üzemet, ahol kevés em­ber nagy értéket állíthat elő. Jól jár természetesen a nép­gazdaság is ezzel a kooperá­cióval, ezért követendő példa az állami vállalatok és a szövetkezetek ilyen és ehhez hasonló együttműködése. Az idén már egymillió méter sátoralapanyag készül Békésszentandráson Fotó: Lónyai László beállítása után évente más­fél millió napospulykát ad­nak a termelő gazdaságok­nak. Mindezekkel 1978-ban újabb 10 százalék termelési érték- növekedést kívánnak elérni. — vor — „Meleg ügy” Nem ez az első és valószí­nű, nem is az utolsó ilyen témájú cikk, amely az egyre dráguló energia kárba ve- szésével foglalkozik, Dévaványán a múlt évben az Országos Földtani Intézet kutatófúrást végzett és eköz­ben hőforrásra bukkant. A kút jelenleg 1350 liter 87 fo­kos vizet ad percenként, amelyet azonban nem tud­nak hasznosítani. A tanácsi vezetők szerint a melegvíz felhasználására mintegy 100 millió forintos beruházásra lenne szükség abhoz, hogy a termelőszövetkezetek felépít­hessék a hajtatóházakat. A jelenlegi energia tízhektáros alapterületű növényház fűté­sére alkalmas. Innen azután a 30—35 fokra lehűtött vizet a fürdőhöz vezetnék. Mind­addig, amíg nem vizsgálják meg a víz összetételét, nem készülhet el a hasznosítási terv. A kutat azért nem zár­ják le, mert félő, hogy ké­sőbb már nem lenne meg az a nyomás, amely a vizet a felszínre hozná. Most nyílt árokban folyik, a Körösbe. Ha például a keresett pri­mőrök gyors értékesítési le­hetőségére gondolunk, két­ségtelen, az építkezésre for­dított összeg hamar megté­rülne. —y—n Jó termelési eredmények­kel zárta a feldolgozási idő­szakot a Sarkadi Cukorgyár. Az elmúlt héten befejezték a nyersgyártást, a körzet me­zőgazdasági üzemeinek répá­jából 3900 vagon fehér cuk­rot készítettek. Az elmúlt években fokozatosan javulta répa cukortartalma, a két évvel ezelőtti 13,8 százalékos béltartalommal szemben az idei gyártási átlag megha­ladta a 15,1 százalékos cu­kortartalmat. A gyártási eredmények javulásához hoz­zájárultak a gazdaságok is. A tavaly bevezetett szedési, ütemezési prémium eredmé­nyesnek bizonyult, s ehhez újabb, a cukortartalmat ösz­tönző prémiumokat fizetett a gyár. A tavalyi félmillióval szemben az idén 7,5 millió forint cukorprémiumot ka­pott a körzet 42 répatermelő gazdaságának mintegy két­harmada. A legtöbbet, 850 ezer forintot a Békéscsabai Állami Gazdaságnak 2700 va­gon répája után fizették. A csorvási Lenin Tsz 1566 va­gon után félmillió forint többletbevételhez jutott. A legjobb minőségű nyersanya­got a békéscsabai Lenin Tsz szállította, hektáronként 430 mázsás termésátlagot értek el, az átadott répa cukortar­talma 16,53 százalékos volt. A feldolgozási szezont kö­vetően a gyár termesztési szakemberei a gazdaságok­ban valamennyi táblán el­végzik a szükséges talajvizs­gálatot az optimális táp­anyag-utánpótlás érdekében. Igaz, még tart az utóüzem, de már folyik a felújítás. Ez évben beruházásra 83 millió forintot költ a Sarkadi Cu­korgyár, s egyebek között új bepárló berendezéseket, cent­rifugákat helyeznek üzembe, elkészül az automata répa­laboratórium, a korábbi széntüzelést felváltja a gáz­tüzelés, mely kazáncserével párosul. Békés megyében az el­múlt évben a termelőszövet­kezeteknek 9—11 százalékkal kellett növelniük a termelést 1975-höz képest. Tsz-e válo­gatja, melyiknek hogyan si­került az 1977-es esztendő. Nagyszénáson csak a követ­kező héten lesz a zárszám­adás, de érdemes már előre ismertetni kimagasló ered­ményeiket. Ez érdekes azért is, mert a saját maguk ter­vezte növekedést is túltelje­sítették, sőt a megyei ötéves tervi termelésnövekedést is csaknem elérték — mindösz- sze két esztendő alatt. összegezve: 1977-ben 25 százalékkal nőtt a termelési érték' — a két éve egyesült — Október 6. Tsz-ben. Szám­szerűleg ez 290 millió forin­tos árbevételt jelent, ami leg­nagyobb teljesítményük fennállásuk óta. Ezt javarészt a növényter­mesztéssel érték el, amit fő ágazatuknak vallanak. Ezen belül is a búza és a kukorica hozta a legnagyobb bevételt, 1X2 millió forintot, ami 83 százaléka az ágazat teljesít­ményének. Az 1700 hektáros búzatábláról csaknem 11 ezer mázsa kenyérgabonát, és az alig több mint 4000 hektár kukoricaföldről hektáronként 77 mázsát takarítottak be. Az állattenyésztésben - a Broyler-pulyka hozta a leg­jobb eredményt és csaknem 50 millió forintot. Ugyan­ilyen értéket képvisel a kis- árutermelés bevétele is. Ezt elsősorban a háztájiból le­adott 9000 hízósertésnek, és a fellendülő zöldségtermesz­tésnek köszönhetik. Mivel ezzel nem kívánják letudni az V. ötéves tervük termelési értéknövekedését, vagyis nem akarnak megál­lapodni ezen a szinten, ér­demes megismerkednünk a következő évi terveikkel is. A bevált búza- és kukori­catermesztés mellett némi szerkezetváltozást vezetnek be. Így már ez évtől napra­forgót és cirokvetőmagot is termesztenek, valamint to­vább növelik a zöldségter- mő-területüket is. Az állattenyésztésben a legnagyobb változást egy új pulykatörzstelep építése hoz­za, amelyhez szintén 1978- ban kezdenek hozzá. A négy évig tartó építkezés mintegy 150 millió forintba kerül. En­nek az összegnek nagyobb részét áruexport-növelő hi­telből kívánják fedezni. A tenyésztelep és keltetőüzem Cukorért: Hét és fél millió forint prémium

Next

/
Thumbnails
Contents